Új Néplap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-18 / 294. szám
6. OLDAL TÜKÖR MEGYE I 2003. December 18., csütörtök Koronáról Karcagra nálni. És ehhez én nem voltam elég, hanem remek szakemberek is kellettek. Hívtam őket, jöttek, mert nemcsak én, ők is bizonyíthattak. Lehet szidni, lehet áldani ezt a most már 80 éves Korondról érkezett, karcagi nyugdíjast, de valami vitathatatlan. Egy kapanyelet, egy deszkát, egy lécet sem vihetett el se ő, sem más, hogy ne fizesse ki az árát. — Mindig is mondtam a vezetőknek, aki a lámpát lóbálja, mutassa az utat. Ne azt, hogy lehet lopni, csalni, hanem a tisztességes utat. Ma sem tudta megemészteni, hogy oda a hatalmas vagyon és nemhogy gyarapodott, de csökkent az érték. Díszpolgár is: igaz ezt a titulust még a szocializmusban vehette át, de azóta sem volt senki, aki azt kérte volna, adja vissza Marci bácsi, mert maga ezt nem érdemli meg. A gyerekei felnőttek, élik az életüket és már négy unoka is tartozik a családhoz. Amire büszke: minden gyereke diplomás. Akad, akinek az oklevélből több is van. Amikor arról faggatom, megérte-e a mai fejével, eszével vezetőnek lenni jó húsz évig a városban, rövid gondolkodás után így felel. — Megérte, mert akkoriban a téesz megbízható volt. A karcagi embereknek itt, helyben adott munkát, megélhetést. Aki szeretett dolgozni, előbb-utóbb megtalálta a számítását. És hogy talán ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, arra jó példa: ki-kimegyek a piacra, és ma is sokan, igen sokan jönnek hozzám, nyújtanak kezet, mondanak véleményt a kor érdekes, ellentmondásos mindennapjairól. Mert azért a politikából naprakész vagyok annak ellenére, hogy már a nyolcvanig jutottam. Azért egy sérelmét említi. Van 645 ezer forint üzletrésze, jó lenne hozzájutni, megkapni. Mert ő olyan nyugdíjas tsz-elnök: se földje, se állattenyésztő telepe, de még gépe sincs. , - Pontosabban mondva azért van néhány: fúrógép, kávédaráló, húsdaráló. Meg a 18 éves Ladám is ide számítom. Nem mai gyerek, de jól megy, megbízhatóan, így nekem elég. Kicsit gondolkodik és még hozzáteszi. — Valamit helyesbítenem kell. Akad egy kis földem, itt ez a kiskert a ház körül, meg kinn a temetőben egy parcella. De lehet, az is felesleges, mert valószínű elégettetem majd magam. Egyébként bármilyen hihetetlen, de a politikai ellenfelei nógattak, írni kellene egyszer erről a volt elnökről. Aki még véletlenül se gazdagodott meg abból, hogy hosszú ideig a város vezetői közé tartozott. Gyaníthatóan, ha olykor kimegy a piacra, ezért pa- roláznak vele annyian... D. SZABÓ MIKLÓS 1941-ben, az akkor 17 éves molnársegéd, Fábián Márton nekivágott a nagyvilágnak. Otthagyott csapot, papot, a testvéreket, a szülőket és a Korondon született legény meg sem állt az anyaországig.- A nyomorúság hajtott el Erdély csodálatos vidékéről és végül Mezőkövesden kötöttem ki — emlékezik vissza a sorsfordító időkre. Természetesen a szakmájában, a malomiparban dolgozott. Molnár, de szabad idejében tanult, képezte magát, ezért az eleven eszű fiatalember egyre többre vitte. Kunmadaras, Karcag, Törökszentmiklós az újabb állomás: volt az ágazat vezérigazgatója, igazgatója is. A sors végül másodszor is Karcagra vezérelte, ahol 1964-84 között a Május 1. Tsz-t irányította elnökként. Ösz- szeszámolta: 20 év és 6 napig vezette ezt a megbízható, jó téeszt. Három ciklusban országgyűlési képviselő volt. Olykor mondták is neki: könnyű magának, elnök elvtárs, közel ül a tűzhöz. Erre még most is mosolyog. — Sokat segítettem a többi, kunsági téesz- nek is, ez tény. Meg az is, hiába voltam képviselő, azért tudni kellett a lehetőségeket, ismerni a határokat. Érezni kellett, mit kell csinálni, hogy kell csinálni, miért kell csiHobbija a barkácsolás: ezt a karácsonyfatartót maga készítette az unokáknak FOTÓ: BAKOS JUDIT A polip ízlett, de a kutyahús... Él Szolnokon egy ember, bizonyos Bozsó Pál, aki itt született, kezdett dolgozni, majd úgy alakult az élete, hogy bejárta a fél világot: Észak-Koreát, Kínát, Makaót, Szingapúrt, de Nyugat- Európát is. A minap aranydiplomát kapott Budapesten a Műszaki Egyetemen, hiszen mérnök-tanári oklevelét fél évszázada vehette át. Ki is ez a nyugdíjas, még 80 évesen is teljes szellemi frissességben élő úr? Szolnokon született, tősgyökeres idevalósiak már vagy három évszázada. A neve, ahogyan kutatta, valószínű török eredetű. Öten voltak testvérek, de közülük már csak ő él. Elvégezte a polgárit is, dolgozott a Járműjavítóban, ahol például Dancsi József volt a mestere, akit 1956 után meghurcoltak. Akkoriban rangot jelentett ide bejutni, mert ez olyan cég volt, hogy sorban álltak az emberek, hogy ott dolgozhassanak. Bozsó úr focizott is, mintegy tíz évig rúgta a bőrt a MÁV-ban. A háború szele is elkapta, két év fogság következett, de onnan szerencsésen megmenekült. Elvégezte a műszaki egyetem mérnök-tanári szakát. Ot elsősorban a tanoncképzés, vagy ahogyan ma mondják, a tanulóképzés érdekelte. Olyan helyre került — a Gépexport Iroda nevű céghez -, ahol alkalma nyílt a külföldi munkára. így például eljutott Észak-Ko- reába, ahol szerszámgépgyárat építettek, neki pedig a tanműhelyek kialakítása, építése jutott. Érdekesség, hogy a koreaiak szeretik a kutyahúst. Őszintén szólva ő soha nem lelkesedett ezért a fogásért, ámbár lehet, valamilyen pörköltnek álcázott menü formájában, tudta nélkül valószínű, megízlelte ezen eledelt. A polip viszont ízlett neki, fehér, finom a ronda lábasfejű húsa. Kapott viszont olyan illatos főzeléket - kincsinnek hívják -, hogy már a szagától megszédült. Egyébként az észak-koreaiak nagyon kedvesek voltak szerte az országban. Még Panmindzson- ba, az észak—dél elválasztó vonalhoz is elmehetett. Kínában Vuhanban töltött kevesebb időt, ahol csőgyárat épített a magyar brigád. Nagy kohóipari város, de neki Sanghaj a Bozsó Pál azzal az aranydiplomával, amelyet a közelmúltban vehetett át a fővárosi műszaki egyetemen fotó: bakos judit legérdekesebb, ahol már akkor, az ötvenes évek végén, a hatvanas esztendők elején is 13 millió lélek élt. Itt külön francia és angol negyed volt, jellegzetes épületekkel. A háromkerekű riksakulik bárhová elszállították őket. Leszállni útközben tilos volt, mert ez azt jelentette, a riksa nem bírja a terhet, taposni a pedált. Kint tartózkodása idején megnézte Hanoit, Haipongot, Ti- betet, sőt Makaót is, amelyik akkoriban portugál gyarmatnak számított. Hazatérve Csepelen, az ottani iparitanuló-intézetben lett igazgató hosszú ideig, ahol háromezer tizenéves tanult és hat kollégium volt. 1967 után Szolnok következett: a Ganz-Vill, majd a Vízügyi Szakközépiskola, mint utolsó állomás. Onnan került nyugdíjba. Ami pedig az életet illeti, csodálatos volt, hiszen munkahelyei révén eljutott a világ olyan szegleteibe, ahová magánemberként, turistaként soha sem került volna el. Mellesleg a végelszámolásnál 45 év 103 nap munkában töltött idő jött ki összesen a nyugdíjaztatásáig. Szolnokról indult és oda tért vissza. Sokat és szívből dolgozott ezért a városért, hiszen itt született, nőtt fel és szereti minden bájával, olykor sutaságával együtt. Azt is lehet mondani, évekig a megye, a megyeszékhely utazó követe volt, olykor a világ másik végén. Ennek ellenére a megyeszékhelyen jószerével alig ismerik... O. SZABÓ MIKLÓS A Kincstári Vagyoni Igazgatóság Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kirendeltsége (Szolnok, Baross út 20.) épületjavítási munka villamos ÉV-mérési jegyzőkönyvben szereplő hiányosságokra pályázatot hirdet. 1. Mezőtúr, Kiss János út 29. 2. Zagyvarékas, Szív út 7. 3. Abádszalók, Botond köz 4. 4. Kenderes, Árpád út 23. családi házak és 5. Túrkeve, Táncsics M. út 1. lakás és kollégiumi épület. Teljesítési határidő: 2004. április 30. Pályázati dokumentáció megvásárolható 1.000 Ft-ért. Pályázatok megvásárlásának ideje és helye: 2004. január 26-tól 2004. február 7-ig munkanapokon 9.00-12.00 óra között (Szolnok, Baross út 20. szám I. emelet 9. számú szoba). Pályázatok beadási határideje: 2004. február 20-án 10,00 óra (Szolnok, Baross út 20.1. emelet 1. számú szoba). Pályázatok borítékbontási határideje: 2004. február 20-án 10.00 óra (Szolnok, Baross út 20.1. emelet 8. számú szoba). Érdeklődni: telefonon Zsoldos Imre műszaki főelőadónál az 56/422- 544,422-410,422-029 telefonszámokon lehet. A pályázatot kiíró a részletes feltételeket és követelményeket a pályázati dokumentációban határozza meg. Eredményhirdetés a borítékbontást követő 30 napon belül. A pályázat kiírója fenntartja a jogot arra, hogy a kiírást visszavonja és a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. Ünnepi ajándékjátékunk helyes megfejtői közül a szerencsések 5.000 FT-OS VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT Csörghe Gézáné Kovács Zoltán Ivanovics Adrienn Molnár Gábor Lakatos Aladár Polónyi Éva Mészáros Ferencné Debreceni Katalin Ladányi Sándorné Bajzáth Károlyné Magda László Bogdán Józsefné Bús János Kőtelek Szolnok Abony Rákóczifalva Szolnok Szolnok Tiszasüly Szolnok Szolnok Jászalsószentgy. Jászladány Jászárokszállás Martfű Oláh Lászlóné Nagyrév Orszáczky Brigitta Szolnok Jónás István Öcsöd Timár Emil Szolnok Sáfrány Sándorné Tiszatenyő Sinka Antal Tiszajenő Péter Ferenc Fegyvernek Kökény Balázs Jászapáti Barócsi András Törökszentmiklós Oláh Mátyás Alattyán Varga Imre Kunmadaras Kövér János Jászboldogháza Fontos Tibor Kenderes Paulovicsné Takács Mária Tiszakürt FÉLSERTÉST KAPNAK Berta János Cibakháza AJÁNDÉKBA: Szőke Béla Urbán Károly Szajol Kengyel Kovács László Szolnok Tóth István Törökszentmiklós Kálmán Dezső Vezseny Kenéz József Kisújszállás Karácsonyi Attila Tiszavárkony Sipos Miklós Kunhegyes Pongrácz Miklósné Nagykörű Kovács Sándor Karcag Kancsus Jánosné Tószeg Nagy János Tiszafüred A szolnoki nyertesek és azok, akik félsertést nyertek a kiadóban vehetik át 2003. december 19-én 12.30-kor. A vidéki nyertesek utalványait a kézbesítőink viszik ki. Olvassák továbbra is lapunkat, mert februárban régi és új előfizetőink között 1.000.000 Ft értékben sorsolunk műszaki cikkeket. AZ ÚJ NÉPLAP MINDEN KEDVES OLVASÓJÁNAK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!
