Új Néplap, 2003. december (14. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-18 / 294. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. December 18., csütörtök | Sorokban AZ EGÉSZSÉG MEGŐRZÉ­SE ÉRDEKÉBEN. A Török­szentmiklósi Cukorbetegekért Egyesület a Városi Művelődési Házzal életmódnapot szerve­zett a közelmúltban. A települé­sen nagy volt érdeklődés, mint­egy 240 látogató - az óvodá­soktól a nyugdíjas komákig - tájékozódott arról, mit tegyen egészsége érdekében. Különféle egészségügyi szűréseket végez­tek ezen a napon a szakembe­rek. Nagy sikere volt annak az ötletparádénak, melynek a jel­szava: „Készítsd el saját magad a legfinomabbra tartott almából étkedet, és hozd magaddal!” Az előadásokon elhangzottak, a ki­állításokon szerzett információk hasznos tanácsokat nyújtottak minden résztvevőnek egészsé­ge megőrzése érdekében. A rendezvényt különféle bemuta­tók, kiállítások, vásárok színesí­tették. BÚZÁS SÁNDORNÉ, TÖRÖKSZENTMIKLÓS BÚCSÚZUNK. Potemkin Kár­oly, a népszerű Potyó, Jászbe­rény régi kiemelkedő labdarú­gója a közelmúltban elhunyt. Kivételes tehetsége több sport­ágban (atlétika, tízpróba, mű­korcsolya) megmutatkozott. A labdarúgás mellett döntött, és a Jászberényi Vasas igazolta. Ve­zérletével a jászberényi fiatalok 1944-ben a Levente Bajnokság­ban országos döntőt játszottak. Majd igazolta az NB I-es Salgó­tarjáni BTC. Később, az 1945— 1952 közötti időben 135 bajnoki mérkőzésen szerepelt a Jászbe­rényi Vasasban. Száz gólt lőtt, kétszer volt házi gólkirály, egy­szer NB III-as gólrekorder, s eredményes játékos-edzőként is tevékenykedett. Potyó Szolnok megye egyik legismertebb, Jász­berénynek pedig akkoriban leg­nagyobb labdarúgója volt. Em­lékét tisztelettel megőrizzük. VARGA FERENC LABDARÚGÓ SPORTVEZETŐ, SZOLNOK ERDÉLYI ÉLMÉNYEK. No­vember elején a szolnoki Eöt­vös József Általános Iskolából kilenc tanulóval együtt indul­hattam erdélyi kirándulásra. Székelykeresztúron az Orbán Balázs Gimnáziummal már ki­lenc éve van iskolánknak kap­csolata, s minden évben ősszel mi látogatunk el hozzájuk, ők pedig tavasszal Szolnokra. Ven­déglátóink sok szép programot állítottak össze nekünk kintlé­tünk idejére, melyek között ma­gyar anyanyelvi vetélkedő, szépolvasási verseny és „szófo­ci” játék is szerepelt. Több, él­ményekben gazdag kirándulást is szerveztek Székelykeresztú­ron kívül még Fehéregyházára, Nagyszebenbe, Fogarasra. Na­gyon sok élményben volt ré­szünk, melyért köszönetét ér­demel iskolánk vezetése, amiért évek óta támogatja a testvéris- kolai kapcsolatot, valamint azok a tanárok, akik minden évben megszervezik a diákok külföldi utazását. Remélem, to­vábbra is megmarad ez a barát­ság a két iskola között, s akkor még sok-sok diáknak lesz lehe­tősége - hozzánk hasonlóan - megismerkedni Erdély néhány gyönyörű vidékével s az ott élőkkel. SZABÓ GABRIELLA 7. OSZTÁLYOS TANULÓ, ______ SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. „A kitörés lehetőségei” . . .avagy mikor lesz megfelelő a gazdasági környezet? Érdeklődéssel és figyelemmel olvastam az Új Néplap egyik régebbi számában megjelent, Csillag István gazdasági és közlekedési mi­niszterrel közölt interjút. Megfogott a téma: jó lenne, hogy évente 10 kilo­méter autópálya épüljön, amelynek gazdaság­élénkítő hatása elengedhetetlen. Mindez azt je­lentené, hogy Budapestre az 1 órás utazási idő 15 percre(!) rövidülne. „Az óra és az idő eldöntheti egy ország sorsát. ” Hogyan is ne szomjaznék e szavak hallatán, amikor a Tisza jobb partján lévő településen élek? A kormány szándéka nemes, követendő, városunk sorsát határozná meg a 4-es főút négysávosítása, de hogy ezen ígéretek mely kormányzati ciklusra valósulnak meg a megfele­lő források hiányában, ma még nem tudható. Ám voltak az interjúnak más magvas gondola­tai is. A tulajdoni szerkezetváltás elemeit vizsgál­ta az interjú alanya. Érdekes megjegyzése a követ­kező volt: „A tulajdonnal nem jár együtt a fegye­lem és a felelősség felismerése. ” Vajon milyen tu­lajdonra gondolt a tárca első embere? Arra, ame­lyet fillérekért kiprivatizáltak, az állami tulajdonú vállalatokra, vagy arra, amit a vállalkozó saját koc­kázatára, saját verítékén és álmain hozott létre? Még mindig a miniszter úr felvetésein rágó­dom. „Olyan időket élünk, amikor négyszer-öt­ször kell váltanunk életünk során, akár a telepü­lésen belül is. Ehhez viszont megfelelő gazdasági környezetet kell teremteni. ” Ez a tipikus, melyik van előbb: a tyúk vagy a tojás kérdése. A megfe­lelő gazdasági környezet kialakítása, vagy az em­berek tudati szándéka, váltási képessége, hozzá­állása, attitűdje, tanulási készsége és változtatási szándéka? Én magam is sokat gondolkodom e kérdésen, annál is inkább, mert látom például a férfit, aki speciális műszaki végzettséggel rendelkezik, de magánzó, mert tudását meg nem fizetik; isme­rem a nőt, aki hat év alatt már a harmadik társ­szakmát sajátítja el (marketing- reklám, pr-, új­ságírás), s látom, hogy 40 év felett ily öreg élet­korban mint munkavállaló „a kutyának sem kell”. Eltűnődöm, hogy miért is a belső tanulási szándék, a motiváció? Erre mondja a most 18 éves, Angliát és Svédországot megjárt lányom: „De anya, nyugaton pont ezen típusú embereket becsülik meg!" Ha tehetném, s a parlamentben az egyperces hozzászólások időszakában interpellálnék, meg­kérdezném a miniszter úrtól: mit ért ön megfele­lő gazdasági környezet alatt, s mikorra tervezik megteremteni azt? ____________________________________________V. H. K., SZOLNOK A tulajdonos elfeledkezett róla Szolnokon születtem és min­dig is itt éltem ebben a vá­rosban. Ma már nyugdíjas­ként a Szolnok ispán kör­úton lakom. Megtapasztalom nap mint nap vá­rosunkban a felelőtlen emberek nyomait. Lefotóztam például két gépkocsit, amelyet gazdáik már régen nem használnak, gumijaik leengedve, a világításukat valakik kiszerelték - évek óta ezen a he­lyen állnak. Még a rendszámot sem vette le tulajdonosa róla. Va­jon akik a városban parkolóhelyet keresnek autójuknak, mennyit bosszankodhatnak az ilyen au­tók, autótulajdonosok miatt? Szo­morúan látom továbbá a város­ban a használaton kívüli bódékat, ilyen-olyan „építményeket”. Eze­ket csupán a kutyák vagy hajlék­talanok és a részegek este vagy éj­jel keresik fel, veszik észre, hogy ott állnak, s ők aztán „használat­ba” veszik. Ott a mocsok és a bűz körülöttük, a firkálmány rajtuk. (BEKÜLDÖTT FOTÓK) ________________K.. SZOLNOK Ré gi futballpályáink Ötven évvel ezelőtt, 1953- ban Szolnok város lélekszá- ma alig volt ötvenezer fölött. Akkor a városi futballbaj- nokságban húsz csapat vett részt. Többek között: MÁV forgalom, Spartacus, Vörös Meteor, Kénsav- gyár, Haladás II., Titász Vasas, Pe­tőfi II., Szikra II., Állami Gazdasá­gok, Posta, Lendület, Magasépíté­si Vállalat, Traktor, Bástya, Szol­noki Honvéd II., Fáklya Színé­szek, Tószeg Kinizsi II., Rákóczi- falva, Kórház, MTH-iskola. A fen­tiek tíz pályán mérkőztek egy­mással, ezek: MÁV (füves, sala­kos), városi (Mátyás király út), MÁV-forgalom (papírgyárral szemben), Tiszaliget (salakos), Vegyiművek, Tabán, Légvédelmi laktanya (Városmajor út), Cukor­gyár. Az idősebb korosztály arra is emlékszik, hogy a MÁV-kolónia lakótelep (1944. június 2-án le­bombázták) helyén készítettek egy pályát, a MAV-forgalom pá­lyát, ahol a hét minden munka­napján, egymást követően, kora délutántól késő estig zajlottak a mérkőzések. Szolnokon az első, egyben utolsó villanyfényes, esti mérkőzést ezen a pályán rendez­ték az ötvenes években. Fájó, hogy a Mátyás király úti sportpályát szanálták. Értetlenül állt több sportszerető ember, ami­kor híre kelt: áruházát építenek a sportpálya helyére. Kevéske pénzen - amely csak egy zsugorított, műfüves pálya megépítéséhez elég - a Széche- nyi-városrészben épüljön futball- pálya! A Tiszaliget a Cukorgyár­tól, valamint a Széchenyi-város- résztől messze van az — általában autóval nem rendelkező — ifjú sportolóknak vagy drukkerek­nek, és az oda-, visszautazás any- nyi időt vesz igénybe, mint maga a sportesemény lefolyása. SZUROVECZ PÁL, SZOLNOK Jászkun világ művészeti szemle 1998 óta szervez a Jász-Nagy- kunSzolnok Megyei Művelő­dési, Továbbképzési és Sport Intézet „Jászkun világ művé­szeti szemlét”. A tavalyi ifjú­sági Ki mit tud? megrendezé­sekor figyeltünk fel arra, hogy a 196 produkció majd­nem fele táncos volt. Ezért el­határoztuk, hogy a 2003-as rendezvénysorozatot csak a táncnak szenteljük. Közel ötven csoportban több száz gyermek és fiatal mutathat­ta meg tánctudását Karcagon, ahonnan 12, és Kisújszálláson, ahonnan 17 produkció jutott to­vább a Martfűn novemberben megrendezett megyei gálára. A szakértő zsűri dr. PetravicznéMa- tyaczkó Olga táncművészeti refe­rens (Magyar Művelődési Inté­zet) vezetésével értékelte a fiata­lok előadását. A gálán kimagaslóan jól szere­peltek produkcióikkal gyermek kategóriában: Korda Vince Alap­fokú Művészeti Iskola (Török­szentmiklósi, Voyage Balett (Ti- szaföldvár), Modem Táncműhely (Martfű). Junior kategóriában: Modem Táncműhely (Martfű), Voyage Balett (Tiszaföldvár), Bár­dos Lajos Alapfokú Művészeti Is­kola (Mezőtúr), Gyémántlányok Mazsorettcsoport (Kunszentmár- ton), Korda Vince Alapfokú Mű­vészeti Iskola (Törökszentmik­lósi, Rock-Sceep Turner Breakcso- port (Martfű), Pop-tanoda Ének­és Tánciskola (Szolnok). Ifjúsági kategóriában: Modem Táncmű­hely (Martfű), Voyage Balett (Ti­szaföldvár), Fortuna Tánc Sport Egyesület (Jászárokszállás), An- naházi Ifjúsági Tánccsoport (Fegyvernek), Starlight Dance Company (Jászkisér), Extrém Dance Team - Break csoport (Ti­szafüred). Különdíjat kapott a martfűi Modern Táncműhely, amely Bu­dapestre kapott meghívást Jász- Nagykun-Szolnok megye képvi­seletében egy alapítványi rendez­vényre. A felkészítő tanárok, cso­portvezetők, koreográfusok min­dennapos hozzáértő munkáját dicséri a nagy sikerű rendezvény- sorozat. A színvonalas produkci­ók koreografálásáért és betanítá­sáért különdíjat kapott a tisza- földvári Gyenesné Szarvas Kata­lin táncpedagógus, a martfűi Tol­nai Zita táncműhelyi tanár. A karcagi Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ, a kisújszállá­si Művelődési és Ifjúsági Köz­pont, a martfűi Városi Művelődé­si Központ és Könyvtár vezetői és munkatársai aktív munkájuk­kal, segítségükkel vitték sikerre a rendezvényt. E nagyszabású rendezvényso­rozat a Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram Közmű­velődési Kollégiumának és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés támogatásával jöhe­tett létre. BÚKOR IRÉN, AMATŐR MŰVÉSZETI REFERENS ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓ. Törökszentmiklóson 50. házassági évfordulójuk alkalmából Mikes Jánost és feleségét köszöntötte nem- rég a családja, valamint a barátaik. (beküldött fotó) A TÁRNÁN. Akkor nyá­ron a szokatlan vízmennyiség a Jászság fölött heteken át örvénylő mediterrán ciklon eredménye volt. A csúcs 583 cm volt, melynek emlékét a 2002-es jász világtalálkozó óta tábla őrzi a 31-es út hídján Jászjákóhalma szélén. (fotó: fodor dénes - beküldött fotó) ____________ _____________________________FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA Ho va tűnt az erkölcs? — tette fel a közérdekű kérdést egy nem régi tihanyi beszélgetésen Vízi E. Szilveszter akadémi­kus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Előadásában a tudomány, a gazdaság és az erkölcs összefüggéseit, ellent­mondásait elemezte. Felhívta a beszélgetésen lévők figyel­mét, hogy a világ tudásalapú társadalmat akar, de az er­kölcs nélkül nem ér semmit. Hiszen az a tudás, amely nél­külözi az erkölcsi tartást, csak pusztító, rideg, emberidegen ismerethalmaz lehet. Erkölcs nélkül sem lehet jobb a világ, feladat az erkölcsi alapú társadalom felépítése. Az erkölcsi nevelésre pedig nagy gondot kellene fordítani az élet és az oktatás minden területén. Az erkölcs ugyanis nem örököl­hető. Generációról generációra újra kell tanítanunk az etikai-mo­rális viszonyt a világban. Nem tu­dom, miért félünk az erkölcs-eti­ka oktatás bevezetésétől? Mi volt, mi van, mi hiányzik, miért nem elég nekünk, a világ­ban, hazánkban, megyénkben az, ami van az erkölcsi rend építése, leépülése, erkölcsi kopás, erkölcsi vákuum különböző területein és szintjein? Sokan állítják, hogy va­lamikor nemcsak a pénzszerzés volt az életcél, hanem a magas szintű szakmai tudás és a becsü­letesen végzett munka is. Anyagi, szellemi gyarapodás is csak az er­kölcs parancsa szerint következ­hetett. Azokban az időkben egy mesterség művelője birtokában volt olyan szakmai és erkölcsi normáknak, magatartási szabá­lyoknak, amelyek hitelessé, sike­ressé tették őt - és általa a szak­mát is. Napjainkra a világ megvál­tozott. Szakemberek véleménye szerint a vüág és az európai gaz­Hová tűnt az erkölcs? daság nincs jó állapotban. Ugyan­akkor a tudomány gyors fejlődése és globalizációja magával hozta a gazdaság globalizációját, dinami­kus fejlődését, a technikák és technológiák gyökeres átalakulá­sát, ami nem járt együtt az erköl­csi rend kívánt megváltozásával. A hazánkat is érintő globalizáció, amelyet ma a gazdaság, a pénz és a profit ural, ahol túl nagy divat lett a pénz, ahol a pénznek a presztízse szinte mindent felül­múl, ott a gyors meggazdagodás vágya, a minden lepénzelhető, megvásárolható mentalitás - gondolkodás, szokásvilág sajnos nagy potenciális veszélyt jelent az ifjúságra, a régiónkra, az egész társadalomra. Kell a pénz, szük­séges az anyagi tőke és a közjavak - evés, ivás, öltözködés, lakás stb. - az állampolgári boldogu­láshoz. Ám a pénznél, profimái nagyobb érték is van: önmagunk­ért, másokért, családért érzett-vál- lalt (erkölcsi) felelősség vállalása, ezzel összefüggő szellemi, erköl­csi, lelki értékek beillesztése, be­kapcsolása a mindennapi érték - norma - szabály - törvény vilá­gunkba. Pártok, kormányok, önkor­mányzatok, kamarák, civil szer­vezetek célpontok azonosításá­hoz, annak megteremtéséhez, hogy mire megy ki egy szervezet offenzívája, fontos lenne, nyitni kellene a tudományban, gazda­ságban, politikában és magán­életben szabályozó, aktivizáló eti- kum felé. Hiszen akit magatartásában az erény irányít, az küzd a tudo­mány eredményeinek emberte­len, méltatlan, pusztító felhaszná­lása ellen. Nemcsak a Nobel-díjas köz­gazdászok tudják, hogy a közgaz­daságtan etikus tudomány. Sokan kezdik fölismerni hazánkban is, hogy az erkölcstelenül műkötő, etikátlanul viselkedő politika a jö­vőben nem illeszthető be egy mo­dern demokráciába, jó és igazsá­gos, népképviselettel megáldott köztársaságba. Ha mégis beillesz­tik, leromlik a demokrácia minő­sége. Tehát: új forgalmi rendet kelle­ne, lehetne kialakítani a tudo­mány, politika, gazdaság terüle­tén és a magánéletben, az azok közötti erkölcsi-etikai közleke­désben. DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents