Új Néplap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-08 / 260. szám
12. OLDAL SZ A T I R I K U S MELLÉKLET 2003. November 8., szombat Ködösítés- Napot, uram!- Napot!- Napot, napot!! Hiszen vége van a nyárnak, uram!- Tíz fokot esett. Egyre kevesebbet süt... jönnek-mennek a frontok...- Utálom a ködöt, uram!- Én meg, aki ködösít!- Egyre többen vannak.- Ühüm . . . Balról is meg jobbról is, uram.- Meg köpködnek.-Mit?- Ökömyálat, uram...- Én meg köpök az egészre.- Ne feledje a szmogot se, uram!- Nem, nem! Már arra gondoltam, felszerelek magamnak egy kipufogót.-Mert?- Kieresztem a fáradt gőzt...- Ideges, uram?- Mit szól hozzá, az vagyok.- Miért, uram?- Köd, szmog, hideg front.. . nem elég?- Hát igen... „Itt van az ősz, itt van újra”.- Atyavilág ... hát a költő is ! ködösített?! donkó Bordalok Verek lovam valagára,- rászokott a malagára. * Jóféle bor a cserszegi, ha az Űr magához szedi. * Látom az Etus fogáról, jól harap a muskotályból. * Rossz kedvében van a Bodri, megártott a szamorodni! * Ellenállni - ugyan minek? nem bírok a cserszeginek! * Szád remeg, a szemed is ring, hogyha nem jut szemelt riziing. * Az anyósom nagyon káros, százszor jobb a muskotályos! DONKÓ &&& •fá'ír is * A»*»»* IGAZSAGOSSAG. - Irakban minden ország azt építi újjá, amit lerombolt. A választás A Nagy Politikus (N.P.) elhalálozott. Az új helyzetben N.P. úgy érezte, nincs mitől félnie. Amikor végre Szent Péter elé került, határozottan kopogott, és szinte megállás nélkül akart bevonulni a Mennyek Országába.- Tetteid és szavaid nem mindig fedték egymást, ezért nem is tudunk egyértelműen dönteni rólad — mondta a nagy kapus. - Ezért újszerű megoldást választottunk. Egy-egy napig leszel a pokolban és a mennyben, s utána te magad döntesz, hová akarsz menni. Döntésed végleges, sőt az örökkévalóságra szól.- Minek ez? A mennyet választom.- Teheted, de csak a két próbanap után. N.P. ezért elment a pokolba, s igen meglepődött. Ott voltak a barátai és a barátnői. Joviális öregúr fogadta, vicceket mesélt és cam- parit ivott. Megkínált is: enni, inni bőven volt, s a felszolgálóleányok mellett más hölgyek is voltak, akik szemmel láthatóan készek voltak minden gondot elűzni N.P. homlokáról. A golfpályán is vidám volt az élet, a zene pedig vérpezsdítőén hatott a klubban. Hamar vége lett a napnak, s N.P. alig akarta hinni, hogy nem a mennyben volt, hanem a pokolban. Másnap a mennyben járt. Tetszett a nyugalom, a felhőkön repkedő angyalkák kacagása, az áhítatot sugalló zene. Jó volt, de mégis más, a korábbi élettől teljesen eltérő dolog. A harmadik napon Szent Péter megkérdezte:- Nos, hogyan döntöttél?- Szégyellem egy kicsit, és ne is engedd le a hírt a Földre, de a tapasztalataim szerint mégis inkább a poklot választom.- Legyen, ahogy akarod. N.P. tehát bevonult a pokolba. A klub helyén hatalmas szeméttelep, s barátai némi ételmaradék után kutattak, ha ugyan nem a golfpályán elhelyezett üstökben főttek. Az üstök alatt a tüzet maga a főördög rakta, s N.P. azonnal egy fortyogó üstbe került.- Hogyan? Hiszen tegnap minden más volt!!- Az volt a kampány. Most már szavaztál - felelt az ördög. Zseniális! A Bakonyban zsiráfra lehet vadászni! Hacsak és Sejó - meg a szüret Hacsak: - Alászolgálja, Sejókám! Képzelje, a múltkoriban aszút szüreteltem a sógoroméknál. Sejó: - Hol? Tokajban? Hacsak: - Böhönyén, a háztájiban, Sejókám. Sejó: - Ott egyetlen fürt aszú sincs ... ökörke. Hacsak: - Ki beszél itt fürtről? A sógor mondta: „A szú átjárta az összes hordómat.” Sejó: - Hogy a szú magát járta volna át, Hacsak! Az a szú nem az aszú! Az egyik rossz farontó bogár, akár maga, a másik meg jóféle szőlő ... Hacsak: - De a Kocsis Irma valódi, Sejó! Olyan negyvenes és bögyös... Sejó: - Tudja maga egyáltalán, mit neveznek Kocsis Irmának, maga szőlőszakbarbár? Hacsak: - Már hogyne tudnám! A sógorék tőszomszédját, az özvegy Kocsis Irmuskát... Hi-hi-hi! Sejó: - Beugrottam... Pedig már megint marháskodik. Aztán magán kívül ki volt még ott a szüreten? Hacsak: — Hát az Othelló, Sejókám. Fekete volt, akár a suviksz, és a Desdemonát fojtogatta, ahelyett, hogy a Kocsis Irmát puttonyozta volna! Sejó: - Már megint a hülyét adja. Hacsak. Azt is rosszul. Hacsak: - Hát hogyne, víg a kedvem ... a sógor remek borral kínált, Sejókám. Sejó: - Aztán mondja, milyen volt az a remek bor? Hacsak: - Jó volt. Csak nagyon kevés! Mindössze villányi! Még egy kanálnyit se adott a sógor. Sejó: - A villányi egy minőségi vörösbor, maga borbarbár! De slussz, a bortéma be van fejezve! Hacsak: - No, ne engem harapjon, Sejókám! Harapjon inkább ebből a príma ajándékborból, amit a sógoromtól hoztam... Sejó: - Az meg milyen bor, hacsak? Hacsak: - A mezei juhászok bora: a köveskáli juhfarok, Sejókám! Csak nem egy juhfark- nyi, hanem egy lityi.. . Hogy a nóta is aszongya, hogy Jó bor, jó egészség, szép asszony, feleség ...” (Vége) DONKÓ LÁSZLÓ ügynök. amerikai katonának nézzenek. Julis és Maris — meg az üdülés Julis: - Szia Maris! Maris: - Neked is, Julis! Julis: — Mizújs, mizújs? Maris: - A múlt héten még sütött a napocska, képzeld, üdülni voltam a vejemékkel. Nocsak, aztán hol, a Riminiben bikiniben, te Maris? Maris: - .. szed, akár nem, Siófokon voltam, ulis. Vanot, rpartman. míis: - A-paa-ínan?! Ennek így semmi értelme, Maris. De az mindjárt más: Siófokon ilyenkor kihalt a part mán. Maris: - Te üdülési analfabéta, az apartman egy bérelt szoba! Julis: - No, szóval teleltetek a Balatonnál... Aztán megugatott így novemberben benneteket a fakutya? Maris: — Á, fakutyázni azért még nem lehetett. De jókat pezsgőfürdőztünk... Julis: - Aztán szárazban vagy édesben? Maris: - Mi az, hogy szárazban vagy édesben, te Julis? Julis: - Te mondtad, hogy pezsgőfürdőztetek... Azt kérdem, milyenben: száraz pezsgőben vagy édes pezsgőben? De azt hiszem, a Törley-pezsgő- fürdő a legjobb. Maris: — Süket Julis! Aztán szaunáztunk is... De legjobb volt a szolárium! Julis: — Szóval dalra is fakadtatok a pezsgőfürdőtől, Maris? Maris: - Honnan veszed, hogy énekeltünk? Julis: - Azt is te mondtad... Szó-lá-ti-dóztatok vagy mi a nyavalya... Maris: - Te vagy nyavalyás tetőtől talpig, Julis! Slussz, a téma ugrott! Mindenesetre jól kipihentem magamat a nyári munkák után. Julis: - De én is jót pezsgőztem ám, te Maris! Maris: — Hol, Hajdúszoboszlón vagy Hévízen, te Julis? Julis: - Frászkarikát! A sarki csehóban! A hites urammal, a Dömével, lelöktünk három-négy korsó pezsgőt, utána jól kipihentük mi is magunkat az út- széli vizesárokban. Hi-hi-hi! Vége _________________donkó László- A VILLANYSZAMLAST NEM ÉRDEKLI, hogy te most alkotói válságban vagy. DONKÓ LÁSZLÓ
