Új Néplap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)

2003-11-20 / 270. szám

4. OLDAL A S ZER KESZTÖSÉG P 0 S T Á J Á B Ó L 2003. November 20., csütörtök 1 _______Sorokban___ MÁ R HARMINC ÉVE. Har- mine éve működik Kunmadara­son az idősek klubja. A klub rendezvényei, programjai során nagyon sok idős ember kötött barátságot. Más település nyug­díjasaival, s az ottani klubok tagjaival, azok vezetőivel jó kapcsolatot alakítottunk ki, így Kunmadarason Tóth Sándomé- val, Rákóczifalván Nádas Imré- nével, Abádszalókon Illés Fe­renccel, Jászapátin Bugyi Ist- vánnéval, Cserkeszőlőn Józsa Antallal, Kábán Nagy Lászlóné- val, Kunhegyesen Szentpéterí Istvánnal, Tiszaörsön Oláh Sándorral, Jásziványon Kele­men Bélánéval és Kenderesen Kerekes Lászlóval. Szeretnénk a kapcsolatainkat tovább szélesí­teni, a klubtagoknak ezután is minél több kellemes programot biztosítani, és a beteg, rászoru­ló embereken segíteni. Az el­múlt időszakban például ado­mányt gyűjtöttünk az árvízká­rosultaknak, gyűjtést rendez­tünk a járóképtelen emberek­nek. A sok rászoruló, nehéz anyagi körülmények között élő, beteg, idős társunknak a 2004. évben történő segítésére sze­retnénk elnyerni ismét az ön- kormányzat támogatását. TÓTH SÁNDORNÉ, KLUBVEZETŐ KUNMADARAS ELMENT. Nemrég értesültem, hogy 68. életévében meghalt Kiss András, a népszerű Zacski, Kunhegyes minden idők leg­jobb labdarúgókapusa. Szinte megszakítás nélkül, 1951-től 23 éven keresztül védte a Kunhe- gyesi SE labdarúgócsapatának kapuját, közben nyolc évig Szolnok megye ifjúsági és fel­nőtt válogatottja volt, rendre a jók között, illetve a mezőny leg­jobbjaként. A sportnak, a fut- ballnak és a munkahelyének élt. Negyvenkét évig egy he­lyen, a Vízgépészeti Vállalatnál dolgozott. Labdarúgó-pályafutá­sa befejezése után Kunhegyes labdarúgósportjának aktív tár­sadalmi munkása volt, az utób­bi évtizedben a Kun FC techni­kai vezetője. Emlékét nagy tisztelettel megőrizzük. VARGA FERENC LABDARÚGÓ-SPORTVEZETŐ SZOLNOK ÚT SZÉLÉN. Az utak mentén sírkeresztek, virágcsokrok, ko­szorúk, színhelyek — ha beszél­ni tudnának, mennyi figyelmez­tetés, jó tanács, könyörgés len­ne hallható! Például: vigyázza­tok magatokra és útitársaitokra! Az országút nem versenypálya! Az utazást azért kezdjük meg, mert szeretnénk, akarunk eljut­ni valahová. Szeretteink várnak. Azonban milyen fájdalmas hírt kapni egy baleset áldozatairól! Örökös fájdalom, gyász, soha meg nem magyarázható, fel nem fogható egy ilyen eset. A figyelmetlenség, a felelőtlenség, a száguldás, fáradtság, tudat­lanság, nem utolsósorban a ki­vagyiság, ital stb. talán az ok. Tenni kellene valamit magun­kért, egymásért. Meg kellene ta­nulni higgadtan vezetni, egy­mást becsülni, egymást segíte­ni. Akkor talán oda is érünk, ahová indultunk. ____________________________RL, ABONY A lev elekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ. Harmincéves érettségi találkozójukat rendezték nemrég a zagyvarékasi Pe­ti csárdában az Újszászi Gimnázium 1973-ban végzett tanulói. A jó hangulatú esten többen évtizedek óta most látták újra egymást.___ ___ (beküldött fotó) Va gyonunk védelmében A legtöbb ember számára szinte érthetetlen és idegen az országunkban állampolgárok által elkövetett, növekvő bűnözési hullám. Borzadva ítéljük el a már ismert középkori büntetés-végrehajtásokat, vagy a jelenkor iszlám világ büntetőeszközeit. Nálunk nincs halálbüntetés, esetleg sokévi sza­badságvesztés - ám a börtönbéli jó magaviselet miatt azt is csökkentik -, és addig is megfelelő élelmezés, televiziózás, tanulási lehetőség stb. biztosított a raboknak. Nem kritizálom törvénye­ink szigorúságát, hiszen nekem az a kötelessé­gem, hogy azokat betartsam. Mit gondolnak az állampolgárok, amikor a bű­nözés megelőzésére, a bűnösök elfogására, a rendre, a törvényesség betartására hivatott sze­mélyt az esetleg erélyesebb felszólításért megfed- dik, vagy egy bűnöző támadásáért esetleg gumi­bottal suhintó rendőrt leszerelik és perbe fogják? Mit gondolnak erről a bűnözők? Az ilyen ese­tek csak növelik önbizalmukat! Tapasztalva a bűneseteket, a településeken a körzeti rendőrség segítésére megalakultak a pol­gárőrségek. Nagykörűben 1992-ben jött létre, mely testület jelenleg huszonegy fős, vezetője Nagy Emil falugazdász. Tagjai között a civilek mellett önkormányzati képviselők és a polgár- mester is szerepel. Fő tevékenységük az ott szol­gálatot teljesítő rendőr segítése, a bűnmegelőzés a település közigazgatási területén, ahol csopor­tokban járva a becsületes emberek nyugalmára és biztonságára, vagyonukra vigyáznak. Környezetünkben, a Homok és Tóalja gyümöl­csösökben például a cseresznyetolvajlástól a téli kunyhófeltörésekig sokféle eset előfordul (t). Ne­kem például a kunyhóm alumíniumfedelét, a szomszédomnak pedig a fűnyíróját vitték el. Polgárőreink tevékenységét azonban több esetben siker koronázta: telefonkábelt, 250 kg színes fémet, kerékpárokat foglaltak le és tolvajo­kat fogtak el az elmúlt időszakban. Mindez jelzi, hogy munkájuk egyre eredményesebb, annak el­lenére, hogy kevés támogatást kapnak, vagy eset­leg ellenszolgáltatás nélkül végzik. Mindezért kérem községünk lakóit, hogy a te­lepülésünk közigazgatási területén szolgálatot teljesítő polgárőreink munkáját minden lehetsé­ges módon támogassák. ___________________ GUTH SÁNDOR, NAGYKÖRŰ Am i jó volt, legyen ismét az Valaha egy jobb napokat lá­tott városrész, közösség so­raiba tartoztam. Volt erre li­getes környezet, tisztán tar­tott utak és terek, összetartó egymást segítő emberek és a város egyik legkedveltebb strandja. Ma azonban már elvadult kör­nyék, szemetes utcák, lepusztult játszótér, télen a járdára fagyott csúszós latyak, a régen sokat láto­gatott és friss forrásból táplálkozó artézi kút leszerelt maradványa látható, és több éve bezárt a strand... Kocsma bezzeg kettő is van. Mindez a privatizációt köve­tő évek nyoma. Ráismernek vajon a környékre? A szolnoki cukor­gyári lakótelepről van szó, amely a cukorgyár és a Mezőgép közötti területet, mintegy 190 család éle­tét öleli fel. A képviselők szorgo­san lejegyezték, a város irányítói megismerték a környék gondjait — mégis minden maradt a régi­ben. Pénzhiány? Kieső figyelem? Illetékesek érdektelensége? Mit is hiányolnak az itt élő em­berek? Miért emelik fel újra és új­ra szavukat, bízva a változatlan megváltoztatásában? Félnek a közelben lévő Alfa ABC bezárásától, kósza hírek ke­ringenek raktárrá alakításáról, szeretnének egy kis boltot kör­nyezetükben friss tejjel, kenyér­rel, zöldséggel, hogy az itt élő sok nyugdíjasnak, kisgyermekes szü­lőnek ne kelljen kétnaponta a vá­rosba beutaznia a piacra. Vágy­nak a leszerelt artézi kút föld mé­lyéből fakadó vize után, és szeret­nének lakótelepi szolgáltatáso­kat, valamint este 10 óra után j színházból, moziból, munka- j helyről hazaindulóknak buszo- ; kát, s kamionforgalom nélküli el­terelő utat, kellemetlen szagok nélküli szennyvíztisztítót... Vajon mikor lesznek vállalko- j zó, segítő kezek? VÁLÓCZINÉ HAJDÚ KATALIN, SZOLNOK OVISOK AZ ÁLLATKERTBEN. Októberben a szolnoki Hétszínvirág Óvoda Boglárka csoportja egy fe­lejthetetlen, kellemes délelőttöt töltött a jászberényi állatkertben. (beküldött fotó) ABONYINÉ SZALAI ROZINA SZOLNOK Kórház a Zagyva mentén MÁV Kórház... Fiatalságom kellemes emlékei közül bukkan elő az akkoriban Szolnokon felépült impo­záns épületegyüttes. Jó híre — melyet a mai napig meg­őrzött — hamarosan szét­röppent, túl a megyehatá­ron is. Azóta több évtizedes fákká öre­gedtek parkjának zsenge facse­metéi, és sok vadkacsanemzedék váltotta egymást az épület ölelé­sében meghúzódó kis tavon. A sors súlyos betegként vezé­relt ide nemrég, amikor egy nagy műtéten estem át. Beteg állapo­tom ellenére jól éreztem ott ma­gam. Kitűnően szervezett, reme­kül működő, nagy „családba” csöppentem, ahol a „családfő” az osztályvezető főorvos, dr. Fontos Gyula. Itt minden a betegekért történik; s milyen jólesett a törő­dés az elesetteknek, nekem is, amikor nemcsak a test, hanem a lélek gyógyítására is odafigyel­tek. Minden, a gyógyításomban szerepet vállaló orvos vagy nővér biztató szóval üdvözölt — annak ellenére, hogy rengeteg a beteg, kevés az orvos és a nővér. Nem látszik rajtuk a fáradtság! Vala­mennyien hivatástudatuktól ve­zérelve végzik tevékenységüket. Sajnálatos híreket is hallottam a kórház jövőjét illetően. Ám Szolnok, illetve a megye büszke lehet a városi két egészségügyi intézmény működésére. Minden­esetre nagyon sokan szurkolnak a MÁV Kórház fejlesztéséért, hogy ezt az intézményt bővíteni kellene, s a legmodernebb mű­szerekkel felszerelni a nagy be­tegforgalom miatt. Én már itthon, gyógyultan sé­tálgatok, ám az elárvult magyar egészségügyet ugyan ki fogja meggyógyítani? ____________tóth boldizsárné, MEZŐTÚR FA FARAGÓ-KIÁLLÍTÁS. Sári Zoltán nagykőrösi-abonyi szobrász- művész, grafikus és a Gyulai iskola művészeti vezetője egyre többet hallat magáról: művésztársait mutatja be az iskolában. Az abonyi Gyulai iskola aulájában nemrég Karsai Istvánné fafaragónak szerve­zett, rendezett és nyitott meg egy nagy sikerű kiállítást. Ritkaság- számba megy, hogy egy hölgy, egy asszony férfias módra bicskát, vé­sőt, kést vesz a kezébe, hogy azokkal főként figurális alkotásokat, szobrokat, díszes domborműveket, használati eszközöket, játékokat készítve közeledjen a népművészethez és a ma világának díszítő művészetéhez. A fotón Karsay Istvánné faragó és Sári Zoltán szob­rászművész látható az abonyi kiállításon. ______________________________________________P. BÁLINT ZSUZSA, ABONY (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Cs ellengők — hol a bizalom? Szomorúan láttam a televí­zióban nemrég a Csellengők című műsort, ahol a csalá­dokból eltűnt gyerekeket keresnek. Vajon miért szök­nek el a gyerekek? Nincs fegyelem, nincs kitartás, családi összetartás, nincs mun­kaszeretet, s nincs szeretet? Egyedül maradtam 17-18 éve­sen. Egy család akkor befogadott, ahol egy idős, 80 éves bácsit kel­lett ápolni, gondozni, aki hálás és tisztelettudó volt. Naponta ellát­tam, és mindig megköszönte a segítségem. Volt bennem ember­szeretet és tisztelet, és talán ezért lettem később ápolónő. Segítő környezetem volt, akik a jóra kér­tek, neveltek. Vajon ma kap ilyen segítséget a lelkileg, érzelmileg magára maradt gyermek, vagy észrevétlenül belekeveredik egy rossz társaságba? Ki mutat neki példát? A szülő! Nekik dolgozniuk kell, de ott­hon a szavaknak, a tetteknek, a mutatott példának értéke kell hogy legyen... A gyerekre köz­ben oda kell figyelni, addig, amíg nem késő. Kell hogy le­gyen számukra védőszárny, hogy ne a csavargó életformát válasszák. A gyermek egyedül nem biztos, hogy meg tud bir­kózni gondjaival. Hol a segítség? Ki áll mellé? Mi lesz vele hol­nap? Ahhoz, hogy család marad­jon a család, s hogy szeretetet kapjon és adjon a gyermek, s hogy bízni lehessen bennük: bi­zalmat kell hogy kapjanak! Kedves szülők, talán még nem késő... MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK Aranyeső hullott Zagyvarékason A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Művelődési, Tovább­képzési és Sportintézet és a Magyar Kórusok és Zene­karok Szövetsége (KÓTA) felhívása nyomán került nemrég sor Zagyvarékason a 12. országos népzenei mi­nősítő soron következő hangversenyére. A rendezvény napján a Móricz Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtár zsúfolásig megtelt, amikor a négy szólista és a kilenc együttes előadta műsorát. Szak­értő zsűri figyelme kísérte végig a magas színvonalon működő cso­portok, szólisták előadását. A zsűri értékelése eredménye­ként — néhány bronz és ezüst he­lyezése után - ez alkalommal arany minősítést kapott Géléi Ta­más Kunmadarasról és a Jászkun Citerazenekar Szolnokról. Arany Páva minősítést kapott Földes Im­re Zagyvarékasról, a Margaréta népdal- és hagyományőrző kör Tiszaszentimréről, a 48-as Olva­sókör asszonykórusa Kisújszál­lásról, a Vadvirág népdalkor Ken­deresről, a Törökszentmiklósi Népdalkor, a Kékibolya műked­velő és művészeti csoport Zagy­varékasról. A fergeteges hangulatú ren­dezvényt a közel kétszáz résztve­vő közös éneklése zárta, Buday Péter vezényletével. BALOGHNÉ BOZSIK MÁRIA IGAZGATÓ MEGYEI MŰVELŐDÉSI, TOVÁBBKÉPZÉSI ÉS SPORTINTÉZET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents