Új Néplap, 2003. november (14. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-19 / 269. szám
2003. November 19., szerda MŰVÉSZ BEJÁRÓ 7. OLDAL Uborkafa-show a Szigligetiben ‘ Moliére: Úrhatnám polgár A szolnoki Szigligeti Színházba a mű megírása után 333 évvel „kopogtatott” be Jourdain úr, a vígjáték főhőse. A Tartuffe, a Dandin György, a Versailles-i rögtönzés, a Scapin furfangjai és a Képzelt beteg már szerepelt a színház műsorán, de a mindenáron feltörekvő kereskedő története még nem. Egyébként 1836-ban volt Szolnokon az első Moliére-előadás, Balog István társulata a Botcsinálta doktort mutatta be. Gombos Judit és Deme Gábor Mai nyelven szólva - egy kis túlzással - uborkafa-show-nak is titulálhatjuk a darabot. Konkrétabban: Moliére korában sok megtol- lasodott polgár igyekezett felkapaszkodni a nemességbe, az elszegényedett nemesek pedig a módos polgárokkal keveredtek, hogy megkaparintsák azok vagyonát. E kettős törekvést fonja egybe Moliére az Úrhatnám polgár cselekményében. A darabot 1670-ben kirobbanó sikerrel mutatták be XIV. Lajos udvari színházában. A nemesek a polgárokon, a polgárok a nemeseken nevettek. S ezen belül mindenki a szomszédján, mert természetes, hogy mindig mindenkinek a szomszédja a sznob, felfelé gazsuláló úrhatnám valaki. A király és udvartartása elfogadta, támogatta Moliére-t, azért is, mert jól szórakozott az „alattvalókon". Úgy fogadták a zseniális színészíró különböző színpadi csőriéit, szellemi tőrdöféseit, hogy az őket nem érinti. Pedig Moliére nem csupán rosszmájú, de bátor férfiú is volt. Egészen az udvarig elért szava, az Úrhatnám polgárt állítólag Colbert-ről, XIV. Lajos pénzügyminiszteréről mintázta. A főhős, a pöffeszkedő Jourdain éppúgy posztókereskedő fia, kár Col- bért. A történet hihető, hiszen Moliére színpadán a finomkodó dámákról az derült ki, hogy buta libák, az erkölcs prédikálóiról, hogy parázna vén kecskék, a nemesi rang után ácsingózókról pedig, hogy az utcagyerek is rajtuk röhög. Beszédes tény, hogy Moliere halálhírét széles és rangos párizsi körökben megkönnyebbülés fogadta, s Párizs érseke csak hosszú huzavona után és csak éjszakára adott papot a Tartuffe, az Úrhatnám polgár és sok más ma is elevenbevágó darab szerzőjének eltemetéséhez. A mostani Moliére-előadást Csiszár Imre Jászai-díjas, érdemes művész rendezte. Közel harminc éve visszavisszatérő alakítója a szolnoki színpadnak, számos, emlékezetes rendezése közül is kiemelkedik Shakespeare Macbethje, amelyben a hatalom emberei iszapban fetrengenek a nézők előtt. Akkor 1979-et mutatott a naptár. Jourdain úr, valójában az előadás címszereplője, az úrhatnám polgár, Mihályfi Balázs lesz. Akár a szolnoki színházban kezdődött pályafutásának 10 évét is ünnepelheti ezzel a remek szereppel. Az uborkafalovag felesége Sztárek Andrea, a szerelmespár Pető Kata és Kaszás Mihály, a bajkeverő inas Molnár László. A különböző tanárokat, művészeket, akik Jourdain úr szellemének emelkedésén munkálkodnak, Petridisz Hrisztosz, Bodor Johanna, Zelei Gábor, Deme Gábor, Gombos Judit alakítják. A vívómester Pintér Tamás, az öltözködés tudorai pedig Horváth Gábor és Tárnái Attila. A vígjátékhoz Selmeczi György zenéje társul. A díszlettervező Szlávik István, a jelmeztervező Szakács Györgyi. A bemutató előadást pénteken este 7 órától tartják. Sztárek Andrea és Harsányi Attila Vereczky Szilvia visszatérése Decemberi premier: A csárdáskirálynő Az előadás zárójelenete A következő bemutató december 5-én — a Budapesti Operettszínházzal együttműködésben — A csárdáskirálynő lesz. Vereczky Szilvia, a szépséges pesti sanzonett tehát visszatér régi nagy sikerei színhelyére — a szolnoki színpadra. Vele jön természetesen szerelme, Edvin és társasága is, Kaucsiánó Bonifác gróf, Stázi kontesz, az orfeum nagyura, Miska főpincér, a lumpok kedves doyenje, Feri bácsi is... - hogy csak néhányukat említsük meg A csárdáskirálynő szereplői közül. Kálmán Imre örökbecsű operettjének az egész világot meghódító dallamai először 1921-ben csendültek fel a Tisza partján, azóta mindig szívesen fogadják városunkban a soha meg nem unható darab sorjázó bemutatóit. Nagyot csodálkoztak viszont azok a nézők, akik látták a második világháború előtti Csárdás- királynő-előadásokat - például Patkós Irmával 1936-ban -, s megélték az 1945 utáni első, 1954- es bemutatót. Ez utóbbiban, Békeffy István és Kellér Dezső tollának jóvoltából megváltoztak, megszaporodtak a szereplők. Nem „egyszerű” átdolgozásról volt szó, a korabeli színlap szerint „Leo Stein és Béla Jenbach szövegkönyve alapján” írta Békeffy és Kellér, természetesen szigorúan a kor „elvárásainak” megfelelően. Anhilte hercegnét átkeresztelték Cecíliának, az 1915-ös bécsi ősbemutatón — majd később is — az epizódszerepnek is alig nevezhető Miska főpincért főszereplővé változtatták. Rátonyi Róbert révén tudjuk, hogy a szerepek arányainak megváltoztatása miatt Latabár Kálmán nem vállalta Béniként a bemutatót. Nem ez volt az első furcsaság a világhírű operett történetében. Stein és Jenbach szövegkönyvének még Éljen a szerelem volt a címe, de a bemutatón már A csárdáskirálynő (Die Csárdásfürstin) címmel került a közönség elé. De játszották A csárdáskirályné címmel is, Oroszországban pedig Szilviára keresztelték. A darabnak eredetileg erős monarchiaellenes éle volt, de amikorra Pestre „ért” a darab, A csárdáskirálynő a Király Színházban „megszelídült”. Az új átdolgozás — Kállai István és Kerényi Miklós Gábor munkája - visszakanyarodik az eredeti darabhoz, a rendező, Kerényi Miklós Gábor szerint a gyökerekhez. A szereposztás is kitűnő, Vereczky Szilvia Kalocsai Zsuzsa és Fischl Mónika, Edvin Vadász Zsolt és Vadász Dániel. Kaucsiánó Bonifác grófot is kettős szereposztásban játsszák - Peller Károly és Kiss Zoltán -, Stázit pedig hármas szerep- osztásban: Vásári Mónikát, Kékkovács Marát és Pohly Boglárkát láthatja a közönség. Közreműködik a Budapesti Operettszínház balettkara, a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, a Szigligeti Színház kórusa. Karmester: Rácz Márton, Rónai Pál. Az A-Q-stika tanára Quintus Konrád csak a társulati tagok névsorában számít újnak a Szigligeti Színházban, a közönség jól ismerheti már. Két esztendeje a Szi- netár Miklós által rendezett Tisztújításban estéről estére tapsolhattak neki a nézők. Azóta elsősorban a fővárosban játszott, idén azonban megkereste őt Szikom János, akivel korábban már sokat dolgozott együtt Miskolcon és Szegeden. Különös vonzerőt jelentett, hogy egykori zalaegerszegi katonatársa, Teli- hay Péter rendezésében léphet színre az Oresteiában, s olyan darabokban szerepel, amelyek nem mindennapi kihívást jelentenek egy színész számára. Ráadásul Szolnokon most igen erős társulat jött létre, ahogy fogalmaz: „olyan, Quintus Konrád hogy akár az egész világirodalmat végig lehetne játszatni velük”. Az Oresteia Apollón szerepe mellett másik nagyszerű lehetőséget is kínált számára, hiszen a kar akusztikus részét teljesen rábízta a rendező. Bízvást tehette, ugyanis Quintus Konrád korábban négy esztendőn át tanított beszédtechnikát „A-Q-stika” néven Miskolcon. Most pedig Proust Az eltűnt idő nyomában című alkotásának színpadi változatára készül, természetesen óriási várakozással telve. Eközben Székesfehérváron is elvállalt két szerepet a Diótörőben, illetve a Vihar kapujában című előadásban, így budapesti otthonából hol keleti, hol nyugati irányba ingázik 100 kilométert, próbák és előadások időpontjaival zsonglőrködik úgy, hogy mellette még családjára is maradjon ideje... „Fontos és jó feladatok várnak...” Az „örök visszatérő” művész Játszott együtt Tolnay Klárival és Mensáros Lászlóval, dolgozott cirkuszi porondmunkásként Hollandiában, és élt Görögországban — Harsányi Attila 17 esztendős kora óta sok mindent megélt a színház világában. Most Oresztész szerepében láthatja a szolnoki közönség. Alig 17 évesen került fel a Nemzeti Színházba a Miskolc melletti kis faluból, Szirmáról. Mensáros Lászlótól, Tolnay Kláritól, Bessenyei Ferenctől tanulta a szakma fortélyait, majd úgy alakult az élete, hogy Hollandiába került, ahol egy cirkuszban dolgozott. Hazatérte után az Arany János Színház, majd Szeged következett, ott ismét olyan művészekkel dolgoHarsányl Attila zott együtt - Telihay Péter, Sziko- ra János, Zsótér Sándor -, akik meghatározóak voltak pályája szempontjából. Az ottani változások miatt azonban ismét külföldön „próbált szerencsét”, Görögországban élt egy darabig. Onnan hívták haza Pécsre, ahol újra Szikom Jánossal dolgozott együtt, mint ahogyan most Szolnokon is. A Szigligetibe eredetileg párja, Melkvi Bea miatt járt le, s természetesen igent mondott a direktor hívó szavára. Úgy érzi, fontos és jó feladatok várják a Tisza partján, olyanok, melyek meghatározhatják egész pályáját. Melkvi Beával közösen még Pécsett állítottak össze több előadói estet, többek között Ady és Kassák műveiből. Számára nagyon fontosak a versek, s reméli, Szolnokon is lehetősége nyílik majd ezek bemutatására. Horváth Lajos Ottót régi ismerősként köszöntheti a Szigligeti Színház közönsége, hiszen kisebb-nagyobb kihagyások után immár harmadjára tért vissza a Tisza partjára. Agamemnon szerepében estéről estére nagy sikert arat az Oresteiában, hamarosan a Karamazov testvérekben láthatjuk viszont a Szobaszínházban - Horváth Lajos Ottó sokoldalú tehetségéről meggyőződhettek már a szolnoki nézők. Időről időre visszatér a Szigligeti Színházba, hiszen rendre olyan lehetőségeket ajánlanak fel neki, melyeket nem tud visszautasítani. A szolnoki állomások között Horváth Lajos Ottó szerepelt többek között Miskolcon, Budapesten, Győrben, idén pedig újra a Tisza partját választotta, ahol az Oresteia őstörténete éppoly meghatározó számára, mint Dosztojevszkij darabja. Az 1994-95-ös évadot Zsótér Sándor munkássága fémjelezte, amely igencsak felemás megítélés alá esett. Horváth Lajos Ottó azonban akkor is szívesen játszott a Szigligeti színpadán, mint ahogyan most is örömmel vállalta a rábízott feladatokat. Különösen a Karamazov testvérek elé tekint nagy várakozással, amelyet igazán egyedi környezetben, a Szobaszínházban állítanak színpadra. Az oldal az intézmény és a kiadó együttműködése alapján jöhetett létre. A költségeket a színház viseli.
