Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-30 / 253. szám

4. OLDAL A S 2 E R K E S Z T Ő S É G POSTÁJÁBÓ L 2003. Október 30., csütörtök | HH Sorokban VANNAK CSODÁK. A Napsu­gár Gyermekház kiállítására igyekeztem a közelmúltban. Gondoltam, egy szál rózsával megköszönöm a meghívást, to­vábbi sikert kívánva a kézmű­vescsoportnak. Betértem egy üzletbe a szál virágért, és meg­lepetésemre a tulajdonos egy fillért sem fogadott el, miután megtudta, hogy azzal hová igyekszem. Egy igazi lokálpatriótával ta­lálkoztam - aki így tisztelte meg a gyermekház kézműveseit! MOLNÁR FERENCNÉ NYUGDÍJAS ÓVÓNŐ, NAGYKÖRŰ JÓ SZÁNDÉK. A fiam Szolno­kon, a 24/A jelzésű autóbuszon nemrég elhagyta a személyi igazolványát, diákigazolványát, lakcímet igazoló kártyáját, diák­bérletét. Úgy gondoltuk, várunk egy kicsit, bízunk az emberek­ben, hátha lesz valaki, aki meg­találja és leadja valahol az iga­zolványokat. Két héttel ezelőtt a Magyar Rádió Szolnoki Stúdi­ójából telefonáltak, hogy egy fi­atalember megtalálta és egy le­zárt borítékban eljuttatta hoz­zájuk az elveszett okmányokat. Az ismeretlen fiatalembernek tisztelettel megköszönöm a segí­tőkészségét. SÖTI MARIANN, SZOLNOK ZENÉS DÉLUTÁN. Az Orszá gos Rákszövetség Jászsági Cso­portjának vezetője zenés dél­utánt szervezett a jászalsó- szentgyörgyi faluházban. Na­gyon örültünk ennek a napnak, hiszen ez nem a betegségről, hanem a vidámságról szólt. A rendezvényen felléptek a falu hírességei: a Rozmaring asz- szonykórus, az általános iskola néptáncosai, valamint a helyi nyugdíjasklub színjátszó cso­portja. A szórakoztató műsort vacsora követte, majd táncra perdültünk, melyhez a zenét Kovács Pál helyi zenész szolgál­tatta. A sikeres, felejthetetlen rendezvényt Sipos Gézáné Klá­rikának köszönhetjük, akinek aktív munkájával nagy szerepe van csoportunk életében. KOCZKÁS CSABÁKÉ CSOPORTTAG JÁSZBERÉNY Közös vagyon? Férj és feleség külön va­gyonnal „érkezett” a házas­ságba. Vajon közös a va­gyon? — tette fel a kérdést egyik olvasónk. A probléma csak akkor merül J fel, ha legalább az egyik házas­társ külön vagyont vitt a házas­ságba, mondjuk egy telket. 01- | vasónk férje éppen azt vitt be a házasságba, amelyet azonban j néhány év után eladott — közös elhatározással -, a vételárat pe­dig lakásuk berendezésére fordí­tották. A konkrét kérdés: a lak- berendezési tárgyak megőriz­ték-e tulajdoni helyzetüket, vagy közös vagyonná váltak? A pontos válaszhoz tudni kell a házassági együttélés idő­tartamát: a törvény szerint 15 évi együttélés után válik az em- I lített vagyontárgy közös tulaj- | donná. TÓTH GYÖRGYNÉ DR. ___________________(FORRÁS: KISHEGYED) A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Franciaországban jártunk A csoport Nizzában, a tengerparton (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Hét éve egy francia kórus látogatott el Tiszafü­redre, majd egy év elteltével meghívást kapott a Zrínyi Ilona Általános Iskola kórusa Franciaor­szágba. Baráti kapcsolat alakult ki a két kórus tagjai között, s hat év teltével ismét toulouse-iak érkeztek Füredre, majd a vendéglátóikat hívták viszontlátogatásra. A tiszafürediek idén nyáron utaztak Founseg- rives-be, s útközben Lödévé hatalmas katedráli- sában mutatkoztak be a gyerekek először. A sike­res koncert után a polgármester testvéri kapcso­latot ajánlott fel a kórusnak. Fleurance-ban ismét megmutatták énektudásukat a magyar fiatalok a közönség nagy örömére. Itt már a francia kórus­sal együtt is énekeltek. Fonusegrives-ben nagy szeretettel fogadták a magyarokat. Megnézték Toulouse nevezetességeit, a repülőgép-múzeu­mot, a Cabrespine barlangot, a Carcassone várat és a gall falut. Az utolsó, quinti közös hangver­seny volt a legfergetegesebb. A nézők alig fértek be a templomba, és vastaps köszöntötte mindkét kórust. A hazautazás Párizs érintésével történt, a Versaille kastély parkja, a Notre-Dame, az Eiffel- torony - s az egész utazás feledhetetlen emléket hagyott minden résztvevőben. LÖVEI LAJOSNÉ, TISZAFÜRED Szeress, amíg lehet! Mi, emberek naponta elro­hanunk egymás mellett, vagy odafigyelünk azért a másikra? A „Hogy vagy?” kérdező szavára megvárjuk- e a válaszfeleletet? A napi köszönés mellett ráné­zünk a szomszédra, de érdekel-e az egészsége, betegsége, vagy csak udvariasan megköszönjük, ha a víz- vagy a gázszámlát kifize­ti aznap helyettünk? És a család vajon milyen hangu­latban talál otthon? Rámosolygunk a gyermekre, akarjuk tudni küz­delmeit az iskolában, lelkének rez­zenését a társas kapcsolatban, meghallgatjuk párunkat, ha mesél, vigaszt nyújtunk neki, ha rossz passzban látjuk? Félek, hogy függ a lelkiállapottól, hogy aznap ben­nünket is mennyire taposott meg az élet. Hogyan jutnak ezek a gon­dolatok az eszembe? Közeledik a mindenszentek, a halottak napja, s én hálásan mormolok köszönetét, hogy az élet még megőrizte édes­anyámat, férjemet, és óvta, vigyáz­ta gyermekeimet, s minden napot ajándéknak tekintek, amikor még nagymamára is nézhetek. Vajon lá­togattam-e eleget fiatalabb korom­ban? Megköszöntem-e mindazt az önzetlen szeretetet, amit tőlük kaptam, vagy önző módon azt csak elfogadtam? Milyen jó, hogy még meg­mondhatom nekik, mennyire szeretem őket, s ha fáradt vagyok vagy levert, vigaszt belőlük merí­tek. Vannak így mások is ezzel? Ha a kérdésemre a válaszuk igen, csak egyre kérem Önöket: szeressenek, míg lehet, s ne félje­nek kimutatni érzéseiket szeret­teiknek! __ V. HAJDŰ KATALIN, SZOLNOK ÖT VEN ÉV UTÁN ELŐSZÖR. A Szandaszőlősi Általános Iskola 1952/53. tanévben végzett nyolca­dikos tanulói októberben ötven év után először találkoztak. A har­minchét akkor végzett tanulóból már kilencen nem élnek. A találko­zóra huszonegyen érkeztek, és a még élő négy tanár is odalátoga­tott. A régi iskolájukban (ma Krúdy úti óvoda), a szépen feldíszített te­remben a jelenlegi igazgató, dr. Kállai Mária is köszöntötte őket. A rendhagyó osztályfőnöki órát nagy örömmel vezette Vörös Lászlóné Baricza Magdolna, aki most újra együtt láthatta első tanítványait. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) VÖRÖS LÁSZLÓNÉ, ARANYDIPLOMÁS TANÍTÓNŐ A mi Kossuth terünk A szolnoki Kossuth Lajos tér 1892-ben kapta a nevét, a nagy államférfi születésé­nek 90. évfordulója kapcsán. A hely a kialakítása óta a vá­ros politikai, kereskedelmi, kulturális központja. A kör­bevevő épületekben keres­kedelmi és ipar jellegű üzle­tek, boltok működtek. Meghatározó épületei, a Magyar Király Szálloda (ma múzeum) 1860-ban, a városháza 1855-ben, a Pénzügyi Palota (ma könyvtár) 1891-ben épültek. Volt olyan idő­szak az 1930-as években, hogy például a városháza földszintjén nyolc különféle üzlethelyiség vár­ta a vásárlókat. Itt állt az 1821-ben felállított Szentháromság-szobor, amelyet 1900-ban újramintázott az alkotó, mert az eredetit málló kőből faragták. A nyugati oldalon a 68. Jász-kun Gyalogezred első világháborús emlékoszlopa volt (most az Eötvös téren áll), és egy „halas-puttós” szobor az 1893-ban fúrt kút tetején; és az 1943-ban vi­téz Nagybányai Horthy István élet­nagyságúnál nagyobb - repülő- tiszti egyenruhában megmintázott - bronzszobra, mintegy három méter magas talpazaton. A város piactere volt. Az 1800- as évek utolsó évtizedeiben már a hét öt napján termelők és iparo­sok töltötték meg áruikkal a teret. Az 1930-as évek második felében akkora heti piacot tartottak hét­főnként és csütörtökönként, hogy a mai Táncsics Mihály és a Tisza Antal utcákban is voltak árusok. 1935-ben a város képviselő-testü- lete a piacot máshol akarta kiala­kítani. A Magyar Király épülete mögötti, a Tófenék-Sólyom és a Hubay utca által bezárt szög terü­letére tervezték. 1947-ben a Ho- ránszky Nándor (Ady E.) utca 59. szám alá költözött a piac, ahol ma is működik. Az 1919-es román megszállás és a II. világháború alatt a teret nem érte jelentősebb károsodás, de később szellemileg majdnem. Történt, hogy 1950. április 3-án a megyeháza dísztermében a „fel- szabadulási” ünnepség alkalmá­val C. Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Szolnok Megyei Bizottságá­nak szervezési osztályvezetője ja­vasolta: „Szeretetünk jeléül állít­suk fel Szolnok város legszebb te­rén Sztálin elvtárs szobrát, a teret pedig Sztálin térnek nevezzük el”. Nagy hiba volt szerintem az 1951- ben lebontott Tolnai-féle ház he­lyére felépíteni az I. számú iroda­házat. A tér 150 éven át csak vál- tozgatott, mai formáját 1970 körül nyerte el. Az Új Néplap egyik júni­usi számában olvastam azt a cik­ket, melyben a polgármester asz- szony megemlítette, hogy az idén csak kisebb javítások lesznek a Kossuth téren, s a nagyobb átala­kítás későbbre halasztódik. Re­mélem, hogy a tér terv szerinti el­készülte után szép lesz, és köz- megelégedésnek fog örvendeni. Javasolnám, hogy a nagyobb munkálatok során a városháza tér felőli oldalán, a két balkon alatt, annak hosszában a járda fölé csaknem az útpadkáig kiérő, sár­ga színű üvegtetőt építsenek. A két esőcsatorna vizét pedig a jár­da alatt el lehetne vezetni. ____ SZŰRÖVECZ PÁL, SZOLNOK Me zőtúr megújult fényei Korunk rohamosan emelke­dő energiaköltségei a közvi­lágítás területén is megkö­vetelik az energiatakarékos berendezések alkalmazását. A város képviselő-testülete - hosszas előkészítés után - ez év május 29-ei ülésén határozott Mezőtúr közvilágításának re­konstrukciójáról. A beruházás fi­nanszírozását átvállalta egy tár­saság, a Közvil (Első Magyar Közvilágítási Rt.), így a város hi­telképességét más projektek megvalósítására összpontosíthat­ja. A rekonstrukció során a kor színvonalának megfelelő, ener­giatakarékos világítótesteket sze­reltek fel, melynek során 2825 darab lámpa cseréje, továbbá 69 lámpahelybővítés valósult meg. Ezenkívül a városháza, valamint a két református templom hom­lokzatának világítása készült el a projekt keretében. A kivitelezés augusztus elején kezdődött. Első ütemben a lámpatestek cseréjét végezték el, a műszaki átadás szeptember 29-én volt. A máso­dik ütem során a hálózatépítéssel járó bővítésekre került sor, amely a tervek szerint októberben szin­tén megvalósul. A konstrukció lé­nyege, hogy a sokkal kisebb telje­sítményű, de ugyanakkor jobb hatásfokú világítótestek alkalma­zásából eredő energiaköltség­megtakarítás fedezi a beruházás költségeit, melyet a város tíz év alatt törleszt a Közvil Rt. részére. A megvalósult bővítéseket is be­leértve, így a város közvilágítási teljesítménye 40 százalékkal csökkent, mindamellett a megvi­lágítás értékei megfelelnek a ma­gyar szabvány ajánlásának. A beruházás refinanszírozását követően ez a 40 százalékos költ­ségcsökkenés a város büdzséjét fogja gyarapítani. NAGY SÁNDOR, MEZŐTÚR KETTŐS CSALÁDI ÜNNEP. Édesanyánk, Rácz Imréné augusztus­ban töltötte be a 80. életévét, mellette áll egyik dédunokája, Csató La­jos, aki szeptemberben volt tízéves. A két kerek évfordulót együtt, szűk családi körben ünnepeltük. (beküldött fotói ________ ______kársai istvánné, mezőtúr Na gy úr a félelem Az Új Néplap Életmód rovatában nemrég igen érdekes, hasz­nos és tanulságos cikk jelent meg egy beteges félelem fogsá­gába került 18 éves leány pánikba eséséről, arról, hogy ő is félt az állatoktól, a magánytól, a nagy terektől, a szűk helyi­ségektől, embertömegtől, haláltól vagy sötétségtől, s hogy a klinikai kezelés után hogyan tanult meg szembenézni a féle­lemmel. A lelki bajok többsége gyógyítha­tó, ám annak hatékonysága attól is függ, hogy mennyire akarunk hazánkban szolidáris egészség­ügyet. Az emberek olyan országot, régiót szeretnének, ahol szoron­gások és félelmek nélkül lehet él­ni, s családot és karriert lehet ter­vezni, a jólét és a boldogulás egyensúlyát meg lehet teremteni. A jólét és haladás egyensúlyát lassítja a foglalkoztatás, a mun­kaerőpiac beszűkülése, a gazda­sági fejlődés nem eléggé gyors üteme. A jólét, a haladás és a bol­dogulás pillére ugyanis nem a lo­pás, nem az álmodozás avagy a munkanélküli lét, hanem a mun­ka. Ha az ember rosszul él, fél a létezés nyomorától. Nem egyedi jelenség sajnos mostanában Ma­gyarországon. De fél a dolgozó a munkahelye elvesztése miatt, vagy a politikus a népszerűsége csökkenésétől, a bíráló, a rabló, csaló, a futni hagyott tolvaj, hogy el- vagy megbukik... Fél az ötven­éves, és aggódik munkaviszony­ért, egészségért, majdani nyugdí­jért, mert nem tudja, mi lesz vele a jövőben. Vagy azért fél az em­ber, mert veszélyben a Föld öko­lógiai egyensúlya, kritikus időket él át a környezetvédelem, elter­jedt a világban a terrorizmus stb. Nagy úr a félelem, van min gondolkodni s tenni a pozitív ér­zelmi viszonyok kialakításáért. Ugyanis sohasem lehetünk bol­dogok egymás ellenében... DR. BÁLINT SÁNDOR, SZOLNOK GYÉMÁNTLAKODALOM. Tiszasülyön 60. házassági évfordulóját ünnepelte nemrég Katona Imre és felesége. A jeles eseményen öt gyermeke, hat unokája, három dédunokája köszöntötte az ünnepei­teket. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) ______ _____________ KATONA IMRE, SZOLNOK k k Ú t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents