Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-25 / 249. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G P 0 S T Á J Á B Ó L 2003. Október 25., szombat JH !j|H A kitelepítettek sorsa Az Államvédelmi Hatóság Ma­gyarországon, a Hortobágy kör­nyékén kényszermunka-táboro­kat hozott létre, ahová bírói vég­zés nélkül 2524 családot (7282 embert) hurcolt „önként vállalt kényszerlakhelyre” az ötvenes években. Közéjük tartozott pél­dául 203 kunmadarasi. Az elhurcoltak szabadulását Nagy Imre miniszterelnök tette lehetővé, mely az országban 760 ezer embert érintett. Az ott lakó­kat minden rehabilitáció nélkül szélnek eresztették. Jó részük a korábbi lakóhelyükről kitiltva, földönfutóvá vált. A kitiltottak jó része — más híján — ott maradt a Hortobágyon, a gazdaságban. A zárt kényszermunka-tábo­rok felszámolásának 50. évfor­dulójára a Hortobágyi Kényszer­munka-táborokba Elhurcoltak Egyesülete ünnepségsorozatot szervezett. Nemrég Borsóson avattunk fel egy kopjafát, s a kunmadarasiak nevében rövid megemlékezést tartottunk. A Terror Házában szembesül­tem a „Kitelepítésekről” szóló szobában a hajdan velünk tör­téntekkel. A kényszermunka-tá­borok lakóit az egész ország te­rületéről, közel hetven telepü­lésről hurcolták el, és a legna­gyobb létszámban Miskolc után Kunmadarasról történt. Az el­hurcolás vesztese lett szinte az egész társadalom. Családomban a nagyszüleim, akik társadalmi és anyagi egzisz­tenciájuktól megfosztva 73, illet­ve 63 évesen földönfutóvá vál­tak. Vesztesek a szüleim, apámat (1953-ban) egyik napról a má­sikra földönfutóvá tették. Ször­nyű volt családja jövőjének a ki- látástalanságát látnia, s azt, hogy az ereje teljében teljesen tehetet­len. Vesztesek vagyunk mi, gye­rekek, még akkor is, ha az elhur­colást látszólag nem szenvedtük meg. Nem beszélhettünk róla, hogy „hortobágyi internáltak" vagyunk, hiszen az nem volt jó ajánlólevél. A gyerekeimnek csak Nagy Imre újratemetése után mertem részletesen elmon­dani az eseményeket. Mindnyá­jan, élők és holtak, vesztesei va­gyunk a történelemnek! A rendszerváltás után egy év­tizeddel az egykori elhurcoltak hallgatnak, és talán még mindig félnek elmondani a gyerekeik­nek, unokáiknak az elhurcolás stációinak embert megszégyení­tő eseményeit. Vajon elhinnék nekik a történteket? Nekünk, még élőknek kell elmondani, ta­nulságul, hogy megbocsátani meglehet, de felejteni nem sza­bad! A hortobágyiak nem akar­nak bosszút, már megbocsátot­tak — azonban nem tudják ki­nek, mert nem is kért tőlük senki bocsánatot, de megfelelő erkölcsi és anyagi elégtételt sem kaptak. Egyesületünk célja, hogy az események ne merüljenek fele­désbe. Még akkor sem, ha a 7300 elhurcoltból már csak mintegy kétezren élnek. A kun- madarasiakból csupán mind­össze ötven él. A táborokat ugyanis nem azért hozták létre, hogy bárki túlélje! Csak azért nem volt hortobágyi holoka­uszt, mert nem volt elég idő ar­ra, hogy elvegyék az életünket! Azonban ha nem vették azt el, tönkretették. A meghurcoltatást szerencsére túléltük. Emlékezzünk azokra tiszte­lettel, akik nem élték túl. DR. KENYERES IMRE NY. POLGÁRMESTER, ________________________ BEREKFÜRDŐ A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Százéves a szentandrási templom A centenáriumi ünnepség alkalmával készült emlékfotó gárszerűen, utcaként szaporodtak. 1890-ben sa­ját közigazgatással rendelkezett az ekkor már több mint háromezer lakos. Egyes források szerint az 1710-ben, mások szerint 1750-ben épített kis kápolna 1902-ben életveszélyessé vált, és a következő évben lebon­tásra került. Ugyanekkor igény merült fel egy új, nagyobb templom építésére. A terveket Czigler Győző, egyetemi tanár készítette, a kivitelezést Wagner Márton és Kriszt Mihály végezték. A régi ká­polna s a temető helyén 1903-ban elkészült az új templom. Az évszám a to­rony falának főutcára néző oldalán látható. A templom belső freskói nagy port vertek fel. Chio- vini Ferenc két, magyar tör­ténelmi eseményt festett az oldalfalakra: Szent László vi­zet fakaszt szomjazó kato­náinak, illetve Kapisztrán Já­nos elrendeli a déli harang­szót a Nándorfehérvári győ­zelem után. A szentély és a diadalív képeit Aba-Novák Vilmos festette. A diadalíven helyet kaptak a magyar szentek, és az ítélő Krisztus képe. A fekete alaptónusú festményeken a pokol tüzé- ben égnek szegények és gaz­dagok, földművesek és kirá­lyok. A szentélyben a bűn­beesés, illetve a keresztút té­makört dolgozta fel a mű­vész. A főoltárképen Jézus látható, vállán a kereszttel. A festmények 1933-ban ké­szültek. A művészek saját magukat is ráfestették a ké­peibe, katona vagy más alakjában, sőt a templom építőjét is megörökítették, de helyet kapott rajtuk Ko­vács Mihály, a templom plé­bánosa is. Nagy felháborodásra, az akkori község­lakók többen vélték felfedezni magukat az alkotá­son a pokol tüzében égve, szenvedő arccal. Nemrég a templom fennállásának 100., belső festésének pedig 70. évfordulóját ünnepelték a hívek. A zsúfolásig megtelt templomban az ün­nepi misét Seregély István, egri érsek celebrálta. A kórusban a Kunráth Sándor Pávakör kísérte a szertartást. KOCZA ANITA, JÁSZSZENTANDRÁS A Jászság arculata a népesség 1242-es betelepülése óta sokat változott. Több jászsági telepü­lés pusztult el és egykor nagy jelentőségű falu néptelenedett el a török időkben. A redemp- tiót 1745-ben tizenegy település élte meg kiváltságos jász falu­ként, de még ekkor is nagy terü­leteket birtokoltak a legelők, a lakatlan puszták. Szent-Andrást 1399-ben em­lítik először'az egri káptalan birtokaként. 1705-ben Árok­szálláshoz csatolták még pusz­taként. Az itt legeltető gazdák oda telepedtek az egykor még néptelen területre. A tanyák su­(BEKÜLDÖTT FOTÓ) A Kisújszállás Városi Óvodai Intézmény dolgozó nemrég vendégül látták egy délelőttre a nyugdíjai óvó néniket és dajka néniket (képünkön). Meglátó gattuk a Pitypang Óvodát és a Béla király úti óvó dát, s mindkét helyen nagyon szívélyesen fogadta! bennünket felnőttek és gyermekek egyaránt. A; (BEKÜLDÖTT FOTÓ) OLASZ GYEREKEK SZOLNOKON. A szolnoki Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola 2001 óta testvériskolai kapcsolatban áll Forlí Scuola a Media Statale Via F. Orsini nevű iskolájával, amely di­ákjai négy napot töltöttek nemrég Szolnokon. Iskolai vendégeskedé­sük jó alkalom volt az ismerkedésre (képünkön együtt az iskolában), nyelvgyakorlásra. A programban szerepelt hivatalos fogadás a város­házán, Kecskemét-Bugacra kirándulás, és a fogadó magyar családok­kal együtt egész napos budapesti városnézés. Élménygazdag, jóked­vű együttlét után utaztak haza az olasz gyerekek és tanáraik, akik visszavárják itteni vendéglátóikat. __________ DR. PETŐNÉ BALÁZS ERZSÉBET IGAZGATÓ, SZOLNOK A folyók összekötnek A széchenyis diákok, amikor az egyik vidám foglalkozáson boszorkánybaba-készítés volt a feladat (beküldött fotó) A három évig tartó projekt „A fo­lyók összekötnek” pályázatának második állomása ősszel a cseh­országi Jesenik városa volt. Közö­sen nyújtott be pályázatot a Szók­ratész Nemzeti Irodákhoz a né­met Riesa, a cseh Jesenik város és a Szolnokról a Széchenyi Körúti Általános Iskola. Három évig a Ti­sza, Elba és Béla folyók mellett élő népek történelmével, hagyo­mányaival, szokásaival, táncaival, dalaival, környezetvédelmével stb. foglalkozunk, rengeteg szí­nes programban veszünk részt, egyúttal gyakorolva a német nyel­vet, azon kommunikálunk. Csehországban a múlt nyáron felejthetetlen hetet töltöttünk (Polgár Ágnes és Márton József- né tanárnők vezetésével), a né­met partneriskola tanulóival együtt. Hosszú, több határt átszelő út után érkeztünk Jesenik városá­ba, mely egy gyönyörű völgyben fekszik, és ott egy-egy család lá­tott vendégül bennünket. Megis­merkedtünk a város nevezetessé­geivel, fogadta csoportunkat az ottani polgármester. Naponta érdekes programo­kon - üvegfestés, kerámiakészí­tés, batikolás, boszorkánybaba­készítés, aranymosás erdei lelő­helyen, vízvizsgálat, kirándulá­sok, sport - vettünk részt, együtt a német, cseh gyerekek­kel. Jövőre a németországi Riesa város lesz a színhelye a projekt következő állomásának. Remél­jük, ott majd ismét találkozunk cseh és német barátainkkal. SZABÓ A., SZATMÁRI D. _________B. OSZTÁLYOS TANULÓK, SZOLNOK A közelmúltban a felesége­met szívelégtelenséggel a szolnoki Hetényi Géza kór­házba vittem a HAV-681 for­galmi rendszámú gépkocsi­val. Mivel a kórház melletti parkoló telített volt, így leg­közelebb a Gáz úton talál­tam szabad helyet az ott par­koló gépkocsik között. Le­parkoltam. Ezután felkísér­tem beteg feleségemet a sür­gősségi osztályra. Miután el­látták és szabad ágyat ka­pott, visszamentem a kocsi­hoz. Meglepetten láttam a büntetőcédulát a szélvédőn, amely szerint „zöld terüle­ten” parkoltam. Megjegyezni kívánom, ez a „zöld terület” olyan kemény volt, mint az aszfalt, természetesen zöld nélkül, amit gondolom, a ké­szített fénykép is igazol. Felháborodva bementem a közte­rület-felügyelethez, és közöltem: nem vagyok hajlandó fizetni, mert nem polgári fegyelmezetlen­ségből parkoltam az állítólagos Bírságolás a kórház mellett? zöld területen, hanem kényszer­ből. Elutasítottak. Egy hónappal később kaptam egy 5 ezer forin­tos csekket, amit nem fizettem be. A feleségem akkoriban kórház­ban volt, mindennap reggel men­tem hozzá, és megfigyeltem, hogy amint a parkoló megtelt, a közte­rület-felügyelők megvárva amíg az onnan kívül rekedt, gyanútlan kórházlátogató eltávozik - „le­csaptak” a gépkocsira, fényképez­tek és kitűzték a szélvédőre a büntetőcédulát, majd eltűntek, nem várták meg a tulajdonos visszatérését. Amennyiben a parkolóban lett volna több hely és mégis máshol parkol az autós, akkor jogszerű­nek tartanám a pénzbírságot, de így nem. Először biztosítani kell feltételeket, és ha utána történik szabálysértés, a bírság akkor jo­gos! Később kaptam Tiszajenő köz­ség jegyzőjétől egy határozatot, amiben köteleztek az 5 ezer forint bírság befizetésére, vagy egy nap közérdekű munkára, ami átvál­toztatható két nap elzárásra, amelyről a Szolnok Városi Bíróság rendelkezik. Úgy döntöttem, az előbbi okok miatt az 5 ezer forint bírságot nem fizetem be, s a nyugdíjamból történő letiltás el­len tiltakozom, közmunkát nem vagyok hajlandó végezni. Válla­lom a kétnapi elzárást, így kívá­nok protestálni a Szolnok Városi Önkormányzat határozata ellen. ____________________VtoH MIHÁLY, TISZAJENŐ Ol vasónk panaszával Szolnok Megyei Jogú Város jegyzőjéhez fordultunk, aki az ügyben a kö­vetkezőket válaszolta: „ A panaszossal szemben a közterület-felügyelet szabálytalan helyen (zöld területen) történő parkolásért helyszíni bírságot sza­bott ki. A bírság befizetése határ­időben nem történt meg, így a lak­hely szerinti polgármesteri hiva­talhoz átkerült az ügye feljelentés­sel, melyről Vígh urat tájékoztat­tuk. Az intézkedéssel kapcsolatosan a szabálysértési törvény a jogor­voslati lehetőséget a szabálysértési hatóságnál biztosítja. Az ügyben eljáró Tiszajenő község jegyzője, a felügyelet által kiszabott bírságot helyben hagyta. A jegyző által ho­zott határozat ellen a bíróságon fellebbezéssel lehet élni. A levél alapján a panaszos ezen lehetősé­gével nem élt. A Hetényi Géza Megyei Kórház az elmúlt időszakban jelentős bő­vítésen ment keresztül. A bővítés eredményeként megnőtt a beteg- forgalom is. Ezt a közterület-fel­ügyelők érzékelték, és jelzéssel él­tek a kórházat üzemeltető Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Önkor­mányzat illetékese felé. A közterü­let-felügyeletekről szóló törvény ér­telmében a felügyelő köteles intéz­kedni, amennyiben hatáskörébe tartozó szabálysértést észlel. A gépjárművel elkövetett szabálysér­tés észlelésekor a felügyelőnek nem kell a gépjármű vezetőjét megvárnia, vele szemben a sza­bálysértésekről szóló törvény alap­ján, távollétében történő helyszíni bírságolást alkalmazza. Ameny- nyiben az elkövető nem ismeri el a szabálysértés elkövetését, vagy 30 napon belül nem fizeti meg a kiszabott helyszíni bírságot, ak­kor az illetékes, illetve hatáskörrel bíró szabálysértési hatóság jár el ügyében. A gépjárművezető távol­létében kiszabott helyszíni bírság­gal szemben ez a jogorvoslati lehe­tőség. Az eljáró szabálysértési elő­adó külön eljárás keretében hatá­roz a szabálysértővel szemben. A kórház környékén szabályta­lanul parkolók jelentősen megron­gálták, több helyen teljesen tönk­retették a zöld területet. A megál­lási tilalmat figyelmen kívül ha­gyok akadályozzák a forgalmat (Gáz úton a teherforgalmat, az ABC mellett az árufeltöltést). DR. KRIZSA SÁNDOR I I á I _______________________________________________________________________________i óv odások nyugdíjasokat köszöntő versekkel, da- i lókkal, fülbemászó dallamú, jó ritmusú szüreti és népi tánccal köszöntöttek, mosolyt csalva arcunkra és könnyeket fakasztva szemünkbe. Meghatódva . gondolunk vissza az emlékezetes napra. ____________TÓTH LAJOSNÉ NYUGDÍJAS ÓVÓNŐ, KISÚJSZÁLLÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents