Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-02 / 230. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓ L, 2003. Október 2., csütörtök Nő a hímevük Az abonyi Kállai Ernő Képző- művészeti Kör számos helybeli bemutatkozása után nemrég Nagykőrösön is hírnevet szerezhetett magának. Elismerésüket jelezte, hogy Szuda Kata, Angyal Irén képeit megvásárolták, Csati Gyula és a szakkörvezető, Kállai Ernő csaknem tucatnyi festményével együtt. Kállai Ernő festményeiért a német vendégek nagyobb számban érdeklődnek, virágcsendéleteket és tanyákat ábrázoló képeinek nagy keletje van. A közelmúltban Budapesten is sikeres bemutatkozása volt. A képzőművészeti kör a jövőben tervez egy őszi szolnoki kiállítást. ____________________P. B. ZSUZSA, ABONY Ké sőn indul, érkezik Az Új Néplap szeptember 19-ei számában olvastam azt a cikket, amely a Szolnokról Budapestre naponta induló új IC-vonat közlekedéséről szólt. Azt is például, hogy amennyiben a szerelvény kihasználtsága a jelenlegi 30 százalékosról nem emelkedik fel legalább 50-re, akkor a MÁV megszünteti. Úgy gondolom, hogy sokkal többen vennék igénybe, az igen jó ötletnek tartott reggeli Szol- nok-Budapest IC-járatot, amennyiben az indulás időpontját 25-30 perccel korábbra határozták volna meg. A járat jelenlegi 6.55 órai indulási időpontja elsősorban az úgynevezett kényelmi utazóknak felel meg, viszont kevésbé alkalmas azoknak a munkába járóknak, akik naponta ingáznak budapesti munkahelyükre. A járat kb. 8.15-kor érkezik Budapestre, és feltételezve, hogy kell még mintegy tíz-tizenöt perc a munkahelyre való beérkezésre, sajnos az ingázó eleve lekési a fővárosban szokásos reggel nyolc órai munkakezdést. Amennyiben a járat legalább 6.30-kor indulhatna Szolnokról Budapestre, akkor az alábbi előnyökkel lehetne számolni:- a kényelmi utazók - még ha egy kicsit korábban is kellene felkelniük — rendszeresen közlekedhetnének továbbra is a már lassan megszokott járatukkal;- a naponta ingázók többsége is igénybe tudná venni, elérve a budapesti, reggel 8.00 órai munkakezdést;- jelentősen emelkedne, vélhetően az 50 százalékot is elérné a járat kihasználtsága;- nem kellene a teljesen kiszámíthatatlan, igen gyakran késéssel induló 6.05-ös Corona Expresszel munkába járni, és rendszeresen elkésni a munkahelyről;- nem kellene — főleg hétfőnként — a szinte elviselhetetlenül lepusztult, piszkos és füstös vonatokban szorongani;- nem kényszerülnénk az előzőek miatt a korai, 5.35-ös gyorsított járattal közlekedni, és csaknem egy órával (feleslegesen) előbb felérkezni Budapestre, mint a munkakezdés. Ezúton kérem a Budapestre ingázókat, hogy valamilyen módon jelezzék a MÁV-nak a véleményemmel való egyetértésüket, illetve a MÁV vezetését, hogy a szóban forgó járat korábbi indításával tegyék lehetővé a jelenleginél nagyobb kihasználtság elérését. _______________FAZEKAS JÓZSEF, SZOLNOK A le velekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhíányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. HAGYOMÁNYTEREMTÉS. A rákóczifalvai általános iskola 1950/51-ben végzett tanulói immár nagymama- és nagypapakorúak. Minden év szeptemberében nagy örömmel készülnek a találkozójukra. _____ ______ ________ _______MÁTÉ JÁHOSNÉ, RÁKÓCZIFALVA „A csillag hullása után is világít” A valaha híres magyar iskolarendszer alapját a néptanítók alkották. Gyakran nagyon szegényes eszközökkel, de mérhetetlen hivatástudattal és emberszeretettel élve hivatásuknak jutottak el oda, hogy címük megtisztelő rangja is lett azoknak, akik bármely iskolában, legyen az akár középiskola is, egy- egy követ tettek a nemzet épületéhez. Dr. Varga Lajos, a tiszaföldvári gimnázium egykori földrajztanára, múzeumalapító, a Hajnóczy- cseppkőbarlang felfedezője, a Magyar Földrajzi Társaság 1872 óta első tíszteleü köztanár tagja kilencven tiszteletreméltó esztendő után végső pihenésre távozott. Azok közé tartozott, akik az irgalmatlan huszadik századot elviselhetővé tették, és némi értelemmel töltötték meg, felmutatva a század által tagadott emberi értékeket: hitet téve az emberi tudás, tisztesség, helytállás, mindenáron való újrakezdés mellett. Ehhez pedig több emberre való energia kellett. Kovácsmester édesapjától és pedagógus édesanyjától kapott indítást ahhoz, hogy nagy kitartással megszerezze mindazt a tudást, amit megsokszorozva sugárzott szét tanítványainak, és szintén otthonról hozta a szinte semmiből való alkotás képességét is, hasonlóan olyan nagynevű kollégákhoz, mint a fizika területén Öveges professzor. Már gyermekkorában eljegyezte magát a földrajzzal, első, még önmaga által kezdetlegesnek mondott felmérését Szentes környékéről készítette iskoláskorában; s az így elkezdett út vezetett a Tiszaföldváron befejezett tanári pályáig. Közben 1956-ban megalapította a ma is működő Tiszazugi Földrajzi Múzeumot, az elsőt a maga nemében az országban. (Talán ez lehetett legkedvesebb alkotása, mert utolsó levelében, melyet nem sokkal halála előtt írt az Új Néplap szerkesztőségének, annak jövőbeni sorsáért aggódott. Szerencsére félelme alaptalannak bizonyult, mert a múzeum most áll megújulás előtt.) Országos hírű, bőségesen ellátott szertárat hozott létre iskolájában; és a tudomány irántí érdeklődéssel beoltott diákjaival együtt felfedezett a Bükk-hegységben egy új cseppkőbarlangot is. Több emberre való feladat. Közben nem mellékesen, saját szakterületén tíz évre az országos második helyre hozta fel iskoláját, amit a Művelődésügyi Minisztérium is elismert. A régi iskolamesterek példája nyomán tisztában volt vele, hogy teljes embert csak hazafiasságra való neveléssel lehet kibocsátani az iskolából. Széles műveltségét arra is fordította, hogy saját szaktárgyán, a földrajzon túl mindazzal, a tájhoz kapcsolódó emberi sorsokkal, a vidéket az irodalomba beemelő népi írók munkásságával ismertesse meg tanítványait, ami a szülőföld szere- tetére és megbecsülésére indít bárkit. Talán Móra Ferenc gondolata foglalja össze legtömörebben életművét: „A csillag hullása után is világít. ” __________________________(NÉV ÉS CfM A SZERKESZTŐSÉGBEN) Ta lálkozó és adományozás Augusztus 30-án Jásztelken a Hunyadi Mátyás Általános Iskola és Napközi Otthonos Óvodában 58 éves iskolai találkozóra gyűltek össze az 1945/46- ban végzett diákok. A régi osztálytársak, gyermekkori jópajtások önfeledten, egymás szemébe könnyeket csalva emlékeztek a diákévekre, élményekre, diákcsínyekre. Az intézmény vezetője, Ivanics Győzőné köszöntötte a találkozó résztvevőit és bemutatta az iskolát. Többek között az informatika szaktantermet is megmutatta, mellyel kapcsolatban elmondta, hogy a számítógépek egy része már elavult, szeretnék pályázat útján modern gépekkel felváltani azokat. Gyeniss Györgyné Ali Margit, az iskola volt diákja a találkozót követően 200 ezer forint értékben két új számítógépet adományozott az intézménynek, melyeket a jászteleki tantestület és a tanulók örömmel és köszönettel vettek birtokba. IVANICS GYŐZŐNÉ, JÁSZTELEK _____________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTŐI Az állatok védelmében Olvastam az állatvédők tiltakozását az állatok kínzásának megszüntetésére, mely csak úgy érhető el, ha bűnnek minősül az állatkínzás, amit törvény szabályoz a jelenleg érvényben levő szabálysértés helyett. A legtöbb brutális bánásmód az ember hűséges barátja ellen irányul, melyek nem fordulnának elő, ha a kutya gazdája nem csapná ki volt kedvencét az utcára kóborolni azért, mert az megöregedett, beteg, kártékony, vagy nem részesíti védőoltásban. Akad olyan eset is, amikor üti-veri, éhezteti, sanyargatja kutyáját, holott anyagi helyzete nem indokolja. Napjainkban a kutyatartást a 218/1999-es kormányrendelet, városunkban pedig az állattartási rendelet is szabályozza. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy szerintem ki kellene egészíteni néhány dologgal, sőt bűncselekményként kellene belevenni a Btk.-ba, mert annak hatásosabb foganatja lenne, ami által a büntetés példaértékűvé válna. Sürgető intézkedésre van szükség - hallani, olvasni. Szánalom látni a megcsonkított kutyákat, vagy az illegális kutyatemetőt (többször láttam a tévében). A lakott területek külső perifériáin rendszeresen sok a kóbor kutya. Éjjel-nappal csatangolnak, zavarják, ugattatják a házőrző ebeket, melyek sok álmatlan éjszakát okoznak a település lakosságának. Az állatok világnapja, október 4-e közeledtével nem büszkélkedhetünk az őket ért szeretelünkkel. .. baranyi j., Szolnok A város büszkeségei a sportolók Harminc-negyven éve volt egy „nagy” Szolnoki MTE. Focicsapatát remek - részben később valóban első osztályú, sőt válogatott - játékosok alkották. Akkoriban sikk volt Szolnokon meccsre járni. Egy MÁV-MTE városi rangadó jó tízezer embert csalt ki szurkolni. A sportolók a város büszkeségei voltak, és méltán lehettek azok. Akkortájt az MTE fiatal szakvezetője, Tóvizi István bajnoki közösséget formált a sok jó focistából. Nem sokkal ezután, ereje teljében az edző egy közlekedési baleset áldozata lett. Sajnos, a sors ismétli önmagát. Idén, szeptember 19-én így járt egy másik sportember, egy volt szolnoki focista, később edző, játékvezető, akit mindenki csak „Pintyőkém” ismert. Történetesen ő, Kolláth Béla az öcsém volt. Gyászolom őt, mégsem róla írnék. Hanem arról, hogy szegényebb lesz a város, a világ azok nélkül, akik mindenüket adták a sportért. Kellettek az olyan emberek, akik nem a sport generálisai, néha még csak nem is kapitányai, hanem önzetlen mindenesei voltak. Nekik soha nem a számla kiállítása volt az első. Számukra gyakran abból sem jutott, amiből járt volna. Ellenben pályát locsoltak, papírokat intéztek, támogatásért kalapoz- tak, mostak, szállítottak, csapatot raktak össze. Konfliktusokat simítottak el, tartották a lelket a csüggedőkben, a leszakadókban, jó lelkiismerettel ítéltek, neveltek. Éltek a sportért, még ha abból megélni esélytelennek bizonyultak is. Nem számított a nehézség: ínségesen, mégis mindenre találtak megoldást, hogy a játék nagy, örök körforgása meg ne álljon! Ilyen futballszerelme- sek vannak ma is, ne ítéljük el könnyű szívvel a magyar foci összes szereplőjét. A régiekben az örök motor úgy tűnt, soha nem áll meg. Másokra tudtak figyelni és vigyázni, míg magukra nem maradt elég erő és idő. Számomra Béla nem csupán jó testvér, és a szolnoki Kolláth futballdinasztia méltó tagja volt. Hanem az olthatatlan sportrajongás és az önzetlen sportszerűség megtestesítője is. Pintyő bírói sípja pihen. Mégis, ha tehetné: az egyperces gyászszünet után a játék folytatását rendelné el. Tiszteletére jövőre szeretnék az ő nevével Szolnokon gyerekeknek egy fociemléktornát szervezni. _______________KOLLÁTH GYÖRGY. BUDAPEST Cs ak a szőlősgazdát látom A közelmúltban olvastam a hírt, miszerint a Pénzügyminisztérium 5 forintról 12 forintra emelné a bor jövedéki adóját 2004-től. Lelki szemeimmel látom a balatoni gazdát, aki egy életet épített a bortermelésre. Magam elé idézem az egri bor különleges ízét, s máris gondolati képernyőmön a sok-sok évvel ezelőtti, szépasszonyvölgyei kirándulás emléke „zsong, - búsong, ja- jong”. Mondhatnák - hiszen e vidékek látogatottsága közismert -, majd csak megélnek az idegenforgalomból! S akkor még nem is beszéltem az igazi „királyi” tokajiról. De vajon ugyanilyen esélye lesz a többi zempléni gazdának? Mi a véleménye vajon a helyi embereknek, akik a település elöregedéséről, s a munkanélküliségről keseregnek, miközben fájó szívvel nemrég irtották ki megmaradt szőlőtőkéjüket... Vagy a megyénkbeli, például a Tiszazugban élő szőlősgazdáknak? E bevételcentrikus rendelettervezet ugyan tiszteletben tartja-e a kora reggeltől késő esüg dolgozó gazdát? S ha jó bornak is kell cégér, szólnom kell a bor marketingjéről, vonzerejéről, s azokról a lehetőségekről, melyeket még a gasztronómia, a vendéglátás és idegenforgalom rejt magában. Eszembe jut a már több éve spanyol tulajdonban lévő, és magyar földön magyar bort termelő borgazdaság. Mondhatnánk: ez másnak a baja. Igaz. S hogy miért nem a villamos energia vagy a gázár emelkedése foglalkoztat? Minek? Hiszen azt spirálisan, a többi termék árába beépítve úgyis megkapom. En csupán a szőlősgazdát látom, sajnálom, ki már csak saját családjának fogyasztására termel, a férfit, aki napi tíz-tizenkét órai munka után fáradtan hazaérkezik, s esténként egy hosszúlépést kortyol... VÁLÓC2INÉ HAJDÚ KATALIN, SZOLNOK TÖBB MINT EGY HETE, hogy elvitték a konténert Szolnok Szé- chenyi-városrészében, a Penny áruház mellől. Azóta a parkolóban gyűlik a szemét... ___________________________fotó, mészáros jános l h I t
