Új Néplap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-05 / 207. szám
4. OLDAL KÖR KÉP 2003. Szeptember 5., péntek A hűség ösvényén visszatértek Kőtelken kilencedszer Pontosan ötven éve érettségiztek a neves Móricz Zsigmond Gimnáziumban. Hatvanketten végeztek és közülük harmincegyen eljöttek. Ki délceg léptekkel, fürgén, ki lassú, megfontolt bandukolással, de ott voltak. Végigéltek mindent és mindennek az ellenkezőjét. A Hor- thy-korszakot, a fasizmust, a háborút, a Ráko- si-érát, a beszolgáltatást, a téeszesítést, 1956- ot, az ötvenhatosok büntetését, a szocializmust, a szocializmus szétverését, a téeszek megszűntét. Kisújszállás- Kapitalizmusból megint kapitalizmusba jutottunk! - summázta tömören 68 éve eddigi lényegét egy deres halántékú úr. Vajon ki, hogyan élte meg ezt a fél évszázadot, mert szó ami szó, kijutott nekik mindenből, ami az előző évszázadot jellemezte. Kis Gézát nem kímélték az évek.- Tanultunk mi németet meg vallást, később oroszt meg a vallás ellentétét, a marxizmust. Nekem még börtön is jutott az ötvenes években, mert 1956 őszén plakátokat ragasztottunk. Ezért másfél évet kaptam, mégpedig államrend elleni szervezkedés címén. Természetesen később rehabilitáltak, bár ez a bélyeg bizonyos ideig elkísért. Szerencsém volt, mert Csepelen dolgozhattam, és később elvégeztem, elvégezhettem az egyetemet. Ma többen együtt üzemeltetünk egy szállodát, a tulajdonnak én is részese vagyok és ügyvezető igazgatóként dolgozom. Két feleséget temettem, egy gyerekem, egy unokám él. Szívósságot, keménységet hoztam hazulról, és ezt adott ez az iskola is. Kassai Árpád is megjárta a sittet, hasonló okok miatt, mint Kis Géza. Később Szolnokon segédmunkás lett, majd földmérő Egerben, Budapesten. — Viharos volt az életem, de mára kiderült, hiszen négy unoka is van. Lévai Károly középiskolai tanár lett.- Matematika-fiziRa a szakom, tanítottam Kunhegyesen és Budapesten is. Mivel a nyugdíj elég szerény, heti három napot még ma is dolgozom. B. Nagy Kálmán karcagi és az évfolyam legjobb focistája volt.- Abban a korban, amikor én fiatal voltam, nem ártott, ha focizni tudott az ember. Rajtam is segített, hiszen egy jó focista előtt több ajtó kinyílik. A vízügytől kerültem nyugdíjba és ösz- szességében elmondható: szép, de küzdelmes életem volt. Vincze Sándornak többen gratuláltak, aki még most is dolgozik Szolnokon, a megyeházán, és a közelmúltban vehette át a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyéért-díjat. Sávai Marika az egyik fő szervező: húsz évig a városházán pénzügyes volt. Nevetve jegyzi meg: otthon is neki jutott a Bokros Lajos-szerep. A másik szervező Posztós Margit, aki volt tanár, gimnáziumi igazgató, majd újra tanár lett, és 46 évet tanított.- Mit mondjak a fél évszázadról? A szemek régiek, talán a frizurák ezüstösödtek meg. Könnyű is volt ez a sok idő, meg nehéz is. Olykor gyorsan rohantak az órák, máskor cammogtak. De ha talán a legtalálóbb mondattal jellemezhetem az egészet, szinte hihetetlen, de egy pillanat alatt elmúlt az egész Dr. Bene András Tiszagyendáról indult és ma Pomázon él. Két házasságából két gyerek született, a mostani felesége feleannyi éves mint ő: 34. Tíz éve laknak együtt és született egy csodaszép szőke kisasszony, aki két és féléves.- Ügyelek magamra, talán lesz még annyi időm, hogy a feleségemmel felneveljük a lányunkat.- Nem csodálják a szomszédok a jelentős korkiilönbséget?- Régi igazság, minden csoda három napig tart, és mi ezen már túljutottunk. Azóta lakóhelyünkön is születtek, keletkeztek új csodák. K. Szabó Andrásnak is sínen volt az élete 1956- ig. Hogy utána be ne sitteljék, meghúzta magát a rokonságnál. Később enyhültek a körülmények, vízépítő mérnök lett Debrecenben, Budapesten.- Úgy érzem magam, hogy több ember életét éltem meg a közel hetven esztendő alatt. Kijutott a jóból is, a rosszból is, és ezeket összevetve elégedett vagyok a sorsommal. A rendhagyó osztályfőnöki órát a Móriczról elnevezett teremben tartották, Posztós Margit vezette. Számba vették az elhunytakat, szóba került egyetlen élő tanáruk, Kiss Géza, aki a pécsi egyetem professzora volt. Jött volna, de egy súlyos műtét ágyhoz kötötte. Utána következett a birkavacsora, és még jobban megeredtek a nyelvek. Mert az ötven év nem kis idő, volt mit mesélni. Ezek után nem csoda, hogy ezt a két osztályt a másnap, a vasárnap vetette haza. D. SZABÓ MIKLÓS Az 1953-ban érettségizettek egy csoportja Negyvenhárom év a polcok körül Abádszalók Egyre nehezebb kereskedőnek lenni, az éles piaci versenyben eredményesen, köz- megelégedésre szerepelni — állítja Balogh János, akit eddigi ötvenhét esztendejéből negyvenhármat a vendéglátásban, meg a kereskedelemben dolgozott. Eredetileg tiszagyendai. Édesapja a földműves szövetkezet elnöke volt, és a pályaválasztás ily módon leegyszerűsödött.- Nem rossz szakma ez fiam, ha szorgalmas vagy, és szereted az embereket, ők is szeretni fognak - ezt kapta útravalóul édesapjától, ami a mai napig kitartott. Dolgozott több helyen az áfésznál felszolgálóként, cukrászként, majd végül a sors, meg a véletlen következtében Abád- szalókra került, a nagy ABC-be. Hű ember lévén ennek harminc éve, és jelenleg is ő irányítja ezt a boltot. Állítja, valaha egyszerűbb volt a helyzet, a szövetkezet egyeduralkodónak számított, de ma már egy átlagos nagyságú településen is jó néhány, túlnyomórészt magán bolt hívogatja a vásárlókat. Nem panaszkodik, a nyári hónapok forgalma háromszorosa volt az átlagnak. Főleg az üdítők, sörök, ásványvizek számítottak slágernek, de a tőkehús is derekasan fogyott. Ugyanakkor, mint éles szemű boltvezető, azt is észrevette, ha versenyben Nem mindegy, hogy az áru hol és miképpen mutat - állítja Balogh János, az abádszalóki nagy ABC főnöke fotói m. j. akarnak maradni, újra bővíteni, korszerűsíteni kell a helyiséget, hiszen ha tízen, tizenöten várakoznak egy-egy pénztár előtt, nem mindenki vállalja a tizenhatodik helyet a sor végén. Lement a főszezon, ennek ellenére Balogh János csak egyetlen egyszer fürdött meg a Tisza-tó- ban. Szabadságra évről évre szezon után megy, mert amikor a plafonig ér a forgalom, a főnöknek is illik bent lenni. A helybelieket már szinte név szerint ismeri, hiába, a harminc év nem múlt el nyomtalanul. A felesége már nyugdíjas, s talán nem meglepő, hogy ő is szakmabeli. Területileg a Közép-Tiszavidé- ki Áfészhez tartozik az üzlet. Állítja, a jó kereskedő már ránézésből tudja, mi az, amit egy tanácstalan betérőnek lehet ajánlani. Éppen ezért nagy emberismeretet is igényel ez a szakma, mert ha a vevő azt érzi, nem fontos, nem figyelnek rá, kapja, fogja magát és máshová megy vásárolni. Azon kívül, hogy életének zömét, jó részét napról napra, hónapról hónapra, évről évre itt tölti, akad, jobban mondva akadna még egy hobbija: a kertészkedés. Van gyümölcsöse, szőlője. Csak az a baj, hogy nagyon kevés erre az ideje, legfeljebb vasárnaponként tud szakítani pár órát a feladatra. Mert hétköznap mire bezárnak, mindennel végez, és végre hazajut, sokszor már a tücskök hangolják hegedűiket az esti, éjszakai ingyenkoncertre. D.SZ.M. Riport Idén kilencedszer rendezik meg a hagyományos képző- művészeti tábort Kőtelken. A korábbi évekhez hasonlóan most is többségükben határainkon túlról érkezett magyar festők dolgoznak két hétig a Tisza menti községben. A kora őszi napsütésben néptele- nek a kőtelki utcák, amikor szálláshelyükön keressük a művészeket. Ember sehol, mindenütt zárt ajtók fogadnak. Hamarosan egy idős asszony érkezik, kerékpárt tol be az udvarra. Először bizalmatlanul méregeti az idegeneket, de amikor megmondjuk, mi járatban vagyunk, megenyhül.- A művészeknek csak a szállá„Szeretem a kis erdélyi falvakat.” suk van itt - magyarázza. - Menjenek a kultúrházba vagy a volt téesz- irodába! Ott dolgoznak, ha ugyan nem mentek ki a Tisza-partra. A művelődési ház is üresnek látszik, azután mégis feltűnik valaki a folyosó végén. Kiderül, hogy szerencsénk van, mert Mol- dován Gyula is éppen indulni készült valahová a természetbe. A kedvünkért azonban elhalasztja egy kis időre a festést, beinvitál a műterméül szolgáló napfényes kis szobába, ahol az asztalon és a falak mentén képek sorakoznak. Amikor megjegyzem, hogy két nap alatt, a tábor megnyitása óta aligha festhetett ennyi képet, nevetni kezd.- Budapesti kiállításra készülök, ezeket otthonról, Székelyudvarhelyről hoztam. Vannak azután, amelyeket korábban itt készítettem, és itt maradtak, azokat is viszem Pestre, meg a most készülők közül is állítok ki. Az eddigi kilenc kőtelki tábor közül nyolcban itt volt.- Mi vonzza ide vissza, szinte minden évben? Harangozó Miklós, és egy kispadon ülő öregeket ábrázoló festmény- A táj és az emberek. Itt olyan tájat festhetek, amilyen Erdélyben nincs. Az ottani táj is szép, csak más. A nyarat, ha otthon vagyok, Paraj- don szoktam tölteni, ott van műtermem, meg egy galériám. Szeretem a csendes, kis erdélyi falvakat, a magammal hozott képeimen is megmutatom azt a világot. Azután fölkerekedünk, és átsétálunk a volt téesz-irodába, ahol a kárpátaljai Salánkról érkezett Harangozó Miklóst egyedül találjuk. Ő is megfordult már Kőtelken, most van ott harmadszor.- Szolnoki kiállításra készülök — kezdi a beszélgetést. A falnak támasztott képeken tájak, és a falusi életből vett jelenetek: kocs- Ebből a fából készül a mában iszogató cimborák, kapu előtt a kispadon üldö- gélők... Harangozó Miklós sem panaszkodhat, hogy képei nem jutnak el az érdeklődőkhöz. Tavaly óta Mátészalkán, Nyírbátorban volt kiállítása, annak nagy részét láthatja majd a szolnoki közönség is. Állandó vendége magyarországi alkotótáboroknak, Hajóson például már tizenhatszor volt, idén a kőtelki a negyedik tábor, ahol megfordul. Az épület udvarán találjuk Suba Lászlót, aki éppen most kezdett faragni egy farönköt.- Korsót vivő lány lesz belőle - mondja. - Két hét alatt befejezem. A fával könnyű dolgozni.- Dolgozik mással is?- Főleg alabástrommal, azt a Torda környéki dombokon be lehet szerezni. Olyan mint a márvány, csak puhább, könnyebben alakítható. Bronz kisplasztikát is öntöttünk már, de a bronz drága.- Tordán él?- Igen. Dolgozik ott néhány művész, kiállításokat is szoktunk rendezni, bár a jelentősebbek inkább Kolozsváron vannak, az a vidék kulturális központja.- Készül kiállításra? vázlaton látható korsós lány FOTÓ! BAKOS JUDIT- Van itt a faluban lerakatban egy kiállításra való anyagom, azt szeretném bemutatni a környék néhány településén. Az önkormányzat nagyon sok támogatást ad, én például arra kaptam ígéretet, hogy segítenek a szobrok szállításában. BISTEY ANDRÁS A logisztika szakértője A logisztikai rendszerek működését kizárólag a kölcsönös bizalom elve alapján lehet elképzelni — állítja dr. Kerepesz- ki István, a mezőtúri főiskola docense, a Magyar Logisztikai Egyesület régióigazgatója. Márpedig ha valaki, akkor a szolnoki szakember átlátja e viszonylag új keletű, ám a gazdaságban mind nagyobb szerephez jutó tudományág egészét. Bizonyság erre az a szakértői cím is, amelyet megyénkben elsőként a közelmúltban nyert el két meghatározó hazai logisztikai szervezet közös pályázatán. Portré Akadnak olyan fogalmak, amelyeknek - bár megszokott elemei hétköznapjaink szóhasználatának - valódi tartalmát a többség csak „érzi”, ám pontosan kevesen tudnák megfogalmazni. E kissé idegenül csengő kifejezések sorát gyarapítja a logisztika is. Megyénkben mindössze néhány szakember képes igazán avatot- tan definiálni, mit is jelent ez a szó tulajdonképpen. Közülük is csupán egyetlen akad azonban, aki ezt immár a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság, illetve a Magyar Logisztikai Egyesület tanúsított szakértőjeként teheü meg. Persze dr. Kerepeszki István sem tegnap kezdte a szakmát. Már a nyolcvanas évek elején akkori munkahelyén: a Szolnoki Mezőgépnél is nagyjából ezzel foglalkozott, mint a marketing- és tőkés export osztály vezetője. Dr. Kerepeszki István Később egyre jobban kezdett érdeklődni a téma iránt, ezért elméleti szinten is belemélyedt a Magyarországon az idő tájt még gyermekcipőben járó tudományba. Nyolc éve aztán elnyerte az amerikai Georgia Egyetem technológiai intézetének ösztöndíját. Állítja: ez avatta igazi logiszti- kussá. Miután Atlantából hazatért, a Tessedik Sámuel Főiskola mezőtúri karának oktatási főigazgató-helyettese megkereste egy új, logisztikai szakirány beindításának tervével. Örömmel vállalta az úttörő feladatot. S bár az időközben meglehetősen népszerűvé vált képzés bőven ellátta, ma is ellátja teendőkkel, Kerepeszki István minden egyéb lehetőséget is megragadott a fejlődésre. így lett a budapesti Műszaki Egyetem szerződéses oktatója, számos külföldi logisztikai cég hazai képviselője és jó néhány nagyszabású kutatás, valamint - gyakran nemzetközi - szakmai program résztvevője. Meggyőződéssel vallja ugyanis, hogy az ismert tudományágakhoz hasonlóan ez a terület is igényli az élethosszig tartó tanulást. Ám aki ilyesmire adja a fejét, annak először a „piacul” gondolkodás ábécéjét kell elsajátítania. Márpedig ennek legfontosabb alapköve a bizalom, amelyre a logisztikai rendszerek működése épül. Ezt a bizalmat azonban a szakma szerinte már megelőlegezte számára, amikor a logisztika legtekintélyesebb honi művelőiből verbuválódott bíráló bizottság nemrégiben — megyénkben elsőként - szakértői címre érdemesítette. BUQÁNY JÁNOS
