Új Néplap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-04 / 206. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. Szeptember 4., csütörtök Mostoha terület Örömmel tapasztaljuk nap mint nap Szolnok városának fejlődé­sét, szépülését. Van szép Hild te­rünk, és díszkővel burkolt utcá­ink, nemrég átadott, szemet gyönyörködtető Tisza-parti sé­tány, virágos kandeláberek s még lehetne sorolni tovább. Az utóbbi hetekben szép, ízléses padokat is kihelyeztek a város több pontján. Sajnáljuk azonban ismerőse­immel, hogy a belvárosban lévő Kellner Gyula utca, a megyei önkormányzat épülete melletti parkolóval együtt nagyon elha­nyagolt. Az utcában a kiszáradt fáktól veszélyes gyalogosan közlekedni vagy gépkocsival parkolni. A Damjanich uszoda kerítését övező bokrok elburjá- noztak, ápolatlanok, patká­nyok lakóhelye. A környékbeli lakosok szeret­nének szebb környezetben él­ni, ezért jó lenne ha az említett körzetben is sor kerülne pihe­nőpadok kihelyezésére, s a ki­száradt fákat újakkal pótolnák. Ez a kérés azért is indokolt, mert közel van a Tisza-parti sé­tány, a Tisza Szálló, az uszoda, a színház, az óvoda, a műem­lék jellegű templom, arról nem is szólva, hogy a szóban forgó parkoló a város egyik legna­gyobbika. Sok a vidékről ideérkező em­ber, külföldi turista, küldöttség, és településünk sok lakója is megfordul ezen a városrészen, s bizony szomorú látványban van részük. Többször lehetett látni megfáradt embereket a parkoló szegélykövén - pad hi­ányában - ülve megpihenni. Az itt lakók remélik, hogy a városvezetés tervezi az említett környezet szépítését is. (NÉV ÉS CÍM * SZERKESZTŐSÉGBEN) Kerékpárral túráztunk A nyáron vettem részt először a szolnoki, Szent Istvánról elneve­zett 100 kilométeres távolságú kerékpáros teljesítménytúrán. Az ellenőrzési pontokon talá­lós kérdések vártak. Érdekes volt kitalálni, milyen fa az, ami­re a jelzést festették, melyik ég­tájon van, ezután makadám­úin haladunk tovább, majd a régi rizsföldeken át, vagy mi­lyen szám van az áteresz felett? Jót mulattunk tudatlanságun­kon, ugyanis fogalmunk sem volt, mi az áteresz, a makadá­mút, vagy merre voltak régen a rizsföldek, hiszen most csak kukoricát meg napraforgót lát­tunk. Kerékpáron ülve nagyon kellett figyelni, mert észrevétle­nül is túlhaladtunk az elágazá­sokon, ellenőrzési pontokon, és több helyen is vissza kellett for­dulnunk. Legnagyobb élmény a kukoricáson történt áttekerés és a meleg vizű gejzír volt. Jólesett az ottani fogadtatás. Finom volt a libazsíros, hagymás, paradi­csomos, paprikás kenyér. Bő­ven elláttak innivalóval is ben­nünket. Szép volt a Tisza, a Holt-Tisza és az élő Zagyva vi­déke, a környezet. A túra legin­kább a hátsónkat, a csuklónkat és a vállunkat viselte meg. A nap is megtette a magáét, szép nagy mezőkön, gátakon teker­tünk, kipirulva, alaposan meg­izzadva érkeztünk a célba. Igazán kedves, lelkes embe­rek rendezték a túrát. Köszönet mondok a rendezőknek és úti­társaimnak a szép túráért, az él­ményekért^ TÖRKÖLY ERIKA A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesz­tőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Öt nap Kárpátalján A kirándulás résztvevői a „félbehagyott” emlékmű előtt, a Vereokei-hágón A Szolnoki Olajipari Természetjá­ró Sport Klub több mint negyven tagja indult el autóbusszal Kár­pátaljára, hogy megismerje an­nak kulturális, történelmi és ter­mészeti értékeit. Külön aktualitá­sa volt az útnak, hogy háromszáz éve azon a vidéken kezdődött a Rákóczi-szabadságharc. Voltunk Beregszászon a Rákóczi téren, ahol Esze Tamás kibontotta a sza­badság zászlaját, és Tiszaújlakon a turulmadaras emlékműnél, a kurucok első győztes csatájának a helyszínén. Az ungvári várdombon először a görög katolikus templomot, ez­után a várat és a mellette lévő skanzent néztük meg, majd a munkácsi várat. A helyreállított részein egyre több kiállítás látha­tó. A várat a Habsburgok ellen hosszú ideig védő Zrínyi Ilona emléktáblájánál fehér rózsákkal díszített koszorút helyeztünk el. Ungvár és Munkács volt a Rákó­czi-szabadságharc két irányító- központja, és a bukáskor ez a két vár állt ellen legtovább a császári csapatoknak. Innen a Latorca völ­gyébe, a Vereckei-hágóhoz utaz­tunk, ahol honfoglaló őseink tisz­teletére helyeztük el koszorún­kat. Útközben leróttuk kegyele­tünket Szolyván, a második világ­háborúban elhurcolt több tízezer magyar áldozat emlékművénél is. Alsóvereckétől a Toronyai-hágóig a 18. századi fatemplomok ejtet­tek ámulatba bennünket és meg­néztünk néhányat a második vi­lágháború Árpád erődítési rend­szerének maradványaiból is. Husztra érkezve kényelmes gya- logúton sétáltunk fel a várhoz. A Tisza völgyében felfelé haladva a técsői református templom festett kazettás mennyezete nyújtotta a legnagyobb élményt. Az 1748- ban festett 204 kazetta főleg nö­vényi motívumokkal díszített. Komlós nevű kis községnél for­dultunk északra a hegyek közé szorult Tisza felső völgyébe. Utunk tájképileg legszebb része volt ez. Terebesfejérpatak határá­ban megálltunk, ahol az Oszt­rák-Magyar Monarchia egyik geodéziai alappontját Európa földrajzi középpontjának reklá­mozzák. Egy napot szántunk rá, hogy Rahótól Kőrösmezőn és a Tatár-hágón keresztül átmenjünk a Prut völgyébe Járemcsáig. A mozgalmas, jó levegőjű városon a Prut szűk szurdokban, számos vízeséssel, zúgóval folyik keresz­tül. Hazafelé jövet rá kellett éb­rednünk, hogy öt nap alatt ugyan sok szépet láttunk, tapasztal­tunk, de még sok látnivaló ma­radt. PAP SÁNDOR JNK-SZOLNOK MEGYEI TERMÉSZETBARÁT ______________ SZÖVETSÉG Cs illagvizsgáló Szolnokon Az akkori igényeket kielégítő szolnoki csillagvizsgálót 1962 no­vemberében avatták fel többéves huzavona után, a cukorgyár terü­letén. Az objektum létrehozásá­hoz a gyár vezetése, valamint az üzem különböző foglalkozású dolgozóinak társadalmi munkája hathatós segítséget nyújtott. A forgatható kupolájú épít­mény, a benne lévő égitestkövető távcső évekig a cukorgyári lakóte­lep orvosi rendelőjének kertjében állt. A lemezek és a gépészeti da­rabok az Uránia budapesti, Sánc utcai csillagvizsgálójában készül­tek, dr. Kulin György és Róka Ge­deon, az égi mechanika kiváló magyar tudósai támogatása és ta­nácsadásai, valamint Orgoványi János műszaki mérnök munkája nyomán. A felépült objektum ös­szetett értéke akkor elérte a 350 ezer forintot. A 270-szeres nagyítású lencse hozta közelebb a bolygókat egy- egy égi jelenség - nap-, holdfo­gyatkozás vagy üstökös megjele­nése - bekövetkezése alkalmá­val. Egy idő után a városi TIT szak­osztálya és az amatőr csillagá­szok - akik már tapasztalatokat gyűjtöttek - úgy vélték, hogy a műszer pontosabban és zavarta­lanabbá működik, ha a föld­szintről egy magas épület tetejére kerül, ahol kevésbé zavarja az al­só talajközeli, milliárdnyi por­szem a megfigyelők munkáját. Döntés született, hogy az épít­mény a vasútállomás mellett fel­épült 24 emeletes épület tetejére keniljön. így történt meg, hogy egy kato­nai helikopter emelte fel és tette le az épület tetejének kijelölt helyé­re az oldalrészt és a kupolát. Az, hogy a város első csillag- vizsgálója megépült és használ­hatják — ma már modernebb a ré­ginél - Tokody Lajos, volt cukor­gyári tisztviselő maradéktalan ér­deme, aki a Szolnok Megyei TIT csillagászati szakosztályának ve­zetője volt. Most 100 éve, 1903-ban szüle­tett. Megérdemelné ez az ember, hogy a csillagvizsgáló előadóter­mében legalább egy fényképpel, rövid ismertetéssel munkásságá­ról megemlékeznénk. _________ SZUROVECZ PÁL, SZOLNOK Az alkotásokat kiállították Második alkalommal rendezték meg augusztusban a határon túli és szolnoki középiskolások rész­mai vett részt. A Versenyképes Tudásért Alapítvány támogatásá­val és biztosító társaság, vállalko­vételével a nemzetközi művészeti tábort Szolnokon. A diákok kö­zött — Nagyenyedről, Szolnokról - volt, aki már második alkalom­zók, önkormányzati képviselők hozzájárulásával valósult meg a változatos program, Csőke Erzsé­bet tanárnő, táborvezető irányítá­sával. A diákok festették a város műemlék templomait, a Tisza- Zagyva torkolatot, írtak verset ér­zéseikről, hangulataikról. A tísza- püspöki kiránduláson környezet­védelmi tábor munkájába pillan­tottak be. A délelőtü alkotómun­ka után számítógépes játékok, le­velezés, Fazekas Magdolna festő­művész kiállításának megtekinté­se szerepelt. Az esti programok között volt beszélgetés Rékassy Il­dikó költönővel és dr. Sléder Éva finnugor nyelvésszel saját versek­ről és rokon népek kultúrájáról. A szabadprogramok első helyezé­sét a holt-Tisza-parti fürdőzés, a csónakázás nyerte el. Jól érezték magukat a diákok. A résztvevők színvonalas alko­tásaiból a Hozam Klubban látha­tó kiállítás szeptember 10-éig. CSŐKE ERZSÉBET TANÁRNŐ TÁBORVEZETŐ Parkolási díj + büntetés? Június 31-én Szolnokon, a Peli­kán parkolóban parkoltam és | 16.02 órakor váltottam a jegye­met 200 forintért, ami 17.51 óráig szólt. A Rethmann Rt. 7-es szá­mú ellenőre 16.28-kor a szélvé­dőmre nyomott egy „mikuláscso­magot”, merthogy nem látta az autó ülésére helyezett parkolócé- | dulát. Másnap jeleztem felettesei­nek, amelyre augusztus 27-én írásbeli választ kaptam: panaszo­mat elutasítják, fizessem be a csekket. Tekintettel, hogy a kis Polski Fiatnál nem lehet a szélvé­dőre kihelyezni a jegyet - mert könnyen a csomagtartóban köt ki —, így minden esetben a parkoló­őr méltányosságára számítva, a gépkocsivezető oldali ülésére he­lyeztem a jegyet. Tudomásom szerint a Reth­mann Rt. munkatársai ezzel a módszerrel tisztában vannak, azonban mégsem számítják eny­hítő körülménynek. Szerettem volna személyesen találkozni a 7-es számú parkoló­őrrel, ám a részlegvezetőjük ezt nem tette lehetővé s a bizonyíté­kul szolgáló fotót sem láttam. Az eljárásukat, a döntésüket igazságtalannak tartom. Egyébként ha például az SZTK-ba beteggel megyek autó­val vagy hivatalos ügyben járok, nem lehet az ott-tartózkodási időt előre kiszámítani. Vagy két ember kell a parkolóórák miatt (egyik sorban áll ügyintézni, a másik pedig a parkolóórához jár jegyekért), ha nem akarok bünte­tést; vagy a pénzem veszik el ha túlkalkulálom a parkolójegy vál­tásakor magam. Javaslom, hogy a fel nem használt parkolójegyek végett egy „visszaváltó automatát” is ál­lítsanak fel a Rethmann munka­társai. Nekem és a jogosítvánnyal rendelkező polgártársaimnak — ismerőseim körében - nem a par- kolójegyváltás a problémánk, ha­nem az, hogy ez az összeg szerin­tünk nem a parkolók minőségé­nek javítására (gödrös, víztócsás, szemetes stb.) fordítódik... (NÉV ÉS ClM A SZERKESZTŐSÉGBEN) SZEPTEMBERBEN lesz negyven éve, hogy általános gimnázium indult Jászjákóhalmán - akkori irányelvek szerint. Képünkön az első osztály fiúdiákjai Koszfa Sárölta német tanárnővel az iskola parkjában. FODOR ISTVÁN FERENC, JÁSZJÁKÓHALMA ___________________________________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTÓ) Próbálj meg lazítani! Ezt énekelte Hofi Géza, de ugyan ki figyelt, illetve figyel erre napja­inkban? Férjem már tíz éve el­hunyt, de életében mindig egész nap olajosán bütykölte a motort, dolgozott. Színházbérletet vet­tem, hogy néha-néha kizökkent­sem a munkából és ellátogassunk a színházba kikapcsolódni. Egyik alkalommal távol voltam és azt mondta, hogy ő egyedül nem megy el, és kértem, ajándékozza el a bérletét. Meglepetésemre nem sikerült, nem talált olyan is­merősre, akinek kellett volna. Manapság is mindenki nagyon elfoglalt. Minap néhány újságot adtam oda valakinek, hogy van benne néhány figyelemre méltó írás. Egy-két hét után úgy kaptam vissza, ahogy odaadtam, azzal, hogy nem volt idő elolvasni. Ezek után nem csodálkozom, hogy az újság halálozási rovatá­ban megszaporodtak a hatvan év alatti elhunytakról szóló értesíté­sek. Jó lenne megérteni Hofi Géza énekének ajánlását, vagy „oko­sabban kéne élni”, megtanulni, hogy ne idő előtt kerüljön a neve egyeseknek a gyászjelentésbe. Életünk véges, ezt tudomásul kell venni, és semmit nem viszünk magunkkal a másvilágra. Jó lenne többet lazítani, oko­sabban élve. Sokáig süssön a nap, élvezzék az emberek az élet örö­meit, s nem fordítva: az élet, a munka használja ki őket. Hetvenhét éves koromtól fiata­labbaknak szeretettel ajánlom a fenti tanácsaimat. ___________MOLNÁR FERENCNÉ, NYUGDIJA« SZ ALONNASÜTÉS. A megyeszékhely nyugdíjasklubjai és nyug­díjasai kulturális és érdekvédelmi egyesülete megalakulása óta minden év augusztusában a nagyszülők és unokák részvételével vi­dám szalonnasütést rendez a Tiszaligetben. így történt ez az idén is. Képünk Szolnokon, a Járműjavító üdülőjében készült egyik cso- portjukról. ______________________________________ fotós m.j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents