Új Néplap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-25 / 224. szám

6. OLDAL M Ü V É S Z B E J Á R Ó 2003. Szeptember 25., csütörtök - HM A székely dalokból és a hozzájuk többé- kevésbé közel álló más régi dallama­inkból lassanként feldereng egy egysé­ges magyar zenei nyelv képe, egy régi tradíciókból keményre csiszolt, monu­mentális stílusé, amelyet, ha darabok­ban hevertéből összeszedjük és eggyé illesztjük, még nagy fejlődés indítója le­het — írta Kodály Zoltán 1919-ben. Szabad asszociációval akár innen származ­tathatjuk a Székely fonó eredetét. Az össze­gyűjtött népdalok Magyar népzene címmel tíz füzetben jelentek meg. E dalokból Kodály egy kis jelenetet állított össze 1924-ben a Bla- ha Lujza Színháznak. A kor nagy énekes csillaga Basilides Mária lelkesen vállalta a fellépést a mindössze negyedórás „népdal jelenetben”. Társául szegődött a magyar népdal pódiumra „emelésében” Medgya- szay Vilma, a sanzon koronás királynője. Kodály nyolc évig érlelte, bővítgette az 1924-es aprócska, de már abban a formájá­ban is átütő erejű jelenetet, míg 1932. ápri­lis 24-én a kész művet az Operaházban be­mutatták, Sergio Failoni dirigálásával. Az akkori operaszínpad legnagyobb egyénisé­gei - Basilides Mária, Palló Imre, Rosier Endre, Maleczky Oszkár és mások — vitték sikerre az előadást. A szövegkönyvíró neve á színlapon nem szerepelt, szóba került Móricz Zsigmond is, Balázs Béla is - hi­szen a cselekmény munkásságukra jellem­ző volt: a Magyar Királyi Operaház színpa­dán először jelent meg rabláncra fűzött ma­gyar parasztember. A milánói Scala is ha­marosan bemutatta a Székely fonót, míg itt­hon meghatározó kritikusok ki akarták „tessékelni” a színpadról az előadást, azt hangoztatták, hogy inkább koncertpódi­umra való. Kodály gáncsoskodóknak ne­vezte a színpadi előadások ellenzőit, brili­áns gondolatokkal bizonyította, hogy a népdalokat szervesen egységben kell megmutatni azzal az élettel, amelyből nőt­tek. A tanár úr véleményét támasztották alá a magyar zenekultúra legnagyobbjai között Tóth Aladár és Szabolcsi Bence is. A Szé­kely fonó előadásai az Operaházban ünne­pi eseménnyé váltak. Sokfelé játszották bél­és külföldön egyaránt. A Székely fonó csupán látszólag laza fü­zére a különböző hangulatú, karakterű népdaloknak. A daljáték nem a gyönyörű népdalok impresszionisztikus füzére, álla­pította meg Breuer János, a neves zenetu­dós, hanem a komponálás eredeti jelentése szerint végzett tudatos szerkesztői munka, Kodály ebben a művében is zenei formát adott tudományos kutatásai eredményé­nek. Nagy vihart kavart a kolozsvári Állami Ma­gyar Opera 1991-es bemutatója, amelyet még az évben a budapesti közönség is látha­tott. Az akkori előadás rendezője, Demény Attila - ő a szolnoki bemutató színpadra ál- lítója is - a viták kereszttüzébe került. A kér­dések lényege az volt, hogy abban a formá­ban kell-e játszani a Székely fonót, ahogyan az ősbemutatón történt. A rendező válaszát naplójából idézzük: „A régi librettó nem kö­telezően a mű része... Azt gondolom, a mű immanens részeként megjelenő emberi alaptörténet olyan metafora, melynek szám­talan hiteles megjelenítési formája lehetsé­ges, a fonó - a helyszín - világszínpaddá válhat, ahol rendkívüli dimenziók nyílnak. Ezek a dimenziók akkor láthatóak és érzé­kelhetőek teljes pompájukban, ha nem az európai kultúrától, mitológiától - történe­tektől - minket elválasztó, megkülönbözte­tő mozzanatokat hangsúlyozzuk, hanem azokat, ami ezekkel összeköt. Nem a hagyo­mányok megtagadásáról van, szó, hanem a beszűkítő hagyomány elutasításáról.” A budapesti bemutató után - a közönség is elégedetten fogadta az előadást - a szak­mai vélemények is megerősítették a rende­ző elképzelését, szándékát. A Szigligeti Színház - Demény Attila ren­dezésében — a Magyar Állami Operaházzal együttműködésben mutatja be a daljátékot. A szereplők egy-két pályakezdő, nagy ígé­rettől eltekintve világjáró énekesek. Lukin Márta és Lehőcz Andrea a Háziasszonyok - kettős szereposztás - a Kérő Palerdi And­rás és Cseh Antal, Fiatal leány: Kővári Esz­ter Sára, Péter Cecília. A Legény Daróczi Ta­más, aki „civilben” is Erdélyország szülöt­te. A két Szomszédasszony Bokor Jutta és Sánta Jolán. A Nagyorrú bolhát Molnár Zsolt és Németh Gábor énekli. A Szolnoki Filharmonikus Zenekart Mé­nesi Gergely és Báli József vezényli. Sokak számára bizonyára külön öröm, hogy Báli József, aki négy évtizede a város zenei éle­tének egyik meghatározó személyisége — a kitűnő Ménesi Gergely mellett — a Székely fonó dirigense. Az is jóleső érzés, hogy a csodálatos kórusműveket a Szolnoki Ve­gyeskar magas színvonalon szólaltatja meg. A Nádasdy Kálmán-díjas Demény Attila a kolozsvári Állami Magyar Opera rendezője Európa-szerte elismert művész, több kama­raopera és más zenemű szerzője. A daljáték premierje pénteken este lesz. Válasz a megválthatóságra? Alföldi Róbertét elő­ször az Amadeus címszerepében lát­hatta a Szigligeti Színház közönsége. Most rendezőként tér vissza, október 4- én lesz a Holnap ér­kezem című darab premierje a Szoba­színházban. Vajon képesek va- gyunk-e még rá, hogy felismerjük a Megvál­tót, ha váratlanul meg­látogat bennünket, akarunk-e, tudunk-e boldogok lenni, egyál­talán alkalmasak va­gyunk-e rá? Pasolini vi­lághírű filmje ezt a kér­dést boncolgatja, s ezt teszi Alföldi Róbert is. Teszi úgy, hogy a Szo- baszínház olykor za­varba ejtő miliőjét használja fel hozzá, azt a különö­sen intim teret, ahol a nézőktől alig néhány centiméterre zajla­nak a történések. Speciális feladat ez, színésztől, rendezőtől, dra­maturgtól, minden résztvevőtől különleges hozzáállást kíván. Al­földi azonban vallja, sohasem vé­letlen, hogy egy-egy darabot, hol és kikkel visz színre. Ez a némi­képp különös szereplőgárda, ez a különleges hangulatú helyszín különleges előadást képes terem­teni. S hogy ő maga hisz-e abban, hogy egyszer valóban megérke­zik a Megváltó? Ahogy ő fogal­maz: saját hitetlenségére vagy hi­tére is keresi a választ... ■ Holnap érkezem (Pasolini: Teoréma című művének adaptációja) Bemutató: október 4. szombat 19.30 Szobaszínház játszási időpontok: október 5. vasárnap 19.30 október 15. szerda 19.30 október 19. vasárnap 19.30 október 24. péntek 19.30 október 26. vasárnap 19.30 NEGYVEN ESZTENDŐ. A hatvanas éveket idézi ez a négy évtize­des fotó, amely a Szigligeti Színház felújításakor készült. Most is­mét megújul az azóta átépített teátrum, a szellőzőrendszer korsze­rűsítését követően az évad végén a színpad rekonstrukciója követ­kezik. ■ Az oldalt szerkesztette: Szilvási Zsuzsa Fotók: Csabai István Bűn és bűnhődés kérdései Euripides: Oresteia - bemutató október 10-én Euripides Oresteiájának történetével mindannyian ta­lálkozunk a középiskolában. S ha görög drámát olva­sunk, úgy érezzük, nincs az életnek olyak szelete, ame­lyet az ókori görögök ne ismertek, ne dolgoztak volna fel. Létünk alapvető kérdései nem változtak az évezredek során. Más-más formában ugyan, de az archaikus drámák történetei, fordulatai rendre visszaköszönnek XXL századi mindennapja­inkban. Az Oresteiának köszönhetően végigkísérhetjük egy család szétesésének történetét, pusztulását, s mindezt egy olyan korban, amelyben a szemünk láttára pusztulnak a régi ér­tékek, miközben újakat még fel sem állítottunk. Telihay Péter talán épp ezért választotta ezt a drámafolya­mot: szituációi mindig aktuálisak, a bűn és bűnhődés, bosz- szú és megbocsátás örök körforgása végigkíséri a történelmet, melyet gyakran alakított — s még most is alakít — a személyes sérelmek megtorlása. A rendezőt valamiképp végigkíséri az Elektra témája. Tíz éve Pécsett még meghiúsult a színrevite- le, öt esztendeje azonban O'Neill Amerikai Elektráját már ren­dezte. Most az eredeti, görög drámát álmodta színpadra, s re­méli, hogy ez a jó értelemben véve nagyszabású, óriási kihí­vást jelentő trilógia élvezetes estét szerez a közönségnek. Felvidéki lány a Tisza partján Pozsony, Kassa, Komárom — Gabik Ági pályafutásának ed­digi fő állomásai Szlovákiá­hoz kapcsolódnak. Most azon­ban Szolnok tölti ki életét. Itt él, itt játszik, itt neveli alig hét hónapos kisfiát, Ádámot - itt te­lepedtek tehát le férjével, Telihay Péterrel. Szikora János hívó sza­vára érkezett, aki korábban a ko­máromi Tartuffe-ben látta, majd az általa rendezett Nemzeti Szín­ház-beli Ember tragédiája-elő- adásnak is részese volt. A fiatal színésznőnek volt, van tehát alkalma, hogy összehason­lítsa a szlovákiai és magyar szín­játszást, bár egyelőre nem szíve­sen alkot véleményt: úgy érzi, kevés időt töltött még el magyar- országi színpadon ahhoz, hogy valóban lássa a különbségeket. Legfeljebb Pozsony hiányzik ne­Az oldal a színház és a kiadó együttműködése alapján jöhetett létre. A költségeket az intézmény viseli. ki, az ottani munkamódsze­rek, munkamorál, amivel dol­goztak. Szolnokot viszont azonnal szívébe zárta, a szín­házat és a várost egyaránt na­gyon szereti. Talán annak is' köszönhető ez, hogy bizony mozgalmas élet várt itt rá. A hamarosan színre kerülő Ores- teia-előadásban Iphigeniát és Elektrát játssza, s ha a sok munka mellett maradna még ideje, azt teljes mértékben ki­tölti kisfiúk, Ádám. Ági azon­ban úgy érzi, gond nélkül ösz- sze lehet egyeztetni a színpa­dot és a gyermeknevelést; igaz ugyan, hogy megváltozott az élete, mióta megszületett Ádám, de vele teljesebbé vált. (Az új társulati tagok bemu­tatását következő összeállítá­sunkban folytatjuk.) ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents