Új Néplap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-18 / 218. szám

4. OLDAL A SZ ERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓ L 2003. Szeptember 18., csütörtök ÜÉHB iH Lemondás... Hol lehet elintézni, hogy kicsi földterület ne legyen a neve­men, mert olyan kicsi, hogy el­adni sem lehet. Szeretnék róla lemondani. Az állam vásárol-e piciny földterületet, vagy egyál­talán le lehet-e mondani a tulaj­donjogáról? D. I.-NÉ, TÖRÖKSZENTMIKLÓS Kedves Olvasó! A földtulajdon lemondásával kapcsolatosan forduljon a Nem­zeti Földalapkezelő Szervezet Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Irodájához (régi Nefag-épületj, mely Szolnokon, a József A. út 34. szám alatt található. Tele­fonjuk: 512-110. Bízunk benne, hogy a részle­tes adatok ismeretében kérdései­re az iroda munkatársai kielégí­tő választ adnak. ia szerki Hány nap szabadság jár? Szeretném megtudni, hogy mi­lyen feltételei vannak az egy év alatt kivehető szabadságnapok számának. Vajon számít, hogy mióta dolgozom egy helyen, vagy az életkorom a döntő? K. RÉKA, SZAJOL Tisztelt Olvasónk! A szabadság az életkortól j függ, nem a munkaviszonyban töltött évektől. Mégpedig: 130. § (1) A munkavállalót minden munkaviszonyban töl­tött naptári évben rendes sza­badság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. 131. § (1) Az alapszabadság mértéke húsz munkanap. (2) Az (1) bekezdésben meg- { határozott szabadság a munka- vállaló a) huszonötödik életévétől j huszonegy; bj huszonnyolcadik életévétől huszonkettő; c) har­mincegyedik életévétől huszon­három; d) harmincharmadik életévétől huszonnégy; e) har­mincötödik életévétől huszonöt; f) harminchetedik életévétől hu­szonhat; gj harminckilencedik életévétől huszonhét; h) negy­venegyedik életévétől huszon­nyolc; i) negyvenharmadik élet­évétől huszonkilenc; jj negyven- \ ötödik életévétől harminc mun­kanapra emelkedik. Pótszabadság jár a fiatalkorú- aknak, gyermeket nevelő szülő­nek, vak munkavállalónak, föld \ alatt dolgozónak. Kollektív szerződés vagy az egyedi munkaszerződés további pótszabadságokat állapíthat meg. Végső soron a munkáltató a törvényben szabályozottakhoz képest több szabadságot saját belátása szerint szabadon ad­hat. Mivel azonban erre az időre távolléti díj jár, nem szokták a szabadság mértékét túlzottan felemelni. _____________-a szerk. Ny ugdíjas határőrök Szolnokon A Belügyi Nyugdíjasok Buda­pesti Egyesületének határőr ta­gozata huszonöt fős létszámmal a közelmúltban meglátogatta szolnoki csoportját. A nyár ele­jén Nagykörűben, a cseresznye­éréskor már találkoztak, nemrég pedig a megyeszékhelyiek gu­lyáspartin látták vendégül a régi ismerősöket, a családtagokat és az unokákat. h. l., szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasz­tott írások - a levélíró előzetes hozzá­járulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség állás­pontjával. Névtelen vagy címhiányos írások köz­lését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. II. Rákóczi Ferencre emlékeztünk __s A háromnapos kirándulás résztvevői (BEKÜLDÖTT FOTÓ) A rákóczifalvi II. Rákóczi Ferenc Nyugdíjasklub tagjaival nemrég kirándultunk Észak-Magyaror- szág területére. Monokon megtekintettük Kos­suth Lajos szülőházát, és a falon lévő emléktáblánál koszorút he­lyeztünk el. Majd utunk Vizsoly­ra vezetett, ahol a Bibliát és a töb­bi nevezetességet, Tállyán pedig a református gyülekezet templo­mát csodálhattuk meg. Szlovákiába is átutaztunk, ahol megnéztük a kassai dómot, valamint II. Rákóczi Ferenc és hozzátartozói sírhelyét. A meg­emlékezés koszorúját itt is elhe­lyeztük. Telkibányán az ipartörténeti gyűjteményt és a hollóházi porce­lángyár csodálatos múzeumát, majd a Rákóczi-kastélyt is megte­kintettük. Azt a százhektáros vé­dett parkban lévő, 800 éves pla­tánfát is láthattuk, mely már Rá­kóczi fejedelem korában is ott volt. A szintén szlovákiai Borsi köz­ségbe is elutaztunk, ahol II. Rákó­czi Ferenc született. Sajnos szo­morú látvány fogadott bennün­ket, mert a fejedelem szülőháza nagyon rossz állapotú, talán mos­tanában kezdik felújítani. Ezen a helyen is helyeztünk el II. Rákó­czi Ferenc szobránál koszorút. A sok élményen kívül falunk névadójáról, Rákóczi életéről szó­ló könyvet hoztunk magunkkal emlékül. NÁDAS IMRÉNÉ, KLUBVEZETŐ, RÁKÓCZIFALVA Civil egyesületek kavalkádja Jól csak a szívével lát az ember A szolnoki civil egyesületek bemutatkozását szolgálta nemrég az a rendezvény, amelyet a szolnoki Hűd téren rendeztek meg Civil kavalkád néven, a megyeszékhely napjához kapcsolódó­an. Nehéz néhány sorban leírni eme örömteli nagy családi rendezvényt. Mert mi, egyesületi résztvevők ilyennek éreztük a Civil kavalkádot. Már korán reggel szívmelengető érzés volt, ahogy mindenki mindenkinek örömmel segített a stan­dok felállításában, és minden más apró-cseprő dologban. Sok ismeretség és barátság köttetett pillanatok alatt. Ugyanis az idelátogató városla­kók mellett a kiállítók leglelkesebb közönsége a szomszédos egyesületek képviselői voltak. Örömmel ismertettük és ismertük meg a külön­böző karitatív, hagyományápoló vagy városvédő egyesületek tevékenységét. Láthattuk a Monfodi Egyesület mozgáskorláto­zott fotósainak fényképcsodáit, hallhattuk siket költő versét a Jelnyelvi Tolmácsok Egyesülete képviselőjének tolmácsolásában, kutyust és kecskegidát simogathattunk, kecskesajtot, mé­zet, gulyást kóstolhattunk, kutyabemutatót, ope­rettnótákat, hastáncot láthattunk. Mindezt a Szolnok Városi Állatotthon Alapítvány, a Kecske­tenyésztők és Nemesítők Egyesülete, a Szolnoki Gulyásfesztivál Egyesület, a Mentőkutyás Egye­sület, a Civil Regionális Társulás és a Nyugdíja­sok Kulturális Egyesülete jóvoltából. A Glaudius Történelmi Hagyományőrző Egye­sület korhű jelmezesei segítségével a történelmi római és szarmata időkben, a Szolnoki Szalon Netegyesület segítségével az internetes virtuális világban barangolhattunk. A Városvédők Egyesü­lete kinagyított színes reprodukcióin a régmúlt és az eljövendő Szolnok képei elevenedtek meg. Idén a Szolnok expó után immár másodszor, ismét a Civil Ház szervezésében kaptuk ezt a be­mutatkozási lehetőséget. Hálás köszönet a szer­vezőknek. A Szolnok-napi Civil kavalkádnak kell hogy legyen folytatása. Jövőre talán még több lá­togató jön el, s amikor megtudhatják, mivel fog­lalkoznak a Fény Követei, és mivel a kamillánu- sok, mit takar a Karitász, mit a Bizalom és mit az Impulzus Egyesület elnevezés vagy a Gordon-is- kolamódszer. Mindegyik egyesület valamely nemes cél érde­kében szerveződött és tevékenykedik, mindenki saját szívével tapasztalhatja meg eme civil kezde­ményezések nagyszerűségét. S talán néhányan majd csatlakoznak is hozzánk, s majd együtt mondhatjuk a kis herceg örökérvényű szavait: Jól csak a szívével lát az ember. GEDEI TIBOR, SZARVAK TIBOR, SZABÓ MÁRTON, A SZOLNOKI SZALON NETEGYESÜLET KÉPVISELŐI HÉTNEVÜ TORTA. Idén nyáron második alkalommal találkoztak a szolnoki, Holló úti gyermekotthon lakói és a Szolnoki Fiatalokért Egyesület tagjai. A kitűnő hangulatban lezajlott születés- és névnapi megemlékezésen a gyermekek keresztnevüket (Sanyi, Imi, Ilona, Pisti, Anikó, Tomi, Zsolti) ábrázoló csokoládétortát, valamint névre szóló ajándékot is kaptak. A Holló úti lakásotthon udvarán megtartott szalonnasütést vidám éneklés és gitározás zárta. A lakásotthon gyermekei és nevelői nevében köszön­jük a támogatóknak a segítséget, ajándékokat, a kellemes délutánt. BOTKA JÁNOS, LAKÁSOTTHON-VEZETŐ _____ (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Na gy siker Jászberényben XII. országos népzenei minősítő hangverseny Mottó: „Legyen gondod arra, hogy amit ajkad énekel, azt szívedben hidd is, amit pedig szívedben hiszel, azt bizo­nyítsd tetteiddel. ’’ (Wemer Alajos) Megyénkben szeptember elején a jászok fővárosa, Jászberény adott otthont a XII. országos nép­zenei minősítő hangversenynek. A tíz fellépő között volt páva­kor, citerazenekar, népdalkor és szólóénekes, zenész, akiknek szerepléséről szaktekintélyekből álló zsűri adott véleményt. A zsű­ri elnöke Birinyi József, a KÓTA országos alelnöke, a tagjai: Bu- day Péter, a KÓTA megyei elnö­ke, illetve Kovács László népze­nész, a népművészet ifjú mestere voltak. A hangversenyt követően bronzérmet kapott Gergi Bodor Margit Jászberényből, a Czibak Imre Nyugdíjasklub dalköre Ci­bakházáról. " Ezüstérmet ért el Szlobodnik Annamária Jászberényből, Cs. Kovács Éva Katalin Karcagról, il­letve a Pacsirta Népzenekor szin­tén Karcagról. Aranyéremmel jutalmazták dr. Fazekas Mihályt Karcagról és a jászberényi Kossuth Rt. Porteleki Pávakör citerazenekara előadá­sát. A két Arany Páva fokozatot Hevesről a Tüzes Szemek együt­tes, valamint a Kossuth Rt. Por­teleki Pávaköre nyerte el, amely­nek ez már a harmadik ilyen dí­ja. A rendezvény sikeréhez hoz­zájárult a Déryné Művelődési Központ munkatársainak mun­kája és Kissné KohAri Erzsiké szervezői tevékenysége és konfe- rálása, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Művelődési, Továbbkép­zési és Sportintézet munkatársa, Búkor Irén közreműködése. MÁTICS BÉLÁNÉ PORTELEKI PÁVAKÖR TITKÁRA AZ EZ ÉVBEN 40 ÉVES jászjákóhalmi Horváth Péter honismere­ti szakkörnek 25 éve vannak általános iskolás tagjai is. 1978-ban még nagyszabású országos mozgalom volt a „Tájak - korok - múzeumok” bélyegzés. Az akkori hetedikesekkel felkerestük a jászberényi Jász Múzeum kiállítását, hogy újabb TKM-trófeát sze­rezzünk. FODOR ISTVÁN FERENC SZAKKÖRVEZETŐ, JÁSZJÁKÓHALMA __________________________________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTÓ) Jó tudni egymásról Nemcsak kenyérrel él az ember — a szellemet is táplálni kell. Úgy gondolom, amíg kenyérre szük­ségünk van, az újságra is kell hogy jusson pénzünk. Evek óta megszoktam, hogy kora reggel a postaládámba ke­rül. Nemrég Nagykanizsán jár­tam, és reggel a ládában találtam a helyi lapot, szinte azonos idő­ben az ittenivel. Különösen sze­retem olvasni az Új Néplap csü­törtöki lapszámait, amelyben az olvasók sorai kerülnek egy ol­dalra. A beküldött írásokból ér­tesülve jó tudni egymásról, örö­meinkről, gondjainkról. Nem fe­ledkezünk meg az eltávozóról, vagy arról, hogyan él a Lurkó Színpad Klein Imre után, van, aki neveli a fiatalokat a művé­szet, a színház ismeretére, és nem utolsósorban aktív részvé­telre a hasznos időtöltésben. Jó olvasni az utazókról, akik bejár­ják az országot, és a határon túl is látogatást tesznek. Valamint a találkozókról, hogy még több évtized után élünk, s a közösség szívesen beszélget el az elmúlt évekről. Remélem, ezután is tollat ra­gadnak különféle témákban olva­sótársaim, és beküldik a szer­kesztőségbe írásaikat. MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK Kedves Molnár Ferencnél Köszönjük megtisztelő sorait. Bízunkbenne, hogy olvasóink ez­után is eljuttatják szerkesztősé­günkbe különféle ügyes-bajos dol­gaikról, örömeikről, egyebekről szóló leveleiket. Kívánjuk Önnek, hogy még sok-sok éven keresztül jó egészségben tudja olvasni la­punkat! A SZERK. Ismertem a kitelepítetteket Az Új Néplapban nemrég olvas­tam a kitelepítettek megemléke- zési ünnepségéről. A kitelepítet­tek helyzetét közvetlen közelről ismertem, ugyanis a közelükben éltem. Az apósom gátőr volt Ti- szasülyön a vízügynél, ahol volt egy központi tervezőiroda. A ki­telepítettek rizstermesztéshez műszaki rajzokat készítettek, s építkeztek. Ott dolgozott Péli Gyula bácsi, akit ismertem, Ti- szaroffon lakott egy mosókony­hában a grófnő feleségével, és ott dolgozott Poltári Vilmos is. Kite­lepített volt Betlen Istvánná, majd Betlen Róza. Őket is ismertem, barakkokban laktak. Levelet csak a munkások tudtak továbbítani - közülük is csak néhányan, akik merték, mert ávósok őrizték őket. Sanyarú helyzetük volt, az apósom tüzelővel, csirkével, pulykával és gyümölccsel segítet­te őket. ________________EGYED VILMOSNÉ, TISZÁBA*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents