Új Néplap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)
2003-09-13 / 214. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2003. Szeptember 13., szombat 1 Hifiül Székelyek és kunok: mi a közös bennük? Székely fiatalok a lovak hátán Kisújszálláson, a Horváth-tanyán fotó: mészáros jános Kisújszálláson az úgynevezett Horváth- tanyán vad lovas vágtába kezd néhány kisasszony és legény. Székelyföldről, pontosabban fogalmazva Székelyke- resztúrról érkeztek, és az ottani Fehérló- fia Egyesület tagjaként néhány napot töltenek a Nagykunságban, Kisújszálláson. Vajon miképpen látják helyzetüket, szűkebb hazájuk, a Székelyföld helyzetét, az ottani magyarság létét, mindennapjait 2003 szeptemberében? Barabás Csaba huszonöt éves friss diplomás.- Az álláskeresés időszakába jutottam, közben néhány napot itt is eltöltünk igazi pusztai körülmények között.- Milyen érzés ma Erdélyben magyarnak lenni?- Szerintem nálunk, a Székelyföldön jó. Büszke vagyok a magyarságomra, ugyanakkor tény, 1920 óta mindig volt és akár terjesztik akár nem, ma is van románosítási törekvés. A diktátor idején durvább módon, most finomabban.- Székelykeresztúr színtiszta magyar tömb?- Kilencvenkilenc százalékban. Csak a rendőrök, hivatalnokok románok. A zsaruk között talán két magyar van. Nálunk a vegyes házasság nagyon ritka, inkább a kevert vidékeken fordul elő.- Mondja, hogy mostanság finomabb a románosítás...- Mi csak úgy hívjuk: hagymakupolás honfoglalás, ami ortodox templomok építését jelenti olyan vidéken, ahol római katolikusok vagy reformátusok élnek. Mátéffy Krisztina Németországban szerezte a diplomáját.- Öt évet tanultam Drezdában. Az ottani más élet, más világ. Szociálpedagógus vagyok, és hazajöttem ez év áprilisában. Azért, mert szívem-lelkem hazahúzott a szülőföldre, pedig a barátom német. Jó család vagyunk, összetartunk, mind a négy testvér. Jellemző, a székelység zöme ma is egy tömbben él, mint 1920 előtt. Úgy vettem észre, sok a hasonlóság a kunok és a székelyek között. Mindkettő magyar nyelven beszél, de konok, makacs, kemény jellem. Sokszor inkább törik, mint hajlik.- Ön ennek a civil szerveződésnek, klubnak a lelke?- Igen, én vagyok az egyetlen fizetett alkalmazott. Célunk a magyar műveltség ápolása.- A barátja német. Nem németesedik el?- Nem. Őt szeretem, ő a párom, de az anyanyelvem magyar, és a gyerekeimé is az lesz. Ha német szerettem volna lenni, kinn maradok és nem költözöm vissza Keresztúrra. Fodor Réka ízig-vérig sportos kisasszony, Nagyváradon másodéves zeneakadémiai hallgató. Egyébként ő is keresztúri.- Már kezdek lovas lenni...- Hányszor esett le?- Kétszer, de azóta már sehol se sajog.- Milyen az igazi székely?- Olyan, mint én.- Bővebben?- Barátságos, de nagyon megnézi, kinek nyílik meg, kit fogad a bizalmába, mert erre tanította a történelem, a világ.- Mit iszik a székely és mit eszik?- Bort, amit édesapám szüretel a lugasról, tőkékről. Enni meg székelygulyást, töltött káposztát. Ezek az igazi népi eledeleink. Ápoljuk a magyar nyelvet, a hagyományokat. Van táncházunk, szerencsére a műhold segítségével nézhetjük a TV2 és Duna Televízió műsorait, és hallható a Kossuth, Petőfi és Bartók rádió is.- Már elnézést, de hallottam, hogy önöknél van deszkabor meg pityókabor is. Mik ezek? Nagy nevetés, majd fejbólogatás a válasz.- Jól tudja, mindkettő van. A pityóka ugye krumpli. A pityókabor az, amikor az ember eltol egy zsáknyit belőle és borra cseréli. A deszkabor pedig úgy keletkezik, hogy a deszkákat cseréli át a szőlő levőre. Kincses Kálmán református segédlelkész a nyolctagú kis küldöttség egyik vezetője.- Jó dolog belekóstolni a lovassport ősi rejtelmeibe, abba, miképpen éltek több évszázaddal korábban őseink. Visszatérve a mindennapokra, azért már hozzánk, a szé- kelységhez is betört a nyugati szellem. Amióta nyitottabb a határ, könnyebb a helyzetünk.- Templomjárók a székelyek?- Jönnek-jönnek, esmét jönnek fiatalok, középkorúak is, az időseken kívül. De még van, lenne hely azoknak is, akik jó szívvel közelednek hozzánk, az egyházhoz, amelynek Erdély életében mindig sajátos és fontos volt a szerepe az anyanyelv őrzésében, ápolásában, a magyarságtudat segítésében. D. SZABÓ MIKLÓS Erdei iskola: előre, a természetbe! Nem lehet azt állítani, hogy a Nefag Rt. gondozásában álló szolnoki Erdei Művelődési Ház és környéke gyermekzsivajtól lenne hangos, holott hetek óta eleven diákok lakják a helyet. A fiatalok kellőképpen energikusak és vígak, ám roppant kíváncsiak is, ezért itt tiszteletben tartják a természetet, együtt lélegeznek a már lombjukat hullató fákkal, a madárfüttyökkel, a vadnyomokkal. Horváth Ernő megszállott. Ez derült ki az Erdei Művelődési Ház igazgatójáról, miközben a hitvallásáról és arról a munkáról beszélt, amelyen kollégáival, és az erdei iskolát a gyerekekkel látogató tanárokkal közösen dolgoznak. A fiatalokkal szeretnék a természetet elfogadtatni, megörvendeztetni őket a „nem épített” környezettel. Mondhatni, könnyű dolguk van, mert a diákok rendkívül fogékonyak a természeti szépségre, őszintén csodálkoznak rá a világra. Az oktatási, valamint a környezetvédelmi tárcák közös pályázatot írtak ki erdei iskolákban történő táboroztatásra. Erre a művelődési ház és egyes iskolák közösen dolgoztak ki programot, s ekképp működik immár több éve az erdei tábor, amelyhez az idén hat tanintézmény kapcsolódott. A nemes cél egyértelmű: a felnövekvő nemzedék környezeti nevelésében való aktív részvétel, különös hangsúllyal az erdészeti kultúra terjesztésére. A természeti és kulturális értékek feltárása, feldolgozása, a környezet- és természetvédelem fontosságára való felhívás. Az Erdei Művelődési Házban a napokban a Tószegi Általános Iskola diákjai táboroztak. A gyerekek komfortérzetét az intézményt működtető Nefag Rt. egy új, 6,6 millió forintos vizesblokk felépítésével, valamint ötmillió forintot meghaladó értékű csatornarendszer kiépítésével segítette.- Az 5. osztállyal már tavaly is meglátogattuk egy napra az Erdei Művelődési Házat. Most azonban egy egész hétre ideköltöztünk - mondta Tánczos Tibomé, a Tószegi Általános Iskola tanára. — A mieink falusi gyerekek, együtt élnek a természettel. Szeretik az állatokat, de mi a természettanítás során mégiscsak kitömött példányokat, műnövényeket mutogatunk nekik. Itt, ebben a csodás erdei iskolában viszont hallhatják az állatok hangját, érezhetik az élő fák és virágok lelkét. Ezt erősítette meg Tímár Daniéba is: - Hogy milyen színes is a madárvilág, azt itt tapasztaltuk meg. Láttunk zöldikét, kékcinkét és vörösbegyet is. Sőt, miközben játszunk az erdőben, sok érdekességre figyelünk fel. Számháborúzás közben sünöket, különféle bogarakat, színes virágokat fedezünk fel. Nagy élmény ez nekünk.- Olyan játékot is játszottunk - vette át Daniellától a szót Tóth Nikolett -, hogy bekötik a szemünket, megérintünk egyetlen fát egy adott területen, majd leveszik rólunk a kendőt, és ki kell találnunk, hogy melyik fa volt a kiválasztott. Remek móka, mindannyiunknak tetszik, ráadásul legtöbbünk érintésre már meg tudja különböztetni a fákat. Búkor Nikolettnek is sok élménye van: - Jártunk Tiszapüspöki- ben, megnéztük a partifecskék helyét, lovas kocsival végigtrappol- tunk a falun. Itt, az erdei iskolában pedig megitattuk a madarakat, és megetettük a vadaspark állatait.- Nekem nagyon érdekesek Ernő bácsi előadásai is, ami az ember és az erdő összefüggését vizsgálja - mondta okos szemekkel Tóth Klaudia. - Bandi bácsi pedig mikroszkóp alatt mutatott be nekünk lódarazsat, kitinpikkelyeket, sok fura dolgot pedig kivetítőn néztünk végig, hogy mindenki jól lássa az előadás anyagát. Urbán Valentin alkata ellenére is férfiasán őszintén beszélt a gyerekeket az erdei iskolában ért negatív hatásokról: - Nem is értem ezt az egészet! Kitűnő a kaja, remek programokat állítottak össze nekünk, olyan érdekes dolgokat láthatunk, amit nem is érzékelnénk, ha nem hívnák rá fel a figyelmünket, rendesek a felnőttek. A gyalogtúra egy kicsit elfárasztott, de csak-csak kibírtam. De hogy miért kell esténként aludnunk, tényleg nem értem!? Még jó, hogy egyszer már volt éjszakai erdőjárás. Persze, akkor egy kicsit elálmosod- tam... - halkul el, mire a többiek mosolyogva bólogattak, Valentin- nal együtt érezve, mészáros oéza Elsődlegesen a megfigyelésen alapul a tanulás az erdei iskolában fotó: csabai istván Tv-notesz Egy rózsaszál... „Itt van az ősz, itt van újra” - mondogatom magamban, ami abból is látszik, a képernyőre visszaköltöznek azok a műsorok, amelyek a nyári nagy melegben szabadságra „vándoroltak”. És vannak persze olyan szórakoztatásra szánt programok is, amelyek őszi újdonságként a nagyvilágból érkeznek, átvétel útján, amilyen a most kedden bemutatkozó az A nagy O is a Tv-2 csatornáján, amely kifejezetten romantikus játéknak vallja magát. Látván a játékban részt vevő hölgyek parádés érkezését luxusautón, szívükben nagy reményekkel, hogy ők lehetnek majd a boldog kiválasztott, óhatatlanul egy régi, kissé giccses sláger juthatott az eszünkbe ama királyfiról, aki jön majd hófehér paripán, hogy elragadja választottját, és vigye őt az álmok boldog- ságos világába. Itt ugyan fordítva történik, a hölgyek keresik őt fel díszes lakán, a lényeg azonban ugyanaz: kit is választ majd magának ez a nagy Ő. Áki nem más ezúttal, mint a közismert teniszbajnok. Ő vállalta magára, a snájdig Noszály Sándor, hogy eljátssza az álmok lovagjának különös szerepét. A várományosok szerint, akik méregetik rendesen, méltán teheti, hisz - idézem őket — termete tökéletes, olyan jó szívű, mosolya kedves és aranyos is. Ismerői, barátai pedig állítják, hogy abszolút showman volt már a teniszpályán. Nos, itt korántsem tűnt oly szórakoztatónak: görcsös és merev, mintha karót nyelt volna, mosolya kincstári, csinált, semmi természetesség. A társalgásban csak közhelyekre telik tőle, s amikor pedig az „üdvözítő” rózsát nyújtja át a kedveiteknek - 18-nak a 25 közül - ugyanaz az egyetlen árva kérdés hangzik el szájából: Elfogadod a rózsát tőlem? Ezzel enyhe unalom ül rá a rózsaceremóniára. Persze a szabályok szerint, vissza is lehetett volna utasítani az ajánlatot, az lett volna igazán „izgi”. Egy valaki meg is tette volna, de akkor mondta ezt már, miután kiesett a rostán. Amúgy elegáns, tetszetős játék ez, a hölgyek csinosak, kitelnék belőlük akár egy szépségverseny is, ki van zárva belőle mindaz, ami közönséges lenne, a környezet kiglancolt, a műsorvezető, aki segít Noszálynak, szintén udvarias: úri játék ez valósággal. De az a mód, ahogyan a kiválasztás megtörténik, jóformán néhány percnyi ismerkedés után megkérdőjelezi a játék alaposságát. Heten a huszonötből már kiestek az első fordulóban, ők az álmok világából mehetnek vissza a valóságos életbe, hogy ott keressék óhajtott boldogságukat. így is van ez rendjén különben: az élet bizony nem álom. VALKÓ MIHÁLY Tartalék kevés maradt Három település: Cserkesző- lő, Szelevény és Cibakháza falugazdásza, Törőcsik József ismeri a vidéket, az ott élők mindennapjait, hiszen feladatát 1999. január 1-je óta látja el. Vele beszélgettünk.- A terület kimondottan mezőgazda- sági jellegű, ipar alig-alig létezik. A három községben mintegy harminc olyan vállalkozó akad, akik ötven- kétszáz hektár között gazdálkodnak, esetleg fóliáznak. A többiek kevesebben szántanak-vet- nek — kezdi a falugazdász.- Melyek a jellemző termékek?- Természetesen erre is a gabonafélék vezetnek, de népszerűek az olajos magvak is. A szőlőkultúra felemás képet mutat. Sok az elöregedett, felújításra, pótlásra váró tábla, ami bizony nem olcsó mulatság, miközben fizetni csak három-öt év múlva fog egy új telepítésű szőlő.- Az idei évet mindenfelé szidják.- Mi sem vagyunk kivételek. Sajnos a gazdák helyett az aszály aratott, hiszen 1952 óta nem volt a mai évhez hasonló, száraz esztendő. Hogy néhány ránk jellemző példát is mondjak, a búza 1,8- 1,9 tonnát fizetett hektáronként. Egyes kukoricafajtákra ugyan még jól jött a közelmúlt esője, de bizony sok gazdához már későn érkezett az égi áldás. A napraforgó jól átvészelte a nyarat, és várhatóan megadja a hektáronkénti két tonnát. Az átvétel biztosított. Nem is ezzel van a baj, hanem az árral, ami nem emelkedett, miközben ugyanez nem mondható az üzemanyagokra. A cukorrépa errefelé fehér hollónak számít.- Az aszálykárukat hányán jelezték?- Eddig nyolcvanketten, ami nem végleges szám. Általános tapasztalat, hogy a gazdák már felélték a tartalékokat, hiszen szántani, boronálni, vetni kell annak, aki jövőre aratni szeretne. — Az állattenyésztés? — Mifelénk a sertés- és szarvasmarhatartás a jellemző. Megoldódtak a túlsúlyos hízók problémái, 210-230 forintért vitték el őket, a normál súlyúakat 250 forint körüli áron. Ahol szerződést kötöttek, onnan végül is elszállították. A tejkvóta érzékenyen érintette a gazdákat, és bizony leapadt a tehénállomány. Többen próbálnak a szarvasmarhahizlalásra átállni, és ezt főleg Kungyaluban tapasztaltam. Mindez meglátszik a bikaborjak árán is, amelyek alaposan emelkedtek. Ugyanakkor a piaci helyzet miatt csökkent a hízótartási kedv, sok anyakocát levágtak. Nem kevesen azt mondják, ennyiért nem hizlalnak, legfeljebb kettőt-hármat a családnak.- Igen ám, de errefelé is kicsik, alacsonyak a nyugdíjak, a keresetek és a hízó- meg tehéntartás, tejtermelés egyfajta pluszbevételt jelentett azoknak, akik ezzel is bíbelődtek. Mi a megoldás?- Aki piacra is termel, vagy arra szeretne, nincs mese, meg kell felelni az uniós normáknak, előírásoknak, ami minden tagállamra, így előbb-utóbb ránk is érvényes lesz. Tudjuk, gondok, bajok vannak az értékesítéssel is, éppen ezért próbáljuk a termelőket meggyőzni a szövetkezés előnyeiről. Tévedések elkerülése végett ezek nem szocialista típusú szövetkezetek, hanem olyan szövetkezések, amelyek az értékesítés területén szerveződnek. Nem mi találtuk ki, nyugaton ez már megszokott, bevált gyakorlat. D. SZ.M. Törőcsik József fotó: bakos judit
