Új Néplap, 2003. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

2003-09-11 / 212. szám

4. OLDAL A POSTÁJÁBÓL 2003. Szeptember 11., csütörtök S Z E R K E S Z T 0 S E G Negyven év után Az új, 2003/2004-es tanév kezdete előtt tartották meg a kisújszállási Arany János Általános Iskolában az 1963- ban végzett, egykori nyolca­dik osztályos tanulók 40 éves osztálytalálkozóját. A volt diákok egybegyűltek az Ó-Arany iskola régi épületében, ahol ma már a szépen felújított Református Általános Iskola működik. Négy évtizeddel ezelőtt a há­rom nyolcadik osztályban száz­öt tanuló fejezte be általános is­kolai tanulmányait. Sajnos egy­kori tanáraik többségének és ti­zenhárom volt osztálytársuknak már nem küldhették el a találko­zóra a meghívót, ők időközben meghaltak. Rájuk emlékezve az osztályfőnöki órákon gyertyát gyújtottak, s megkondultak a re­formátus templom harangjai is. A találkozó főszervezője, Oláh Árpádné Rácz Mária és helybeli segítői örömmel és ér­deklődéssel fogadták a megérke­zett ötvenkilenc volt diáktársat. Megkülönböztetett tisztelet övezte az egykori tanáraikat, kö­zülük Ágotái Lászlóné, a 8.b osztályfőnöke és dr. Vincze Sán- domé tanárnő tudott a találko­zóra eljönni. Az osztályfőnöki órákon min­denki őszintén és örömmel tárta fel eddigi életútját, beszélt csa­ládjáról, terveiről. Ezek során ki­derült, hogy mindenki igyekszik tisztességesen élni, dolgozni, nevelni gyermekeit, az unoká­kat. Azt sem hallgatták el, hogy többeknek már megkopott az egészsége, ezért korábban lettek nyugdíjasok. A résztvevők az ünnepi ebédet követően jó han­gulatú baráti beszélgetéseken idézték fel a régi iskolai éveket. ______________ARI GÉZA, KISÚJSZÁLLÁS Ut azni jó — nyugdíjasként is Az Utazók Klubja Szolnokon egyik nemrég tartott összejö­vetelén nagy érdeklődés kö­zepette Siilye Károlyné szá­molt be, élményeit felfrissít­ve, amerikai útjáról, a Kos­suth Lajos emlékét idéző za­rándoklatról. A közelmúltban szerepelt elő­adók - Nagy Ferenc, aki videó­val szemléltette európai baran­golását, Szilágyi Gábor, a Kül­ügyminisztérium munkatársa és más, Szolnokon népszerű elő­adók: Báli István, Valkó Mihály - elismeréssel szóltak e kiváló j közösség átlagon felüli érdeklő­déséről. Ez évben tartalmas kirándu­lások sokaságát szerveztük meg. Jártunk Ajkán, Kehidán (ahol Deák Ferencre emlékez­tünk) és Veszprémben. Három napig voltunk távol, amikor a Vajdaságot alaposan megismer­hettük, Saffer Veronika nyugdí­jas főiskolai tanár segítségével. Klubunk kezdeményezte a sza­badkai nyugdíjasok egyesülete kó­rusának nyári, szolnoki hangver­senyének megszervezését. A martfűi nyugdíjasokkal összefogva ötvenegyen látogat­tunk el Dél-Erdélybe, megcso­dálva a vidék szépségét, múl­tunk aradi, temesvári emlékeit, a szászföld - Nagyszeben, Szászsebes és környéke műem­lékeit. A Böjté Csaba atya által Déván vezetett gyermekotthon árva lakói nagyon megörültek a mintegy százezer forint értékű ajándéknak, melyet az utasok és klubunk, illetve az MVSZ helyi szervezete ajándékozott. Sokan nehezményezik, hogy a klub pályázati kérelmei nagy részét elutasítják. Az indoklás, szakmai minősítés rendszerint elmarad. Iváncsik Imre ország- gyűlési képviselő támogatását él­vezzük, így néhány utunk neki köszönhetően lehetett sikeres. DÉNES PÁL, SZOLNOK AZ UTAZÓK KLUBJA VEZETŐJE A néptánccal foglalkoztunk kl-W ' í * íak JK '-v <w i. i VOy íM Az idén harmadik alkalommal vehettek részt a Szandaszőlősi Általános Iskola tanulói Baján a néptánctáborban. A 3-4. osztályosok közül negy­venöt diák töltötte a nyári szünet egy kellemes hetét a Duna-parti városban azért, hogy ott a ked­velt időtöltésükkel, a néptánccal foglalkozzanak, hogy együtt legyenek osztálytársaikkal, barátaik­kal, és hogy különböző kézműves-foglalkozáso­kon vegyenek részt. A társaság nagy lelkesedéssel vett részt min­den programban, a kézműveskedésben, majd az esü diszkóban. A gyönyörű, homokos Duna-par­ton, az izzasztó délelőtü néptáncpróba után kész megváltás volt a hűs víz, a fürdőzés. A hét további napjain tánc- és daltanulás, ha­jókirándulás a Dunán, kisvasúton utazás a Ge- menci erdőbe, strand, kézműves-foglalkozások voltak, ahol a batikolás, gyöngyfűzés, könyvjel­zőkészítés, bőrözés, hímzés és szalvétakép-ké- szítés is kellemes időtöltésnek bizonyult. A tábor zárásaképp Ki mit tud?-ot rendeztünk, ahol különböző kategóriákban csillogtatták meg a tehetségüket a gyerekek. __________________________________________________KIRÁLY ERZTKR, SZOLNOK A természeti kár az emberiségé Az Új Néplap hasábjain „A ma­dárkár a halastó-tulajdonosé” címmel jelent meg egy cikk a kö­zelmúltban, amely több ponton szólítja meg a Nimfea Természet- védelmi Egyesületet. A madárriasztással kapcsolat­ban a nyilatkozóval nem értünk egyet, ugyanis az 1996. évi Lili. törvény vonatkozó szakaszai ki­mondják, hogy a védett madárfa­jok élettevékenységeinek bármi­lyen riasztása engedélykötelesnek minősül. Természetesen a jogsza­bályi kötelezettség magántulajdo­nú területen épp úgy kötelező ér­vényű minden magyar állampol­gárra, illetve Magyarországon te­vékenykedő természetes vagy jogi személyre, mint bárhol máshol. A tó tulajdonos madárkárral kapcsolatos összegeinek becslé­se, még iránymutatási szándék­kal sem lehet korrekt, tekintve, hogy sem hazánkban, sem nem­zetközi viszonylatban nincs mé­rési rendszere az ilyen jellegű kártételnek. Nem lehet tudni, hogy milyen mértékben, egymás­hoz viszonyítva milyen arányban okoznak kárt a természetes sze­lekciós hatások, a halparaziták, az emlősök és madarak vagy bár­mi más, csak a kártétel nagyságát lehet megbecsülni. Konkrét kár­tétel forintban kifejezhető módon nem létezik. A gazdálkodó kifogásolja, hogy szervezetünk nem kereste meg „közös nevezőre való jutás érde­kében”. Épp a madárkár mérésé­vel kapcsolatos monitoringhoz ezen tórendszeren állítottunk fel megfigyelő leskunyhót - az ő en­gedélyével - amihez biztosított belépési lehetőséget is. A bejárást személyesen engedélyezte Szabó Kálmán, így egy későbbi állítását, hogy a szervezet munkatársai „nem tartják tíszteletben a ma­gántulajdont”, szintén cáfoljuk. Egyesületünk a természetkáro­sító tevékenység, a védett, foko­zottan védett fajok lelövésével kapcsolatos bűncselekmény ellen tett feljelentéseket. Sem a helyi vadásztársaságot, sem a gazdál­kodót nem állt szándékunkban támadni a legkisebb mértékben sem - ahogy azt nem is tettük. A jogszabályok betartása sem szabálysértések, sem bűncselek­mények (fokozottan védett fajok esetében annak minősül a mada­rak lelövése) tekintetében nem le­hetnek alku alapjai. A jogszabály­ok köteleznek mindenkit szabá­lyozás és morális tekintetben egy­aránt, ami kötelező mindannyi­unkra. SALLAI R. BENEDEK, ÜGYVEZETŐ NIMFEA TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET Barátság Durhamtől Tiszafüredig Az elmúlt nyáron a tiszafüredi if­júsági fúvószenekarnak nehéz, de szép programja volt. Naponta többször próba, majd a halasnapi fellépések követték. Ezután in­dultak Anglia távoli és oly sok is­meretlennel, érdekességgel ke­csegtető vidéke felé. Alagút, London, tenger, Shakespeare - majd Durhambe látogattak, többfelé kiránduláso­kat tettek, például megnézték Alnwicket, csodálatos kerteket, fókás szigeteket láttak. A visszaú- ton pedig Párizst is megtekintet­ték. Hazaérkezésük másnapján itthon fogadták az angol cserecsa­patot. Családoknál szállásolták el a fiatalokat. A programban fellé­pések szerepeltek Debrecenben, Egerben, Tiszafüreden, s kirán­dulások a Hortobágyra, a Tisza- tóhoz, s nagy élmény volt szá­mukra a pusztalovaglás, célba íja­zás. A kellemes programok és a csereüdülés alatt barátságok szü­lettek. Tiszafüreden nyáron volt egy nemzetközi tubatalálkozó is, amikor az angol vendégek még nálunk vendégeskedtek. Hasznos órákat lehetett tölteni nagyhírű akadémiai tanárokkal, világelső tubaszólósokkal: Szent- páli Roland, Fejér András, Mazu- ra János és még sokan mások is voltak. A program tartalmazott meghallgatásokat, korrigáláso­kat, légvételi gyakorlatokat a fú­vósoknak. Füreden minden este koncertet adtak. Fantasztikus tu­dást tapasztalhatott meg a hallga­tóság, virtuozitást, improvizativi- tást; és végtelen szerénységet, kedves humort, amely csak a leg­nagyobbaknak adatik meg. E művészek székesfőváro­sunkban, illetve a világ zenei koncerttermeiben telt házak előtt csillogtatják bravúros tehetségü­ket. Tiszafüreden a kétszáz férő­helyes művelődési házban azon­ban jó, ha tízen lettünk volna, ha a tubatáborosok nem töltik fel a termet! De az értő közönség lel­kes vastapsa minden koncerten feledtette ezt a kicsiny érdeklő­dést. Bánt az a tény, hogy Tisza­füred ennyire leárnyékolt sarka még Európának. Ahol a behúzott függönyök mögé ez a csöppnyi fény sem tudta beerőlködni ma­gát. Mert odabenn a függönyök mögött a tévéképernyők kékes fé­nye tölti be a szobák meghitt ho­mályát, és lakói összekulcsolódó kézzel halkan mormolják maguk elé: „Mindennapi szappanope­ránkat add meg nekünk ma!” Hát így megyünk mi Európa fe­lé! BODNÁRNÉ FÖLDI ZITA _________________________________EOY „ZEMPCAROB" Ellenőrizzük az anyajegyeket! Az utóbbi években egyre emelke­dik a legveszélyesebb bőrrák, a melanoma előfordulása. A legna­gyobb kockázati tényezőt a bőr leégése jelenti. Fontos, hogy rendszeresen vizsgáljuk meg anyajegyeink állapotát. Melyek azok az elváltozások, amelyek melanoma kialakulására utalhat­nak? Az első jel, hogy megválto­zik a színe, a pigmentáció egye­netlen lesz: különféle árnyalatú barna, fekete keveredhet pirosas, fehéres, kékes, szürkés vagy ró­zsaszínű árnyalatokkal. Emellett a felszíne is megváltozhat; ki­emelkedik a bőrből, göbössé vá­lik, megvastagodik. Szintén oda kell figyelnünk, ha az anyajegy alakja aszimmetrikussá válik, vagy egy új aszimmetrikus anya­jegy jelenik meg, esetleg megvál­tozik a határa, terjedni, nőni kezd a bőrfelszínen. Ha kifekélyesedik vagy vérez- ni kezd, forduljunk orvoshoz. A bőr bőrgyógyász szakorvossal történő átnézetése - főleg azok­nak, akiknek sok anyajegyük van - évente akkor is ajánlott, ha semmiféle panaszuk nincs. A bőrgyógyász ilyenkor speciális nagyító segítségével megvizsgál­ja az anyajegyek szerkezetét, s ki tudja szűrni azokat, amelyek később veszélyessé válhatnak. Ha idejében észreveszik az el­változást: jó eséllyel lehet gyó­gyítani; ______________________SZS Ta lálkozás a múltunkkal A Szolnok Városi Nyugdíjasklub tagjaival nemrég Ócsára kirán­dultunk. Szép élményeket gyűj­töttünk ezen a napon. Megcso­dáltuk az ócsai, XII. századi templomot, ahol csodálatosan öt­vöződik a román és a gót stílus. Sokat tudhattak az építők az év­szakok változásáról akkoriban, mert a kicsi, kerek templomabla­kok bizonyos napokon engedték csak be a fényt, például a napéj­egyenlőségek idején, vagy szep­tember 12-én, Mária-napkor. Eze­ket az időpontokat jelölték a bel­ső falakon. Ma is gyönyörűen, felújított állapotban áll a látoga­tók örömére ez az építmény. Ócsa település alföldi tájon fekszik, s érdekesség, hogy kö­vek itt nem találhatók. A temp­lom építésekor innen mintegy egy kilométernyire folyt a Duna, így a kövek vízi úton érkeztek. Ma a meder helyén ősláp találha­tó, mely természetvédelmi terü­let. Lassan visszaköltözik ide az egerészölyv, a feketególya, a kó­csag és még számtalan állat és madár. Rengeteg gyógynövényt láttunk itt megteremni. Megnéztük az úgynevezett kontyos tetejű pincéket is. Kelet­kezésükről megtudtuk, az idő­ben több százezer évet kell visz- szamenni: ugyanis amikor a Du­na Ócsa alatt folyt, magas löszfa­lakat hagyott maga után. Ebbe a löszfalba pincéket vájtak az em­berek, amit náddal fedtek. Ezek­ben a pincékben tárolták és még ma is tárolják boraikat, ahol a hő­mérséklet nyáron is és télen is 10 C-fok körül van. Az ócsai skanzen is számtalan érdekességgel szolgált számunk­ra. Meglátogattuk Tápiószelét, a Blaskovits Múzeumot. Régi bú­toraival, gyönyörű festményeivel, pipagyűjteményével, a Kincsem „csodaló” angliai győzelmi trófe­ájával, a szidta aranyszarvassal figyelemre méltó látnivalókkal szolgált. _______________________TÓTH BÁLINTNÉ, SZOLNOK Tárgyilagos légkör és hangnem Az Új Néplap augusztus 30-i szá­mának 4. oldalán jelent meg egy írás a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság debreceni központ­jában megtartott, védetté nyilvá­nítást előkészítő augusztus 26-i tárgyalásról. Az ott felmerült problémákról csak az egyik fél által érzékelt észrevételeket olvashattuk. A védetté nyilvánítási tárgya­lás egyik legfontosabb célja a vár­ható problémák, konfliktusok fel­tárása volt. A természetvédelem képvise­lői nem tagadták le azt, hogy jo­gilag, de állami szinten költség- vetésileg is máig rendezetlen a védett területek rendeltetésszerű használata korlátozásából eredő elmaradt haszon kompenzálása, azaz a természetvédelmi kártala­nítás, mert bár a kerettörvény er­ről rendelkezik, de sajnálatosan késik a végrehajtási utasítás. A lehetséges megoldás szóba jöhető fórumait is jelezték, kérve a természetvédelmi szakminisz­térium megjelent felettes képvi­selőit, a probléma felsőbb szint felé történő tolmácsolására. A kompenzációs problémákat felvető vezsenyi polgármester kárvallottja a természetvédelem­nek. Fokozottan védett területen- nem saját tulajdonában (!) le­vő - erdő engedély nélküli leter­melése miatt jogerőre emelkedett bírságot kapott igazgatóságunk­tól a közelmúltban. A másik felvetés, az abádsza- lóki illetékességű erdőbirtokostól- bár valós problémákat feszege­tett - alapvetően nem képezte egyeztetés tárgyát. Még idejeko­rán kiderült, hogy a régebben tu­lajdonába került erdők, az immár negyedszáz éve védett Közép-ti­szai Tájvédelmi Körzeten belül vannak, nem a bővítésbe esnek. Ezért kértük, hogy kérdéseit kü­lön egyeztesse igazgatóságunk­kal. Sajnálatos, mégis az eljárás alkalmával a problémáira újra és újra visszatért. A tárgyalás leve­zetői, igazgatóságunk dolgozói nem tehettek mást, minthogy szűkszavúan, a bővítés kapcsán ténylegesen indokolt mértékben válaszoltak. Az előkészítő tárgyaláson nem alakult ki „süketek párbeszéde”, és nem volt puskaporos a hangu­lat; a felmerült konfliktusok és a nagy létszámban megjelent érin­tett ellenére sokkal inkább a tár- gyüagos légkör és hangnem volt rá jellemző. MOLNÁR ATTILA ÖKOLÓGIAI FELÜGYELŐ, HORTOBÁGYI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG BORSI, RÁKÓCZI-KASTÉLY. A Rákóczi-szabadságharc kezdeté­nek 300. évfordulóján számtalan csoport megfordul mostanában a szlovákiai Borsiban, a fejedelem szülőkastélyában. A képen a jászjá- kóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör tagjai láthatók ez év nyarán, amikor ismerkednek a megszépülő kastély előtti szobor tör­ténetével. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) FODOR ISTVÁN FERENC SZAKKÖRVEZETŐ A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nél­kül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában je­lennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával, Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztősé­günk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. A táborozás résztvevői

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents