Új Néplap, 2003. augusztus (14. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-23 / 196. szám

6. OLDAL 2003. Augusztus 23., szombat TÜKÖR Etelek kavalkádja az ünnepi asztalon Pörkölt nélkül nincs lakodalma a magyar embernek Az Oscar-díjas mesterszakács, Benke László (jobbra) szívesen vállal zsűrizést gasztronómiai rendezvényeken. Állítása sze­rint sokat lehet tanulni az egyszerű emberektől. Olyan tudást szív magába ilyenkor, ami sehol nincs leírva, és ez igazi, né­pi kincs FOTÓ: VERESS ERZSI A régi falusi életben a jeles napok, ün­nepek alkalmával a különleges étkezé­si szokások uralkodtak. Hasonlókép­pen ülték meg az élet nagy fordulóit is: a születést, a házasságot és a halált. Még a legszegényebb családokban is a lakodalom számított a legnagyobb ese­ménynek, amely vidékenként és koron­ként változott, de lényegében azonos szokások előzték meg. Leggyakrabban ősszel tartották, amikor a termést már betakarították, a szüretet is befejezték és felmérhették, milyen sikeres volt az esztendő. Csorvás (Békés megye) Úgy tartja a mondás, házassága több lehet az embernek, lakodalma viszont csak egy. De annak is illik megadni a módját, amennyire csak lehet! Ilyenkor általában erején felül költekezik mindenki. Aki teheti, a vendégek fogadására jó előre felkészül: beszerzi a bort, baromfit nevel vagy éppen birkát, bor­jút, disznót hizlal. Manapság már nem sze­zonális kérdés, melyik család mikor házasít­sa ki fiát, lányát. A nyár éppen olyan népsze­rű a házasulandók körében, mint régen volt az ősz. Igaz, a lakodalmi ételekben a hagyo­mánytisztelet mindennél erősebben él. Erről egy szakavatott mesterszakáccsal, Benke Lászlóval beszélgettünk, aki a csorvási lako­dalmas gasztronómiai napok rendszeres szereplője, a téma kiváló ismerője.- Állítom, a gasztronómia a nemzet kin­cse, ami hűen tükrözi annak múltját. Mik­száth Kálmán a palócok kapcsán mondta, hogy magyarnak lenni büszkeség, kisebb­ségnek lenni méltóság. Ugye, világos, hogy a méltóságot csak a hagyományok megőr­zésével lehet kiérdemelni?!- A magyar ember, ha vigad, örömmel eleveníti fel hagyományait... —Jó magyar szokás szerint, ha búsulunk, ha vigadunk, azt fehér asztal mellett tesz- szük legszívesebben. És nem is igazán ün­nep az, ahol nem tesznek ilyenkor az asz­talra pörköltet vagy húslevest.- S ha már a lakodalmas hagyományokat tisztelve szervezik évről évre Csorváson a gasztronómiai napokat, akkor nekünk, ol­vasóknak mit illik tudni a lakodalmas éte­lekről?- A tyúkhúslevesről sehol nem feledkez­nek meg. Az Újházi csigatésztával a fő att­rakció a mai napig. Szépen tálra szedik a zöldséget, külön a húst. Hajdanán ezt a le­vest kakasból készítették, mert a névadó, Újházi Ede azt tartotta, hogy a kakas ereje, erényei a fogyasztójába átszállnak. Ezért Debrecenbe járt, ott vásárolta a tollas jószá­gokat. Torok, lakodalmak idején tették az asztalra csigával, finom metélttel, daraga­luskával, májgombóccal. Ahány vidék, aqy- nyi szokás, szinte mindenütt mást tesznek a levesbe. A főtt tyúkhús mellé a déli szláv például szószt kínál. Rumos birset adnak, az északi területeken meg besztercei szil­vát. Van, ahol a főtt hús mellé ecetes torma dukál. Azokban a lakodalmakban, melyekben a tréfacsinálók elemükben vannak, ott a tyú­kok hátát, nyakát, fejét is a levesbe rakják, hogy küzdjön meg az ifjú pár a csontos hússal. Merőkanál helyett szűrőkanalat ad­nak a menyecskének, hogy feltalálja-e ma­gát a szorult helyzetben.-Mi a helyzet a pörkölttel? — A leves fogyasztásakor gondolni kell ar­ra, jusson hely a gyomorban az elmaradha­tatlan pörköltnek, mert magyar ember lako­dalma e finomság nélkül elképzelhetetlen. Míg a kunok a birkát, addig mi inkább a marhát kedveljük.- A sültek is gazdagítják a násznép elé kí­nált menüsort...- Sok helyen átsütik a főtt tyúkhúst, vagy más sültekkel kínálják a vendégeket, netán rántott hússal, habár azt elkészíteni nagyon macerás, ezért nem sok helyen tapasztal­tam. Manapság már elég gyakoriak a roston sültek is rizzsel, krumplival.- Milyen sütemény illik a lakodalmi asz­talra?- Az aprósütemények, a torták, a kalá­csok divatosak. Régebben a lepények is — hiszen ez inkább a szegény emberek elede­le - ismertebbek voltak. Az Alföld déli ré­szén a tökös-mákos rétes roppant népsze­rű, máshol a kőtt kalácsokat kedvelik job­ban.- Ezeket körülbelül éjfélig fogyasztja a násznép. És utána?- A lélekmelengető töltött káposzta az igazi! Ennek is vannak variációi - savanyú, tejfölös, kapros -, ki, hol, hogyan tanulta elkészíteni. Kelet-Magyarországon például egy különleges fűszerrel bolondítják meg, innen a neve: csomboros káposzta. Észak- Magyarországon paradicsomos káposztába helyezik a töltött káposztát. Majd ahogy fokozódik a mulatság, a pör­költet és a sülteket visszaviszik az asztalok­ra. Hajdanán a módosabb családoknál a disznóvágás finomságait, a hurkát, kol­bászt tették az asztalra, hogy hajnalban se éhezzen a kedves vendég.- A lakodalmakban mindig többet főz­nek, mint amennyit elfogyaszt a vendégse­reg. Mi lesz a sok maradék sorsa?- Pocsékba semmi nem ment régebben, de napjainkban sem. Az asztalra mindig csak többet szabadott tenni, kevesebbet soha, mert megszólták érte a házigazdát. Hazamenet illett lakodal­mi csomagokat összeállítani. És akkor vala­mennyi vendég jó szájízzel távozott a lako­dalomból. _____ CSETE ILONA Vő félyversek a fogások elé A becsinált leveshez Ismét megjelentem még egy tállal, majdnem összevesztem érte a szakáccsal! Mert hát ezt el­tette vigyázva, nehogy bárki is megtalálja. Csirke anyhús van ebbe becsinálva, kóstoltam: sóval jól el van ám látva! Nem sajnálták tőle sem zsírt, sem tejet, ami kellett hozzá a kamrából, bőven kitellett. Ha ezt meg nem eszik, semmi mást nem hozok, fogjanak hát hozzá, aki még jól nem lakott! A húsok kínálása Itt a jó marhahús ecetes tormával, vagy akinek tetszik, savanyú mártással. Vagyon ám tyúkhús is fajin uborkával. Bizony, nem kímélték, levágták sorjával. De van ám itt móddal disznó meg mar­ha is, ki lével sütve, ki meg mártással is. Aki meg kedveli a csontos hús izit, no meg fogaiban derekasan bízik, annak ím ajánlom fejit a disznónak, nagy jártányi földön az tartatik jónak. A tortához, réteshez Napóleon császár a világot legyőzte, mert hadseregét tortával etette. Kövessék hát példáját an­nak a híres császárnak, és egyék a tortákat derekas étvággyal! Van belőle hatvékás ládával, tenger annyi rétes mazsolával. Ki szereti a mákost, egye a lekvárosat, aki a lekvárosat kedveli, az egye a mákosat. Júliusra nálunk senki törvényt nem szab, mindenki olyat eszik, amilyet ép­pen kap! Szüret korábban Kiemelkedő minőségű borokra számítanak Villány - Siklós - Mohács Augusztus húszadikán hiva­talosan is elkezdődött a szü­ret a boráról jól ismert Vil­lányban. A szokatlan nyári melegnek köszönhetően kö­rülbelül három héttel koráb­ban szedik le fürtöket a tő­kékről, mint azt általában szokták. így szinte az is biz­tos, hogy a borvidéken a szü­ret már szeptember végén befejeződik. A szakemberek szerint jó minőségű termés ígérkezik. Meglehetősen korán, Szent István napján kezdődött a szüret Vil­lányban, mivel a száraz, meleg időnek köszönhetően körülbelül három hét előnybe került a termé­szet. A fürtök szedésének pontos dátumáról a napokban döntött a hegyközség - nyilatkozta la­punknak Szende Gábor hegybíró, aki azt is elmondta, hogy jelenleg a kékoportót szüretelik, majd a prés alá kerül a kékfrankos, a ca­bernet, valamint a merlot is. így várhatóan szeptember végére már nem maradnak fürtök a tőkéken. Természetes akadt olyan gazda - folytatja a hegybíró -, aki húsza­dika előtt látott neki a „betakarí­tásnak”, mivel fonnyadtak a sze­mek, ezt azonban előzetesen je­lezte a hegyközségen. A szakem­berek előzetes tapasztalatai alap­ján mind Villányban, mind Sikló­son igen jó évjáratú bor várható, hiszen érettek, egészségesek a szemek, a szőlőfürtök erős szín­anyaggal és az átlagosnál maga­sabb cukor- és mustfokkal rendel­keznek. Siklóson a szüret augusztus ti- zenhatodikán kezdődött. Daka Zsolt hegybíró tájékoztatása sze­rint a Tenkesen először az Irsai Olivér kerül le a tőkékről. A Mecsekaljai Borvidék külön­böző területei igen vegyes képet mutatnak. Szajkón az ott jellem­ző korai fajtákat, az oportót és a rizlingszilvánit már leszedték, és a chardonnay szürete is megkez­dődött. Mohácson is hasonló a helyzet, a fentieken felül a város környékére jellemző Irsai Olivér- fürtök jó része is prés alá került. Az idei időjárás miatt az itteni hegyközség borászai nem örül­hetnek egyformán. Volt, ahol az oportót 19 fokkal szedték, de volt olyan terület is, ahol csak 17 fokos volt, több gazdának pedig a fagy miatt nem is kellett szüre­telnie ezt a fajtát. A fehér mustok cukorfoka jó, a savszegény sző­lők, mint például a leányka vagy a rizlingszilváni szüretével vi­szont - bár jó lett volna - nem lehetett tovább várni, mert a sav bomlásnak indult. Dunaszekcső és környéke kis­sé kilóg a sorból: itt ugyanis nem kellett idő előtt megkezdeni a szüretet.- A talajnak, a fekvésnek, a vízellátottságnak és a viszonylag fiatal tőkéknek köszönhetően gyönyörű termés várható, jobb lehet bármelyik eddiginél - mondta Hauk István, a Mecse­kaljai Borvidéki Tanács felügye­lőbizottságának elnöke, Duna­szekcső hegybírója. — A char­donnay szüretelését egy, az olaszrizlingét két hét múlva ter­vezzük. CS. K.-B. B. Denevérnász a barlangban Hosszú út az utódokért Abaliget Az abaligeti cseppkőbarlang minden év augusztusának végén a hazai denevérek nászbarlangjává válik. Kö­zel 100 kilométeres térség­ből repülnek ide az apró ál­latkák, hogy fajfenntartá­sukról gondoskodjanak. Szatyor Miklós, az egyik legis­mertebb hazai denevérkutató hétfőtől közel egy hétig tábort ver fiatal kollégáival és segítőivel Abaligeten, s a barlang szája elé vont finom neccháló segítségével próbálja befogni az esti szürkü­lettől érkező bőregereket. Amint azt a pécsi kutató — aki jelenleg az Őrségi Nemzeti Park munkatársa - lapunknak el­mondotta, évek óta próbálja a pécsi barlang vonzáskörzetét meghatározni, s a denevérfajok útvonalát meghatározni. Ehhez a legkiválóbb módszer a befo­gott állatkák meggyűrűzése, majd pedig a barlangtól távolabb lévő élőhelyeik megkutatása. A hétfőtől péntekig tartó egyhetes tudományos munka során igye­keznek minél több állatkát be­fogni, s minél több lábacskára is­mertetőjelet tenni. Az előzetes kutatások azt mu­tatják, hogy a nászbarlang von­záskörzete közel száz kilométer, s az elkövetkező hetekben több mint egymillió denevérpár talál egymásra a barlang mélyedései­ben. Hosszú utat tesznek meg azért, hogy az utódokról gon­doskodjanak. Magyarországon több ilyen nászbarlang is talál­ható, s köztük is az abaligeti az egyik legnagyobb, Dél-Dunántú- lon pedig az egyetlen, ahol hu­szonkét denevérfaj egyedei ad­nak egymásnak randevút. Ám köztük egyetlen vérszívó sincs. KOZMA FERENC LEGÉNY A TALPÁN. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, esztendőre vagy kettőre, komoly legény le- szek én! Felvételünk Jászapátin készült._________________________________________fotó, bakos jupit Szobor a nemzet színészének Lakitelek Sinkovits Imre életében a ho­ni és a határon túli magyar­ság, valamint a nemzet sor­sának vállalása volt a leg­meghatározóbb. Már 1956 október 23-án is, amikor a budapesti Petőfi-szobornál elszavalta a Nemzeti dalt, amiért aztán sokáig mellőz­ték. Ám ő ennek dacára élete végéig hű maradt elveihez és a nemzethez. Ezekkel a szavakkal méltatta Lezsák Sándor író, országgyűlési képviselő Sinkovits Imre, a nem­zet színésze emberi nagyságát a minap a Lakitelek Népfőiskolán, ahol bronz mellszobrot állítottak a két éve elhunyt színészóriás­nak. Szabó Imrefia Béla alkotását Bora Margit színművész és a há­zigazda Lezsák Sándor leplezte le. Az MDF-es honatya elmondta: a közeljövőben Klebelsberg Ku­nó, Kodály Zoltán, Simándi József és Németh László mellszobrával tervezik gyarapítani a népfőisko­la Kölcsey háza előtti nagy füves térségen kialakított pantheont. Az ünnepségen a többi közt részt vett Gombos Katalin, a Kossuth- díjas, kiváló művész özvegye, Gyarmati Dezső (Bara Margit fér­je), Bubik István, Kubik Anna, Pál Attila színművészek, vala­mint Sintkovits-Ajtay András, aki saját versével emlékezett színész apjára, egyben figyelmeztetett a világot eluraló globalizációra, és az azt népszerűsítő, terjesztő ügy­nökök - mint fogalmazott —, nemzetrontók jelentette veszély­re. A Nyugaton élő Nagy Alajos rendező felidézte azokat az éve­ket, amikor a honi, illetve az emigrációba kényszerült ma­gyarság között Sinkovits Imre volt az összekötő kapocs. A szobrot Gyulay Endre, szeged- csanádi megyés püspök áldotta meg, majd Gombos Katalin, Sin­kovits Imre özvegye elérzéke- nyülten emlékezett az üldözés, kirekesztés és a meghurcoltatás éveire, egyúttal köszönetét mon­dott a szobor felállításáért, vala­mint a bensőséges ünneplésért. SZÁSZ ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents