Új Néplap, 2003. június (14. évfolyam, 127-150. szám)
2003-06-11 / 134. szám
Kisújszálláson eltemették Tetszhalott a sport a 13 ezres lélekszámú településen ■ Amit már hetek, hónapok óta rebesgettek a jól értesültek, vasárnap kora este hivatalossá vált: Kisújszálláson hosszas „agónia” után elhunyt a labdarúgás. Szurkolók százai, fiatalok és idősek hosszú tömött sorokban zarándokoltak ki a városi sporttelepre, hogy utolsó útjára kísérjék a fekete szalaggal átkötött labdát, s jelenlétükkel tisztelegjenek a világ legnépszerűbb játékának temetési szertartásán. Az idei bajnokság utolsó hazai fellépését még sokáig emlegetni fogják azok a sportbarátok, akik személyesen is átélték a torokszorító pillanatokat. Csórja Sándor a szakosztály vezetése nevében mondott búcsúbeszédét elérzékenyülve hallgatták a lelátót zsúfolásig megtöltő szurkolók, majd a Himnusz hangjait követően köny- nyeiket törölgetve nézték, amint a gyász- karszalagos játékosok egy-egy szál fehér szegfűt helyeznek el a labdarúgás sírjánál. „Volt múltunk, nincs jelenünk, lesz jövőnk ... ?” - állt a fejfán. Legvégül az együttes mai csapatkapitánya, Csillag László, valamint a klub legidősebb futballistái, a 72 éves Kovács Pál és Rácz Károly - még a negyvenes évek végén kergették kisúji színekben a labdát - együttesen koszorúzták meg a képzeletbeli sírhantot.- Sajnos a szurkolóknak nincs beleszólása a dolgok alakulásába - vélekedett a két öreg. - Azért mi még mindig reménykedünk, csak tetszhalott lett városunkban a foci, s hamarosan magához tér. Itt mindig szerették az emberek a sportot, az ötvenes években nem volt ritka, hogy 4-5 ezren látogattak ki egy-egy meccsre, de tavaly például az Újpest elleni kupameccsen is a kerítésen lógtak a nézők. Ezúttal is sokan voltak a mérkőzésen - még ha nem is annyian, mint a boldog békeidőkben —, ám akadtak, akik csak tisztes távolból követték figyelemmel a sporttelepen történteket. Bár Palágyi Gábor polgármestertől kezdve a teljes képviselő-testület meghívót kapott az eseményre - természetesen a sajtóról sem feledkeztek meg a szervezők, így például a Magyar Televízió vasárnap tűzi műsorára —, nem fogadták el az invitálást. Azért kíváncsiak lehettek, mi zajlik a pályán, hiszen például Téglási Sándor képviselő is inkább az autójának támaszkodva, a kerítésen kívülről figyelte a történéseket, de kerülni akarta a szurkolókkal való kínos találkozást.- Társaimmal egyetemben évek óta több millió forinttal támogatjuk Kisújszálláson a sportot, ezen belül a labdarúgást - nyilatkozta lapunknak Fazekas Antal vállalkozó. — Azt azonban senki nem várhatja el tőlünk, hogy teljes egészében mi finanszírozzuk a sportot a városban. Mi azt kértük az önkormányzat illetékeseitől, hogy tartsák fenn a fut- ballpályát és a hozzá tartozó létesítményeket, járuljanak hozzá az utánpótláscsapatok működéséhez. A játékosok bérét és az egyéb költségeket mi vállalnánk. Sajnos süket fülekre találtunk. Nem túlzás állítani, a kisúji önkormányzati képviselők egy része tulajdonosnak képzeli magát a városban, s nem annak, amiért az emberek megválasztották őket. A mi városunkban van igény a focira, azt szeretnénk, ha ősztől továbbra is az NB Ill-ban szerepelne együttesünk. m u lik á labdarúgást Rajtunk, helyi vállalko- zókon e fennmaradása. A jelek szerint nem is rajtuk múlik, hanem az önkormányzaton, mely meglehetősen mostohán bánik a sporttal. — Szerkesztő úr, olvasta a helyi lapban Palágyi Gábor írását a labdarúgásról? - fordult hozzám egy középkorú hölgy a meccs szünetében. — Ha nem, én idéznék belőle: „az ön- kormányzat közpénzekből nem támogathat meccspénzeket, játékosok adásvételét, eszem-iszom, dínom-dánom költségek sorozatát. ” Ehhez csak any- nyit tennénk hozzá, mikor a játékosok tavaly összedobták a repülőjegy árát, illetve Kántor Lajos fedezte a ciprusi edzőtáborozás költségeit, mit keresett a polgármester egyesületi pénzen a szigeten? Ó egy fillért Egykori és mai játékosok közösen helyezték el koszorújukat a labdarúgás fejfájánál nem adott rá, most pedig a pazarló gazdálkodást veti a vezetők szemére? Nem szoktam meccsre járni, most kimondottan a „temetés” miatt jöttem ki. Itteni lakosként felháborodva tapasztalom, hogy mint épül le egyre inkább a város, semmiféle fejlődés nem tapasztalható, a sport pedig tetszhalottá vált. Mi lesz a gyerekekkel sport nélkül? Csak úgy ömlöttek a felháborodás szavai a nagymamából, aki végül azért be is mutatkozott: - Borókné Budai Anna vagyok, s bárki előtt felvállalom véleményemet. Feltűnő volt, hogy bár a sereghajtó ellen vesztésre állt a kisúji gárda, a helyi B-közép megállás nélkül buzdította kedvenceit. Ráadásul a síppal, dobbal felszerelt fiatalok mindezt sportszerű keretek között tették. Hogy a látszat időnként mennyire csalóka, a copfos vezérszónokból magunk sem néztük volna ki, hogy a pénzügyi bizottság tagja.- Egyszerűen szeretjük a labdarúgást, nem ragaszkodnánk mi az NB III-hoz, de az nem igaz, hogy egy 13 ezres város nem tud eltartani egy megyei első osztályú csapatot. A pénzügyi bizottság tagjaként találtam is rá keretet, miként lehetne előteremteni a hiányzó forrást, ám meg sem hallgattak - foglalta össze tömören véleményét Majláth Antal. - Nem is a felnőtt csapatot, hanem a gyerekeket sajnáljuk, akiknek szép lassan nem marad sportolási lehetősége a városban. Időközben véget ért a találkozó, s talán nem meglepő, hogy ilyen állapotok között vereséggel búcsúzott közönségétől a hazai együttes. A levonulás is meglehetősen búskomorra sikeredett, a hangfalakból a Pokolgép együttes ítélet helyett című száma szólt: „Holnap már ne segítsen senki Meglehetősen kilátástalan szavak, melyeket csak megerősít Várnái János szakosztályvezető zárszava: - Június 30-val lejár ideiglenes mandátumunk. Mi megtettük, amit vállaltunk, a csapat befejezte a szezont. Innentől kezdve az önkormányzatnak kell összehívni a közgyűlést (a nyári szabadságolások idején? - a szerk.), hogy új elnökséget válasszon, mely aztán dönt a szakosztály jövőjét illetően. Ne legyen igazam, de ősszel semmilyen csapat sem lesz Kisújszálláson. A labdarúgás halálos ítéletét egyébként a május 29-i önkormányzati ülésen mondták ki, ahol csak a 22. napirendi pontként, egyszerűen lesöpörték az 563 választó aláírásával érkezett beadványt. Hogy milyen a sport megítélése a városi vezetők szemében, talán jól mutatja: még a polgármester reprezentációs keretének havi 40 ezerről 63 ezer forintra történő felemelése is megelőzte a tárgyalandó pontok között. A kisúji nagy „öregek” állítják, hogy egykoron virágzó sportélete volt a kunsági városnak. A vásártéri majd ligeti pályán nagy érdeklődés mellett rendeztek különböző szintű versenyeket. A legnépszerűbb sportágak közé az atlétika, a kézi-, a kosár- és a röplabda, labdarúgás és a súlyemelés tartozott. Ma az asztaliteniszezők az NB 111-ban, a sakkozók és teniszezők a megyei bajnokságban szerepelnek, néhány fiatal vérsenyző még akad a súlyemelőknél is, pedig egykoron korosztályos világcsúcstartókkal, magyar bajnokokkal és válogatottakkal büszkélkedtek. A labdarúgók pedig most készülnek visszalépni az NB Ilitől, de pénz híján még a megyei I., vagy B osztályt sem tudják vállalni. A ligeti sporttelep állapota siralmas, a salakos futópályát gaz nőtte be, képtelenség rajta edzéseket végezni, a versenyről már nem is beszélve. A labdarúgó-játéktér dimbes-dombos, rögös, inkább a libalegelőre hasonlít, amely elsősorban a játékosok testi épségét veszélyezteti. Arról nem beszélve, hogy ilyen talajú pályán képtelenség nevelni a gyerekeket, hiszen a labda olykor eltűnik egy kisebbfajta gödörben, majd következő pillanatban akkorát pattan egy göröngyön, hogy állal vagy vállal kell azt lekezelni. A nézőtér és az öltözőnek kinevezett faház már a hatvanas években is ósdinak számított volna. Úgy tűnik, hogy Kisújszálláson megállt az idő. AZ OLDALT ÍRTÁKi GÉLÉI JÓZSEF, VARGA CSABA. FOTÓK: CSABAI ISTVÁN 12. OLDAL 2003. Junius 11., szerda A sporttelep bejáratánál egy urnát helyeztek el a szakosztály vezetői, hogy a szurkolók által adományozott forintokból legalább a játékvezetők diját ki tudják fizetni a soros találkozó után Képviselői vélemény- A történet ott kezdődött, hogy az önkormányzat eldöntötte, felújítja a pályát és megtervezteti az új öltözőt - kezdet bele mondandójába Molnár Imre képviselő. - Mind a kettőre nagy szüksége van a városnak, ám a szakmát nem kérdezték meg. Úgy gondolták, hogy az a pénz, ami az elmúlt években a működésre is szűkösen volt elég, most majd fedezi mindkettőt. Jómagam és képviselőtársaim egy részének tiltakozása, egy botrányos sportfórum, 596 sportbarát aláírása, valamint a futballmérkőzésen szervezett demonstráció sem tudott változtatni megmerevedett álláspontjukon. A történet pedig ott végződik, hogy a szemünk láttára megy tönkre egy stabil NB III-as szakosztály, mely magával rántja az utánpótlást is. Lelkűk rajta az erre szavazóknak, főleg azoknak, akik ugyan sportbarátnak tartják magukat, de politikai elkötelezettségük miatt nem vállalják véleményüket. A kisúji B-közép jóban-rosszban kitartott kedvencei mellett, az eredménytől függetlenül síppal, dobbal buzdította az együttest Bár az események nem arról szólnak, azért futballmeccset is rendeztek vasárnap Kisújszálláson
