Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-24 / 120. szám
4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2003. Május 24., szombat || HU Minden embert egy asszony vezet Hatvan esztendő nem kis idő. Annak sem, aki eljutott eddig az életkorig, hát még azoknak, akik hat évtizedet töltöttek együtt jóban, rosszban, kitartva a másik mellett. Ennyi temérdek esztendőnek már sok a tanulsága, tapasztalata. Nincsen ez másképpen a jásztelki Szűcs István és párja, Kiss Ilona esetében sem, akik ugyanebben a faluban 1943. május 24-én, szombaton mondták ki egymásnak a holtodiglan-hol- tomiglant. se kopogtattak kölcsönért, addig nyújtózkodtak, amíg a takaró ért. Ami lett, minden, de minden a két kezük munkája. A forintokat együtt keresték, de a pénzügyminiszter mindig Ilonka volt. Ma is ő, amibe Pista bácsi bölcsen beletörődött. A házigazda kézbesítés JÁSZTELEK Izgékony, mozgékony, szép kis csitri volt Kiss Ilonka akkor, amikor Szűcs István szemet vetett rá. Még tizennégy éves, míg az udvarló már héttel több. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve, attól kezdve Ilonka néni szavaival élve: meg se tudatain szabadulni tőle. Ő szobalányként dolgozott a főjegyzőnél, Pista meg 1939-től egészen 1943 elejéig védte a hazát. Levelek jöttek, levelek mentek, mert az úr határvadászként szolgált Kárpátalján, és onnan akkoriban ritkán engedték eltávozásra, szabadságra az embert. Elég az hozzá, 1943 januárjában megvolt az eljegyzés, majd ugyanezen év május 24-én a katolikus templomban az esküvő is. Egyszerű lakodalmat tartottak, mivel háború is volt, meg akkortájt is nagy szegénység, így talán ötvenen lehettek. Nem sok időt tölthettek egymással, mert rá egy hónapra vitték a frontra. Levélben tudta meg, hogy 1944- ben kislánya született. Neki a háború soká ért véget, hiszen az orosz fogság után a német következett, olyannyira, hogy csak 1945-ben térhetett haza. Felvette volna még soha nem látott kislányukat, de ő sírva futott el előle.- Anyuka, ki ez a bácsi?- Apukád!- Nem, ő katona. És itt eszik? Ott evett. Negyven évig volt Pista bácsi a falu postása, míg Ilonka néni huszonötig. Mint nyugdíjasoknak, mostanság neSzűcs István és Kiss Ilona Jásztelken 1943. május 24-e óta házasok kik is a postás hordja a járandóságot, ami nem sok. Meg korábban sem volt az, éppen ezért a hajnallal keltek. Mire bementek a postára, megvolt az első műszak, hiszen negyven-ötven malacot hizlaltak évente. Nem a keresetükből, ebből a pluszból épült a két unokának két ház. Földjük is akadt, de ettől szerencsésen megszabadította őket a téeszesí- tés. Most visszakapták, de már a vejük műveli. A hat évtized hihetetlenül változatosnak bizonyult. Mindig kitűztek maguk elé valami célt, ezért dolgoztak. Soha nem lettek gazdagok, de a szomszédokhoz közben fiatalabb korában még be-becsapott néhány pohárral, hiszen a postást több helyen kínálják, főleg ha pénzt hoz, disznóvágás van, esetleg jó levelet kézbesít. — Ilyenkor kissé félrecsapta a sapkát, ebből már messziről láttam, beszedte a negyven cseppet! — emlékszik vissza nevetve a ház asszonya. Ez régen volt, talán igaz se volt, mert közel harminc éve már a múlté. Egy betegség miatt ma a víz meg az üdítő megy a 85 éves nyugdíjasnak. A sok évtized során soha nem akartak elválni, mert minek, az Még egy szép évforduló: a lányuk, vejük ráadásul az idén negyvenéves házassági évfordulójukat ünnepli. Amikor a rengeteg együtt töltött esztendő legfőbb tanulságairól faggatom őket, Pista bácsi így felel: — Minden embert egy asszony vezet, vagy jó, vagy rossz irányba. Csak sok férfi ezt sohase veszi észre. Én észrevettem. — És nem berzenkedett ellene? — Nem én. Mi nem a rossz irányt, a jót választottuk. Úgy látom és hiszem. Akkor meg minek berzenkedjek? O. SZABÓ MIKLÓS TV-notesz Az út vége Nem tudom, hányán látták, egyáltalán ki volt rá kíváncsi hétfőn este, Az út vége című dokumentumfilmre, mert bizony elszoktunk már attól - sajnos -, hogy olyan filmeket tekintsünk meg, melyek úgymond „nyers valójában” szembesítenek bennünket mai világunk, mindennapjaink problémáival. Mi tagadás, napi fáradtságaink után talán fárasztónak is érezhetnénk. Pedig a dokumentumfilm is lehet szórakoztató, ha nemcsak tárgyában izgalmas, időszerű, de a tálalás módjában is - jó értelemben véve - művészi. Most például ha nem tudtuk volna előre, hogy dokumentumfilmet nézünk, azt is hihettük volna, hogy olyan játékfilmet látunk, amelynek pompás a felépítése, dramaturgiája, épkézláb története van, csak épp natúr szereplők „játszanak” benne - kitűnően, holott csak önmagukat adják. Almási Tamás nagyszerűen érti, hogyan lehet érdekessé tenni a valóságot a nélkül, hogy megsértené. Nagyfokú érzékenységgel, türelemmel, beleérzéssel kezeli tárgyát, ahogy ezúttal is elénk tárja két család történetét párhuzamosan; az egyik, amelyik inkább elviseli nehéz sorsát, egyébként meglepő derűvel, csakhogy egyben maradjon a család, míg a másik nekivág a világnak, változtatni szándékozván sanyarú sorsán, s másutt, esetleg egy nagyvárosban keressen munkát, így jut el az alföldi településről - minden bizonnyal a tiszazugi Cserkeszőlőről - a dunántúli Fehérvárig, ahol az IBM modern üzemében találnak is. Ámde hiába a jobb kereset, ha nem elég az önálló új fészekrakáshoz, és valójában nem is érzik igazán jól magukat a panelházak egyhangúságában. Hiányzik a ház körüli te- vés-vevés, vissza hát oda, ahonnét elindultak. Jóllehet csinos házba költöznek és a gyerekek sorsa is elrendeződik, úgy tűnik tehát, az útnak itt vége van, amikor azonban ezt a feleség kimondja, hangjában fanyar keserűség bujkál. Fiaskó, kudarc volt e kitörési kísérlet? Némileg igen, úgy látszik, nem könnyű az átjárás manapság sem még a két világ között, amelyet otthagytak - láthattuk a párhuzamos képsorokból, miként vergődik a másik család - a keleti elmaradottabb és a nyugati fejlettebb között. Elgondolkodtató: hiába a lehetőség, ha kellő anyagiak hiánya miatt nem lehet vele élni, vonhatjuk le akár tanulságul. Pedig a váltás - jól tudjuk - napjainkban egyre erősebb követelmény. Almási Tamás dicséretére szóljon, nem igyekszik „drámázni” filmjében, feketére festeni azt, ami csak szürke, sőt a szürke mögött felleli a rejtőzködő szépet is, a meghitt pillanatokat, az emberi melegséget. Az alkalmazott zenének pedig, a Dés Lászlóé, hangulatteremtő ereje van. A képek tónusában jól fejeződik ki a két különböző világ lényege: itt borongós barna fények, amott pedig világosak, kamerája rendkívül érzékeny. Mellesleg ugyanezen az estén a Duna TV is Almási-filmet sugárzott, a nagy sikerű Sejtjeinket, mely megjárta már a köztelevíziót. Csak üdvözölhetjük, hogy merte vállalni esti főműsoridőben Az út vége bemutatását is, hisz ebben is megcsodálhattuk Almási kivételes tehetségét, ahogy emberül szól hozzánk - művészileg. valkó mihály Táncosok bálja Bált rendez szombaton a szolno- sastáncklubból nőtt ki, és a táncki Diamond Versenytánc Egyesü- iskolába háromszázan járnak. A let a tiszaligeti olajcsarnokban, klub tagja a közelmúlttól Tokaji- Molnár Péter, a táncklub elnöke né Demecs Katalin is, aki a me- sajtótájékoztatón elmondta, az gyei közgyűlés alelnökeként nyit- egyesület — amely az illemtanra ja meg a bált. A hangulatos zenét is rendkívüli hangsúlyt fektet - a szombathelyi Galaxy Szalonze- az immáron utánpótlás-bázis- nekar szolgáltatja és számos beként működő Arany Csillag Tár- mutató színesíti az estét. mg A modern és újító jellegű mezőgazdasági gépgyártás Európában vezető német vállalata a Claas cég világszerte kb. 8.200 dolgozót foglalkoztat. A törökszentmiklósi gyárunkban 400 fős csapatunkkal vágóasztalokat, rotációs kaszákat és bálacso- magolókat gyártunk. Az elmúlt években töretlen volt a fejlődésünk és ezért szükségünk van tettre kész, kihívásokat szerető szállítási csoportvezető munkatársra. Amit kínálunk Önnek: • teljesítményarányos jövedelem, • folyamatos szakmai tréningek, • nyelvtanfolyam, • magas színvonalú technikai háttér. Ön rendelkezik: • középfokú műszaki végzettséggel, • szállítmányozási és logisztikai ismerettel, • jó számítógépes felhasználói ismerettel, • jó németnyelv-tudással. Az Ön munkakörének részét képezik: • a napi szállítási tervek összeállítása, • kapcsolattartás a speditőrökkel és a vevővel, • a szállítási csoport napi tevékenységének irányítása, • a készáruraktár kezelése. A vezetői tapasztalat és az SAP R/3 ismerete előnyt jelent. Ezenkívül, ha Ön határozott, dinamikus egyéniség, jól kommunikál és csoportban is szívesen dolgozik, akkor Ön a mi emberünk. Ha úgy érzi, hogy a hirdetésünk Önhöz szól, akkor küldje meg nekünk a megjelenéstől számított egy héten belül fényképpel ellátott, táblázatszerű magyar és német nyelvű pályázatát. Megismerkedésünknek már most örülünk! ÍLHH5 CLAAS Hungária Kft. 5200 Törökszentmiklós, Pf.: 106. Hungária Kft. E-amil: eva.kameniczki@claas.com, Web: http://www.claas.com w A nyári JÁSZBERÉNYI HŰTŐGÉPGYÁRI munkát ismét a MELÓ-DIÁK szervezi számotokra. Óradíjak: 288 Ft-662 Ft. Szállás biztosított. Érdeklődni: Szolnok, Gábor Áron tér 2., tel.: 56/420-491,30/249-7938. Jászberény, Szabadság tér 15., tel.: 57/406-400, 30/9580-925. Nyerjen Ön is mozijegyet! Szeretne barátjával, barátnőjével egy jó filmet megnézni a szolnoki Cinema City multiplex mozijában? Válaszoljon kérdéseinkre, küldje be megfejtését, s akár Ön is lehet a szerencsés nyertes! Lapunk és a szolnoki Cinema City közös játékán minden héten kétszer két belépőjegyet nyerhetnek azok a szerencsések, akik beküldik válaszaikat a feltett kérdésekre. A jegyeket hétfőtől csütörtökig lehet felhasználni, természetesen arra a filmre, amelyik leginkább elnyerte játékosunk tetszését. A múlt heti játékunk nyertesei: Agócs Ildikó, Szolnok; Bujáki Zsolt, Szolnok Kérdések: Hogyan hívják a Mátrix című filmben Keanu Reeves-t, Carrle-Ann Moss-t és Laurence Fishburne-t? Soroljon fel 2 filmet amiben játszott Rob Schneider! A válaszokat a következő címre küldjék május 28-ig: Cinema City - Szolnok, 5000 Szolnok, Ady Endre u. 28/A Tűim ínnin t FOTÓ: BAKOS JUDIT nem lett volna senkinek jó. Most szombaton szolid családi összejövetelt tartanak a gyémántlakodalom alkalmából. Ilyen a faluban még csak egy volt az elmúlt évszázadban. Lesznek vagy harmincán, nem lesz nagy ceremónia, a plébános úr megáldja őket.
