Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-22 / 118. szám

4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. MAjus 22., csütörtök § Nincs nyugalom Egyik hét végén sörfesztivál volt Szolnokon a Széchenyi-lakótele- pen. Hogy jobban fogyjon, szólt a muzsika sok hangszóróból, teljes hangerővel. Működött az „Őrült körhinta” is, visítozó kö­zönséggel, hangszóróból üvöl­töző játékmesterrel. Néhány száz ember bizonyára jól szóra­kozott, a szervezőknek valószí­nűleg gyümölcsöző volt a ren­dezvény. A baj csak az, hogy mindez a lakótelep tövében zaj­lott, három napon át délután 3 órától éjfélig, 1 óráig. A rendezvény helyszínétől 100-200 méterre lakások találha­tók, amelyekben legalább any- nyian élnek, mint ahányan a fesztiválon szórakoztak. Az itt élők között vannak idősek, bete­gek, kisbabák, netán (másnap) érettségiző diákok. Vagy csak át­lagos dolgozók, akik a hét végén pihenni vágynak otthonukban, ugyanis nincs nyaralójuk, - de nem tehették. Azt még el tudom fogadni, hogy szervezőknek holmi hu­manitárius meggondolások nem számítanak, elvégre ők a piac­ból élnek. Nem várhatjuk el, hogy íratlan szabályokat betart­sanak. Elég lenne azonban csak az írottakat! Ám valaki ezt a ren­dezvényt is engedélyezte, aki fe­lelős azért, hogy este 10 óra után túl hangos, e közben igénytelen, primitív hanghatásokkal betör­hettek az otthonainkba. (Meg­tudtam, hogy az utolsó napon, vasárnap 11 óráig szólt az enge­délyük. Ám a záróra betartását nem tudni, ki ellenőrizte, mert még 11.30-kor ugyancsak szólt a zene, ezért említettem a másnap érettségiző diákokat.) Megértem, hogy az efféle ren­dezvényekre is szükség van, sok embernek szerez'nek ilyenkor ke­véske kikapcsolódást. Azt azon­ban elvárom mindazok nevében, akiknek a nyugalmába belegázol­tak, hogy tartsák be az este 10 órai zárórát! Mivel városunkban nyáridőben elég gyakoriak az ef­féle kulturális programok, jó len­ne ha az illetékesek megkeresnék azokhoz azt a helyszínt, ahol nin­csenek lakások, s nem zavarnák az otthonukban tartózkodó em­bereket. Ha ilyen nincs, akkor nem kellene mindenáron ezeket erőltetni. (Ha csak nem az enge­délyező saját lakókörnyezetében. Én meg majd ellátogatok oda, ha a kedvem tartja!) h. j.-né, szolnok * * * (A fent nevezett „szórakoztató program" helyszíne ellen tilta­kozva, több olvasónk is tollat ra­gadott, akik ugyanezen okok miatt fejezték ki felháborodásu­kat -aszerk.) _____ ■ Sz óvá teszem ... Szeretnék kezet szorítani az áp­rilis 24-i újságban megjelent Út­jaink című írás írójával. Igaza van, nagyon sok tennivaló van valóban a gyalogosutakkal falun és városon egyaránt. Sok helyen a fák, a bokrok szorítják le a gya­logost az útról. Szolnokon a Ceg­lédi út, Nagysándor út felőli sar­kán nemrég kicsit vágtak ugyan le a bokrokból, de nem tették igazából rendbe. (E levél írása időpontjában.) Lehet szedni téli tüzelőt, ha valakinek kedve, ere­je engedi. Bosszankodhatunk a Bethlen Gábor úton leszerelt te­lefonfülke miatt is. Akik tették, félmunkát végeztek. A talp bal­esetveszélyes, és a vezeték is lóg a levegőben. A Nagy J. úton a ká­belszekrény alját szintén ott­hagyták. Ez is balesetveszélyes a kerékpározó gyerekek részére. Vagy: a buszmegállókban a van­dálok leszedik a menetrendet, ha nem tudják elmozdítani, ol­vashatatlanra fésűk. Érthetetlen, hogy miért teszik. Javaslom, hogy ha jót nem tudunk tenni, legalább kárt, bosszúságot ne okozzunk másoknak. Legyünk több tisztelettel egymás, egymás munkája iránt. ________MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK A CIBAKHÁZI ÓVODÁSOK - mint minden évben tavasszal - , idén is „nyuszitúrán” vettek részt, a gyermekek nagy örömére______________________________________________________(beküldött fotói Diszlexiásokkal foglalkoznak Tisztelettel és szeretettel köszön­tőm azokat a pedagógusokat, akik szívükön viselik a diszlexiá­sok sorsát. Az ilyen problémák­kal küszködő gyermekeket a ta­nárok folyamatosan, megértéssel tanítják. Ők azok a gyerekek, akik nehezen tudnak felzárkózni a jó tanulókhoz, nem tudják fel­venni a gyors tempót, beilleszke­désük sem teljes a közösségbe, mivel nehezen fogadja el őket a többi gyermek, és nekik folyama­tos biztatásra van szükségük, mi­vel megszégyenítésük minden­napos az iskolák falai között. Sokan a szülőket vádolják a ki­alakult problémák miatt, akik azonban - kellő ismeretanyag hiányában - nem tudják, mit csi­nálnak helytelenül, és mit lehet­ne másképpen tenni a gyermek érdekében, hiszen későbbi lelki életére is kihat, hogyan éli meg az iskolai éveket. Sok esetben sem a tanárok, sem a szülők nem tesznek erőfe­szítéseket a probléma kiküszöbö­lésére, mivel az terhes számukra. Éppen ezért az érintett gyerekek irányába megértést, toleranciát, megfelelő támogatást kell biztosí­tani a fejlődésük elősegítése ér­dekében. Néhány kötelességtudó, a gyermekek sorsát szívén viselő pedagógus foglalkozik azokkal a gyerekekkel, akinél ezeket a gon­dokat észlelik. Külön elismerés illeti minden tanintézményben a fejlesztő pedagógusok és az egész tanári kar szeretetteljes munkáját, az együttműködést. ____(NÉV É» ClM A SZERKESZTŐAtOBEN) Él ményeket gyűjtöttek Többéves hagyomány, hogy a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete a nyugdíjasklubok vezetői részére megyejáró túrát szervez. Az­zal a céllal, hogy a klubok vezetői ismerjék meg megyénk egy-egy szép tájegységét, kul­turális, művészeti nevezetességeit, hogy majd ezek közül választva, saját klubjuk ki­rándulói részére már ismert útvonalat tudja­nak javasolni. Utána Tiszaföldvárra utaztunk. Itt dr. Danyi István alpolgármester fogadott bennünket és mu­tatta be a várost. Földvár nem fiatal település, időszámításunk előtt 3000 évvel is éltek már itt emberek. Büszkén szólt múzeumukról, amit ké­sőbb megtekintettünk, mely egyedülálló ősállat- leleteivel. Innen Tiszainokára mentünk. Itt is a helyi klub tagjai valamint Péter Ferenc polgármester vártak bennünket. Nagy szeretettel beszélt a 450 Ezzel a céllal in­dult május elején is egy busznyi klubvezető Szol­nokról Martfű, Ti- szaföldvár, Tisza- inoka útvonalra. Az első cél Martfű város volt. Kozma Imre pol­gármester a város­ban működő két klub vezetőjével együtt fogadta a ki­rándulókat. Tájé­koztatást adott a település múltjá­ról, jelenéről és szólt jövőbeni cél­jairól is. Nagy örö­mének adott han­got, hogy fogad­hatta a megye nyugdíjasklubjai­nak vezetőit. Demény Istvánná, a megyei nyugdí­jas-egyesület elnöke elmondta, hogy a városi ve­zetés és a klubok együttműködése példás, nem véletlen, hogy Martfű polgármestere kapta az el­múlt évben alapított Idősekért kitüntetést. Min­den jelenlévőben nagy elismerést váltott ki a vá­ros fejlődése, az igényes, szép főtér kialakítása. Megtekintettük a két új templomot, amelyek any- nyira újak, mint még szinte sehol máshol, hiszen előtte sosem volt templom Martfűn. főt számláló településről, ahol nem könnyű az élet. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a munka- lehetőséget lényegében csak a 15 ágyas szociális otthon nyújtja az itt élőknek. Van egy kis révha­jójuk, amely összeköttetést biztost a Tisza túl­partján lévő településekkel. Itt valamikor komp üzemelt, és ezt szeretnék újraindítani. A festői Tisza-parton kishajózással, szalonnasütéssel, nó- tázással fejeztük be a kellemes napot. _____ ________________GÖNCZI LAJOS, TÓSZEG Pá vás díszkutat avattak Kisújszálláson a tavaly szeptem­ber elején átadott új általános is­kola előtti téren nemrégiben fel­avatták azt a pávás díszkutat, amely a Kossuth Lajos Általános Iskola bejárata előtti teret díszíti. A Czobor Sándor helyi képző­művész által készített alkotás, a páva és a kút összekapcsolása jel­képezi az iskolában folyó színvo­nalas képzést is - mondta avató­beszédében Rózsa Endre, a kör­zet országgyűlési képviselője. A díszkút összefogással való­sulhatott meg. Ezért iskolánk ne­velőtestülete nevében köszönete- met fejezem ki a helyi önkor­mányzat, a város gazdálkodóegy­ségei, a szülők, vállalkozók erköl­csi, anyagi támogatásáért. Köszönöm iskolánk tanulói­nak is a hozzájárulását, akik egy­napi hulladékgyűjtésből befolyt összeggel segítették épületegyüt­tesünk végleges befejezését - mondta Palágyiné Rúzs-Molnár Katalin igazgató a városi ünnep­ségen megjelent szépszámú ér­deklődő jelenlétében, Kisújszállá­son. (NÉV ÉS CÍM _____________A SZERKESZTŐSÉGBEN) Go belin-kiállítás Abonyban Az Abonyi Zeneiskola hangver­senytermébe szeretettel invitálta az intézmény és Vastagné Zsákai Rita az érdeklődőket Hviber Bru- nóné Kiss Ilona gobelinkészítő kiállításának megnyitójára a kö­zelmúltban. A gobelin kézi szö­vőszéken készült faliszőnyeg, amely valamit képszerűen ábrá­zol az ezt utánzó kézimunkát is gobelinnek hívjuk, melynek ritka szövetére valamely képet vagy je­lenetet hímeztek. Régen a méltó- ságos asszonyok gobelinek és metszett tükrök díszítette kör­nyezetben fogadták vendégeiket, és díszpárnára való gobelint hí­meztek. Ma is vannak akik idő­töltésként gobelint hímeznek és szívesen díszítik szobájuk falát a kész képekkel. Az Alföldön akadnak asszo­nyok, sőt urak is akik napjaink­ban szívesen öltögetik a vászna­kat, hogy tájképek, csendéletek, jelenetek, festmények reproduk­ciói domborodjanak ki a finom selyem- vagy gyapjúfonal fel- használásával, az előnyomott anyagon. Kiss Ilona egy kiállításra való képpel ajándékozta meg az ér­deklődőket, akik még június 13- ig gyönyörködhetnek az alkotá­sokban. ___________P. BÁLINT ZSUZSA, ABONY Az olvasás szeretete A szolnoki Újvárosi Általános Is­kolában a közelmúltban izgalmas irodalmi vetélkedőn vehettek részt a hatodik osztályos tanulók. A versenyző diákok magas szín­vonalú feladatmegoldásokkal bi­zonyították tehetségüket, s az ol­vasás szeretetét. A versenyen részt vett csapatok eredményei: 1. Mészáros Lőrinc Általános Iskola és Gimnázium (Jászapáti), 2. IL Rákóczi Ferenc Általános Iskola (Szolnok), 3. Általános Iskola (Kétpó). A következő tanévben is hasonló versenyre várjuk az iro­dalmat szerető diákokat. FODORNÉ FABRiCZIUS TERÉZIA __________ÚJVÁROSI Á. I., SZOLNOK Szolnokon fáznak a virágok? Mint tudjuk, az időjárás nagyon befolyásolja a növények életét, különösen a virágokét. A húsvét előtti napokban szüléinkhez utaztunk Nyíregyházára. Utunk Hajdúszoboszlón keresztül vitt és csodálattal néztük a virágzó tulipánok, árvácskák rendezett tömkelegét a köztereken. Úti cé­lunkhoz érve ugyanezt tapasztal­tuk szüléink városában, pedig mindkét település északabbra van Szolnoktól. Hazaérkezésünk óta figyeltem megyeszékhelyünk, városunk fő­terét és parkjaink virágágyásait, de sajnos még május 1-jén is se­hol egy szál virág! (Egyébként a tulipánokat nem is kellett volna minden évben kiültetni.) VASS GYÖRGY, VÁROSVÉDŐK EGYESÜLET *** (A szerk. megjegyzése: Valóban, sajnos virágtalan volt a szolnoki városközpont május derekáig, amikor végül is elkezdték a szol­noki tereken a Zöld Világ 2000 Kft. dolgozói a virágpalánták ki- ültetését.) SZOLNOKON, a Kodály úti iskola mellett, a Török út végén látható ez a háznak már nem nevezhető romhalmaz, felügyelet és kerítés nél­kül. Hónapok óta így néz ki, és több hajléktalan keresi fel esténként. Egy alkalommal már fel is gyújtották, a tűzoltók jöttek ki. Az udvaron nyitott a vízakna, a budi és patkányok vertek tanyát. A szomszédok- nak nem kellemes e környezetében élni. __ (beküldött fotó, h. v-néi A l evelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nél­kül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában je­lennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztősé­günk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. a i A kirándulás egy pillanata (BEKÜLDÖTT FOTÓ)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents