Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-03 / 102. szám
12. OLDAL 2003. Május 3., szombat Kakas-hírek A gyógyszergyártók megfékezése után a garázda patikusokra is sor kerül, ígérte Csehák Judit, továbbá javasolta, hogy a kisnyugdíjasokat ezentúl olcsóbb betegségek döntsék le a lábukról. xxx Valódi illetékbélyegek tűntek fel a szolnoki bolhapiacon, amelyek - a rendőrség közleménye szerint - eredeti névértékükön cserélnek gazdát. xxx Brüsszeli tárgyalásai során Salgó László országos rendőrfőkapitány örömmel nyugtázta, hogy a magyar rendőrviccek megfelelnek az európai uniós elvárásoknak. xxx A keresztény közgazdászok találkozóján László Csaba pénzügyminiszter leszögezte, hogy az infláció öt százalék alá szorítása nem monetáris, hanem hitkérdés. xxx Takarékossági megfontolásokból Ragáts Imre magához vonta a büfés Erzsiké jogkörét, így a Magyar Televízió büféjében holnaptól csupán minden harmadik szalámis zsömlében lesz szalámi. ________________(WALTER) Ma ffia Hát a papa? Az ifjabb Dumas, valamennyi párizsi barátja tanú erre, igen szókimondó ember hírében állott. Egy akkoriban divatos énekesnő többször is meghívta Dumas édesapját az estélyeire, s más ünnepi ebédekre. Ám az idősebb Dumas terhesnek találta ezeket a meghívásokat. Amikor a sorozatos visz- szautasításai már-már kezdtek kínossá válni, egy alkalommal megkérte a fiát, hogy menjen el helyette. Áz énekesnő nagy örömmel fogadta az ifjú Dumas-t, de természetesen megkérdezte tőle, hogy a kedves papa miért nem jött el.- Sajnos rettentő sok a dolga mostanában - hangzott a válasz. - Ám mivel nekem is igen számos a munkám, sorsot húztunk, hogy ma este ki jöjjön el önhöz, asszonyom.- Értem - szólt a hölgy mosolyogva —, ezek szerint a sorshúzáson uraságod nyert?- Téved, asszonyom - válaszolt az író —, én vesztettem. _________________________oa I JÁ SZ KUN KAKAS Matild és Amálka (Presszóban, két cukorral) MATILD Pá, aranyom. AMÁLKA Jesszusom, Matild! .. Mi történt a kacsójával? MATILD Gipsz szmájling, ahogyan a franciák mondják. Egész délelőtt integettem. AMÁLKA És mindezt miért? MATILD A felvonulók kérték. AMÁLKA Miféle felvonulók? MATILD Ejnye, hát a félpályás útelzárók. Velük integettem a kamionsofőröknek. Egészen belepirult az... öklöcském. AMÁLKA Én viszont a majálison készültem ki. Tréfás vetélkedők, lepényevés, zsákban futás... MATILD Talán még zakatolt is, szívem? AMÁLKA Nahát, a magáé is? Nekem a vérnyomásom úgy ugrabugrált, akár annak idején a nászéjszakámon. MATILD Khm... Ha nem vagyok indiszkrét, mi történt azon a nászéjszakán? AMÁLKA Gézámnak támadt egy pajzán ötlete. MATILD Juj, de izgi! Meséljen, csibeböbe.... AMÁLKA Az én mondén férjecském a nászéjszakánkon arra kért, hogy adjunk elő történelmi élőképeket. MATILD Meddig jutottak el? AMÁLKA Emese álmától az egri nőkig. MATILD És a maga Gézája hogyan bírta, hm, az ostromot? AMÁLKA Eger alatt már csupán a fehér zászlaját lengette. MATILD Gyorsan búcsúzom, édesbogár. AMÁLKA Hová rohan? MATILD Haza. Ugyanis támadt egy történelmi ötletem. AMÁLKA Éspedig? MATILD Szeretném, ha ma éjszaka a Lajosom legalább háromszor tőrbe csalna. ________________________________________l*wi Ju lis és Maris - meg a májusi szerelem Julis: - Az én, istenem áldjon meg, Maris! Maris: - Téged meg az enyém, Julis! Julis: - Mondd, állítottak az idén neked, Maris? Maris: - Mit, Julis? Julis: - Májusfát, Maris... Maris: - Ugyan, kinőttem én már a tinikorból, Julis . . . Mért, néked állítottak? Julis: - Ühüm ... Maris: - Azt állították, hogy meg vagy húzatva, Julis?! Julis: — Jól van na, nem kell rögtön bekapni! Jó a kedvem, május van, hát szerelmes vagyok... Maris: — Mindjárt megmondom én, mi vagy te, Julis! Julis: - Mért? Öregasszony nem vénasszony, te Maris! Maris: - Aztán kibe vagy szerelmes, Julis? Julis: - Kibe, kibe... Hát a hites uramba, a Dénesbe! Maris: — Mért, tán mondta a Dénes, hogy szeret? Julis: - Mondani nem mondta, de éreztette... Maris: - Hogyan éreztette, Julis? Julis: - A fenekemre csapott egy jókorát, mint a legénykorában szokta... Maris: — Aztán megkékült, Julis? Julis: - Meg, Maris... Maris: - Akkor nemcsak éreztette, de látni is engedte, hogy beléd van esve ... Mire te? Julis: — Mire én képen törültem istenesen, hogy ne vacakoljon már... Mint leánykoromban szoktam, Maris. Maris: - Szóval ti így vagytok szerelmesek. Aztán meddig tartott a szerelem, Julis? Julis: - A doktor azt mondta, hogy nyolc napon túl gyógyul... Maris: - A szerelem gyógyul, te Julis? Julis: - Frászkarikát! A Dénes képén a kezem nyoma, Maris! (Vége) DONKÓ LÁSZLÓ Éljen a Béketábor! Medgyessy és az ő kormánya háborúba sodorta az országot, olvastam a mértékadó konzervatív napilapban, az Egybesült Államok egyik kiemelten fontos csatlósaként vettünk részt az Irak elleni támadásban. Ha valóban fontos számukra a magyar nemzet sorsa, változatlanul Medgyessyékről ír a mértékadó kolléganő, egyet tehetnek a haza érdekében, hogy azonnal benyújtják a lemondásukat az Országgyűlésnek, és távoznak a hatalomból, amíg nem késő. S azon a boldogságos napon pediglen mi, békeszerető agresszorok, akik jelenleg vagyunk, végre megmondjuk az őszintét a NATO-nak, az Európai Uniónak és az ENSZ-nek. Újfajta viszonyt alakítunk ki Amerikával - mi fogunk diktálni, naná! -, kidolgozzuk az Európai Unió békepolitikáját, amelynek természetesen azonnal az élére állunk, és ismét mi leszünk a béketábor legvidámabb barakkja. Ám addig, amíg e baloldali kormány el nem megy a Bushba, magyar anyák, ne szüljetek katonákat a honnak, a többit pedig majd megbeszéljük a csöndesebb időkben. Apropó, iraki háború! Már hallottam az első Irakkal kapcsolatos viccet:- Mit szól ezekhez a szegény irakiakhoz?- Rémisztő! És ráadásul hátra van még nekik a demokratikus átalakulás! iw.b.) POLITIKA, POLITIKUS — Ki van rúgva! Itt nem élheti ki a politikai ambícióit! Napi politika! - Most telefonáltak a minisztériumból, hogy a nyilatkozata jó volt, de az események másképpen alakultak. — Ne keseregj, nem a koalíció gyengült meg, hanem a mi idegrendszerünk. — Valóban elfogadtam a húszmilliót, de azl kizárólag a korrupció elleni harcra fordítom. Szöveg nélkül. — Halló! Pártközpont? Sajnos a képviselő úr halaszthatatlan teendői miatt most nem ér rá! A — Rendes volt a bíró. Rám vert ugyan húsz évet, de beszámította azt a tizenkilencet, amit az asszonnyal töltöttem. — Most búcsúzunk és elmegyünk...
