Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-17 / 114. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2003. MÁJUS 17., SZOMBAT Tiszaug Több évig tartó előkészületek után, 1999-ben vált el a tiszazugi kisközség, Tiszaug Jász-Nagykun-Szolnok megyétől, s csatlakozott Bács- Kiskunhoz. Négy év után arról érdeklődtünk a faluban, hogy mit hozott a váltás, valóra váltak-e a remények, és mit gondolnak most az emberek az akkori döntésről. Hegedűs Já- nosné polgár- mester meglepődik a kérdésemet hallva, kissé sza- bódik is, de végül szívesen válaszol.- Az egészségügy, az oktatás és a kereskedelem volt az a három terület, amely miatt fölmerült a megyeváltás gondolata. Kecskemét nemcsak közelebb van Szolnoknál, de egyszerűbb is eljutni oda, mint akár Kunszent- mártonba vagy Szentesre, ahová főleg a betegek jártak gyakran. A diákok szintén inkább Kecskemétre és Tiszakécskére iratkoztak be, jók az ottani középiskolák. Vásárolni is a megyeszékhelyre és Kécskére, Lakitelekre járnak az ugiak. Persze vannak, akik megmaradtak Szentes, Kun- szentmárton, Szolnok mellett, hiszen szabad orvosválasztás, szabad iskolaválasztás van, de a többség azért Bács-Kiskun megye felé tájékozódik. Ami az elmúlt négy évet illeti, 2000-ben 28 milliót kaptunk az utak javítására, majd később ugyanerre még 5 milliót. Körülbelül 40 millió forinthoz pályázat útján jutottunk. Nem tudok róla, hogy a környéken épült volna szociális bérlakás, mi pályázati pénzből hat lakást adtunk át. Növekszik az érdeklődés idegenforgalmi szemHegedűs Jánosné A község élete a megyeváltás után pontból a község iránt, úgy szoktuk mondani, hogy ránk találtak a kecskemétiek. Van azonban hátrányos következménye is a megyeváltásnak. Miután 17 községgel együtt a kecskeméti kistérséghez tartozunk, és a megye- székhely mutatói jók, így a kistérségünk nem hátrányos helyzetű, és elesünk bizonyos támogatásoktól. Összességében azonban én a mai napig sem bántam meg a megyeváltást. Dénesné Hajdú Júliával az orvosi rendelő előtt találkozunk.- Nyugdíjas ápolónő vagyok. Szolnokon végeztem az egészség- ügyi szakiskolában, én máig Szolnok megyeinek tartom magam, nem is szavaztam meg a megyeváltást. A község vezetésével elégedett vagyok, Margitka, a polgármester asszony jó munkát végez, de ki tudja, lehet, hogy amit elértünk, elértük volna megyeváltás nélkül is. Végeredményben szerintem nem romlott, de nem is javult a helyzetünk számottevően. Nem messze a községházától, egy nagy fa árnyékában idősebb emberek üldögélnek. Amikor elmondom, mi járatban vagyok, és a véleményüket kérdezem, Kében István veszi át a szót. — Jól ismerem a községünket, régen itt élek, hiszen a 81. évemet taposom, és tanácselnök is voltam. Változás mindenhol van, az élet nem áll meg. Az a legnagyobb baj, hogy kevés itt a munkahely, ebben nem történt változás. Az emberek megszokták, hogy a szentesi kórházba jártak, most meg Kecskemétre kellene menni, de szerintem Szentesen jobb volt. Van néhány új épület, az igaz, épült ez a hat lakás, de például a kulturális választék szegényes, a sportkör is alig működik. Régebben volt színkör, dalkör... _______________ Amikor a Hf | | rendelő egy kis időre elnéptelenedett, megkerestük dr. Serényt Tivadar orvost. — Nekem összességében nehezebb lett a dolgom - kezdte. - Szolnoki vagyok, ismertem az orvosokat Szolnokon, Kunszentmártonban, sőt Szentesen is, név szerint tudtam, hogy melyik beteget melyik A sokat emlegetett hat szociális bérlakás épülete Hűsölés az árnyékban. A kép jobb szélén elöl Kébert István orvoshoz kell küldenem, a kecskemétieket azonban kevésbé ismertem. De nem is ez a fő gond, hanem az, hogy a betegek, főleg az idősebbek, nehezen hajlandók Kecskemétre menni. Megszokták Szentest és Kunszentmártoni, ott már kiismerik magukat, Kecskeméten meg gyakran eltévednek, bolyongnak a nagyvárosban, rossz buszra szállnak... Van, aki kerek perec kijelenti, hogy ne is küldjem Kecskemétre, mert oda nem megy el, legföljebb mentővel. Az iskola udvarán Csató Sán- domé tanítónő, napközis nevelő vigyáz néhány futkározó kisgyerekre.- A megyeváltás megosztotta a falut, de most már nem igazán téma, hiszen ez így marad, nem lehet ide-oda csapódni — kezdi elgondolkozva. - Egészségügyi szempontból szerintem jobb, közelebb van Kecskemét meg Ti- szakécske, könnyebben eljuthatnak oda a betegek. Persze vannak, akik megszokták Szentest, ők ezzel nem értenek egyet. Nekem mint pedagógusnak is jobb így. Régebben Szolnokra jártunk értekezletre, sokkal hosszadalmasabb, körülményesebb volt az utazás. Megépültek a szociális bérlakások, fejlődik az idősek otthona, megépült a híd, ha átmegyünk a Tiszán, nincs várakozás, mint régebben. A gyerek viszont egyre kevesebb. Most száz körül van a létszám, de hát ennek nincs köze a megyeváltáshoz. BISTEY ANDRÁS Az alvászavar Egészségügy Szakemberek állítják, hogy mindig annyit és olyan minőségben alszunk, amennyit a nap során érvényesülő szellemi, fizikai igénybevételünk követel. Az ember életében az alvás nem csupán passzív, helyreállító állapot, hiszen az alatta zajló folyamatok nem nélkülözhetők ébrenlétünk óráiban. Elvégre ezek a zavarok jelentős szerepet játszanak jó néhány betegség, így a szívinfarktus, agyvérzés, magas vérnyomás kialakulásában. Mivel a magas vérnyomás hovatovább milliókat érint, e téren is fontos a megelőzés, továbbá a már kialakult betegség megfelelő kezelése. Az utóbbi időszakban tisztázódott, hogy ezen zavarokat és a következményeit nem gyógyszerekkel, inkább levegővel gyógyítják. Kifejlesztettek egy speciális készüléket, amelyet az OEP támogatásban részesít. Megyénkben is hozzávetőleg százan már hozzájuthattak ehhez a csodamasinához. Elmondásuk szerint éjszakai használatuk, a viselésük után életminőségük javult, és szinte az összes eddig szedett gyógyszerüket elhagyhatták, sőt még altatót sem kellett szedniük. Megyénkben ezt a vizsgálatot rendszeresen végzik. Jelentkezéseket közvetlenül a betegektől is elfogadnak, háziorvosi beutaló nem szükséges. A szűrés a magas vérnyomásra is kiterjed, mivel a hajnali rendellenes vérnyomás-emelkedés sok esetben az alvási zavarokra vezethető vissza. A készüléket csak éjszaka, alvás közben kell viselni, és az így nyert számítógépes programot másnap reggel elemzik, feldolgozzák, hogy szükség van-e további vizsgálatokra — tudtuk meg dr. Kocsis Károlytól, az alvásdiagnosztikai szűrőállomás vezetőjétől. D. SZ. M. Juhászból „földesztergályos” a hodály felett, kiballagtak a földekre. Delelni vagy betértek vagy nem, de sokszor sötétedésig támasztotta a botot, figyelte a soha nem egyforma, soha nem unalmas messzeséget. Egy kutyát tartott, „akivel” úgy összeszokott, hogy a szőrmék talán még a gazdája gondolatát is ismerte. így teltek, múltak az évek, és már üzen- harmadjára kellett cserélni a kalendáriumot, amikor észrevette, egyre terhesebb a hajnaltól éjszakáig történő legeltetés. Kopnak az ízületek, sokszor fáj a láb, a derék, hiába, hetvenen túl, nyolcvan felé lassúbb a világ, mint fiatalabbat Gondolt egy merészet, rövid úton-módon felszámolta, eladta a bégetőket. Mostanság már nem nagyon eszi a birkahúst, bár az íze a szájában maradt, inkább a befőtteket pusztítja. Azért nem tétlenkedik. Szavaival élve juhászból földesztergályos lett. Van hét hold saját földje, hol búza, hol árpa, hol kukorica kerül bele. Mert az udvarban azért akad kosztos, amelyek kérik a porciót. Régebben húszharminc hízót is etettek, mostanság esetleg maguknak meg a gyerekeknek tartanak. Ennyi elég, meg az aprólék. Velük is adódik munka annyi, hogy olykor már a kapuban jön az ember elé. Szóval nyolcvanévesen a birkából már kikopott, de a föld még maradt. Hogy meddig, a magassá- gos a megmondhatója, mert nem is a múló esztendőkkel akad baja, hanem az egészséggel. Ezért már nemcsak a határt járja, hanem esetenként az orvost is felkeresi.- Meglehet, ezek az utak már a nyolc évtized hozadékához tartoznak — állítja derűsen, miközben felpattan kerékpárjára, mert lassan vetni kellene. És ezt nem szereti másra bízni, csak Csáki Imrére. Magas, vékony ember. Az orra alatt rövidre vágott, ezüstös bajusz, az arcán néhány barázda, jelezve, ez a jászkarajenői nyugdíjas már eljutott a nyolcvanig, de még ma sem fogja a hely, mindig tesz-vesz valamit. Tóth András a becsületes neve, és tulajdonképpen minden volt az életében. JÁSZKARAJENÖ A földdel bajlódott, majd jött a háború, a váltás, éppen ezért neki is váltani kellett. Hiszen ez volt a kor követelése, a megélhetés lehetősége. Évtizedekig a szolnoki Vegyiművekbe járt, onnan került nyugdíjba több mint húsz éve. Akkor 3225 forinttal, ez az összeg mára feltornázta magát 53 ezerre. Csak az a baj, hogy közben az árak is mentek, néha jóval sebesebben, mint az ő járandósága. Mivel mindig szerette a szabad életet, úgy határozott túl a hatvanon, a gyapjasok közt a végtelen mezőkön tölti az idejét. Mindig volt kilencven-száz birkája, ezeket ő őrizte. Ahogyan pitymallott Gyári munkásból juhász, juhászból földesztergályos lett a ma is hét holdon gazdálkodó Tóth András FOTÓ: CSABAI ISTVÁN D. SZABÓ MIKLÓS Tv-notesz Bajor - komolyan Lehet-e, van-e annál csábítóbb, izgalmasabb és érdekesebb, mint megtudni valakinek a titkát, netán előcsalni, elővarázsolni valakiből azt, ami lelke legmélyén lakozik. - Aligha. Ómolnár Miklós erre tesz kísérletet rendre az ő Ötcsillagos találkozásaiban. S ha nem is sikerül elérnie - többnyire nem -, azért van, amikor közel kerül ahhoz, hogy feltáruljanak beszélőtársának titkai. Ami nem is annyira rajta múlik igazán, az ő ügyességén, mint inkább meghívott vendégének megértő és odaadó magatartásán: menynyire képes vállalni önmagát az illető. Ahogy ezt legutóbb Bajor Imre esetében is tapasztalhattuk, aki bohém művész létére nemcsak magát vállalta ezúttal kivételes komolyan, hanem bennünket, nézőket is. Arról is szólott előszeretettel, ami az ő legrejtettebb világa, családjáról, hogy tudniillik a sors legnagyobb ajándéka számára két szép gyermeke, bár a hagyományos szülői magatartást nem neki találták ki. Nem zavarta őt — legfeljebb bennünket idegesíthetett helyenként - Ómolnár kedveskedő modora, szokásos bájolgása sem, hogy kérdéseivel szinte „alányal” sztárvendégének - mert ő csak azokkal áll szóba, illetve ül egy asztalhoz társalogni -, továbbá az sem, hogy túlságosan érzelmessé akarja lágyítani a párbeszédet, ami nem valami férfias. Bajor Imre mondta szíves szavakkal a magáét: hogy is volt, amikor megszületett, és inkubátorba kellett tenni a gyenge csecsemőt, miként élte meg ifjú korát hosszú hajjal, elszánt hippiként..., és jöttek az anekdotába illő történetek is. Mi mód vesztette el Major Tamás reábízott kutyusát, s vált ezzel szemében „gazemberré”; hogyan édesítette meg a már beteg Ruttkai Éva óráit naponta egy- egy kitalált mesével és így tovább. Aztán a félelmei! Amikor például pilóta ismerősei azzal viccelik meg - majd’ frászt kapott tőle -, hogy a vezetőfülkében egyedül hagyják repülés közben. Hogy pedig népszerűségének titkára terelődik a szó, szigorúan jelenti ki, nincsen abban semmi titok: soha nem csapott be senkit. Ennyi. Legfőképp közönségét nem, mert az lenne a legrosz- szabb részéről a világon, amit elkövethetne ellenük. Érződik közben rajta, hogy számára szokatlan helyzet ez, egy-egy félrecsúszott, zavaros mosolyból, hisz nem poénokat kell gyártania, rögtönöznie, úgymond életének csattanóit kell „előadnia”, a nagy nyilvánosság elé tárnia. Szorongása érthető, holott itt nem föllépésről van szó, ahol viszont mindig rettentően ideges, mielőtt a színre lépne, vallja be „gyengeségét”. Néha azért ld-kibukik belőle a humorista, amikor a mi hiányzik neki kérdésre játékosan böki ki az egy pohár whiskyt - az asztalon csak egyetlen pohár víz van, majd amikor Majort parodizálja mókásan mesélés közben. Persze mindvégig magával ragadó őszinte embersége, sze- retetre méltó egyénisége, hogy olyan valakivel találkozhatunk, akinek gondja van azzal is, hogyan tudja elviselni önmagát. Megnyilvánulásában van valami gyermeki, talán kamaszos. Amilyen különben — bevallottan — szeretne is lenni, merthogy szerinte a felnőttek szörnyűek, üljenek akár a Parlament padsoraiban is. Kellemesen tanulságos félóra volt ez vele, akinek hálaként aligha kívánhatnánk mást, mint hogy maradjon továbbra is az, ami: örök gyermek. És ne legyen ebben semmi titok. valkó mihály Dénesné Hajdú Júlia Dr. Berényi Tivadar Csató Sándorné
