Új Néplap, 2003. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-16 / 113. szám
4. OLDAL HATVAN 0 N TÚL 2003. MÁJUS 16., PÉNTEK fül Nyugdíjban is tevékenyen A kollégák egymás közti barátsága felbecsülhetetlen érték. Főleg akkor az, ha nem sorvad a nyugdíjba menetel után sem, ha megemlékeznek egy-egy jelesebb évfordulóról, ha figyelemmel kísérik társaik sorsának fordulatait. Ékes példa erre Szűcs Ferencnek, az OTP nyugdíjas megyei igazgatójának hetvenedik születésnapja, mely alkalomból köszöntő szóval Szolnokra jött dr. Kalocsay Tamás, az OTP nyugdíjas vezérigazgató-helyettese, Tábor Viktomé OSZIB-titkár és dr. Perjési József, az OTP volt szegedi igazgatója. S mellettük jöttek a volt kollégák tucatnyian a szomszédos megyékből. Milyen munkával, milyen magatartással érdemelte ezt ki Szűcs Ferenc? Erre a kérdésre keresve a választ, arra kértük, vázolja életútját. , - A Számviteli Főiskola elvégzése után Budapesten kezdtem - sorolta -, majd mezőberényi, szegedi beosztások után kerültem Szolnokra. Pályakezdésemtől nyugdíjazásomig az OTP-nél dolgoztam. A banki munkát megszoktam, megszerettem. Ez jelentette számomra az életpályát. A megyei bankban eltöltött idő sok újat jelentett mind az apparátusban, mind a feladatok tekintetében. Amikor például 1966-ban Szolnokra kerültem, a megye tizenkilenc bankfiókjának összesen alig több mint kétszáz alkalmazottja volt, amikor pedig nyugdíjba mentem, akkor már négyszázötven. Az OTP kezdetben kizárólag lakossági bank volt, később a tanácsok, majd a vállalkozók bankja is lett. A lakásépítés adta számára a legnagyobb lendületet. Nem volt könnyű ez a feladat, hiszen megyénk az elmaradottak közé tartozik, s ezért nehéz volt közművesített területet találni. Házgyár sem volt a mepán annak illusztrálására, hogy szerintem a banki szakma hivatás, a szerint kell művelni. Kollégáimnak mindig hangoztattam vezérlő elvemet, miszerint nálunk mindig az ügyfélnek van igaza. Nem mindig zökkenő- mentesen, de sikerült ennek a követelménynek eleget tenni, így jutottunk el oda, hogy az OTP-nek jó neve lett a megyében. Jóérzés az, ha az ember utólag másoktól is hallja ezt, s nemcsak maga vallja. 1994-ben mentem nyugdíjba. Kénytelen vagyok megemlíteni, hogy nem a saját kérésemre történt ez. Mivel úgy éreztem, hogy kellő ambícióm és jó egészségem van, valamivel el kellett foglalnom magam. Ekkor a közéletben, társadalmi területen kerestem kapcsolatokat. Elég sok feladatot vállaltam. Tevékenykedtem felügyelőbizottságban, ellenőrző bizottságban, megyei önkormányzati bizottságban, társadalmi szervezetekben, a közgazdasági társaságnál, a Magyarok Világszövetsége megyei szervezeténél. Ezeket a feladatokat társadalmi munkaként végeztem, fizetést nem kaptam értük. Közülük ma is megvan néhány. Most a közgazdasági társaság áll legközelebb a szívemhez. A megye közgazdászainak ösz- szefogásával, előadások szervezésével foglalkozom. A Magyarok Világszövetségének megyei elnöke is vagyok. Sajnos a szövetség körül most kialakult helyzet nem segíti azt az aktív tevékenységet, melyet korábban végeztünk. A „Sikeres magyarok” című programunk szerint sok neves embert hívtunk Szolnokra előadást tartani. Jöttek Erdélyből, jöttek a Szolnokról elszármazottak, s olyanok is, akik talán sosem jártak ebben a városban. A családomról annyit: két gyermekem van. Mindkettő diplomás. Budapesten dolgoznak, de hétvégeken rendszeresen hazajárnak. Ami pedig a további A születésnapi köszöntő egyik epizódja (balra Szűcs Ferenc) fotós m. j. gyében. így aztán a lakások elég magas költséggel épülhettek, s az áraik is magasak voltak. Szerencsére a megye több településén mégis építhettünk lakásokat. A munkatársaimmal igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy egész pályám alatt mindössze egyetlen olyan levelet kaptam, melyben felhívták a figyelmemet arra, hogy valamit helytelenül csináltam. Nem dicsekvésként mondom ezt, csusorsomat illeti: szeretnék tevékenyen részt venni azoknak a céloknak elérésében, melyek hozzám lélekben, szívben közel állnak.- S mit szól a felesége a nyugdíj utáni sok feladat vállalásához?- Baráti körömből többen kérdezték tőle, hogy miként viseli nyugdíjazásomat. Azt válaszolta: nincs semmi változás. Továbbra is mindennap inget kell vasalnia. A klubélet hírei Az Együtt Egymásért Klub tagjai Nagykörűbe látogattak a minap, ahol Nádas Emilnével, a nagykörűi nyugdíjasklub vezetőjével az élen a helyi klub tagjai fogadták őket. A szolnokiak számára maradandó élményt jelentett az országos hírű cseresznyés virágzásának megtekintése és a helyiek szívélyes vendéglátása. Köszönettel emlékeznek rá. A szolnoki Baross Gábor Nyugdíjasklub május 13-án tartotta anyák napi ünnepségét. Sor került a klubtagok műsora mellett a Melody Táncklub gyermek páros produkciójára, majd az uzsonnát tánc követte. Új gondozási központ Az új Szociális Gondozási Központ Május 1-jétől új Szociális Gondozási Központ fogadja Tisza- püspökiben a nyugdíjasokat. Az új intézményt pályázati pénzből és önerőből a régi gyógyszertár és szolgálati lakás helyén alakította ki a helyi önkormányzat. A Szociális Gondozási Központ létrejöttével - tudtuk meg Kocsisáé Kóródi Erika jegyzőtől - a szociális étkeztetés lényegében nem változik, csupán az igények benyújtása és elbírálása, az ellátás megállapítása kerül át az intézményhez. Azoknál, akik eddig is igénybe vették az étkeztetést és az idősek klubjába nem kérik felvételüket, az ellátást illetően minden változatlan marad. A házi segítségnyújtás sem új szolgáltatás. Az ellátást az intézmény vezetője határozza meg. Az ellátás iránti kérelmet hozzá kell benyújtani. Házi segítségnyújtást azok kérhetnek, akik a saját otthonukban csak segítséggel tudják ellátni magukat. Új ellátási forma Tiszapüspökiben az idősek klubja, amely hétfőtől péntekig 8 és 16 óra között várja az idős embereket. A klubban huszonöt személyt befogadó, tágas étkező, társalgó, pihenő, zuhanyozó, tévé, videó, újságok állnak a gondozottak rendelkezésére. Az idősek klubjában csupán az étkezésért kell térítési díjat fizetni, mégpedig a jelenlegi feltételek szerint a jövedelemtől függően. Mint minden újtól, kezdetben asz idősek klubjától is idegenkednek néhányan. Igaz, a végre beköszöntött tavasz, a kertbéli teendők is befolyásolják ezt. A klub előnyeit megismerve, bizonyára né- pesebb lesz látogatóinak tábora. ______________■ Ar anylakodalmi pillanatkép A törökszentmiklósi Boros Ernő és felesége, Szél Margit a minap tartották aranylakodalmukat. Ünnep és egyben számvetés is egy ilyen alkalom. Ünnep azért is, mert együtt volt az egész família: házastársaikkal a négy gyermekük, nyolc unokájuk és öt dédunokájuk. Húsz-egynéhányan ülték körül az ünnepi asztalt. Margit néni meghatottan mondja: — Senki sem hiányzott. Aranyos aranyosak És nem hiányoznak a „gyerekek” (mert szüléinknek gyerekek maradunk az idő végtelenségéig) akkor sem, ha segítő kézre van szükség. Margit néni szerint: - Azt mondják, hogy felnevelésükkel mi segítettük őket, most meg ők segítenek minket. Valljuk meg: elkél a segítség. A nyugdíj fele gyógyszerre megy el, s a ház körüli munkák végzésénél is egyre tétovább lesz a kéz. Bezzeg régen más volt. Akkor a pluszmunkát is könnyen vették. Margit néni a Magyar Nemzeti Bank túr- kevei fiókját vezette. Közben képzetlen parasztfiatalokat kellett betanítania banki munkára. Ezzel nem teltek le napi teendői. — A munkaidő végén a bank elé állt a termelőszövetkezet teherautója, s vitt bennünket ki a határba aratáskor kévét kötni. A gyerekek meg a küszöbön ülve este kilencig várták hazatértemet. Igaz, a téesz is segített. Mikor, milyen terménnyel kopogtattak be. Az sem volt leányálom, amíg Margit néni eljutott a túrkevei bankfiók élére. Már tizennégy évesen dolgoznia kellett. Meg- küzdött az érettségiért, a mérlegképes könyvelői oklevélért. Érthető, hogy azt mondja: — Nem volt könnyű, de kibírtuk. Ernő bácsi rábólint: - Összehúztuk a nadrágszíjat. Margit néni nyugdíjazása után még évekig dolgozott az állategészségügyi állomáson. Munkaszeretetére sóhaja vall: - Ha beteg nem lettem volna, talán még most is dolgoznék. Ernő bácsi banki ellenőr volt, így ismerkedtek meg. Nyugdíjazása után hat évig dolgozott az örményesi Hungarotermnél. Beszélgetésünk végén azt kérik: nehogy dicshimnuszokat írjak róluk. Felesleges volna fenn- költ szavakat keresni, hiszen egy dolgos élet villanásai mindennél többet mondanak. Képzeletbeli utazás A Szolnoki Pedagógus Nyugdíjasklub ez évben is gazdag programmal várja a tagjait. A vezetőség nagyon változatos, színes programot kínál a tagjainak. Különösen kiemelkedő volt a közelmúltban Almási Józsefné vezetőségi tagunk előadása Indiáról. Élmény volt Almásiné értékes, érdekes előadását hallgatni, melyet fűszerezett nagyon szép diaképeivel. „Elröpített” bennünket Delhibe, gyönyörködtünk a Vörös Erődben, a Dzsantar Mantar 17. századi csillagvizsgálóban, megcsodáltuk az 1500 éves Vasoszlopot, mely nem rozsdásodik, a Birla templom építészeti remekeit. A halhatatlan szerelemről beszélt és vetítette a Tadzs Mahal Képeslap Indiából a Tadzs Mahallal képeit. Az agrai várról is láttunk gyönyörű felvételeket. Képzeletben elutaztunk Bom- baybe, ahol a múzeum gazdag anyagával és a Gandhi-emlé- kekkel ismerkedtünk. Élményt nyújtó volt ez a képzeletbeli utazás, mely segített megismerni a világörökség gazdag tárgyi emlékeinek csodálatos együttesét. FERENCI TIBORNÉ ____ KLUBVEZETŐ Az oldalt írta: Simon Béla Hány diplomád van, János? — Hány diplomád van, János?- Nyolc.- Nos, ha igaz az a mondás, hogy a tudás hatalom, akkor nálad kolbászból van a kerítés. Győri János jászkiséri nyugdíjas tanár arcán megelégedettség legkisebb jele sem tükröződik.- Negyven évi szolgálat után ötven-egynéhányezer forint a nyugdíjam. Helyzetemet jól tükrözi az év kezdete. Januárban harmincezer forint volt a gázszámla, s ugyanennyi ment el orvosra, gyógyszerre.- Akkor neked nem nyolc, hanem inkább csak egy diplomát kellett volna szerezned, mégpedig zsiványságból. Láthatod, hogy manapság milyen jól élnek abból.- Én viszont mindig pedagógus akartam lenni. Szegény sorsomból adódóan sorkosztosként a szállásadóm három vásott gyermekével kellett foglalkoznom. Ezért mondhatom, hogy már tizenegy évesen ízlelgettem pályám szépségeit és főleg a nehézségeit. Az első fecskék ők voltak az egri pedagógiai főiskolán. Győri János biológia, földrajz, ember élete szakon végzett. Az élet új ismeretekre sarkallta. Következett a többi szak, a rajz, a testnevelés, a kémia, a történelem kiegészítő elsajátítása, majd az egyetemi diploma megszerzése. Ügy tűnik, nemcsak a tudományokban való búvárkodás, hanem az ismeretek továbbadása, megértetése is jeles tulajdonsága Győri Jánosnak. Erre példa volt, hogy régi tanítványai rendszeresen felkeresik. S nemcsak Jászkisérről, hanem korábbi „állomáshelyeiről” is. Volt úgy, hogy a domosz- lóiak egyszerre négy személykocsival állítottak be hozzájuk. Gyümölcsöző volt népművelő vénája is. Szerencsésen párosult az a művelődési ház igazgatói tisztét hosszú időn át betöltő felesége kreativitásával, lelkes munkavégzésével és Csete Balázs kiváló tanár néprajzi hagyatékával. E három tényező egybeeséséről és eredményeiről csak felsőfokban és szerteágazó volta miatt csak vázlatosan lehet írni. Idős parasztemberekből szerveztek például honismereti szakkört, s rávették őket az írásra. 1970-ben létrehozták a több mint kétezer tárgyat őrző helytörténeti gyűjteményt. Ebből szinte magától értetődött, hogy 1978-ban bekapcsolódtak a Népművelési Intézet által szervezett, országos nyitott ház, játszóház mozgalomba. Főpatro- nánsuk Makovecz Imre lett. így került Jászkisérre. Amikor meglátta a vályogból készült, összedűlőben lévő művelődési házat, azt mondta: ahol két ilyen megszállott ember vezetésével ilyen tartalmas munka folyik, oda szép művelődési ház kell. Ingyen készített tervet. Belsőépítésznek megnyerte Mezei Gábort. Az 6 segítségük, összeköttetéseik révén a minisztérium kiutalt négymillió forintot, a megye ugyanannyit. Végeredményben az 1981-ben átadott művelődési ház a település egyik dísze, a honismereti szakkör és a játszóházmozgalom terméke. Sokat lehetne beszélni a Győri János által szervezett hazai és külföldi (Rákóczi, Ady) túrákról és egyebekről is. Közben elgondolkozni azon, hogy anyagi gondokkal való küszködés közben mi késztette ezt az emberpárt maradandó, a településnek rangot adó értékek teremtésére, hiszen nekik talán még nehezebb volt a sorsuk, mint sokaknak. A szintén egyetemet végzett Győri- né azt mondja erről:- A kezdet kezdetén nagyon nehéz volt. Akkor még nem dolgoztam, s gyerekünkkel együtt egy fizetésből kellett megélnünk. A tanuláshoz nem kaptunk szabadságot, s nem kaptunk semmilyen támogatást. Ma pedig éljük a szerény nyugdíjas életünket. Azt mondom, mindig nehéz volt, de talán napjainkban a legnehezebb. Győriné szavaiból azonban az is kitűnik, hogy nem sajnálja a vagyongyűjtés nélküli éveket:- Sokszor elkeseríti az embert az, amikor látja a fiatalok értetlenkedését azért, hogy nem pénzért, hanem hitből és lelkesedésből végeztük munkánkat. Hittünk abban, hogy fontos az, amit csinálunk, s másokkal is el tudtuk hitetni azt. Ezért lettek mindketten a község díszpolgárai. Győri János pedig 75. születésnapján megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. Részlet a helytörténeti gyűjteményből
