Új Néplap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-30 / 100. szám

A SZOLNOKI MAJÁLIS PROGRAMJA A 3. OLDALON __\---------------------------- Új Néplap ---------------------------­V. é vfolyam, 17. szám INGYENES HIRDETÉSI LAP 2003. április 30. PAUDITS BÉLA SHOW SZOLNOKON! Május 3-án, szombaton 19.00 órakor a Jubileum Center színpadán. Szolnok, Jubileum tér 4. (a Szolnok ABC fölött) j Közreműködik: Oláh Ferenc és Cziglényi Andrea Jegyelővétel: 56/515-500 21 órától NOSZTALGIADISZKÓ! DJ.: ülés Tibor (Kecskemét) Főtámogató: Aktív Rádió rá® Htfunfc Az áprilisi népszavazáson a szavazók nagy része úgy döntött, hogy hazánk tagja legyen az Európai Uniónak. Ma már gyakor­latilag biztosra vehető a belépésünk, és ez az élet sok területén, így a munka világában is új követelményeket támaszt A szak- szervezetekre különösen nagy felelősség hárul, hiszen változó körülmények között kell képviselniük a dolgozók érdekeit, tevé­kenységük jelentős hatást gyakorol a társadalom békéjére és az ország gazdasági fejlődésére is. Május elseje, a munka ün­nepe alkalom a szakszervezetek számára, hogy számot vesse­nek a rájuk váró feladatokkal. Oldalunk cikkei erről szólnak. Szakszervezet a fogyasztókért A kereskedelemben dolgozók alapvető érdeke a fogyasztók színvonalas ellátá­sa. A dolgozói ér­dekvédelem és a fo­gyasztói jogok vé­delme közös fele­lősségünk. A fo­gyasztóvédelemre az EU-csatlakozás mindenképpen po­zitív hatással lesz, jelentős változáso­kat és eredménye­ket hoz a hazai fo­gyasztóknak. Ezek kihasználásához azonban nemcsak a hatóságok, de a fo­gyasztók együttmű­ködése is szüksé­ges, hiszen meg kell tanulniuk a magyar fo­gyasztóknak is élni jogaikkal. A jól működő gazdasági folyamatok egyik fontos feltétele az, hogy a fogyasztók elégedettek legyenek a kapott termékekkel és szolgáltatásokkal. Naponta több millió­an veszik igénybe a szolgáltatások sokasá­gát, amelyek rendszere megkívánja a szer­vezettséget, a minőséget. Jogrend­szerünk sok területen már egybe­vág az uniós jogokkal. Legna­gyobb lemaradásunk a tájékoztatá­si jog területén van. Fejlődnünk kell a választás, a képviselet, a kártérítés, az oktatás, az egészséges környezet területén is. Az elmúlt években a megyei fo­gyasztóvédelmi egyesület fő céljai között sikerült a különböző témakörökben megtartott fórumokon felkelteni a fogyasz­tók érdeklődését:- a fogyasztóvédelem feladataira,- a fogyasztókat érintő jogszabályok vé­leményezésében való részvételre,- a különböző jelzések, kritikák továb­bításának lehetőségeire az illetékes szervezetekhez,- a fogyasztói tanácsadásra,- a fogyasztók egyéni jogainak érvénye­sítésére. Egyre többen tudják, hogy a vásárlói jo­gok érvényesítésével összefüggésben mű­ködnek a területi békéltető testületek a ka­marákon belül, amelyek a fogyasztói jogok maradéktalan érvényesítésén dolgoznak. A testület független, döntéseiben senki sem befolyásolja. Eljárásának az a célja, hogy a fogyasztók és a gazdálkodószervezetek, az­A kereskedelemben dolgozók és a fogyasztók együttműködése akkor zavartalan, és akkor szolgálja eredményesen a gazdasági folyamatokat, ha a kereskedők tudják, hogy érdekük a fogyasztók színvonalas kiszolgálása, a vásárlók pedig tisztában van­nak jogaikkal, és élnek is velük. A szakszervezet, együtt a fogyasztóvédelmi egyesülettel, sokat tehet a zavartalan együttműködés érdekében. Képünk a szolnoki Tiszavidék Áruházban készült. fotói mészáros az a vállalkozók között felmerült vitás ügyeket egyezséggel zárja le. A megyei fogyasztóvédelmi egyesület ci­vil szervezetként érdekfeltáró munkájával segíti a fogyasztók jogainak érvényesítését. A megyében további tíz városban alakítjuk meg folyamatosan szervezeteinket, hogy a városok életébe bekapcsolódva tudják a fo­gyasztók érdekeit közvetíteni. Jó kapcsolatra, kulturált együttmű­ködésre van szükség a helyi ön- kormányzatokkal ahhoz, hogy a fogyasztókat érintő döntések, rendeletek megalkotása előtt a vélemények eljussanak a döntés­hozókig. Sok még a tennivaló. A feladathoz kapcsolódóan tanács­adó irodát működtetünk Szolno­kon, a Szapáry utca 23. szám alatt. Heti két alkalommal, hétfőn és csütörtökön 8-13 órá­ig várjuk a fogyasztók észrevételeit, pana­szait. A tanácsadó iroda megfelelő ismeret­bővítő anyagokkal is ellátja a hozzá forduló­kat. A panaszokat kivizsgáljuk, a szükséges intézkedéseket megtesszük. Az Országos Fo­gyasztóvédelmi Egyesület a közvéleményt folyamatosan és rendszeresen tájékoztatja a tévén, sajtón keresztül. Érdemes munkáju­kat folyamatosan figyelemmel kísérni. Az EU-ban számos, a fogyasztók érdeké­ben hozott rendszabály van érvényben. Fontos feladatunknak tartjuk, hogy mind­ezekkel megismertessük a megyében élő fogyasztókat. LÉVAY JÓZSEFNÉ, A FOGYASZTÓVÉDELMI MEGYEI EGYESÜLET ELNÖKE, A KERESKEDELMI ALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETE MEGYEI TITKÁRA Csatlakozásunk az Euró­pai Unióhoz a szakszer­vezetek számára is sok szempontból új helyzetet teremt. Berta Istvánt, az MSZOSZ megyei vezetőjét arra kértük, beszéljen ar­ról, hogy a szakszerveze­tek mit remélnek az uni­ós tagságtól.- Az áprilisban lezajlott eu­rópai uniós népszavazáson a magyar szakszervezetek tá­mogatták Magyarország be­lépését. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unióban is képe­sek lesznek hatékonyan vé­deni a dolgozók érdekeit? — A magyar szakszerveze­tek a küencvenes évek köze­pén, elemezve Magyarország helyzetét, lehetőségeit és a vi­lággazdaság fejlődésének fő irányait, arra a következtetés­re jutottak, hogy Magyaror­szág számára a fejlett orszá- goldioz történő felzárkózás­ra, az emberek életszínvona­lának emelésére a legna­gyobb esélyt a csaüakozás te­remti meg. A rendszerváltás­tól napjainkig fokozatosan alakítottuk át a gazdaságun­kat és a társadalmat, mára lé­nyegében már az Európai Unió szerves részévé váltunk. Középpontban az ember A magyar szakszervezeti mozgalom azonban lépés- hátrányban van. Az elmúlt évtizedben a szakmai szer­vezetek folyamatosan kap­csolódtak be az európai ága­zati szakmai szervezetek munkájába, a hat szakszer­vezeti konföderáció pedig az Európai Szakszervezeti Szö­vetség és a Szabad Szakszer­vezetek Nemzetközi Szövet­ségének tagja lett. A követke­ző időszak fontos feladata a konföderációk összefogásá­nak és együttműködésének erősítése minden lehetséges területen, ugyanis a globali­zálódó tőkével szemben csak a szakszervezeti erők összefogásával lehetünk ver­senyképesek.- Milyen más kihívások­kal számol még magyar szakszervezeti mozgalom?- Az Európai Uniónak na­gyon fontos alapelve a part­nerség, és alapkövetelmény a szociális párbeszéd. Az Eu­rópai Szakszervezeti Szövet­ség folyamatosan konzultál az EU vezető szerveivel a munkavállalókat érintő vala­mennyi kérdésben. Magyar­országon, e területen némi javulás tapasztalható az el­múlt évben, viszont jelentős a lemaradásunk a partner­ségben főleg középszinten, a régiókban, a megyékben és a kistérségekben. Az európai szakszerveze­tek a kollektív megállapodá­sok mellett nagy hangsúlyt fektetnek a gazdaság globali­zálódásának káros hatásaira. Tüntetésekkel, sztrájkokkal harcolnak ezek ellen. Ugyan­ennyire érzékenyek a hábo­rús konfliktusok kialakulásá­ra, erélyesen fellépnek a diszkrimináció megnyüvánu- lásai ellen, és követelik a munkafeltételek javítását is.- A munkakörülményeket említette. Jellemezné a hely­zetet néhány számadattal? — Április 28-án a szak- szervezetek azokra a dolgo­zókra emlékeznek, akik munkájuk következtében ve­szítették életüket. A Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslése szerint évente kétmillió munkavállaló hal meg munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbete­gedés következtében. Csak balesetben legalább 350 ezren halnak meg éven­te. Becslé­sek szerint minden halálos balesetre ezer nem halálos kimenetelű sérülés esik, me­lyek többnyire keresetki­esést, maradandó rokkantsá­got és szegénységet okoz­nak. A munkavégzéssel kap­csolatos halálesetek száma több mint kétszerese a hábo­rúkból eredő haláleseteknek. Ez évben a szakszervezetek megvizsgálják, hogy mikép­pen lehetne szigorúbb intéz­kedésekkel fokozni a mun­kaadók elszámoltathatósá­gát a közszférában és a ma­gánszektorban egyaránt. — Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munka világá­ban is az embereket kell a fej­lődés középpontjába állítani?- Igen. Mi, szakszerveze­ti tisztségviselők hiszünk ab­ban, hogy az európai uniós tagságból fakadó előnyök a fejlődést szolgálják, melynek középpontjában az embe­reknek kell állniuk. ■ Összefogás az unióban 1980 óta dolgozom a Martfűi Növényolajgyárban. Jelenleg a szakszervezeti bizottság tit­kára és az üzemi tanács elnö­ke vagyok. Néhány hónapja megválasztottak a Cereol központi üzemi tanácsa elnö­kének. Előtte végigjártam a „szamárlétrát”, bizalmiként kezdtem, majd 1989-ben let­tem alapszervi titkár. Az üze­mi tanácsok megalakulása óta részt veszek ebben a munkában is, először mint tag, tavaly óta pedig mint a testület elnöke. Nem vagyok tehát teljesen tapasztalatlan az érdekvédelmi munkában. A folyamat tavaly ért el ar­ra a szintre, amit kollégáim­mal a vállalat 1992-es privati­zációja óta vártunk. Már ek­kor arról beszéltünk, hogy milyen jó lenne a külföldi kol­légákká] felvenni a kapcsola­tot, kicserélni tapasztalatain­kat, esetleg közösen fellépni bizonyos esetekben. Ekkor sajnos ez még nem volt lehet­séges. így saját bőrünkön kel­lett tapasztalni a privatizáció nehézségeit, ami nagyon jó iskola is volt, sok tapasztala­tot szereztünk. Nem volt sé­ma, amit követni lehetett vol­na, csak saját magunkra tá­maszkodhattunk. A nagy fordulat tavaly következett be, amikor a Cereol- nál tulajdonosváltás következett be, majd létrehozták az Európai Üzemi Ta­nácsot. Az Európai Unió szabályozása szerint ez azoknál az Európai Unióban működő, multinacionális társaságok­nál kötelező, amelyeknek leg­alább két telephelyük van, legalább 150 munkavállaló­val. A társaság vezetése úgy döntött, hogy Lengyelország­ból és Magyarországról egy- egy főt meghívnak, mivel ez a két ország nagy valószínűség­gel tagja lesz az Európai Uni­ónak. A magyar képviselőnek engem választottak. Az első ülésen elfogadtuk a működési szabályzatot, melynek értelmében a két ország képviselői is ugyan­olyan jogokat kaptak, mint az EU-tagok képviselői. Dön­téseink a társaság dolgozóira egyöntetűen vonatkoznak. Lehetőségünk van a társaság életét meghatározó kérdésekben véle­ményt nyilváníta­ni. Később a bizott­ság egy négy főből álló elnökséget is választott, melyben én is helyet kap­tam, mmt Kelet-Eu- rópa képviselője. Sajnos az elmúlt évben időnk jelentős részét az át­alakulás lebonyolítása, a munkafeltételek megterem­tése töltötte ki. Ami szá­munkra is igazán fontos volt, megállapodtunk abban, hogy a keresetekben és a szociális juttatásokban egy­aránt megkezdjük a felzárkó­zást az unió tagországaihoz. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy ez hosszú fo­lyamat, melyet elsősorban a gazdasági helyzet határoz meg. Távlati terveink között szerepel egy olyan kollektív szerződés kidolgozása, amely a Cereol minden mun­kavállalójára érvényes. Eh­hez azonban még nagyon sok feltétel hiányzik, mivel a társaságnak több gyára van nem európai uniós ország­ban. Az Európai Üzemi Ta­nács tagjait kötelező tájékoz­tatni a társaságnál tervezett mindenfajta létszámmozgás­ról, áttelepítésről, vásárlás­ról, eladásról. Meg kell je­gyezni, hogy ezeknek az elő­írásoknak maradéktalanul eleget tesz a vezetés. Rend­szeresen tart beszámolót a Cereol elnök-vezérigazgatója is, így első kézből kapjuk az információkat, és a vitatott kérdéseket meg tudjuk tár­gyalni. Már most is tapasztaljuk az Európai Üzemi Tanácsok előnyeit, pedig még a folya­mat kezdetén vagyunk. A ké­sőbbiek során ki lehet ter­jeszteni a működést sokkal több területre. KANIZSLA! LÁSZLÓ, A CEREOL MARTFŰI NÖVÉNYOLAJGYÁR SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG TITKÁRA A magyar cipőipar azon ágazatok közé tartozik, amelyek az átlagosnál is job­ban megszenvedték a rendszerváltás és a globalizáció éveit. Ez a szakma - ben­ne a Tisza Cipő Rt. is — a küencvenes évek elején élte át első válságát, amikor az ismert okok miatt termelése 70 szá­zalékkal visszaesett. Ennek következ­ményeként a cipőiparban dolgozók több mint fele elvesztette a munkahelyét. Szakszervezeti vezetőként nagyon ne­héz volt átélni ezt az időszakot. A válságból kivezető utat elsősorban a német és osztrák cipőgyártás Magyaror­szágra való áthelyezése oldotta fel. Meg­történt a privatizáció, és bíztunk abban, hogy ez a helyzet hosszú távon stabüi- zálja a cipőgyártásban maradtak helyze­tét. Ma már ebben nem vagyunk olyan biztosak. Divatos dolog minden jót és minden rosszat az európai uniós csatla­kozásunkra fogni, pedig vannak olyan törvényszerűségek, amelyek nem függe­nek össze vele. Kényes egyensúly Bérfejlesztés és a foglalkoztatás megőrzése Miről is van szó? A probléma egyik oka az, hogy a tőke könyörte­lenül oda megy, ahol a legnagyobb profit­ra tesz szert. A profit nagysága azzal függ össze, hogy a vállalkozás müyen termelé­si költséggel tudja előállítani a terméket. A termelési költség több mindenből tevő­dik össze. A szakszervezet szempontjából leg­fontosabb a bérköltség nagysága és rész­aránya. De milyen bérköltséget bír el a ci­pőgyártás? A textil-, a bőr- és a ruházati iparban tavaly a bruttó átlagkereset 69 233 forint volt, amely 50 054 forint nettó átlagnak felel meg. Hangsúlyozom, hogy ez átlag, mögötte nagyon sok 30 0000-40 000 forintos nettó kereset is van. A szakszervezet dilemmája éppen az, hogy szabad-e ilyen bérekkel mindenáron a foglalkoztatáshoz, mint elsőrendű ér­dekvédelmi feladathoz ragaszkodnunk? Hiszen e bérek mögött megfeszített mun­ka - norma és futószalag — van, gyakori túlórákkal és termelési hullámzásokkal. A válasz az, hogy a szakszervezetnek csak az lehet a célja és feladata, hogy a foglalkoztatás megtartása mellett érjünk el ennél tisztességesebb béreket, mert eb­ben a szakmában is jogosan várják el a dolgozók, hogy felzárkózzunk az európai bérekhez, és azt is, hogy a végzett munka és a teljesítmény arányban legyen a bér­rel, amelyből meg kellene élniük. Nem tudunk, és nem is akarunk „ver­senyezni” a román, az ukrán és a kínai bérekkel és munkakörülményekkel. De ha ez így van, akkor van-e esélyünk arra, hogy megakadályozzuk a termelés áthe­lyezését ezekbe az országokba? Néhány évvel ezelőtt egy német szakszervezeti koüégám a következőket mondta: „A tő­ke tőletek ugyanazért fog elmenni, ami­ért tőlünk is elment, mert az olyan, hogy lelegel mindent és továbbmegy. Nincs a világnak az a szakszervezete, amely ezt a jelenséget meg tudja állítani.” Valószínű, hogy a kollégának ebben igaza lesz. A másik probléma (mely összefügg az elsővel), hogy az európai cipőgyártók és az ázsiai, a távol-keleti gyártók között óriási ár­verseny van, és ma világosan látható, hogy ebben az európai cipőgyártás marad alul. Az elmúlt években egész Nyugat-Eu- rópában jelentős cipőgyártó kapacitások épültek le, és a Salamander cipős ágaza­tának gyengélkedése is ezzel függ össze. Bízom abban, hogy a német Salamander cég meghozta elégséges döntését a cipős ágazat megmentésére, és további gyártó­hely már nem esik áldozatul a jövőben. A Tisza Ipartelepen belül több üzem működik. Három cég cipőgyártással fog­lalkozik, több cég pedig szolgáltatással, és jelen van a vasipari szakma is. Ilyen gazdasági háttérrel kell végezni az érdekvédelmi munkát úgy, hogy min­den cégnél a saját gazdasági lehetőség­hez kell mérni a bérfejlesztés és egyéb juttatások nagyságát, és a legtöbbet elér­ni úgy, hogy a foglalkoztatás lehetőleg ne kerüljön veszélybe. Ez pedig rendkívül nehéz érdekvédel­mi feladat volt eddig, és így marad a jövő­ben is. KOVÁCS JÁNOSNÉ, A BŐRIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE MARTFŰI TERÜLETI ELNÖKE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents