Új Néplap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-30 / 100. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2003. Április 30., szerda Mekkora az anyai szeretet? Petőfi egész úton hazafelé ezen gondolkodott: mint mondjon, mit szóljon, hogy nagyon szép, nagyon kedves legyen. Petőfinek is, akinek nem kellett a szomszédba menni egy-egy szép kifejezésért, gondot okozott, mert nem akárkihez, hanem az édesanyjához, aki a bölcsőjét ringatta, ahhoz igyekezett. József Attila is, bár késve, de meglátta: milyen óriás ő. Arany János a Toldijában emeli ki a gyermek és anya viszonyát - így szerette anyját a daliás gyermek. Ezek a gondolatok kavarognak fejemben május első vasárnapja körül, anyák napja közeledtével. De hát kicsodák ők, akik előtt a legnagyobb költők, művészek, tudósok is meghajtják az elismerés, a mérhetetlen alázat zászlaját? Ők, akik nekünk életet adtak, akik álmatlan éjszakákon át virrasztónak ágyaink felett. Akik erőt adó kézfogással vezették remegő gyermekeinket az iskola első osztályába. Ők azok, akik mindig velünk voltak és vannak, akik megfelezik bánatainkat, megduplázzák örömeinket. Rájuk kell gondolni anyák napján, sok-sok szeretettel, tisztelettel hajoljunk értünk dolgozó kezükhöz s áhítattal rebegjük: köszönjük! Ám ha már itt hagytak bennünket, egy, a május illatát sugárzó virággal rójuk le adósságunkat, tiszteletünket. „Hogyha minden csillag, csupa gyémánt volna, Minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna Kamatnak is kevés, nagyon kevés volna ” Ha ekkora kamat is kevés lenne a szeretet törlesztésére, mekkora lehet az anyai szeretet? A számítás elvégzése legyen ki- nek-kinek a magánügye. ____ VARSA BÉLA, SZOLNOK Eg y fotókiállítás margójára Bizonyára maradandó emlékkel távoztak a művelődési házból, akik megnézték a legutóbbi fotókiállítást. A szépszámú érdeklődő között nem egy személy szívesen vásárolt volna a kiállított képekből, ha ez kivitelezhető lett volna. Nem volt az, mert a kollekciót nem lehetett megbontani. Ám az újszerűség erejével ható szép esztétikai élmény kitörölhetetlenül a miénk maradt. A világ a Monfodi tükrében című kiállítás megszólított és lenyűgözött bennünket. A belga, osztrák és magyar fotósok alkotásaiból rendkívül jól válogatta össze a kiállítási anyagot a nemzetközi művészeti alapítvány mentora, Magony László, akinek a jóvoltából városunkban is bemutatták a fotókiállítást, kicsiben idevarázsolva a sokszínű világot. A kiállítási anyagból összességében sugárzik az életigenlés, és az evilági ember számára hirdeti, hogy ez a világ szép. Amikor pedig a kiállítás látogatása során eljutunk eddig a felismerésig, már értelmét veszti mozgássérült alkotókról beszélni. De akkor vajon miben különbözik a Monfodi tükre más földi halandó tükrétől? - kérdezhetjük joggal. Azt hiszem, hogy semmiben, legalábbis semmilyen másságot nem mutat fel alkotóinak szubjektuma. Ők is valamennyien ép lelkületű művészemberek. Ha pedig ezeket a gondolatokat összevetjük a Mozgáskorlátozottak Nemzetközi Fotó- és Színesdia Művészeti Alapítvány célkitűzésével - miszerint az alapítványnak elő kell segítenie a mozgáskorlátozott emberek fogyatékosságának leküzdését, társadalmi beilleszkedését -, valamennyiünk örömére és megelégedésére elmondhatjuk, hogy ennek érdekében maximáisan jó szolgálatot tett ez a fotópáyázat, melyet a túrkevei látogatók is visszaigazolnak. sípos Sándor, túrkeve Bemutatkozott Erdős Hanna tisza- földvári cukrász- mester, aki elhozta korábbi díjazott, érmeket nyert versenyműveinek egy részét. Többek között megtekinthető volt Erzsébet királyné portréja gobelintechnikával és kalocsai riselt csipkecsoda cukorból, kakaóvá festett lovasportré és festői cukorképek. A legérdekesebb, legértékesebb és legtöbb díjjal jutal- mazott „torta” a Szent Korona és a koronázási ékszerek élethű, méretarányos marcipánmásolata volt. A másik kiállító Szűcsné Szabó Beáta marcipán- dekoráció-készítő volt, aki a húsvét közeledtével különleges, az alkalomhoz illő marcipánfigurákat és cukorral „hímzett” marcipántojásokat mutatott be. Anyák napjára ajándékötleteket kínált: virágdekorációkat, marcipánból hímzett tűpárnát, dísztortákat, gobelindíszítéses ékszerdobozt cukorból. A helyszínen bemutatót tartott az érdeklődő felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. A helyi iskola és óvoda csoportos látogatást szervezett, hogy minél több gyermek részese lehessen e nem mindennapi tárlatnak. A lakosság részéről sok dicsérő visszajelzés érkezett, akik örültek a lehetőségnek, sőt jókívánságaikat versbe is foglalták. A két szakember ezúton köszöni meg a művelődési háznak a kiállítás lehetőségét, valamint a lakosság kitüntető érdeklődését. SZŰCSNÉ SZABÓ BEÁTA ■■ — TAVASZI ZSONGÁS. Sikeresen zárult az a Tavaszi zsongás elnevezésű programsorozat a szolnoki Gézengúz óvodában, amelyet már hagyományként rendeztek meg a közelmúltban. A programokból mindenki kedvére válogathatott. Szakmai délelőtt keretében óvónők, tanítók nyertek ízelítőt az óvoda speciális családi programjából. Sikeres volt a játszódélután, a sportdélelőtt, a szülők-gyerekek otthon készült, Együtt lenni jó címmel elnevezett játékkiállítása. A VMZK színháztermében ovigálát is tartottak, ahol a gyerekek óvónői közreműködéssel látványos, színes műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Képünkön a rendezvény egy pillanata. ____________________________________ (beküldött fotói Te herautó és/vagy személyautó? A vállalkozásom részére vásároltam egy Toyota Hiace, egy tonna hasznos teherbírású kisteherautót kb. öt évvel ezelőtt, ami meglehetősen közkedvelt jármű nemcsak hazánkban, hanem szerte Európában. Tulajdonképpen csak azt hittem, hogy teherautót vásároltam. Az illetékes hatóságok is úgy vélték, mert az általuk kiadott forgalmi engedélyben is teherautóként vizsgáztatták le, s ennek megfelelően szedtek be mindenféle illetéket, díjakat, adókat stb. öt éven keresztül. Szóval, élveztem a teherautó kategória minden előnyét, mentem az országúton 70 km/óra sebességgel. Mindez 2003 januárjától gyökeresen megváltozott - rosszabb lett — ugyanis pénzügyi kormányzatunk nemcsak „gondolta”, hanem ki is találta, sőt rendeletet is alkotott, hogy ez év januártól azon kisteherautók, melyek hat személyre vannak vizsgáztatva, ezentúl személygépkocsinak minősülnek „áfailag”, egyébként pedig maradnak tehergépjárműnek, annak minden eddig tapasztalt negatívumával együtt. De ez nemcsak a fent említett járműkategóriát érinti, hanem sokkal szélesebb a kör. Miről is van szó? Például nem lehet a jármű vételárából az áfát visszaigényelni. Nem lehet a felhasznált üzemanyag áfáját sem visszaigényelni a vállalkozásnak. És akkor nem említettem még ennek árfelhajtó, országos szintű hatásait. Vajon hány mikro-, kis- és közepes vállalkozást érint ez ma Magyarországon? Hány támogatásra szoruló hazai vállalkozásnak jelent ma súlyos anyagi hátrányt? Az illetékesek számos érvet, szempontot már említettek, gyanítom e rendelkezésnek a célja azonban az állam részéről új pénzügyi források teremtése. Mindenesetre érdekes vizsgálati téma lenne az országban, hogy hogyan lehet egyszerre egy jármű személygépjármű és tehergépjármű is! Az ominózus járművet műszaki vizsgára kell vinnem természetesen most mint tehergépjármű szerepel. Közölte velem a szerviz képviselője, hogy mivel vonóhorog is van rajta (Miért ne lenne?), elméletileg olyan össztömegű kategóriában van a jármű, hogy tachográfot kell beszerelni az autóba (mintha kamion lenne), mely természetesen több százezer forintos tétel. Vagy le kell szerelni róla a vonóhorgot. (Megjegyzem: átlagosan legfeljebb 300-400 kg-ot szállítok alkalomszerűen.) Száz szónak is egy a vége, fel kellene oldani ezt a szerencsétlen helyzetet: egy autó mindenben, ami inkább negatív üzemeltetőjére nézve, akkor tehergépjármű; ám amikor az államnak kellene a befizetett áfát visszautalnia, akkor természetesen személygépjármű, függetlenül attól, hogy a forgalmi engedélyben tehergépjárműként szerepel továbbra is. Nem igazán európai megoldás ez a többszörös diszkrimináció, s nem éppen vállalkozóbarát... SZ. I. A rákócziújfalui művelődési ház adott otthont a közelmúltban egy érdekes, egyedülálló édesipari kiállításnak, amely két fiatal szakmabeli hölgy kezdeményezése alapján jött létre. Édes napok Rákócziúj faluban Kisebbségi nyuszi Az első virágos tavaszi ünnepre, a húsvétra való felkészülés már hetekkel előbb megkezdődött. A kisgyermekek gyűjtötték a szép tavaszi ágakat, a vázában nyíltak, rügyeztek az aranyeső- és gyümölcsfaágak, gyűltek a kifújt tojások, készültek a húsvéti kifestők, előkerültek a húsvéti versek. Az ünnepi készülődésben az óvó nénik, daduska nénik is részt vállaltak. Tiszaörsön az újonnan alakult kisebbségi önkormányzat egyik tagjaként tapasztalhattam azt az örömet, amelyben a gyermekeknek része volt a kisebbségi önkormányzat által adományozott játékok kiosztásakor. Képviselő társaimmal együtt nagy dolog volt számunkra, hogy alakulásunk első évében ily módon jelen lehettünk az ünnepen, s az adományokkal örömet szerezhettünk az óvodásoknak. A játékadományból részesültek a település iskolás gyermekei is. Reméljük, hasonló adományozásra a jövőben is lesz mód. A kisebbségi önkormányzat azon lesz, hogy segítse a cigány családok szociális gondjainak megoldását, a munkanélküliség enyhítését, és a gyermekek felzárkóztatását az óvodai, iskolai követelmények figyelembevételével. Helyzetük sosem volt könnyű, és a mai gazdasági viszonyok is alátámasztják, hogy most sem egyszerű Magyarországon kisebbségként élni. Céljaink, programjaink között szerepel hagyományaink ápolása, kulturális csoport működtetése, gyermekek táboroztatása, roma nap szervezése, illetve mindezek megvalósításához a pályázati lehetőségek figyelemmel kísérése. E feladatok kivitelezése nagy kitartást igényel. Köszönettel tartozunk a települési önkormányzatnak a rendelkezésünkre bocsátott irodahelyiségért, amely nap mint nap nyitva áll a település lakossága előtt. Az önkormányzat elnöke, Jónás Zoltán, illetve elnökhelyettese Rézműves József, valamint mi, képviselők: Csesznek Béláné, Jónás Benjáminná, Szabó Gyuláné tesszük a dolgunkat, végezzük vállalt feladatainkat, melynek eredményessége a jövőben dől el. Tudjuk, ez a munka nem mindig jár sikerrel, de a legkisebb eredmény is fokozhatja tenni akarásunkat, a küzdelem pedig elkerülhetetlen velejárója életünknek. „Aki a kisebbség ügyét szolgálja, az a tövises rózsák útját járja, s számolnia kell a tövisekkel is.” SZABÓ GYULÁNÉ ÉS KÉPVISELŐTÁRSAI, TISZAÖRS CSACSACSA. A Mambo és Salsa Tánciskola április 12-én tartotta meg a már hagyománnyá vált félévzáró gáláját. A jó hangulatú rendezvényen show-, latin- és formációs táncokat mutattak be Salamon László tam'tványai. A gála zárásaképpen igazi rock and roll-parti részesei lehettek a nézők. Képünkön a csacsacsa-táncbemutató egy pillanata látható.__________________________fotó; orgoványi györgy Rendre csalódtunk Még a rendszerváltozás után, bízva az új demokráciában, utcaközösségünk kérte az önkormányzatot, hogy Szolnokon, a Viola utcában lévő áldatlan útviszonyokat szüntesse meg. Választások sora után azonban csak a hivatali dolgozó elutasító válaszát kapjuk. A Viola utca az „elfelejtett háromszög” (Koszorú, Kápolna, Ady E. út által közrezárt háromszög közepén található) a belvárosban. A területrendezés szót nem sokan hallották többször, mint ezen utcácska lakói. Nem kértünk díszburkolatot, grandiózus szökőkutat, csak azt, hogy eső után is be tudjon jönni a szomszéd néniért a mentőautó, és hogy ne kelljen attól rettegni, mikor dől össze a házunk a talajvíztől. Mivel a teherautók a felázott talajra is bejönnek, és a házaktól mindössze egy méterre dagonyáznak, az esővíz elvezetésre tett kísérleteink is mind hiábavalók voltak. Még a szomszéd néni szeme is könnybe lábadt, amikor meglátta, hogy a fáradságos munkával épített vízelvezetőt hogyan tette tönkre egy laza kormánymozdulattal a Rethmann konténeres kocsijának pilótája. Az évek során számtalan kérelmet küldtünk az önkormányzatnak, nagy többségét válaszra sem méltatták. Ám hányszor nyolc nap telt el a rendszerváltozás után beadott első kérelmünk idejétől... Sajnos megrendült a hitünk a demokráciában itt, szülővárosunkban. ___________PÁDÁR JÁNOS, SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje.
