Új Néplap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
2003-04-24 / 95. szám
12. OLDAL MŰVÉSZ B E JÁRÓ 2003. ÁPRILIS 24., CSÜTÖRTÖK :if Hl l evés Játék a kastélyban Víhályfi Balázs és Vallai Péter-ágra törekszik, még véletlenül sem akar bakizni, ezért nagyon fontos, hogy elég lehetőségünk legyen előtte próbálni. V : élő közvetítés varázsa ugyanis mindenkit megfog, nézőt és színészt egyaránt. Kicsit olyan ez, mintha a jelenet végén tározó szereplő olyan gyorsan szeretne kijönni, hogy az ügyelő pultnál lévő monitoron még lássa önmagát... ■ Egyedülálló lehetősége nyílik a bemutatkozásra a Szigligeti Színháznak. A Játék a kastélyban május 24-i előadását 21 órától élőben közvetíti a Magyar Televízió. A darab egyik főszereplője, Székhelyi József kicsit tart az előadástól. Végigjátszottuk már szinte az egész szériát ebből a vígjátékból, s azt hiszem, orvosilag ellenjavallt egy ilyen társalgási darabot alapos próbák nélkül újra elővenni. Komoly, „bentlakásos” próbákra van szükség, hiszen Molnár Ferenc olyan, mint valami kamaramuzsika. Minden hangnak, minden hangsúlynak szerepe van, érezhető, ha valami kimarad. Alig várom már ezt az estét, de őszintén szólva elkövettem azt a hibát, hogy az öltözőmben hagytam a saját példányomat, így mostanában fejből mormolom néha a szövegemet. Szerencsére úgy tűnik, még nem sokat felejtettem... Komolyra fordítva a szót: úgy érzem, hihetetlenül izgalmas dolognak lehetünk részesei. Nagyszerű, hogy újra élőben közvetít színházi előadást a televízió, Székhelyi József hiszen ez a műfaj, amely mélyen gyökeret vert a magyar tévés kultúrában, az utóbbi időben teljesen eltűnt a képernyőről. Örülök neki, hogy részese lehetek. Vallai Péter szintén nagyon készül már a május végi előadásra. Bevallom, már alig-alig emlékszem, mikor volt utoljára olyan, hogy élőben közvetített a tévé színházi előadást. Persze készültek felvételek jelenetekről, a városi televíziók is rög- útik általában az előadásokat, de ez teljesen más. Bármilyen is a műsor nézettsége, az élő televíziós közvetítést sokszor annyian látják országszerte, mint egyébként a színházban egész évadban a darabot. Ilyenkor persze mindenki a biztonA Szigligeti Színház társulata pénteken este mutatja be Georges Feydeau: Bolha a fülbe című vígjátékát Bereményi Géza rendezésében. Ez Szolnokon a második Feydeau-bemutató: 1995- ben az Osztrigás Micit játszották a „nevettetés főmérnökének” darabjai közül. Bolha a fülbe A „nevettetés főmérnöke” újra Szolnokon jón meg, ilyen gyönyörű szép nőt ból a fejére esett a katonaládája én még nem láttam! Mire Fey- és eltörte az orrát. Azt a darab- deau: Mesélje el, hogy mi- ját, amelyet jórészt katolyen! Lusta volt a kávéház- > nakori élményei alapján ba beléDŐ nő iránvába írt, A szerző 1862-ben született neves francia családból, egyik őse a Napkirály pénzügyminisztere volt. Apja író, de csak egy könyvével vonta magára a közvélemény figyelmét. Fanny című regényét Párizs érseke erkölcstelen mivolta miatt úgymond kiátkozta. Ez olaj volt a tűzre, a könyvét napokon belül szétkapkodták. A második kiadás előlapján Emest Feydeau hálás köszönetét mondott a főpapnak a „segítségért”. Georges Feydeau édesanyja lengyel volt, a korabeli feljegyzések szerint gyönyörű asszony. Bevallottan szeretője volt UI. Napóleon testvérének, sőt a rossznyelvek szerint magának a császárnak is. Amikor ez szóba került, az asz- szony rámutatott a fiára és így védekezett: nézzék ezt az okos gyermeket, hát lehetne üyen zseniális fia annak a hülye császárnak? Számos más jel is utal arra, hogy Feydeau részben a családi háztól örökölte különc szokásait, darabjainak furcsaságait. Párizs egyik legkiválóbb iskolájába, a Szent Lajos-gimnáziumba járt, ahol sok jelesség, Racine, Diderot, Gounod, Zola és Saint-Exu- péry is tanult, de saját bevallása szerint az iskola semmit sem tett hozzá élete kiteljesedéséhez. Hétéves volt, amikor szülei először vitték színházba. Még akkor éjszaka hozzákezdett egy színdarab íráshoz. Hamar rájött, hogy apja, Emest mennyire örül ebbéli próbálkozásainak. Amikor végtelen lustasága „megakadályozta”, hogy elkészítse, megtanulja a leckéjét, mindig azzal védekezett, hogy „darabot” írt. Az más! — kész volt az apai megbocsátás. Lustasága később egyenesen legendás lett. Híres színészével üldögélt kedvenc kávéháza, a Maxim’s teraszán, amikor a színész így kiáltott fel: Mester, fordul250 flakon kölni és egyebek Feljegyezték róla, hogy amikor fényűző lakását, amelyben feleségével és gyermekeivel lakott, felújítani készültek, megijedt a várható felfordulástól, s kérte a feleségét, hogy néhány napra beköltözhessen az egyik közeli szállodába. Az asszony beleegyezett — Feydeau tíz év múlva költözött haza. Közben persze - hét év után - a felesége elvált tőle. Hogy milyen körülmények között lakott Feydeau a Saint Lazare pályaudvar környéki hotelben, arról Marcel Achardtól, a híres írótól tudunk: „Leírhatatlan lomtár adott keretet az életének. Az asztalokon először is apró cserépgyűjteménye terpeszkedett, ott volt a 250 flakonos illatszergyűjteménye, képek, keretben vagy anélkül. A fajansz edényeken, illatszeres üvegcséken és képeken kívül könyvkupacok bontották az asztalokat. És a földön is mindenütt nagy rakás könyv. A könyveken lehetett járni. Olyan volt, mint egy könyvtenger. A bútorok annyira tele voltak velük, hogy ha Feydeau írni akart, egy rajztáblát kellett használnia.” Érdemes szólni katonai szolgálatáról. Mindent elkövetett, hogy ne kelljen fegyvert fognia. Volt tisztiszolga, szanitéc, kutyasétáltató, krumplit pucolt, mosta az illemhelyeket. A katonáskodása mégsem múlott nyomtalanul, sem fizikai sem szellemi értelemben. Amikor leszerelt és a vonaton hazafelé utazott, a poggyásztartóezerszer játszották Párizsban. A bohózat és a vígjáték közötti darabokban a mulatságos helyzetek és viharosan kavargó, váratlan fordulatok elapadhatatlan forrásai törnek fel. A szereplőknek semmi közük a valósághoz, mégis minden következetlenségükben szigorúan hűségesek azokhoz a mintákhoz, amelyeket az élet kínál. A szigorú logika, a váratlan iránti érzék és a szédítő tempó lendületessége adja Feydeau színházának tartós értékét. A logarléc poétája Több mint érdekes, hogy ez az elképzelhetetlenül lusta', szórakozott, trehány ember milyen pontosan írta, szerkesztette darabjait. Mallarmé szerint Feydeau költészete a logarléc poé- zise, de nevezték a nevettetés Kaszás Mihály és Mertz Tibor főmérnökének is. Achard őt tartja Moliere után a legnagyobb vígjátékírónak. Ionescu is nagyra értékelte munkásságát, egyben korholta a kritikusokat, hogy mindenféle felma- gasztosító jelzőkkel illetik Fey- deau-t, de igazi felfedezéséhez nem jutottak el. Tény, hogy feltalálta a tárgyak komikus használatát. Az ágy főszereplő darabjaiban. Állandó erotikus szimbólum, de sohasem a szerelem színtere, hanem a félreértéseké. Mindig más bújik bele, sohasem az, akit várnak. A félreértések vígjátékaiban az őrület a félreértés legtisztább formája. Ionescu is ezt vallja. Feydeau szereplőinek némelyike a sorsszerű félreértések hatása alatt szinte a skizofréniáig jut el. Ezek a magányos hősök abszurd figurák, a szorongás pszichózisában élnek. Az abszurd egy adott helyzet ördögi csapdája, de Feydeau nem az abszurdból indul, hanem ide érkezik. Hősei ellentmondásosságát jól példázza, hogy korabeli úriasszonyok — akik darabjaiban is megjelennek — úgy gondolják: „Milyen kár, hogy nem lehet az embernek szeretője, anélkül, hogy megcsalná a férjét.” A nagy nevettető, ez a különös, komor ember végül csúnya véget ért. Ő, aki annyi nőnek élvette az eszét, a végén a sajátját is elvesztette. Méghozzá teljesen. Egy ifjú hódolójától kapott vérbaja ugyanis idővel elhatalmasodott rajta, a kór megtámadta az idegrendszerét. Dinasztikus gondolatai támadtak: III. Napóleonnak képzelte magát. Excentrikus viselkedése miatt a család végül 1919-ben kénytelen volt elmegyógyintézetbe küldeni. Két évvel később, 1921. június 5-én halt meg. Laurence Olivier is játszotta Feydeau klasszikussá vált, játsz- szák a Comedie-Francaise-ben, Londonban, az egész világon. Hiteles források szerint darabjait havonta száz színházban tűzik műsorra. Hazánkban először az 1800-as évek végén, majd a századforduló után a Vígszínház játszotta. Ady Endre nagy Feydeau- rajongó volt, de az említett előadásokat „agyoncsapta” kritikáiban. A pénteki szolnoki bemutatót, amelyet Bereményi Géza rendez, élénk szakmai érdeklődés is kíséri. A darab főbb szereplői: Seress Zoltán, Melkvi Bea, Mertz Tibor, Kaszás Mihály, Mihályfi Balázs, Molnár László, Császár Gyöngyi, Gazdag Tibor, Gombos Judit. A díszlet és a jelmez Bodnár Enikő elképzelése szerint készült. ■ Különleges előadásra készül a Szigligeti Színház. Május 16-án mutatják be a Párhuzamos világok című produkciót, amely két — egymástól meglehetősen távoli — műfajt egyesít. Igor Bauersima internetes drámáját, az Öngyilkos chatet nagy sikerrel mutatták be fiatalok előtt a közelmúltban. A mai kor elmagányosodását, sivár, gépies, lélektelen világát megjelenítő darabot most olyan előadással kapcsolják össze a szobaszín- házbeli bemutatón, amely épp az érzelmek fontosságát helyezi előtérbe. Az Angyali utazás című előtanulmány a Szigligeti Színház Pentimento Táncegyüttesének önálló produkciója, melynek koreográfusa Bodor Johanna és Boda János. Ők ketten is egymástól meglehetősen távoli műfajokat képviselnek. Míg Bodor Johanna táncosalapjait a balett és a modem Ellentétek vonzásában tánc adja, Boda János néptáncosként kezdte pályafutását. A két stílus ötvöződéséből különleges és nagyon izgalmas mű születhet. Bodor Johanna, a Győri Balett és a Szegedi Balett volt szólótáncosa, Imre Zoltán-díjas koreográfus második esztendeje vezeti a tánctársulatot, s a mostam koreográfia - mint a címe is mutatja - egy őszre tervezett nagy- színházi produkció előtanulmánya.- Számomra megható volt, amikor elém álltak a kirobbanó energiájú fiatal táncosok - volt Experidance-sek és szolnokiak vegyesen —, hogy szeretnének valami igazán értékeset, egyedit és jót, ugyanakkor közérthetőt, népszerűt alkotni. Akkor összenéztünk Boda Janival és eldöntöttük, hogy igenis megcsinálBodorJohanna juk. A színház vezetőinek pedig példaértékű volt a hozzáállása, hiszen lehetőséget kaptunk az önálló bemutatkozásra öt tavaszi előadás keretében. Ebben a darabban érzelmeket mutatunk Boda János be, az Öngyilkos chat egyfajta ellentéteként arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy ebben a mechanikus világban igenis érték a szeretet, az odafigyelés, a megbecsülés, fontosak a lelki dolgok. Mindez persze még csak előtanulmány egy nagyszínházi darabhoz. A Szobaszínház egyedi hangulata meghatározza a mostani előadást, a pici hely, nézők közelsége bensőségesebbé teszi az egészet. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogyan fogadják a nézők, s mi lesz az őszi folytatás. Boda Jánost jól ismerheti a szolnoki közönség. Román Sándor tánctársulatának szólótáncosa volt hat éven át, néhány hónapja azonban hazatért a Tisza partjára. — Sokat tanultam az Experi- dance társulatában, most viszont már szeretném mindezt önállóan kamatoztatni, koreográfusként is kipróbálni magam. Bodor Johanna mellett erre lehetőséget kaptam, így örömmel jöttem haza Szolnokra. Egyelőre Előadások A Párhuzamos világok május 16-án, 17-én, 22-én, 23-án és május 29-én 19.30-tól látható a Szobaszínházban. még keresem önmagam, de az eddigihez hasonlóan a magyar néptánc alapjaiból indulva, mégis önálló stílust kialakítva szeretnék dolgozni. A mostani előadás olyan próbálkozás, amelyben egymástól nagyon távoli stílusokat próbálunk összehozni. Ügy érzem, nem olyan nehéz feladat, mint első hallásra tűnik, csak meg kell keresni a közös utat. Nagy segítségemre vannak ebben velem együtt érkező régi kollégáim. Hamarosan kiderül, mindez hogy tetszik a közönségnek. Valóban szórakoztatónak, érdekesnek találják- e, vagy nyáron új utakat kell keresnünk... ■ Az oldal a Szolnoki Szigligeti Színház és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket a kulturális intézmény viseli.
