Új Néplap, 2003. április (14. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-11 / 85. szám

4. OLDAL MEGYEI TŰKOR 2003. Arilis 11., PÉNTEK Nem jogi képviselő, munka kell Karcag Lakatos Mihály évtizedek óta pedagógus, a Kiskulcsosi Általános Iskolában tanít. A szakján kívül, ami magyar- történelem, közoktatási szakértő is. Mivel három év­tizede ifjúságvédelmi felelős itt, most a romakérdésről faggattuk.- Tanár úr, ön miképpen szólítja a cigánygyerekeket?- Nálam a közel negyven év alatt nem volt és nem is lesz ro­ma gyerek, magyar gyerek. Gye­rek csak egy van, és rájuk általá­ban az a jellemző, ha egészsége­sek, szeretnek játszani, mozog­ni, viháncolni. Vagy ahogyan mondják rosszak, pedig ez alig­ha a rosszaság, inkább a korhoz kapcsolódó életkedv jele. A roma gyerekek talán szomorúbbak, olykor félénkebbek az átlagnál. Természetesen ezt az azonos ko­rdákra értem és nem arra az eset­re, amikor a tízévesek között há­rom túlkoros is akad. De nem ez a lényeg.- Hanem?- A legtöbb bajnak az az alap­ja, hogy a cigánygyerekek döntő többsége szociális hátránnyal ér­kezik már az első osztályba, a középiskolákról nem is beszélve. Lehetek én, lehetnek a pedagó­gus társaim bármilyen hivatástu­dattal, gyermekszeretettel meg­áldottak, ezen mi nem tudunk segíteni. Az iskola sem.- Akkor kinek, kiknek kellene egyengetni az útjaikat?- A társadalomnak. De ezt a segítséget nem tapasztalom. Év­tizedek óta beszélünk róla, de ennek a kézzelfogható eredmé­nyét nem látom. Most is például miniszteri roma megbízottak ügyködnek, akiknek a feladata a roma származásúak jogi képvise­lete, de ebből lentre, mondjuk ide Karcagra semmi sem jut. Mert akiket ez érintene, azoknál teljesen másról van szó.- Pontosabban miről? — Nincs pénz, ez a lényeg. És ha pénz nincs, kenyér, ennivaló, ruha sincs, meg nem fizetik ki a A beilleszkedéshez pénz is kell - állítja La­katos Mihály FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS közüzemi díjakat. Mindehhez nem jogi képviselet, munkahely kellene. Nem segély, hanem munkalehetőség. Mert ma aki dolgozni akar, az se tud, mivel messzire el kellene járni. Pedig a roma társadalom gondjaival nem Pesten, Szolnokon, Győrben kell foglalkozni, hanem ott, ahol él­nek. Nagyon sok tehetséges ci­gánygyereket tanítottam a hatva­nas évek óta: nem kevés a jó han­gú, mozgású, éles eszű köztük, de valahol, valahogyan általános iskolai tanulmányaikat befejezve közös a sorsuk: elkallódnak. Ta­nulás helyett háromgyerekes apák, munkanélküliek lesznek, így termelődik újra az a réteg, amellyel már ma sem tudunk mit kezdeni.- Mi a megoldás? — Szerintem az integráció, még ha megköveznek is érte. Termé­szetesen soha nem erőszakosan. Ha ez önkéntes, elfogadható. Ha nem, akkor nem kell erőltetni. Egyébként a pedagógusok között is megoszlik a vélemény, mi a jó. Ha együtt, vagy ha külön járnak, tanulnak. Én mindig a gyerek ér­dekét nézem, éppen ezért ezt az egész folyamatot az óvodában kellene kezdeni. A roma gyerek­nek mázott is több kell a szere- tetből. Úgy tudnának beillesz­kedni a magyarság közé, ha töb­bet pátyolgatjuk őket. Legalább is kezdetben, az óvodákban, az iskolákban, sőt a gimnáziumok elején is. Mert ha nem, akkor ko­rábbi életmódjukból eredendően már 12-14 évesen más irányt vá­lasztanak. Mert ezt látták őseik­től, ezt hozták magukkal. Már pedig ezt a folyamatot, a beillesz­kedés nem könnyű részét pedig csak lentről lehet kezdeni. Mondjuk az óvodában. Ugyanak­kor a beilleszkedéshez, a fenn­maradáshoz pénz is kell. Ehhez pedig munkahelyek. Amíg ezek nem jönnek létre, olyan az egész fáradozás, mintha fából vaskari­kát szeretnénk csinálni. És az Atyaúristennek nem értjük, hogy se elsőre, se másodikra, se hu­szadikra nem sikerül. _____ D. SZABÓ MIKLÓS Az embereket öröm szolgálni Ha valaki hatvanéves kora körül számvetést készít, néhány érdekes dolog mindenképpen kiderül. Nincsen ez máskép­pen dr. Ducza Lajosnál sem, aki jelenleg a mezőtúri főisko­la docense. Ha visszanéz a különböző beosztásaiban eltöl­tött évtizedeire, fehéren-feketén beigazolódik: vethette bár­hová a sors, ki tudja miért, de mindig olyan helyre került, ahol emberekkel találkozhatott, érintkezhetett. Ráadásul ügyes-bajos gondjaikkal, kéréseivel foglalkozhatott. Kisújszállás Virtigli kisújszállási, már a dédap­ja is azon a környéken lakott. Debrecenben elvégezte az agrártudo­mányi egyetemet, majd Gödöllőn a tanár­képzőt. Szép és érde­kes huszonöt év követ­kezett a Nagykun Ter­melőszövetkezetben, illetve a jogelődeinél. Noha hivatalosan az állattenyésztés tarto­zott hozzá, már akkor is rengeteg emberi ké­rést hallgatott meg és a lehetőségekhez képest igyekezett segíteni. A rendszerváltás előtti, utolsó években elnökhelyettesként szolgált, és a többiek arra kérték, induljon az első szabad válasz­táson. így tett, a körze­tében nyert és városi képviselő lett. A hatalomért ma­rakodó pártok nem tudtak dönte­ni, hogy a jobb vagy a bal oldal képviselője legyen-e a tfáros első embere, s végül őt kérték fel erre a feladatra. így lett a rendszervál­tást követő első polgármester, mert mind a két oldalnak, no meg a szavazóknak is megfelelt. Két cikluson át állt a város élén. Kemény leckét kaptak: meg kel­lett tanulni az önigazgatást, az önálló gazdálkodást. Szerencsé­re nagyszerű képviselőtársak vették körül, így sok mindennel gyarapodott Kisújszállás: hulla­déklerakó teleppel, áruházzal, portalanított utakkal, tornate­remmel, új épületszárnnyal a szakmunkásképzőben, kerék­párúttal, mutatós emlékművel. Szívügyének tekintette a hagyo­mányok megőrzését, a helytörté­ott dolgozik a docens úr, aki a di­ákok szavaival élve, nem véreng­ző tanár. Szerencséje van, hiszen nem csak az elméletet tudja, de a szövetkezetben a gyakorlattal is évekig ismerkedhetett. Akkor is, ha azóta változott az ágazat hely­zete. Éppen ezzel kapcsolatban folytatnak kutatásokat. Imád tanítani, jól érzi magát a főiskolán. Naponta átjár, nem nagy a két város közt a távolság. Az embereket szolgálni mindig, minden korban öröm - vallja élete értelméről, céljáról dr. Ducza Lajos FOTÓ: CSABAI ISTVÁN neti kutatásokat, szerkesztette a Nagykun Kalendáriumokat, azo­kat a helytörténeti füzeteket, amelyekből tíz év alatt tizenket­tő is megjelent szakavatott szer­zők tollából. Csábították más munkahelyre, munkakörbe, de nem vállalta. Mert itt nőtt fel, idekötik a gyöke­rek, és az évtizedek során legfel­jebb annyi változott, hogy az II- léssy utcából családostul, gyere­kestül az Ifjúság utcába költö­zött. 1998-ban másik polgármestere lett a településnek, és mivel óra­adó volt a mezőtúri főiskolán, meg a doktori értekezését sertés- tenyésztésből írta, meghívták az állattenyésztési karra. Azóta is Nem sértődött, inkább elégedett ember. Kisújon Pro Urbe-díjat kapott, de átvehette közéleti munkásságáért a Nagykunságért elismerést is. Azután képviselő­nek választották, továbbá a vá­rosvédő egyesület tiszteletbeli el­nöke, miután tizenöt évig vezet­te ezt a civil szerveződést. To­vábbra is foglalkozik helytörté­neti kutatásokkal, és ameddig el­fogadják, szívesen tanít, adja át tapasztalatait a főiskolán. Mert azt tartja: az embereket szolgál­ni, nekik segíteni öröm. Agronó- musként éppen úgy, akár polgár- mesterként, képviselőként, hely- történészként, főiskolai docens­ként ... Még hisznek a csodában Szűcs Károlyné azon árvízkárosultak egyike, akik a hivatalos statisztikák szerint nem szenvedtek kárt. Pedig házán már veszélyes méretű repedések keletkeztek. Nagyrév Szűcs Károlyné számára három évvel ezelőtt még áldásnak tűnt, hogy az ő és szomszédai házát elkerülte a szomszédos Tisza óriási ára­dása. Aztán ahogyan teltek a hónapok, az öreg vá­lyogház állapota napról napra rosszabbodott. Először csak a nedves, dohos levegő okozott Az 1999-es és a 2000-es esztendő árvizeit követően csak azok kaphattak állami kártérítést, akik a megjelölt, szűk ha­táridőig benyújtották igényüket. Magyarán csak az áradó folyó által elmosott épületek tulajdonosai kaphattak anyagi segítséget, ám akiknek az átázott vályogházuk egy évvel később ment tönkre, már semmiféle kártérítést nem fizet­tek. Ez pedig elsősorban a szegény sorban élő embereket érinti a Tisza mentén. kellemetlenséget, majd az ajtók és az ablakok sem nyíltak már olyan könnyen a megsüllyedő falak miatt, végül a ház fala is megrepedt. — Hiába volt biztosításom, nem fizettek sem­mit. Az önkormányzat sem tudott fizetni, azt mondták, nekik erre sajnos nincs keretük. Még a rezgéskárra sem kaptam egy fillért sem, pedig a házam előtt mentek el mindig a homokkal megrakott autók, még a csillár is beleremegett - mesélte a betegséggel küszködő asszony. Szűcsné és szomszédai a folyóval zajló küz­delemben először szerencsésnek mondhatták magukat, hiszen csak a járda melletti árkok tel­tek meg vízzel, ám így utólag néhányan talán jobban jártak volna, ha elviszi házukat az ára­dás. Akkor ugyanis megfelelhettek volna az ál­lami kártérítés feltételrendszerének, így azonban a kilátástalanság egyre nagyobb, előbb-utóbb ki kell költöznie Szűcsnének abból a házból, melyben már negyedszáza­da él.- A kis nyugdíjból ezt nem lehet megcsináltatni, a hiva­talos szervek pedig nem fog­lalkoznak velem, mondván későn szóltam. Most akkor mit tegyek? - tárta szét kar­ját az özvegyasszony. - Az egész telet úgy vészeltük át, hogy nem tudtuk rendesen becsukni az ablako­kat, mert eldeformálódott a tok. De hátha törté­nik valami csoda... PÓKÁSZ ENDRE Bűnmegelőző közösségek Szombaton tartja küldöttközgyűlését a megyei polgárőrszövetség Megyei információ Több mint egy évtized telt el azóta, hogy a rendszervál­tást követően megyénkben is megalakult az első polgárőr­szervezet. Azóta évről évre szaporodik az egyesületek száma, újabb és újabb tagok vállalkoznak arra, hogy a bűnmegelőzés eszközeivel pozitívan befolyásolják tele­pülésük közbiztonságát. A mozgalom tehát nem csak hogy nem „laposodott” el a hosszú évek alatt, hanem egyre népsze­rűbbé és kedveltebbé vált a lakos­ság körében.- Az, hogy a bűnmegelőzés iránt elkötelezett emberek egye­sületekbe tömörültek, bizonyára annak is köszönhető, hogy a rendszerváltást követően meg­szűntek a régi közösségek, bará­ti társaságok. A közösség iránti igény azonban megmaradt, ami párosult a közbiztonság megóvá­sának szükségességével, így jöt­tek létre a különböző polgárőr egységek - vélekedik Kolozsi Jó­zsef, az Országos Polgárőr Szö­vetség megyei szövetsé­gének elnöke. A mozga­lom mára eljutott odáig, hogy a lakosság egyre inkább érzékeli a pol­gárőrség szerepét, s nem utolsó sorban kez­di elismerni a munkáját - tette hozzá. A rendőrséggel való kapcsolatot kezdettől fogva az együttműködés jellemzi, amibe ugyan­úgy beletartozik a közös szolgálatellátás és a rendőrségtől kapott szakmai segítség is. A helyi rendőrök is felis­merték a segítőtársat a polgárőr-egyesületek­ben, így azokban a tele­pülésekben, ahol a kör­zeti megbízott komo­lyan veszi a polgárőrök tevékenységét, ott segítségre, tá mogatásra számíthat általuk. Kolozsi József elmondta, a el múlt év több szempontból is ki A MEGYEI POLGÁRŐRSZÖVETSÉG ELMÚLT ÉVI TEVÉKENYSÉGÉNEK ADATAI: szolgálatban eltöltött idő: 236 e. óra jelzés a rendőrségnek bűncselekmény gyanúja miatt: 912 eset tettenérés: 150 eset rendőri intézkedések segítése elfogás: 102 eset tettenérés: 170 eset emelkedőén sikeresnek ítélhető. A korábbinál lényegesen kedve­zőbb költségvetési helyzetben gazdálkod­hatott a megyei szövet­ség, gyarapodott a tag­létszám is, új egyesüle­tek jöttek létre. 2002- ben kezdte meg műkö­dését Tomajmonosto- rán, a Jászberény ne­Megyénkben 1991-ben Jászalsószent- györgyön alakult meg az első polgárőr­egyesület. Jelenleg 70 településen, 68 szervezet működik, a taglétszám eléri a 3400-at. A polgárőrök között egyre több hölgy található, létszámuk a megyei tag­ság 10 százalékát közelíti. A lehetséges eszközökkel az önkormányzatok is segí­tik a szervezetek munkáját. A polgármes­terek közül harmincán maguk is tagjai a helyi polgárőrszövetségeknek. szűri részén tevékenykedő, vala­mint a Tiszasason létrehozott szervezet. Jelenleg Martfűn van alakulóban újabb egyesület. Rendőrkapitányságonként meg­alakították az 5-5 fős közlekedé­si polgárőr csoportokat, melyek tagjai digitális fényképezőgépek­kel felszerelve a rendőrök szak­mai útmutatásai mellett igyekez­nek hathatós segítséget nyújtani a közlekedési balesetek helyszí­ni szemléjén. HGY FOTÓ: MÉSZÁROS J. Szűcs Károlyné házát már csak a lélek tartja össze

Next

/
Thumbnails
Contents