Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-06 / 55. szám

4. OLDAL A S Z E RKESZTÖS É G POSTÁJÁBÓL 2003. Március 6., csütörtök Sínen vagyunk? Január végén egy reggelre több száz település maradt vasúti összeköttetés nélkül, mert a nem villamosított mellékvona­lakon közlekedő Bz;motorko- csikat leállította a MÁV. A sta­táriumról csak másnap reggel értesültek az emberek, amikor nem találták sehol a piros vona­tot. Egyes hírforrások állítják, a hibáról már jóval korábban is tudtak, ezért érthetetlen, miért nem lehetett felkészíteni az utasokat erre. Igaz, hogy a problémák meg­oldására gyakran ajánlják a hallgatást, mint megoldást, de csak az emberi kapcsolatok­ban, s az is igaz, hogy „a dolgok maguktól is elintéződnek”, de talán ennél komolyabb ügyről volt szó. Tisztelet a Volánnak, mert korrektül kezelte a felfor­dulást. Később a buszjegyekkel lett zűr, mert kiderült, csak azokat illeti meg a visszatérítés, akik­nek vasúti bérletük van és a buszjegyet is megőrizték. A sok rendetlen ember között mind­össze 165 rendes akadt, ennyi­en járultak a pénztárak elé. Á rendkívüli helyzet miatt (máskor talán másért) a kártérí­tési felelősség kérdése nem me­rülhetett fel. Pedig a nagy fel­fordulás miatt vizsgák, fontos tárgyalások, orvosi kezelések is elmaradtak. Jó hír, hogy megjöttek a megrendelt alkatrészek, hama­rosan helyreáll a rend az or­szágban. Csak újabb baj ne le­gyen! VARGA KÁROLY, KARCAG Ki tud róla? Nem mintha értékben számot­tevő lenne, de esetünk példája egy hivatali összevisszaságnak és tizennyolc ember becsapásá­nak: eltűnt 77 aranykorona érté­kű legelő. Legalábbis ezt mond­ja a földhivatal. .Azt írják: „...megállapítom, hogy a neve­zett földrészlet már nem léte­zik.” írja még, hogy 3 ezer fo­rint illeték fejében lehetősé­günk van fellebbezni (lehet, hogy azt is megtudnánk, hová lett?). Úgy tudom, ezeknek a föl­deknek az intézése illetékmen­tes. Vagy az erre vonatkozó ren­delet sem „létezik" már? A papírforma szerint eltűnt legelőt a 18 ember úgy kapta, mint osztatlan földterületet. A termelőszövetkezet szerződést kötött velünk, hogy használhas­sa. Haszonbérleti szerződésünk 2001. december 31-ig volt, addig fizetett is a szövetkezet nekünk. 2002-ben kértük a földhivatalt, ossza meg az ingatlant a tulaj­donostársak között és önálló in­gatlanná alakítsa ki. Ekkor kap­tuk a választ, hogy nincs föld. Hová lett? Ki tud róla? RÁCZ ANDRÁS KISÚJSZÁLLÁS Most már mindent tudok Városunk több száz gépjármű-tu­lajdonosához hasonlóan a napok­ban kaptam meg gépkocsim ez évi adójáról szóló önkormányzati határozatot. A szomszédommal beszélgettem, és kiderült, ő is ugyanazzal az indoklással kapta meg, bár neki más kategóriájú au­tója van. Többször átolvasván az unifor­mizált indoklást, csak annyit mondhatok rá: tetszik. De az ért­hető jelzőt még nem „érdemelte ki” nálam, és a szomszédomnál sem. Tetszik az ötmondatos magya­rázat, ami jó Trabanttól a nyerges vontatóig minden járműre, pon­tosabban az azokra kiszabott adók megindoklására. Tetszik, mert aki megfogal­mazta, láthatóan nem pazarolta az adófizetők pénzét, nagyon ta­karékosan bánt még a számító­gép billentyűzetével is, hisz mi­nek azt potyára nyomkodni, hogy hozzáillessze az indoklást az adott járműhöz. De mi is ez az univerzális öt mondat, amiből megtudhatom, hogy miért 8 640 forint az adóm? Az elsőből azt tudtam meg, hogy azért ennyi, mert az 1991. évi LXXXII. törvény megváltozott. A második szerint azért, „mert megállapította”, hogy én vagyok a „tulajdonosa/üzembentartója a felsorolt gépjámű(vek)nek”. A harmadik mondat szerint azért, mert az adókedvezmény mértéke módosult. Majd e módosulást részletezi a negyedikben. Ebből a többszörösen összetett „mondatszerkezet”-ből kiderül, hogy az ENSZ-EGB sok számú előírása szerint 20 százalékos, va­lamint az EURO 2 és az ENSZ- EGB másik számú előírásának megfelelően 30 százalékos ked­vezmény jár. Majd az utolsó mondatban azt közli, hogy a ha­tározatot a már fent hivatkozott törvény és városunk közgyűlésé­nek Y-számú rendelete alapján hozta meg. Szóval, tetszik a határozat in­doklása, mert azt ugyan nem tud­tam meg belőle, miért is ennyi a gépkocsim adója, de kezdem megérteni az iraki válság okát. Szegény Szaddám, milyen nehe­zen értelmezheti a leszerelésre vonatkozó ENSZ-előírásokat, ha az ENSZ gépjárműadó-előírásai is ilyen érthetetlenek! _________________VASS GYÖRGY, tZOLNOK Eg y oviban négy ikerpár A besenyszögi óvodába százharminchat kis­gyermek jár, akikkel tíz óvónő foglalkozik. A harmincas létszámú csoportok munkája az adaptált Lépésről lépésre programra épül. Az intézmény nagy hangsúlyt fektet a gyerme­kek egyéni képességeihez igazított fejlesz­tésre, emellett fontosnak tartja a családi kap­csolatok ápolását, hiszen velük együttmű­ködve sikeresebbek a nevelési célkitűzések. Az óvónők szívesen járnak tovább­képzésekre, nyitottak az új nevelési irányzatokra. Az intézmény pályázatai sikeresek, a kapott pénzt játék- és tornaszerei­nek gazdagítására fordítják. A mindennapokat kirándulások és ünneplések teszik színesebbé. Jártak például a nagycsoportos gyerekekkel a szolnoki Repülőmúzeumban, ren­deztek családi napot, ahol együtt ját­szottak szülők, gyerekek, óvónők és dajkák, Ópusztaszerre is ellátogattak a szülőkkel közösen. A falunap prog­ramjába az óvónőkből verbuválódott kézművescsoport is bekapcsolódott. A lehalászás idején a tiszasülyi halas­tóra kirándultak. Az egészség hónap­jában a nagycsoportosoknak vetélke­dőt rendeztek. Egyik legkedvesebb élményük kö­zött tartják számon a lovas kocsin érkezett Miku­lást és a karácsonyi műsorban látott bűvészpro­dukciót. A telet vidám farsanggal búcsúztatták, a sokféle jelmezbe bújt gyerekek jót mulattak a bo­hócok műsorán. Besenyszög ritka „adottságok­kal” rendelkezik: sok az iker. Hogy ennek mi a titka, még nem tudták megfejteni. Tény: jelenleg is négy ikerpár jár óvodába. ■ Népviseletbe öltözött „nyitótáncosok” A „ zsűri” döntésére várva Emléktábla lehetek Végre, végre minden álmom való­ra válik. Ha ledolgozom a har­minc-negyven évet, ha átvészelek négy-öt pedagógiai programot és néhány kerettantervet, sok, szép, változatos tankönyvet - és még mindig bizakodva tekintek a pe­dagógia kék egére -, akkor meg- érdemlem, hogy rólam nevezze­nek el egy iskolai tantermet! Per­sze, ha ezt különböző fórumok is jóváhagyják. Réztáblán csillog a nevem! Sőt, a becenevem! Hiszen egész életemben erre vágytam, én, a szerény, egyszerű pedagó­gus. A lámpás. Akinek fénye né­ha elhomályosult, mert nem volt olaj, ami táplálja. Ez a táblaötlet remek talál­mány. Annak, aki kitalálta, és annak, aki elkészíti a sok-sok réz­táblát. Szívemből gratulálok az ötlethez. LAKATOS MIHÁLY TANÁR Játék a tűzzel Sok a tűz. A -napokban történt kollégiumi esetnél lezárt mene­külési útvonalat találtak a tűzol­tók. Ez súlyos mulasztás, mond­ta a szakember, mert veszély- helyzetben ez szolgál a mentés­re, ezért nagy felelősséget vállal az, aki ráccsal, lakattal elzárja. Ahol sok ember él együtt — ilyenek a tízemeletes házak is — , nagyon kell vigyázni. Minden egyes lakónak nagy felelőssége van abban, hogy biztonságban, nyugodtan élhessenek a csalá­dok otthonaikban. A szolnoki Móra Ferenc út egyik házában la­kom, rendes emberek között, mégis félek. A fentebbi emeletek valame­lyikéről rendszeresen kidobja va­laki a cigarettacsikket. Gyanítom, az illető szándékosan úgy dobja, hogy beessen, másképp ugyanis nem kerülhetne a loggiákra. Leg­utóbb azonban nagy baj történ­hetett volna, mert nem íramvadt el a csikk. Ha nem járok kinn (tél lévén), esetleg otthon sem va­gyok, nem veszem észre, hogy ég a linóleum. Kigyulladhatott volna a lakásom, de talán az egész ház is. Említek egy másik példát, ami sajnos szerencsétlenebbül végző­dött. Ismerősöm egy nagy forgal­mú utcában lakik, ahol végig au­tók parkolnak. Náluk is és a szomszédos lépcsőházban is van olyan dohányos, aki az emeleti ablakból rendszeresen kidobálja az utcára az égő cigarettát. Eshet­ne járókelőre, vagy akár babako­csiba is... Egy alkalommal kigyul­ladt az egyik ott parkoló autó. Aki a tüzet okozta, lehetett járó­kelő is, de lehetett a „dobálók” valamelyike is. A tűzoltók eloltot­ták a tüzet, az autótulajdonos sok pénzért rendbe tetette a jár­művet. A cigarettázók azóta is ki­dobálják, sőt, egyikük a teli ha­mutartót is rendszeresen az utcá­ra önti ki. Azt nem tudom, mit lehet ten­ni ilyen helyzetekben, de meg kellene találni a erre is megol­dást. __________________________D. V., SZOLNOK Sz álkaeffektus Vitákban érlelődik az igazság: az elmúlt hetekben is heves szócsa­tákat vívtak a parlament falai kö­zött a pártok. Az ellenzék szerint káosz van a kormányban, előbb a nyolcak levele, majd „árnyék ve­tődött” az egyik miniszterre. Leg­inkább talán ez izgatta fel az in­dulatokat. Nem értem, miről beszélnek. Mintha ellenzékben mindenki megjavult volna. Más szemében a szálkát is észreveszik, a magu­kéban a gerendát sem... Az előző ciklusra igazán nem lehetett azt mondani, hogy minden a legna­gyobb rendben volt. A közszájon forgó ügyeket felsorolni is ne­héz, a közélet tisztességtelensé­ge csúcsokat döntött, a ciklus vé­gére már csak az feljelentgetések tartották mozgásban a politikát. Ellenzékben mintha a becsüle­tesség lovagjait látnánk, akkor viszont mélyen hallgattak, ami­kor a különleges képességű elv­barátok a szemünk láttára zse­belték ki az államkasszát. Ha va­laki szóvá tette a gyanús ügylete­ket, az volt a válasz rá, hogy nem kell elébe menni a dolgoknak, majd az igazságszolgáltatás tisz­tázza. Hát azóta néhányat valóban tisztázott... _________________ORDAS OY„ JÁSZBERÉNY A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások — a levélíró elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával — szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztő­ség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@ujneplap.hu) A kiszolgáltatottakért szólok Jobb félni, mint megijedni A február 19-ei lap egyik írása a benzinkutasokkal és a Mól nyere­ségével foglalkozott. Igen közel­ről érint a téma, a családban van benzinkutas. A Mól az utóbbi időben talán már a legutolsó kutat is bérbe ad­ta. Nem ismerjük ennek feltétele­it, de az biztos, hogy a dolgozók­nak nem jó ez a rendszer. A brut­tó órabér 266 forint, tehát a mini­málbér. Ennek fejében kiszolgálja a vevőt, kocsit mos a mosóban, havat lapátol, söpör, WC-t takarít, kezeli a pénztárat, a shopáruért felel leltárilag, és kiszolgál. A bor­ravaló, amit pirulva fogad el, el­megy általában a hiányra, mert az bőven van, sok a lopás. Ha valaki fizetés nélkül távozik, azt is ő té­ríti meg. Egyszóval igen felelős­ségteljes és veszélyes munkát vé­gez a benzinkutas a minimálbé­rért. Ennyit kap az is, aki 5-6, esetleg 8 osztállyal az utcát söpri. A benzinkutasnak következő iskolai végzettségre van szüksé­ge: érettségi, bolti eladó, kútkeze­lői szakvizsga — többségüknek még van ilyen-olyan szakmája is. Időnként (igen gyakran) meg­jelenik egy jól fizetett vezér, eltol­ja a polcokon az árut, alánéz mindennek, és ha porszemet talál vagy a nyakkendő nem úgy áll a 30 fokos melegben, ahogy azt ő elképzeli, könnyen megkapja a dolgozó, hogy ha még egyszer így vagy úgy, holnap már ne is jöj­jön. Mert ugye, nem fontos itt dolgozni... Mit tehet a mai világban a dol­gozó? Nyel egyet, számol háro­mig, tízig. Alázkodik és dolgozik tovább. Ha kilépne, húszán jön­nek a helyére. Sajnos, ezzel élnek vissza a nagyvezérek. Kérdezem, s ha valaki tudja, adja meg rá a vá­laszt: meddig kell a magyar ben­zinkutasnak - és nemcsak neki, hanem a buszvezetőnek, a bolti eladónak, a varrónőnek, az ápoló­nőnek és a többieknek - ilyen megalázó bérért megtermelni a ja­vakat, meddig rakhatják pirulás nélkül zsebre az aránytalanul ma­gas fizetéseket a haszonlesők? Mit ír erről az európai uniós csatlako­zás szövege? Mikor lesz nekünk egy kicsivel jobb? Addig össze­szorított foggal dolgozz, magyar benzinkutas, eladó, buszsofőr, nő­vér, varrónő!... A profitot úgysem te rakod zsebre — és ez helyzet független párttól és kormánytól... EGY BENZINKUTAS HOZZÁTARTOZÓJA Felkaptam a fejem, amikor az év elején egy idős asszony három­havi áramfogyasztásért 24 millió feletti számlát kapott. Ez a szám annyira nonszensz, hogy nevetni kell. S ez végigment a szolgáltató számítógépes rendszerén, ki is postázták! A szolgáltató mentsé­gére legyen mondva, hogy az eset után kénytelen-kelletlen mentette magát, bár félig nyitva hagyva a kérdést (hátha mégis a nénike pazarolt), amikor úgy fo­galmazott: „feltehetőleg az okoz­ta a problémát, hogy nem nulla állással helyezték üzembe az új árammérőket”. Hát ez sem olyan aprócska hiba, amitől ne inogna meg a fogyasztó bizalma. Pár héttel később újabb esetekről adott hírt a tévé, ezek száz-két­százezres tételek. De vannak más példák is. Szomszédom fi­zette rendesen a megállapított havi átalányt, mégis kapott egy százezer feletti számlát, és még azzal is meggyanúsították, hoz­zányúlt az órához. Csak hosszas utánajárással tudta tisztázni ma­gát. Pár héttel ezelőtt hallottam, hogy egy dél-alföldi városban a mérőórával nem rendelkező tár­sasházi lakókra melegvíz-túlfo­gyasztás címén 5 millió forint fe­letti összeget szabtak ki. Az előz­mény az volt, hogy hiány kelet­kezett a szolgáltató adataiban, valahová eltűnt a víz, ezért úgy gondolták, fizessenek a lakók. Később ugyan visszakapták a pénzüket, de az idegeskedést senki nem térítette meg nekik. Emlékeznek? Egy időben a tele­fon volt a mumus. És ne felejt­sem ki azt a nyolcvan feletti nénit sem, akiről egy ellenőrzés ázt ál­lították, megpiszkálta a gázórát. A példák igazolják, a szolgálta­tókkal adódhatnak problémáink. Jobb félni, mint megijedni, ezért ki kell építeni a saját védekezési mechanizmusunkat. Ha ugyanis a szolgáltató vádol, annak ellen­kezőjét nekünk kell bizonyítani. Furcsa paradoxon. Én kiépítet­tem a védekezés módját. Kezdet­ben úgy, hogy levettem az egy­számláról a telefont. A gázóra­cserénél és a villanyóra-ellenőr­zés alkalmával megerősítést kér­tem arra, hogy minden rendben találtak. Számláim befizetését időnként egyeztetem telefonon, így talán nyugodtan hajthatom álomra a fejem. ____W. R. E., SZOLNOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents