Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-29 / 74. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2003. Március 29., szombat Régiók az unióban A Miniszterelnöki Hivatal Területfejlesztési Állam­titkársága és a Nemzeti Területfejlesztési Hivatal szervezésében észak-al­földi regionális konferenciát tartottak Szol­nokon, a megyeházán „Régiók az unióban” címmel. A jelenlévőket Botka Lajosné szolnoki polgármes­ter köszöntötte. Mint hangsúlyozta, a közös gon­dolkodásban, a fejlesztési programok megvalósí­tásában is újszerű rendszer a régió, amelyben nem a versengés, hanem az együttműködés, a szolidaritás elve kell hogy érvényesüljön. Dr. Nagy Sándor területfejlesztésért felelős po­litikai államtitkár előadásában kiemelte: az esély­ről szól majd az ápri­lis 12-ei európai uni­ós csatlakozásunkról döntő népszavazás, arról, hogy megte­remtjük-e mindazon feltételeket, amellyel az Európai Unió tag­jai lehetünk, és elin­dulhatunk a felzárkó­zás útján. Mint mondta, bár sok problémával is szem­besülünk, de sokkal több az előny, amit a csatlakozással elér­hetünk. Szólt a régi­ók gazdasági-szociá­lis különbségeinek mérsékléséről, az er­re nyújtandó uniós pénzügyi forrásokról, s mint aláhúzta, a re­gionalizmus szerepét azért is kell komolyan ven­ni, hogy okosan tudjuk felhasználni ezen forráso­kat. A Strukturális Alapok franciaországi tapaszta­latairól Francois-Xavier Level tanácsadó tartott előadást. Kifejtette: az uniós csatlakozás célkitű­zése az európai regionalitás megteremtése, s a csatlakozással éppen ezért az is cél, hogy a lema­radt régiók minél könnyebben, gyorsabban tudja­nak felzárkózni az európai átlaghoz. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy nagyon sok pénz áll rendelke­zésre az Európai Unióban azon területek számá­www.eukk.hu ra, amelyek kissé le vannak maradva - ám a pénz nem cél, hanem eszköz ebben az esetben is. Mint mondta, nekünk kell megfogalmaz­ni azt a stratégiát, az adott régión belüli fejlesztési célt, amit ezzel a pénzzel meg lehet valósítani. Franciaországi tapasztalatai alapján kijelentette: ahhoz, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöket megfelelő módon tudjuk ki­használni a regionális fejlesztésre, együtt kell tud­ni működni Brüsszelen kívül például spanyolor­szági, írországi vagy francia régiókkal is, hiszen velük kerülünk majd később összehasonlításba. Franciaországban jelenleg a decentralizáció új etapját teremti meg a kormány azzal, hogy a lo­kális, helyi érdekeket igyekszik előtérbe helyezni, A konferencia levezető elnöke Elek Sándor, a megyei közgyűlés alelnöke volt FOTÓ: M. J. ezzel a régió versenyképességét növelni, ami se­gítheti az európai pénzügyi alapokhoz való hoz­zájutást. Alex Ray, a Miniszterelnöki Hivatalban dolgo­zó előcsatlakozási szakértő előadásában számos, Angliában megvalósult, épületekben is „testet öl­tött” projektet mutatott be, amelyeket a Struktu­rális Alapokból finanszíroztak, s amelyek alapján képet kaphatott a konferencia hallgatósága arról, hogy milyen fejlesztéseket lehetne megvalósítani Magyarországon is. (PR) KIS VERSMONDÓK. Megyei vers- és prózamondó, valamint dal­éneklő versenyt rendezett tegnap névadója tiszteletére a szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola. A rendezvényen tizenhat isko- la több mint hatvan tanulója adott számot tudásáról. fotó: cs. i. Nézőpont TELEKI JÓZSEF New Yorkba zarándokoltak Ez a harc lesz a végső? A megye négy településén (Szolnok, Jászbe­rény, Tiszaszőlős, Nagyrév) is időközi válasz­tásra készülnek. Bár Tiszaszőlősön és Nagyré­ven most dől el a polgármesteri szék sorsa, mégis bizton megjósolható, hogy a pártok figyelme leginkább Szolnokra fog összpontosulni, ahol egyetlen választókerületben kell eldönteni, ki képviseli majd az ott élőket. Mindez annak elle­nére igaz, hogy a megyeszékhelyen gyakorlati tétje nincs a szava­zásnak. Bárki is nyeri el a voksok többségét — akár a jobb, akár a baloldal — az nem rengeti meg a szocialisták fölényét a városve­zetésben. Csak presztízscsatá­ról lenne szó? Részben minden­képp. Az őszi választá­son ugyanis éppen a vá­rost négy éve irányító polgármester „játszott döntetlent” egy kevésbé ismert MSZP-s jelölttel. Másrészt Szolnok tizenöt egyéni választókörzetből ti­zenötben a szocialista jelölt lett a befutó, így nem csoda, ha a még „nyitott” tizenhatodikban is nyerni szeretnének. Ám nem csak a presztízs ösztönzi a pártokat. A választók ugyanis akarva-akaratlanul az elmúlt fél évről is véleményt mondanak. így mindkét oldal számára egyfajta visszaigazolása lesz a szavazás az eddig megtett útnak. Nem csoda, hogy bár még hónapok vannak a választásig, ám a közgyűlés munkáját kívülről figyelők - és ők vannak többség­ben - úgy érzik: a kampány már el is kezdődött (a szocialisták már a jelöltjüket is megnevezték). Pontosabban mintha be sem fejeződött volna. A szolnoki képviselő-testületben a korábbi években megszokott „békés egymás mellett élést” ugyanis fel­váltották a pártcsatározások. A szakmai vitákat a politikai ütés­váltások; az egymásra mutogatások az együttműködés hiányá­ért. Mindezt jól jelzi az önkormányzati üléseket követő, gyak­ran igen éles hangú nyilatkozatháború is. Kérdés azonban, hogy a vitáktól terhes hónapok után lehet-e még béke a városvezetésben. A választók mindenesetre remé­lik, hogy ez a májusi harc lesz a végső... A választók az elmúlt fél évről is véleményt mondanak NAGYKUNSÁG SZÉPE. Kar cag idén is megrendezi a Nagy­kunság Szépe versenyt. A meg­méretés április 5-én lesz a mű­velődési központban, de NYERTEK. A karcagi önkor­mányzat az Ifjúsági, Gyermek és Sportminisztériumtól egy­millió forintot nyert a városi ká­bítószerügyi egyeztető fórum idei működtetésére, de ■ Idén március 15-én volt 75 esztendeje, hogy a New York-i Kossuth-szobrot lelep­lezték a Riverside Drive-on. Háromnegyed évszázada közel félezren zarándokoltak el Magyarországról az avatóünnepségre — többségük az Olympic nevű óceánjárón —, az idei évfordulón viszont csupán egy harmincnégy fős delegáció képviselte ha­zánkat, közöttük pedig az egyetlen me­gyei érdekeltségű, a törökszentmiklósi Sülye Károlyné volt jelen. A zarándokutat a 2001-ben létrehozott Kos­suth Koszorúja Alapítvány szervezte. A szer­vezet korábban számos közös programon és pályázaton vett részt a törökszentmiklósi szalmafonó klubbal, illetve a városi művelő­dési házzal, így nem volt véletlen, hogy a ba­ráti kör elnökét, s egyben a kulturális intéz­mény vezetőjét meghívták a tengerentúli ün­nepségre. — Ezúton is szeretném megköszönni azoknak a cégeknek és vállalkozóknak a tá­mogatását, akik a félmillió forintot megha­ladó utazási költségeimbe besegítettek - kap az alkalmon Sülye Károlyné, amikor él­ményeiről kérdeztük. - Március 12-én in­dultunk útnak és 21-én tértünk haza. Öt na­pot New Yorkban, hármat pedig Washing­tonban töltöttünk. E két városon kívül per­sze még számos Kossuth-emlékhely talál­ható az Egyesült Államokban, ám az alapít­vány ezúttal a 75 évvel ezelőtti szoborava­tás apropóján szervezte meg a zarándok­utat. Rendkívül meleg fogadtatásban része­sültünk megérkezésünkkor. Az első foga­dást a New York-i magyar főkonzulátuson rendezték, majd látogatást tettünk a jelen­tős számú magyar közösségben. Az idei március 15-i ünnepségen több mint valószínű, nem voltunk annyi­an, mint 1928-ban lehettek a lelkes szoboravatók. A me­gyénkből származók kö­zül néhány nevet kira­gadok a félezerből: Alexander Imre Jász- Nagykun-Szolnok megye alispánja, Ke- le István jászberényi apátplébános, Pólya Tibor festőművész, Török Imre Kisúj­szállás református esperese, Gaál István törökszentmiklósi re­formátus lelkész és Muhoray Károly járási főjegyző szintén Török- szentmiklósról. A Kossuth-szobornál kis területre zsúfolódtunk össze. Az ünnepi beszédet dr. Horváth Gábor főkonzul mondta. Számomra külön érdekesség, hogy a New York-i Kos- suth-szobrot ugyanaz a Horvay János szob­rászművész készítette el anno, mint a tö­rökszentmiklósi emlékművet. Utóbbi egyébként jövőre ün­nepli felavatásának 100. évfordulóját, erre az al­kalomra népes vendég­sereget várunk a váro­sunkba. Mielőtt elutaz­tunk volna a „Nagy Al­mából” (Big Apple, New York beceneve), még koszorút helyeztünk el az egykori World Trade Center emlékparkjában is. Washingtonban szin­tén szép ünnepséget rendeztek a Kossuth- emlékházban, ahol dr. Török Imre kinti refor­mátus lelkész, Szenáki Gyöngyi kulturális attasé, illetve Szederkényi András nagykö­vet üdvözölt bennünket. Találkoztunk Tom Lantossal, Kalifornia állam képviselőjével, majd meglátogattuk a Capitoliumot, ahol A New Yorkban felállítandó szobor (képünkön) gondolatát Berkó D. Géza, az amerikai Népszava szerkesztő-ki­adója 1927-ben vetette fel, de éle­tének legnagyobb tragédiája az volt, hogy a leleplezést nem ér­hette meg. Lapja azonban to­vább folytatta a szobor érdeké­ben a mozgalmat, amelyet, mint kiváló alkalmat a meg­csonkított ország tiltakozásá­nak kifejezésére. Magyaror­szág hivatalos körei is felkarol­tak. A csonka ország tragédiája segítette elő azután, hogy a le­leplezés és az azt követő zarán- dokkörút olyan hatalmas propa­gandaeseménnyé nőtte ki magát, amelyhez hasonlót addig a magyar­ság keveset látott az óhazában és Ame­rikában. szintén áll egy Kossuth-dombormű. Míg New Yorkban a hihetetlenül magas torony- épületek nyomasztottak, addig a Capitoli- umban az, hogy a folyosókon az öltönyös úriemberek cipőit még mindig nők és nége­rek pucolják. A fővárosban még megkoszo­rúztuk J.F. Kennedy emlékhelyét, körbe­néztünk Atlantis Cityben, majd repülőre szálltunk. Felejthetetlen élmény volt, de többé nem mennék ki az Egyesült Államokba. Minden a pénz körül forog, ezért Amerika nem is az én világom. Az emberek sok esetben szenv­telenek, de az országukat elképesztően jó marketingmunkával tudják reklámozni. Ehhez nagyon értenek. A kint élő magya­roknál Kossuthnak nagyobb kultusza van, mint idehaza, és szerencsére az amerikai magyar gyermekek is hibátlanul éneklik a himnuszunkat. Ez mindenesetre büszke­séggel tölt el - mondta Sülye Károlyné. MÉSZÁROS GÉZA _____________TV-notesz_____________ Ir ány az unió! Ahogy közeledik a nagy nap, április ama szombat­ja, amikor dönthet az ország, akarja-e az uniót vagy épp ellene van, úgy sokasodnak - tapasztal­hatjuk - a hangok, főképp amelyek a belépés mel­lett szólanak. Ám a köztévében az utóbbi időben hetente egyszer a délutáni vitaműsort is e témá­nak szentelik, méghozzá oly mód, hogy a két tá­bor, igenlők és ellenzők szembesülhetnek, s az Élesben meg is ütközhetnek. Sajnálatos, többnyi­re nem az érvek, sokkal inkább az indulatok csap­nak össze rendre, s bizony műsorvezető legyen a talpán, aki kordában tudná tartani az ellenfeleket, hogy a vita ne váljék végül is nevetségessé. Még a kissé erőszakos Fiala Jánosnak sem sikerül meg­fékeznie olykor az indulato­kat. Nagy kár. Aztán létez­nek egyéb formák, például a képernyő alján futó és olvas­ható kérdések, majd a rá adott szabatos válaszok. Las­san, ha így megy tovább, töb­bet tudunk mi már az uniós tagságról, a szabályokról fő­leg, mint azok, akik már régóta bírják, gyakorol­ják az ottani életet. Pedig ahogy az egyik beszél­getésben elhangzott - ebből is van számos - a ne­ves etológus professzor, Csányi Vilmos mondta: a döntés nem annyira az ismeretek dolga, mint in­kább az érzelmeké. Amiben jócskán igaza is van. Azok a rövid bejátszások, amelyekben művészek, közéleti szereplők állnak össze és tesznek hitet az igen mellett - ezekből is egyre több születik -, nyilván érzelmileg kívánnak hatni a személyes példa erejével. Ez így rendjén is volna. De vajon nem tenne-e jót - vetődhet fel bennünk -, ha hozzánk hasonló, egyszerű emberek is megszó­lalhatnának a képernyőn mind számosabban s ki­fejezhetnék véleményüket. Ugyanis a sztárok hal­latán, akik az élet tetején vannak, kissé „arisztok­ratikusnak” tűnik ez a fajta agitáció. Különben van önálló magazinja is Európának, régóta, az Úton. Vasárnaponként, délidőben jelentkezik, amikor a normális embert asztalhoz szólítja az ünnepi ebéd. Csoda-e hát, ha ez a magazin elke­rüli a nézők figyelmét! Bizony, jobb műsoridőt ér­demelne! Hogy pedig az érdekkeltésnek játékos szórakoztató formája is lehet, íme rá a Valahol Eu­rópa, a szerdán este fő műsoridőben bemutatko­zó zenés kabaré. A képzeletbeli szállóba érkező vendégek ugyanis humorral beszélnek, cseveg­nek élményeikről, legyenek azok akár hajdaniak, például mit is élt át a magyar, míg el­juthatott régen Nyugatra, vagy épp arról eshet szó, kell-e nekünk az az idegen nyelv, hisz ahogy Kern And­rás szellemesen, viccesen ki­fejtette, magyarok minden­hol vannak már a világon, s legfeljebb itthon nem értjük meg egymást magyarul. Szórakoztató ez a kabaré, s nyilván a folytatása is az lesz. Szóval, ahogy erősödik a kampány, egyre több olyan program jelenik meg, melyeknél a képer­nyő sarkában ott díszeleg az Unió kis emblémá­ja: kék alapon körben aranyló csillagok, ponto­san tizenkettő, se több, se kevesebb, akárcsak az órák számlapján. Kapcsolata nincs a tagorszá­gok számával: szimbóluma lett a teljességnek és a tökéletességnek. Elérésükre - remélhetően - családtagként mi is törekedhetünk majd. VALKÓ MIHÁLY Ha így megy tovább, többet tudunk az uniós tagságról, mint azok, akik már régóta gyakorolják az ottani életet Washingtonban az amerikai magyarokkal együtt ünnepeltek a zarándokút résztvevői (Sülye Károlyné balról a második)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents