Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-22 / 68. szám
Kék tükör Szórakozásból próbálta végigrabolni az éjszakát két fiatalember 10.oldal Szolgáltatás Hét végi ródió- és tévéműsor — Horoszkóp — Moziműsor 11.oldal Sport Ismét a Tiszaligetben a MÁV — Megyei rangadók az NB lll-ban 15.oldal RIPORT Telt ház Tavaly 17 838 fogvatartott volt a hazai börtönökben: 563-mal több, mint az előző évben. A tendencia félelmetes: havonta 80-120 új „jelentkezővel" számolnak. Az úgynevezett telítettségi mutató 2002. december 31- én 159 százalék. Legtöbben a második súlyossági fokozatot jelentő börtönben bűnhődtek, 8192-en, körülbelül annyian, mint amennyi elítélt összesen Márianosztrán volt rács mögött az év fordulóján fegyházban, börtönben és fogházban. Ki-ki érdeme szerint. Az ország legmagasabban (421 méteren), Márianosztrán fekvő „végrehajtó házában” ugyanis az elítéltek egyik kényszerű, mégsem elhanyagolható elfoglaltsága a seprükészítés, jórészt a Magyarbánhegyes és Mezőkovácsháza környékén termesztett cirokból. Ott túl a rácson egy más világ van A 14 hazai büntetés-végrehajtási intézet egyik legsajátosabbika a szlovák határ melletti Márianosztrán áll. Egykor kolostor volt, ahol Nagy Lajos király is szívesen időzött az 1300-as években. Most nyolcszázan „lakják”. Ötvenben zárult le Márianosztra első százéves fejezete: megszűnt női börtön lenni. Szögesdrótkerítést, őrtornyokat, fényszórókat szereltek fel. Hamarosan kétezer rabbal számoltak, jóllehet a befogadóképesség továbbra is 900 maradt. Talán emiatt is 1976-ban megalakult a Börzsöny Vegyesipari Vállalat — innen datálódik a seprűüzem története is. Gálfi Lajos büntetés-végrehajtási (bv) -ezredes szerint sokáig biztos piacot és darabonként 1,1 eurót jelentett az itt készített kiváló cirokseprű, de újabban délről viszik Németországba, állítólag ott 90 cent haszonnal állítják elő. Maradjunk is a seprűüzemben! Vagy harminc kötőgép duruzsol, mit sem különbözik az egész egy „kinti” műhelytől. Az egyik önmagát teljesen vállaló elítélttel beszélgettünk, ám maradjunk mégis keresztneve, a Győző mellett. Emberünk 38 éves, és Sajószentpéteren született. Hét és fél évet kapott, amiből még három és fél van hátra. Jó magaviseletéért már nem kezeli a seprűkötőgépet. Munkacsoport-megbízott, vagy ahogy ő mondja: brigádvezető.- Nemi erőszakban való részvételért ülök. Kölcsönadtam a lakásom a cselekményhez, viszont tudtam, hogy mi fog történni... Megmondom az őszintét: megérdemlem, hogy bent vagyok, rohadék voltam. Világ életemben nem ittam, csak akkor az egyszer. Szóval, megcsúsztam, megérdemlem. Tudatlan voltam, kár volt^iálnom! Hogy itt van-e a bűntársam is? Ott ni, a sarokban lévő gépnél dolgozik, de még egyszer sem beszéltünk azóta arról a napról. A múltat nem szabad háborgatni.- Visszamegy majd a tanyájára?- Vissza, vár a 17 éves lányom és a 12 éves fiam, de a házat gyorsan eladom.-Mi a dolga?- Amikor kell, sorba állítom az embereket, jelentem a létszámot.- Fegyelmezett a társaság?- Eléggé, de kisebb afférok mindig vannak, lesznek is. Per pillanat 87-en vagyunk. Mind olyanok, akiknek közös témája nem nagyon van. Illetve egy igen, hogy mindnyájan a börtönben vagyunk. Sokat jelent a munka, nagyban könnyíti az ember dolgát, mivel nincs állandóan bezárva. Két tanfolyamot, a rongyszövőt és az állattenyésztőt már elvégeztem. Most nem járok iskolába, de tervezem, hogy megint beiratkozom valamire. Mint mondtam, saját házam van Kerekegyházán, tehát ha eltávra engednének, lenne hová mennem, de nagy kérdőjel: ki tudja, mi fogadna... Nem erőltetem hát, jöjjenek inkább ők.- Szép kápolnájuk is van odafönn.- Istenfélő ember vagyok, de nem járok misére. Szegény apámtól tanultam: a pap is ember, ugyanolyan vér folyik az ereiben, ezért nem bízom meg benne. A magam módján azonban tisztelem az egyházat.- Számolgat már visszafelé?- Nincs értelme, megbolondulnék. Kell-e még bizonygatni, a „munkaterápia” kitüntetésféle, mégis csak 277-en dolgozhatnak. Ők kereshetnek is, az idén 13 350 forintról 16700 forintra emelkedett a havi jövedelem, amiből persze levonják a szabadulásra félrerakott pénzt. Mögöttünk, tisztes távolságban áll az egész börtön biztonsági főnöke, Szolnyik Róbert. Mi tagadás, egyelőre nehezen barátkozom a légkörrel, talán innen a naiv kérdés: mire figyel ilyenkor?- Arra, hogy a csarnokban tartózkodó hetven elítélt belül maradjon a munkaidő alatt és megakadályozzuk a szökést. Aztán arra, hogy senki ne férjen hozzá tiltott dolgokhoz. Ez a közvetlen munkaeszközökön kívül gyakorlatilag mindenre vonatkozik. Olyasmikre gondolok, amivel a kollégáim, illetve társaik testi épségét veszélyeztethetik. És mivel üzemcsarnokban vagyunk, az sem mellékes, hogy termeljenek is az elítéltek. A börtön kápolnája közvetlen a zárkák mellett, közös folyosón van. „Kedves Testvér! Ez megszentelt hely, viselkedj hozzá illően!” - olvasható az ajtón az intelem.- Vannak még hiányosságok, de azért többé-kevésbé tiszteletben tartják az ide bejövök az istentiszteleteket — mondja Csóka Péter börtönlelkész, katolikus pap, aki közel egy éve segíti a lelkűket pallérozni hagyókat, hogy a heti négy foglalkozáson, vagy éppen a zárkalátogatásokon közelebb kerüljenek Istenhez. Mintegy százan hagyják magukat. Kárpáti Tamás bv-ezredes, a parancsnok azt mondja, ezen a napon 798 elítéltre főztek, mostak. Tőlük a hónap végén levonnak harmincszor 134 forint „tartásdíjat”. A szabadulásra mindenkinek 13 333 forintot tartalékolnak. Az állam napi 4500 forintos önköltséggel számol személyenként. Mindenki napi egy órát köteles a szabadban lenni és egy órát tölthetnek el önképzéssel.- A rendszerváltás, a demokrácia kiA „munka- terápia” kitüntetésféle, mégis csak 277-en dolgozhatnak. Ők kereshetnek is, az idén 13350 forintról 16700 forintra emelkedett a havi jövedelem, amiből persze levonják a szabadulásra félrerakott pénzt. Ajtónyitáskor- csukáskor sokáig cikcakkozik a kopár folyosón a csapódó cellaajtó és a csörrenő kulcs hangja. A zárkák zsúfoltak, a priccsről felugró elítéltek láthatóan meglepődve tisztelegnek, mások unottan nézik tovább az égi csatornákat. szélesedése hozta magával a fogva tartottak számának feltűnő emelkedését?- Bár a számok erre utalnak, mégsem hoznám összefüggésbe a kettőt és ezt a büntetés-végrehajtásban eltöltött huszonnyolc év alapján is mondhatom. A Márianosztrán lévő rabok közül 482 a legszigorúbb fokozatú fegyházban, 234 börtönben tölti ítéletét, a többiek fogházasok, illetve elsőfokú ítéleten túliak. Az itteniek közül legtöbben - 394-en - 5-10 évet kaptak; az országos átlag tavaly 4 év és 17 nap volt. Az első emeleti zárkasor olyan, mint a filmekben. Ajtónyitáskor-csukáskor sokáig cikcakkozik a kopár folyosón a csapódó cellaajtó és a csörrenő kulcs hangja. A zárkák zsúfoltak, a priccsről felugró elítéltek láthatóan meglepődve tisztelegnek, mások unottan nézik tovább az égi csatornákat. Százkilencvenhetén rablásért, negyvenkilencen gyilkosságért ülnek. Az elítéltek közel 80 százaléka cigány, bár ezt nem lehet pontosan tudni. Még egy adat: 238-an analfabéták. Újra a mágneskapunál vagyunk. Amikor kilépek a friss levegőre, valahogy megnyugtató egy hógolyót gyúrni és messzire elhajítani. Csak úgy a semmibe, szabadságból. A 159 százalék, amely a börtönök országos telítettségéről szól, .azóta is motoszkál bennem. Nem véletlen, hogy felelős igazságügyi vezetők azt mondják: ezer szerencse, hogy az elmúlt húsz évben nálunk nem tört ki komolyabb börtönlázadás. Az pedig egyenesen hajmeresztő volna, ha a 10 221 elítélt és pillanatnyi körözött személy mindegyike hirtelenjében a büntetése letöltésére jelentkezne... FÁBIÁN ISTVÁN Alomőrzők Börtöntörténelem A drótakadály mögött nyolcszázan álmodnak a rácson túli világról Megmosolyogtat, amit a Pálos eremita rendnek valaha otthont adó, a törököktől is ostromolt épület elsőre nem is olyan zord első emeleti folyosóján olvasok. A vendégnek szánt ismertetőben ez áll: „1858. október 17-én, ünnepélyesen nyitották meg, az első börtön- őrök a Szent Vince rend apácái voltak. Akkor 323 elítéltet és 21 javítóintézetis lányt őriztek.” Már akkor is - mint ma - volt imaterem, az idő tájt kötelező, most választható programként. A századfordulóra háromemeletes magán- zárkatömb, rabkórház, munkatermek épültek, később zárt sétaudvar is. Ezerkilencszázhúsz után politikai elítéltek is érkeztek, felborítva a nővérek korábbi, megkérdőjelezhetetlen erkölcsi fölényét a köztörvényesek fölött. Ült itt Pipás Pista is - aki történetesen nő volt, mint mindenki. Negyvennégyben a szovjetek utasítására elengedtek 374 elítéltet. Az 1949-es államosítás után színre lépett az ÁVH, vége is lett a vallásalapú nevelésnek. Sokáig biztos piacot és darabonként 1,1 eurót jelentett a seprű fotók: a szerző felvételei