Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-20 / 66. szám
4. OLDAL S Z E R K E S Z T Ö S É G POSTÁJÁBÓL A 2003. Március 20., csütörtök y | BB Nem volt, vagy mégis volt? Jó érzéssel és megnyugvással vettük tudomásul a kormány Szolnokra kihelyezett ülésén bejelentett szándékát, mely szerint 170 milliárd forintot kívánnak fordítani a tiszai árvízvédelemre. Bár a részletes terv érthető okokból még nem került a nyilvánosság elé, tudnivaló, hogy ez a terv újabb árterületek kijelölését is jelentik, vagyis nagyszabású munkálatokról van szó. Azonban mégsem olyan hatalmas teljesítményről lehet beszélni, mint azt a miniszter asszony érzékeltetni kívánta, ama kijelentésével, mely szerint „ilyen méretű munkálatokra a Tisza mentén 150 év óta nem került sor.” Eme kijelentés kapcsán miniszter asz- szony megfeledkezett a Vásárhelyi Pál tervei alapján az 1848 és 1900 között végrehajtott Tisza szabályozás méreteiről. Márpedig ez idő tájt a Tisza kanyarulatait 112 helyen vágták át, és ásták ki a Tisza új medrét 136 km hosszúságban. A folyó gátak közé szorításával pedig 3300 km gátat építettek meg a Tisza két oldalán. Elődeink tették mindezt a kornak megfelelően kézi erővel, dömperek és markológépek segítsége nélkül, kubikostaligával, ásóval, lapáttal. Ha elfogadnánk miniszter asszony kijelentését, akkor a bejelentett munkálatoknak az említett folyószabályozás méreteit meg kell haladnia, és ez esetben két kérdést fel kell tenni: 1. Szükség van- e az említett folyószabályozási munkáknál nagyobb méretű gátépítésre? 2. Mennyivel kellene megszorozni az előirányzott 170 milliárd forintot, hogy elérje azt az összeget, amely szükséges lenne ahhoz, hogy a 19. század végén elvégzett munkálatok értékét legalább 1 forinttal meghaladja? A kérdések megválaszolása nélkül is nyüvánvaló, hogy kellően át nem gondolt kijelentés hangzott el a kormányülést követő sajtótájékoztatón. A miniszter asszony azonban nem csupán a Tisza szabályozásának munkálatáról feledkezett meg, hanem a tiszáöki erőmű és víztározó építéséről is. Bá adatok hiányában eme létesítménnyel összehasonlítani nem tudom a tervezett munkálatokat, azonban erősen kétlem, hogy ezzel összehasonlítva is ettől nagyobb beruházásról lenne szó. Tanulság: minden kormánynak tartózkodnia kellene saját teljesítményének túlértékelésétől. PAPP LÁSZLÓ SZOLNOK LOVAS SZÁNON. Igaz, a hó már elolvadt, de a szolnoki Kamasztanya szervezésében a szandaszőlősi Gaá Jenő lovastanyáján járt gyerekek boldogan emlékeznek vissza arra a napra, amikor a lovas szánon Ülhettek. (BEKÜLDÖTT FOTÓI Esélyt kellene adni a felemelkedéshez A megye rendőrsége a közelmúltban értékelte az elmúlt évi munkáját. A mai nehéz helyzetben, amikor a bűnözés minden formája jelen van, csak jól működő rendőrség tud olyan eredményt elérni, amit a beszámoló tükröz. A lakosságot leginkább a lakásbetörések foglalkoztatják, az „én házam az én váram” jelszóvá, melyek száma az előző évhez viszonyítva jelentősen csökkent, s ez a lakosságot nyugtatja, mert érzi az értük való törődést. Azonban az ismeretlen tettes elleni nyomozás során a feljelentés felét sikerült felderíteni. Ez igen nehéz terület, mert feljelentés van, a tettes személye viszont ismeretlen. Vannak esetek, amikor nem megnyugtató a bejelentés során tapasztalt intézkedésről adott tájékoztatás, kívánnivalót hagy maga után. A kisebb településeken a bejelentett anyagi kárt feljegyzik ugyan, de jegyzőkönyvet nem vesznek föl: jelentéktelen a kár (még ha egy havi fize- tésnyi is), akire gyanú van, az szegény, ha konkrét bizonyíték van, akkor azon a szálon el lehet indulni, csak közölje a károsult. Igen ám, az épületen belüli káreseteknél ha csak egy illető volt ott, az nem bizonyíték, gyanúsítani nem lehet. Szerencsére megyénkben a rendőrök készségesek. Amikor az ítéletidő borzalmas telét éltük, a televízió nap mint nap bemutatta a szegény hajléktalanokat, akik közül többen nem mentek be az otthonba, azért, mert meglopják őket. Volt olyan, akinek mindenét ellopták. Még ha biztosak is benne, ki károsította meg, titokban tartják, mert félnek a veréstől. Olyan eset is volt már, hogy valakit agyonvertek. Szívbemarkoló helyzet: szegény lop a szegénytől. Káosodik a szegény a havi bérétől, vagy szerény ingóságától, vagy az állatállomány egy részétől, akinek az legalább annyit jelent, mint a jó anyagiakkal rendelkező nagy összegű vagyona. A társadalomnak foglalkozni kellene jobban a hajléktalanokkal, mert sok van közöttük olyan, aki nem a saját hibájából vált azzá, esélyt kellene adni nekik a felemelkedéshez. BARANYI J. SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. MEGEMLÉKEZÉS. Nemzeti jelképünkkel, zászlókkal is tisztelegtek a márciusi forradalomra, kiváló if- jainkra emlékezve március 14-én a szolnoki Körösi Csorna Sándor Általános és Konstantin Alapfokú Művészeti Iskolában. Az idei megemlékezést a 4. a és d osztály tanulóinak műsora tette felejthetetlenné a nyolcszáz diák és pedagógusaik számára. _____ ____________ (beküldött fotói Me gvalósítható terveink vannak A Fegyverneki Horgászegyesület a közelmúltban tartotta küldöttközgyűlését, ahol nagy volt az érdeklődés, s a küldöttek 92 százaléka megjelent. Mióta megalakult a Sárszögi Holt-Tisza Sporthorgász-egyesület, sok kósza hír röppent fel, például az, hogy a Fegyverneki Horgászegyesület megszűnt, vagy, hogy már nem lehet ugyanott horgászni ahol az elmúlt évben, mert az az új horgászegyesület vize lesz. Tagjaink hiteles tájékoztatást akartak kapni, így a küldöttek majdnem teljes létszámban megjelentek. A horgászszövetség részéről Nagy Gyula ügyvezető elnök és Virág Lajos tisztelte meg a gyűlést. Rendezvényünkön megvitattuk az elmúlt évben végzett munkáról szóló beszámolót, elfogadtuk a zárszámadás és vagyonmérleget, valamint az ez évi költségvetést. Horgászaink száma az elmúlt évben is emelkedett. Nyolcvanegy fővel többen váltottak nálunk engedélyt, így most taglétszámunk 551. Nagy eredményként könyveljük el, hogy az áfésztól irodahelyiséget bérelünk, melyhez 300 ezer forintot nyertünk pályázaton a horgászszövetségtől, annak berendezéséhez. Az elmúlt évben is a hagyományok szerint két horgászversenyt szerveztünk, összesen 164 versenyzővel. Mindkét alkalommal tizenöt díjat osztottunk ki. A legtöbb halat kifogók mellett díjaztuk a legidősebb és legfiatalabb, illetve a legnagyobb halat kifogó versenyzőket. Mindkét alkalommal főztünk is, ami nem gyakori más horgászegyesületeknél. Nagy Gyula, ügyvezető elnök tájékoztatást adott a szövetség munkájáról és biztosította a küldötteket, hogy az egyesület horgászati lehetősége nem korlátozható. A horgászoknak, bármely egyesületnek is a tagjai, egyenlő jogokat kell biztosítani. A hozzászólók túl szigorúnak tartják a büntetést a szemetes helyen történő horgászatért. Hiányolják, hogy évek óta nem lehet léken horgászni, mert leengedik a jég alá a vizet. Sokan félnek a tavaszi halpusztulástól a kis vízállás miatt. Hiányolták, hogy a polgármester nem jelent meg, így nem tudták feltenni a neki szóló kérdéseiket. A jelenlévők elégedettek a halőrzéssel. Egyetértettünk abban, hogy mi nem ígérünk horgászparadicsomot, nekünk csak megvalósítható terveink vannak. A küldöttköz gyűlés választással zárult. FEGYVERNEKI HORGÁSZEGYESÜLET A műtét sikerült... Egy hűvös márciusi reggelen a téltől megmaradt hókátyúk közt araszolgat Szolnokon a helyi buszjárat a kórház felé. Telt ház van. Az utasok egymáshoz préselődve, egykedvűen szemlélik a hószürke tájat. A szemközti ülésen tisztes korú, az évektől meghajlott, ruházatában átlagos külsejű úr foglal helyet. Mellette hasonlatos társa kapaszkodik az fogódzóba. Mind a ketten egy helyre igyekezek, ezért hát hamar megnyílik a lélek, hamar megered a szó. A szemközti ülésen ülő idősödő úr közli, alig egy éve egészsége megóvása érdekében epeműtétet javasolt számára egy belgyógyász. Meséli, a doktor megkérte, keressen magának sebészorvost, aki a műtétet vállalja. Keresett és talált magának sebészt, aki a műtétet vállalta. Meséli tovább, hogy a vizsgálatok befejezése után a sebészorvos megjegyezte, keressen magának altatóorvost is, aki a műtétet vállalja. Az is megtörtént. Műtőst, ápolót, ebédkiosztót, takarítót nem kerestettek vele. Majd a beteg ezután türelmesen várta a kórházi behívót. Eltelt egy hónap, kettő. A tisztességben megkopott, idősödő úr feladta. Meséli, a legközelebbi orvosi ellenőrzés alkalmából - az időközben megismert gyakorlatnak megfelelően - bélelt borítékot csúsztatott egészségügyi papírjai közé. Három nap múlva megműtötték. A műtét sikerült.- Meggyógyultam! - sóhajtja félszeg mosollyal a szemközti ülésen ülő, idősödő úr. Mellette az ismerőse egy érműtét leírásába kezd. Meséli,... Hírlik, hogy a jövő évben az Országos Egészségügyi Pénztár tájékoztatás céljából megküldi a betegeknek a kórházi ellátásuk költségelszámolását. Helyes. Én azonban azt is tudni akarom, mennyi pénzt fizettem be társadalombiztosítás címén az egészségügyi kasszába, és ebből mennyit utaltak át betegellátásom céljából a szolgáltatást végző kórháznak. -méEurópai gondolkodás Nem mindennapi eset történt meg velem a közelmúltban. Az unokáimat Szolnokon, a Kassai úti iskolából kísértem haza, amikor a Kút utca irányából érkezett nagy sebességgel a GDF-721 rendszámú Suzuki. Figyelmen kívül hagyta a vezetője, hogy az út latyakos, és a kocsi kerekei felcsapják azt. Mellettünk elhaladva sikerült bennünket pocsolyás vízzel beterítenie, s így sárfoltos ruházatban mentünk haza. A gépkocsi vezetője észrevette, hogy figyelmetlenül vezetett és kárt okozott nekünk. Visszafordult, bocsánatot kért a malőrért, és a ruháink várható tisztítására 2000 forintot adott át. Barátságosan váltunk el. így kellene viselkedni minden gép- járművezetőnek, minden kárt okozó esetben... DIKÓ KÁROLY SZOLNOK AUTÓT GYŰJT. A képen látható két autó - egyiken rendszám sincs — hónapok óta Szolnokon, a Bajnok utcában található a járdán. A derékig érő hóban kerülgetni kellett őket; ám nem tudni, hogy a „Tiszta udvar, rendes ház” táblával ellátott ház gazdája meddig használja ilyen formában parkolóként az utcát. _____________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTÓI Es te félni kell? Nemrégiben olvastam lapjukban az ebtartásról, az ebtartás intelligenciájáról. E témához kapcsolódik a kutyákkal történő találkozásaim mindennapi tapasztalata. Munkaidő-beosztásom olyan, hogy késő esti órákban gyalogolok utcán hazafelé. Szolnok város területén az esti órákban rengeteg, a legkülönfélébb fajtájú, méretű, hamisságú kutya ólálkodik, néha csoportokba verődve az utcán, természetesen gazdáik nélkül. Nem öröm találkozni velük. Lehet látni a kertes házak kapuját, hogy résnyire nyitva van, feltételezem a gazdája úgy gondolja, hadd szaladgáljon egy kicsit kinn is a kedvenc. Találkozom rendszeresen kutyáit sétáltató gazdikkal is. Az esti sétáik alkalmával sincs a kutyákon póráz, szájkosár. Ha félelmem mutatom velük szemben, a gazdi legfeljebb szól — ha ki nem nevet -, ugyan miért félek? Hogy miért, azért, mert netán a „kis kedvenc” borjú nagyságú, vagy ha két kutyával látom, melyik irányban tudja „féken tartani” őket, s merre kerüljek a járdán. Nem beszélve arról, hogy kutyapiszokba lehet lépni körülöttük. Aztán azért is félek, mert a bevásárlószatyrom szaglásszák, s közben „véletlenül” úgy összesá- rozzák a kabátomat, ruhámat... Hiába van ebrendelet, törvény stb., a mai kutyatartók — tisztelet a kevés kivételnek, mert azért olyan is előfordul - sajnos csak a kutya szeretetét élvezik, de a felelősséget, az igényt annak kulturált tartására már nem tartják fontosnak. A közterület-felügyelők, vagy bármilyen hivatalos szerv képviselői pedig mindezt este már nem látják, nem tapasztal- ják. Vagy nem is akarják... ». l Kutyaszeretet, kutyagumi Megnyugvással töltött el, hogy a lap többször is közölt hozzászólást kutyagumi ügyben. Meggyőződhettem arról, hogy nem csak engem, hanem másokat is bosszant a kutyaszerető, de az ebtartás szabályait figyelmen kívül hagyó emberek magatartása. A napokban két kicsi gyermekemmel kimerészkedtük a napsütéses Tisza-partra. Rajtunk kívül sok kismama sétáltatta alig járni tudó gyermekét. Évek óta szívesen tartózkodik mindenki a folyó páratlan szép látványát nyújtó sétányán. Sajnos a kellemetlen része nem változott a sétaövezetnek. Ugyanis rengeteg pihenő, járókelő embert zavar a következő: hatalmas méretű, medve nagyságú kutyák szájkosár és póráz nélkül cikáznak a gyalogosok lábai és a babakocsik, gyerekek között. Félelmet keltenek ezek az állatok, és a kutya gazdáján múlik, hogy a sétány eredeti funkciója így nem igazán működik. Szemtanúja voltam annak, amikor például két hölgy sétáltatta a fent említett módon ebét, s közben három rendőr feltűnt az úton. Az ebtulajdonosok gyorsan pórázra kötötték négylábú kedvenceiket, és sebesen levezették azokat közvetlenül a folyó melletti szakaszba. Nem tudni, hogy a rend őrei éppen milyen megfontolásból járőröztek akkor ott, de sajnos nem posztolhatnak ők sem mindig mindenhol. Véleményem szerint azonban egy-két tetemes összegű bírsággal helyre lehetne állítani a kutyatartók fegyelmét, mert a figyelmeztetés ebben a városban nem volt hatékony eddig. Megjegyzem, a kutyákat én is szeretem, de helyes tartásuk még nagyon sok kívánni valót hagy maga után a környezetemben. Megnyugtatóbb lenne, ha nem bírsággal kellene ezt a problémát szabályozni, hanem az ebtartók maguk látnák be, hogy kedvenceik hű szolgálata sok áldozattal jár. b.-né, szolnok
