Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-20 / 66. szám

4. OLDAL S Z E R K E S Z T Ö S É G POSTÁJÁBÓL A 2003. Március 20., csütörtök y | BB Nem volt, vagy mégis volt? Jó érzéssel és megnyugvás­sal vettük tudomásul a kor­mány Szolnokra kihelyezett ülésén bejelentett szándé­kát, mely szerint 170 milli­árd forintot kívánnak fordí­tani a tiszai árvízvédelemre. Bár a részletes terv érthető okokból még nem került a nyilvánosság elé, tudnivaló, hogy ez a terv újabb árterü­letek kijelölését is jelentik, vagyis nagyszabású munká­latokról van szó. Azonban mégsem olyan hatal­mas teljesítményről lehet beszél­ni, mint azt a miniszter asszony érzékeltetni kívánta, ama kijelen­tésével, mely szerint „ilyen mére­tű munkálatokra a Tisza mentén 150 év óta nem került sor.” Eme kijelentés kapcsán miniszter asz- szony megfeledkezett a Vásárhe­lyi Pál tervei alapján az 1848 és 1900 között végrehajtott Tisza szabályozás méreteiről. Márpedig ez idő tájt a Tisza kanyarulatait 112 helyen vágták át, és ásták ki a Tisza új medrét 136 km hosszúságban. A folyó gátak közé szorításával pedig 3300 km gátat építettek meg a Ti­sza két oldalán. Elődeink tették mindezt a kornak megfelelően kézi erővel, dömperek és marko­lógépek segítsége nélkül, kubi­kostaligával, ásóval, lapáttal. Ha elfogadnánk miniszter asszony kijelentését, akkor a bejelentett munkálatoknak az említett folyó­szabályozás méreteit meg kell haladnia, és ez esetben két kér­dést fel kell tenni: 1. Szükség van- e az említett folyószabályozási munkáknál nagyobb méretű gát­építésre? 2. Mennyivel kellene megszorozni az előirányzott 170 milliárd forintot, hogy elérje azt az összeget, amely szükséges len­ne ahhoz, hogy a 19. század vé­gén elvégzett munkálatok értékét legalább 1 forinttal meghaladja? A kérdések megválaszolása nél­kül is nyüvánvaló, hogy kellően át nem gondolt kijelentés hangzott el a kormányülést követő sajtótájé­koztatón. A miniszter asszony azonban nem csupán a Tisza sza­bályozásának munkálatáról feled­kezett meg, hanem a tiszáöki erő­mű és víztározó építéséről is. Bá adatok hiányában eme létesít­ménnyel összehasonlítani nem tu­dom a tervezett munkálatokat, azonban erősen kétlem, hogy ez­zel összehasonlítva is ettől na­gyobb beruházásról lenne szó. Tanulság: minden kormány­nak tartózkodnia kellene saját teljesítményének túlértékelésé­től. PAPP LÁSZLÓ SZOLNOK LOVAS SZÁNON. Igaz, a hó már elolvadt, de a szolnoki Kamaszta­nya szervezésében a szandaszőlősi Gaá Jenő lovastanyáján járt gye­rekek boldogan emlékeznek vissza arra a napra, amikor a lovas szá­non Ülhettek. (BEKÜLDÖTT FOTÓI Esélyt kellene adni a felemelkedéshez A megye rendőrsége a közel­múltban értékelte az elmúlt évi munkáját. A mai nehéz helyzet­ben, amikor a bűnözés minden formája jelen van, csak jól műkö­dő rendőrség tud olyan ered­ményt elérni, amit a beszámoló tükröz. A lakosságot leginkább a la­kásbetörések foglalkoztatják, az „én házam az én váram” jelszó­vá, melyek száma az előző év­hez viszonyítva jelentősen csök­kent, s ez a lakosságot nyugtatja, mert érzi az értük való törődést. Azonban az ismeretlen tettes el­leni nyomozás során a feljelentés felét sikerült felderíteni. Ez igen nehéz terület, mert feljelentés van, a tettes személye viszont is­meretlen. Vannak esetek, amikor nem megnyugtató a bejelentés során tapasztalt intézkedésről adott tájékoztatás, kívánnivalót hagy maga után. A kisebb telepü­léseken a bejelentett anyagi kárt feljegyzik ugyan, de jegyzőköny­vet nem vesznek föl: jelentékte­len a kár (még ha egy havi fize- tésnyi is), akire gyanú van, az szegény, ha konkrét bizonyíték van, akkor azon a szálon el lehet indulni, csak közölje a károsult. Igen ám, az épületen belüli kár­eseteknél ha csak egy illető volt ott, az nem bizonyíték, gyanúsí­tani nem lehet. Szerencsére me­gyénkben a rendőrök készsége­sek. Amikor az ítéletidő borzalmas telét éltük, a televízió nap mint nap bemutatta a szegény hajlék­talanokat, akik közül többen nem mentek be az otthonba, azért, mert meglopják őket. Volt olyan, akinek mindenét ellopták. Még ha biztosak is benne, ki ká­rosította meg, titokban tartják, mert félnek a veréstől. Olyan eset is volt már, hogy valakit agyon­vertek. Szívbemarkoló helyzet: sze­gény lop a szegénytől. Káosodik a szegény a havi bérétől, vagy szerény ingóságától, vagy az ál­latállomány egy részétől, akinek az legalább annyit jelent, mint a jó anyagiakkal rendelkező nagy összegű vagyona. A társadalomnak foglalkozni kellene jobban a hajléktalanok­kal, mert sok van közöttük olyan, aki nem a saját hibájából vált az­zá, esélyt kellene adni nekik a fel­emelkedéshez. BARANYI J. SZOLNOK A levelekből válogatunk. A kiválasztott írások - a levélíró előzetes hozzájárulása nél­kül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában je­lennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói le­vélként kezelje. MEGEMLÉKEZÉS. Nemzeti jelképünkkel, zászlókkal is tisztelegtek a márciusi forradalomra, kiváló if- jainkra emlékezve március 14-én a szolnoki Körösi Csorna Sándor Általános és Konstantin Alapfokú Mű­vészeti Iskolában. Az idei megemlékezést a 4. a és d osztály tanulóinak műsora tette felejthetetlenné a nyolcszáz diák és pedagógusaik számára. _____ ____________ (beküldött fotói Me gvalósítható terveink vannak A Fegyverneki Horgászegyesület a közelmúltban tartotta küldöttközgyűlését, ahol nagy volt az érdeklődés, s a kül­döttek 92 százaléka megjelent. Mióta megalakult a Sárszögi Holt-Tisza Sporthorgász-egyesület, sok kósza hír röppent fel, például az, hogy a Fegyverneki Horgászegyesület meg­szűnt, vagy, hogy már nem lehet ugyanott horgászni ahol az elmúlt évben, mert az az új horgászegyesület vize lesz. Tagjaink hiteles tájékoztatást akartak kapni, így a küldöttek majdnem teljes létszámban meg­jelentek. A horgászszövetség ré­széről Nagy Gyula ügyvezető el­nök és Virág Lajos tisztelte meg a gyűlést. Rendezvényünkön meg­vitattuk az elmúlt évben végzett munkáról szóló beszámolót, elfo­gadtuk a zárszámadás és vagyon­mérleget, valamint az ez évi költ­ségvetést. Horgászaink száma az elmúlt évben is emelkedett. Nyolcvan­egy fővel többen váltottak nálunk engedélyt, így most taglétszá­munk 551. Nagy eredményként könyveljük el, hogy az áfésztól irodahelyiséget bérelünk, mely­hez 300 ezer forintot nyertünk pályázaton a horgászszövetség­től, annak berendezéséhez. Az elmúlt évben is a hagyo­mányok szerint két horgászver­senyt szerveztünk, összesen 164 versenyzővel. Mindkét alka­lommal tizenöt díjat osztottunk ki. A legtöbb halat kifogók mel­lett díjaztuk a legidősebb és leg­fiatalabb, illetve a legnagyobb halat kifogó versenyzőket. Mind­két alkalommal főztünk is, ami nem gyakori más horgászegye­sületeknél. Nagy Gyula, ügyvezető elnök tájékoztatást adott a szövetség munkájáról és biztosította a kül­dötteket, hogy az egyesület hor­gászati lehetősége nem korlátoz­ható. A horgászoknak, bármely egyesületnek is a tagjai, egyenlő jogokat kell biztosítani. A hozzászólók túl szigorúnak tartják a büntetést a szemetes he­lyen történő horgászatért. Hiá­nyolják, hogy évek óta nem lehet léken horgászni, mert leengedik a jég alá a vizet. Sokan félnek a ta­vaszi halpusztulástól a kis vízál­lás miatt. Hiányolták, hogy a polgármes­ter nem jelent meg, így nem tud­ták feltenni a neki szóló kérdései­ket. A jelenlévők elégedettek a halőrzéssel. Egyetértettünk abban, hogy mi nem ígérünk horgászparadicso­mot, nekünk csak megvalósítható terveink vannak. A küldöttköz gyűlés választással zárult. FEGYVERNEKI HORGÁSZEGYESÜLET A műtét sikerült... Egy hűvös márciusi reggelen a téltől megmaradt hókátyúk közt araszolgat Szolnokon a helyi buszjárat a kórház felé. Telt ház van. Az utasok egy­máshoz préselődve, egykedvűen szemlélik a hószürke tájat. A szemközti ülésen tisztes korú, az évektől meghajlott, ruházatában átlagos külsejű úr foglal helyet. Mellette hasonlatos társa kapasz­kodik az fogódzóba. Mind a ket­ten egy helyre igyekezek, ezért hát hamar megnyílik a lélek, ha­mar megered a szó. A szemközti ülésen ülő idősö­dő úr közli, alig egy éve egészsé­ge megóvása érdekében epemű­tétet javasolt számára egy belgyó­gyász. Meséli, a doktor megkérte, keressen magának sebészorvost, aki a műtétet vállalja. Keresett és talált magának sebészt, aki a mű­tétet vállalta. Meséli tovább, hogy a vizsgálatok befejezése után a sebészorvos megjegyezte, keres­sen magának altatóorvost is, aki a műtétet vállalja. Az is megtörtént. Műtőst, ápolót, ebédkiosztót, ta­karítót nem kerestettek vele. Majd a beteg ezután türelmesen várta a kórházi behívót. Eltelt egy hónap, kettő. A tisztességben megkopott, idősödő úr feladta. Meséli, a legközelebbi orvosi ellenőrzés alkalmából - az idő­közben megismert gyakorlatnak megfelelően - bélelt borítékot csúsztatott egészségügyi papírjai közé. Három nap múlva megműtöt­ték. A műtét sikerült.- Meggyógyultam! - sóhajtja félszeg mosollyal a szemközti ülésen ülő, idősödő úr. Mellette az ismerőse egy érmű­tét leírásába kezd. Meséli,... Hírlik, hogy a jövő évben az Országos Egészségügyi Pénztár tájékoztatás céljából megküldi a betegeknek a kórházi ellátásuk költségelszámolását. Helyes. Én azonban azt is tudni aka­rom, mennyi pénzt fizettem be társadalombiztosítás címén az egészségügyi kasszába, és ebből mennyit utaltak át betegellátá­som céljából a szolgáltatást végző kórháznak. -mé­Európai gondolkodás Nem mindennapi eset történt meg velem a közelmúltban. Az unokáimat Szolnokon, a Kassai úti iskolából kísértem haza, ami­kor a Kút utca irányából érkezett nagy sebességgel a GDF-721 rendszámú Suzuki. Figyelmen kívül hagyta a vezetője, hogy az út latyakos, és a kocsi kerekei felcsapják azt. Mellettünk elhaladva sikerült bennünket pocsolyás vízzel be­terítenie, s így sárfoltos ruházat­ban mentünk haza. A gépkocsi vezetője észrevet­te, hogy figyelmetlenül vezetett és kárt okozott nekünk. Vissza­fordult, bocsánatot kért a malő­rért, és a ruháink várható tisztí­tására 2000 forintot adott át. Barátságosan váltunk el. így kellene viselkedni minden gép- járművezetőnek, minden kárt okozó esetben... DIKÓ KÁROLY SZOLNOK AUTÓT GYŰJT. A képen látható két autó - egyiken rendszám sincs — hónapok óta Szolnokon, a Bajnok utcában található a járdán. A de­rékig érő hóban kerülgetni kellett őket; ám nem tudni, hogy a „Tisz­ta udvar, rendes ház” táblával ellátott ház gazdája meddig használja ilyen formában parkolóként az utcát. _____________________________________________(BEKÜLDÖTT FOTÓI Es te félni kell? Nemrégiben olvastam lapjuk­ban az ebtartásról, az ebtartás intelligenciájáról. E témához kapcsolódik a kutyákkal történő találkozásaim mindennapi ta­pasztalata. Munkaidő-beosztá­som olyan, hogy késő esti órák­ban gyalogolok utcán hazafelé. Szolnok város területén az esti órákban rengeteg, a legkülönfé­lébb fajtájú, méretű, hamisságú kutya ólálkodik, néha csopor­tokba verődve az utcán, termé­szetesen gazdáik nélkül. Nem öröm találkozni velük. Lehet látni a kertes házak ka­puját, hogy résnyire nyitva van, feltételezem a gazdája úgy gon­dolja, hadd szaladgáljon egy ki­csit kinn is a kedvenc. Találko­zom rendszeresen kutyáit sétál­tató gazdikkal is. Az esti sétáik alkalmával sincs a kutyákon pó­ráz, szájkosár. Ha félelmem mu­tatom velük szemben, a gazdi legfeljebb szól — ha ki nem ne­vet -, ugyan miért félek? Hogy miért, azért, mert netán a „kis kedvenc” borjú nagyságú, vagy ha két kutyával látom, melyik irányban tudja „féken tartani” őket, s merre kerüljek a járdán. Nem beszélve arról, hogy kutya­piszokba lehet lépni körülöttük. Aztán azért is félek, mert a be­vásárlószatyrom szaglásszák, s közben „véletlenül” úgy összesá- rozzák a kabátomat, ruhámat... Hiába van ebrendelet, törvény stb., a mai kutyatartók — tisztelet a kevés kivételnek, mert azért olyan is előfordul - sajnos csak a kutya szeretetét élvezik, de a fele­lősséget, az igényt annak kultu­rált tartására már nem tartják fon­tosnak. A közterület-felügyelők, vagy bármilyen hivatalos szerv képviselői pedig mindezt este már nem látják, nem tapasztal- ják. Vagy nem is akarják... ». l Kutyaszeretet, kutyagumi Megnyugvással töltött el, hogy a lap többször is közölt hozzászó­lást kutyagumi ügyben. Meg­győződhettem arról, hogy nem csak engem, hanem másokat is bosszant a kutyaszerető, de az ebtartás szabályait figyelmen kí­vül hagyó emberek magatartása. A napokban két kicsi gyerme­kemmel kimerészkedtük a nap­sütéses Tisza-partra. Rajtunk kí­vül sok kismama sétáltatta alig járni tudó gyermekét. Évek óta szívesen tartózkodik mindenki a folyó páratlan szép látványát nyújtó sétányán. Sajnos a kellemetlen része nem változott a sétaövezetnek. Ugyanis rengeteg pihenő, járó­kelő embert zavar a következő: hatalmas méretű, medve nagysá­gú kutyák szájkosár és póráz nél­kül cikáznak a gyalogosok lábai és a babakocsik, gyerekek kö­zött. Félelmet keltenek ezek az állatok, és a kutya gazdáján mú­lik, hogy a sétány eredeti funkci­ója így nem igazán működik. Szemtanúja voltam annak, amikor például két hölgy sétál­tatta a fent említett módon ebét, s közben három rendőr feltűnt az úton. Az ebtulajdonosok gyorsan pórázra kötötték négy­lábú kedvenceiket, és sebesen levezették azokat közvetlenül a folyó melletti szakaszba. Nem tudni, hogy a rend őrei éppen milyen megfontolásból járőröztek akkor ott, de sajnos nem posztolhatnak ők sem min­dig mindenhol. Véleményem szerint azonban egy-két tetemes összegű bírsággal helyre lehetne állítani a kutyatartók fegyelmét, mert a figyelmeztetés ebben a vá­rosban nem volt hatékony eddig. Megjegyzem, a kutyákat én is szeretem, de helyes tartásuk még nagyon sok kívánni valót hagy maga után a környezetem­ben. Megnyugtatóbb lenne, ha nem bírsággal kellene ezt a problémát szabályozni, hanem az ebtartók maguk látnák be, hogy kedvenceik hű szolgálata sok áldozattal jár. b.-né, szolnok

Next

/
Thumbnails
Contents