Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-03 / 52. szám

I 2003. Március 3., hétfő TÜKÖR 7. OLDAL MEGYEI Szép házba jó program kell Papp István polgármester szerint egy évtize­dig takaréklángon működött a művelődési ház a községben. A tönkrement épületet 2001-re felújították, de az újraindulás nem könnyű. Tószeg- A ’60-as évektől több kórus, zenekar és egyéb művészeti csoport működött a községben- kezdte a történetet a polgár- mester.- Ez volt a fénykor, ám ké­sőbb a „fény” halványabb lett, egyre kevesebb pénz jutott a kultúrára. Pedig ezen a téren gazdag és igényes a község, né­pi iparművészek dolgoznak itt, helytörténeti múzeum műkö­dik. Jóval nagyobb helyeken már régen nem volt mozi, ami­kor itt még létezett, újságunk, saját tévénk van. Anyagi okok­ból azonban bérbe kellett adni a művelődési há­zat, amelyben ezután a diszkó és a vendéglátás dominált. A bérlők arra törekedtek, hogy minél több haszonra tegyenek szert, bár sok pénz nem volt ebben. Közben az épület egyre romlott, ’99- ben a belvíztől megroggyant. „Megadta magát” - mondogatták az emberek.- Most nagyon szép épület áll az egykori rogya­dozó művelődési ház helyén. Mi történt?- Két lehetőségünk volt: átépíttetjük más célra, vagy marad művelődési ház. Az utóbbi megoldás A könyvtár fontos helyet foglal el a művelődési házról készülő tervekben mellett döntött a testület, de nem volt pénzünk. Az Európai Fejlesztési Banktól azonban kaptunk 21 milliós támogatást, amiből 2001-re felújíttat­tuk a házat. Nagyon szép és modern, az egész kistérségben nincs hasonló kulturális célú épü­let. Pénzünk azonban továbbra sem volt a berendezésre és a működtetésre, ezért ismét bér­be adtuk. A feltételünk az volt, hogy a bérlő rendezze be, biz­tosítson tartalmas programot, ennek érdekében alkalmazzon népművelőt. Ez meg is történt, de a munka mégis nehezen in­dult. Voltak programok, de az érdeklődés igen lanyha maradt.- Nem valószínű, hogy a tó­szegiek hátat fordítottak volna a kultúrának.- Nem is, sőt voltak öntevé­keny kezdeményezések, kisebb társaságok, baráti körök szer­veztek maguknak kulturális jel­legű rendezvényeket.- Mit terveznek, hogy a megújult házban ne le­gyen takaréklángon a kultúra?- A bérlő már nem működteti a házat, a mű­velődésszervező, aki az alkalmazottja volt, szin­tén eltávozott. A képviselő-testület úgy döntött, hogy önkormányzati intézmény lesz a művelő­dési ház, benne a könyvtárral. Nem adjuk bérbe, magunk működtetjük, vannak ötletek is a mun­kához. Keresünk olyan népművelőt, aki helyben lakik, szorosabb kapcsolatban van a tószegiek­kel. A művelődési ház és a könyvtár működteté­sére együtt mintegy hat­millió forintot tervez­tünk. Ez nem elég, de pályázatokkal kiegészít­hető. Síposné Nagy Julian­na, a könyvtár vezetője hasonlóképpen képzeli a jövőt.- Működtetni kell a házat, ez nem vitás, élettel kell megtölteni. A bérbeadás nálunk nem vált be. Az önkormány­zat akkor tudja jól mű­ködtetni, ha saját kézbe veszi. A működés for­máiról képviselő-testü­leti döntés kell, azután lehet gondolkodni a személyi feltételekről, ám egy népművelőre mindenképpen szükség lesz. b. a. Diákhitel „testközelből” Úgy tűnik, mintha a diák­hitel bevezetése óta nem is telt volna el olyan sok idő, pedig az első érintettek már meg is kezdték a tör­lesztőrészletek fizetését. A statisztikák szerint egyre népszerűbb támogatási for­máról van szó, bár a hallga­tók egy része még most sem szívesen venné fel. Hogy valaki igényli-e a di­ákhitelt, több­nyire nem szimpátia vagy ellenér­zés kérdése. Nagyobb részt az egyén és a család anyagi helyzetének függvénye. A Szolno­ki Főiskola harmadéves, külgaz­dasági szakos hallgatója, Török Judit rögtön a legelső alkalommal élt e pénzügyi segítséggel.- Eleinte havi tízezer forintot igényeltem. Később azonban ezt az összeget huszonötezerre emel­tem, mivel Erasmus ösztöndíjjal Torinóban lehettem egy ideig, s az ottani kiadásaim finanszírozásá­hoz több pénzre volt szükségem. Mielőtt felvettem a diákhitelt, megbeszéltem a dolgot a szüleim­mel és tájékozódtam is, hogy egy­általán megéri-e, főleg ami a ka­matot illeti. Azóta is minden hó­napban kapom a huszonötezres támogatást, ami azonban még így is csak akkor elegendő, ha a szü­leim is segítenek. Az otthonom, Pest és Szolnok közötti utazgatás, a kollégiumi díj, az ennivaló, a tankönyvek és egyéb iskolai ki­adások, valamint az alkalman­kénti szórakozás összességében nagy anyagi terhet jelentenek. A Szolnoki Főiskolán ta­nul Honti Csa­ba is, aki első éves idegen­forgalom-szál­loda szakos­ként a tanév elejétől kezd­ve kapja a di­ákhitelt.- A mindennapi megélhetés­hez nagy szükségem van a hu­szonötezer forintra. Eddig ezt ha­vonta folyósították nekem, de A diákhitel Baranya megyében a legnépszerűbb. Jász-Nagykun-Szolnok megyében is jóval az átlag feletti a hitelfelvételi hajlandóság. Megyénkben az aktív szerződések száma 2003. január 15-én 4301 volt, ez a hitelfelvételre jogosultak harmadát jelen­ti. A hallgatók hiteligénylése szerint összeállított, 30 oktatási intézményt tartalmazó listán a Pécsi Tudományegyetem a vezető, míg a Szolnoki Főiskola a 23. Itt a hitel- felvételre jogosultak közel 30 százaléka él a diákhitel nyújtotta előnyökkel. Diákhi- tel-szerződéssel 2003. január 15-én országosan 118 ezren rendelkeztek; ez a szám február 15-ig 4500-al nőtt. A hallgatók számláira eddig összesen 26 milliárd forin­tot utaltak át. Forrás: Diákhitel Központ Rt. most már egy fél évre előre meg­kértem. Ha egy összegben kapom meg a pénzt, jobban fel tudom mérni, hogyan kell beosztanom. Először a postabankos számlám­ra jött a hitel. De amióta nem csak egyetlen bank folyószámláját fo­gadják el, az utalásokat már az OTP-s számlaszámomra kérem, mivel ezért egy mobiltelefont ka­pok majd ettől a banktól. Meg azután jóval több automatájuk van, ahol pénzt vehetek fel. Az előző számlám ugyan még léte­zik, de már nem haszná­lom. A diákhitel azonban a főis­kola nem mind­egyik hallgató­jának vonzó. A második évfo­lyamos, keres­kedelmi szakos Tari Gizella azt mondja, csak ak­kor fordulna ehhez a támogatási formához, ha már végképp elke­rülhetetlen lenne.- Nem állíthatom, hogy na­gyon jó az anyagi helyzetem, de mindent elkövettem, hogy ne kelljen diákhitelt igényelnem. Pedig a kollégium havonta elvisz négyezer forintot, utazásra is kell vagy ezerötszáz és az enni­valót sem tudom kihozni heti kétezer forintnál kevesebből. Ám semmiképp sem szerettem volna, ha a tanulmányaim befe­jezése után egy tartozás hossza­dalmas visszafizetésével kezdő­dött volna a nagybetűs életemet. MOLNÁR G. ATTILA Megyénk a szakmák világán Sok érdeklődőt vonzott a kiállítási stand BŰ Hetedik alkalommal rendezte meg a franciaországi Rhőne- Alpes régió a Szakmák világa elnevezésű, Európa legna­gyobb pályaválasztási és szakképzési börzéjét. A lyoni EUR- EXPO csarnokaiban több mint 160 ezer látogató előtt 360 szakma mutatkozott be, információkat adva a különböző szakképzési formákról, lehetőségekről, nem csak fiatalok­nak, hanem felnőtt álláskeresőknek és azoknak is, akik sa­ját vállalkozást szeretnének elindítani. Európai kapcsolatok A négynapos seregszemlére meg­hívták a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ipari, Mezőgazdasági, Ke­reskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakiskolát is. A jászapátiak ötödször vehettek részt - egye­dül képviselve Magyarországot - olyan előkelő régiók, mint az Eu­rópa négy motorjának elnevezett Baden-Württenberg, Katalónia, Lombardia és Rhone-Alpes, vala­mint a kanadai Quebeck és a len­gyelországi Malapolska régió tár­saságában - tudhattuk meg Báli Istvántól, a megyei önkormány­zat nemzetközi referensétől. Több ezer érdeklődőt vonzott megyénk standja, ahol „Magyaror­szág Európa kapujában” felirattal a jászapáti szakképző iskola sokirá­nyú tevékenységének bemutatása mellett a megye, de az Észak-alföl­di régió turisztikai lehetőségeit is kínálta a Magyarországot egyre na­gyobb számban „felfedezni kívá­nó” franciáknak. A standon a színes prospektu­sok mellett jászsági hústermékeket és mézet kóstolhattak meg a láto­gatók. A megye standját több fran­cia szakképző iskola is felkereste azzal a céllal, hogy partneri kap­csolatot szerezzen magának euró­pai projektekben való részvételre, mint a Leonardo vagy a Socrates programok. A szakmai bemutatókon a jászapáti szakácsok arattak nagy sikert. Szinte pillanatok alatt el­fogyott a Pócs Róbert és Gondár Milán által készített libamájas vegyes ízelítő, a borjúpörkölt ga­luskával és a túrós rétes. A két magyar szakács mellett másik két jászapáti diák is a tűzhely mellé állt — de ezúttal „francia színekben”. Bugyi Tímea és Unyi Ferenc ugyanis már fél éve tanulnak a Roannais-i Európai Osztályban.- Nagyon sokat jelent a fran­ciaországi gyakorlat - mondták szinte egyszerre. Főleg a szakma jobb elsajátításában, de a nyelvta­nulásban is. Nyelvet jól megta­nulni csakis így lehet. Mikor ki­jöttünk, mind a ketten angol nyel­vet tanultunk, de azért most már megy valamennyire a francia is. Fontos ez, mert június elején a szakmai ismeretek mellett mate­matikából, de humán tantárgyak­ból is francia nyelven kell vizs­gáznunk. Ez a feltétele az európai diploma megszerzésének. Egy hétig elméleti oktatáson veszünk részt, három hetet pedig gyakor­lattal töltünk.- Huszonöt kilométerre Roan- nais-tól, egy hegyi kis település éttermében dolgozom - mondta Unyi Ferenc. Ötszáz főre főzünk naponta, de rendezvényszerve­zést is gyakran vállalunk. Reggel fél kilenctől - háromórás szünet­tel - este tíz óráig dolgozunk. A tengeri ételeken, a csigán, és az ácsán át a vaddisznóig sokféle el­készítési módot tudunk elsajátíta­ni, emellett a kiváló francia bo­rok, sajtok világában sem árt ott­honosan mozgunk. Bugyi Tímea arra a legbüsz­kébb, hogy az iskola éttermében az általuk készített újházi tyúk­húsleves, a csáki rostélyos és somlói galuska osztatlan sikert aratott. A magyar ételek receptjei igen kelendőek lettek. A lyoni Szakmák világán azért másik magyar siker is született. A jászapáti ruhakészítő lányok, ha ezúttal nem is vettek részt a bör­zén, de francia testvériskolájuk által, az ő segítségükkel készített magyaros ruha a nemzetközi di­vatbemutató egyik legnagyobb si­kerét aratta... A Lyonban szerzett tapasztala­tok alapján elmondható, hogy a magyar szakképzés és a szakmák ifjú képviselői megállják helyüket az európai mezőnyben. A megye részvétele kiváló lehetőséget nyújtott a tapasztalatcserére és a kapcsolatteremtésre, arra, hogy országunkat, szűkebb régiónkat, megyénket megismerjék. Adomány a testvérvárosnak Karcag A napokban Benyovszki La­jos székelykeresztúri polgár- mester vezetésével vállalko­zókból, képviselőkből, peda­gógusokból álló delegáció járt a testvérvárosban. Székelykeresztúr jelenéről Be­nyovszki Lajos polgármester el­mondta, az elmúlt fél évben meg­indult lassú fejlődés tovább foly­tatódik az erdélyi városban. Hely­zetük stabilizálódott, és új vállal­kozások is megjelentek. A város­vezető szerint a régi vállalkozá­sok is nagyobb sebességre válta­nak. A külföldi tőke megjelent és meg is telepedett a városban; a könnyű-, a textil-, a cipő- és élel­miszeriparban van jelen.- Minden kezdet nehéz, de ha az első gólya megjött és megveti a lábát, akkor az azt jelenti, a többi­ek is bátrabbak lesznek. Sok aján­latunk van külföldi vállalkozók számára, zöldmezős beruházást és üresen álló kész telepeket is tu­dunk részükre ajánlani. A magán­cégek is várják a befektetőt.- Az önkormányzatnak mi­lyen lehetőségei vannak?- Igen szűkösek a lehetőségei, de tavaly már nálunk is megkez­dődött a pályázati lehetőség. így olyan lakónegyed hőközpontját sikerült felújítanunk 2,4 milliárd lejből, amely megegyezik a város éves költségvetésével. A román kormány sportcsarnokprogramjá­hoz is csatlakoztunk. Elfogadták a tervünket, így hamarosan meg­kezdődhet az építkezés. Négy PHARE-pályázatunk is elbírálásra vár. Sajnos saját bevételeinkből nagy dolgokat nem tudunk csi­nálni. Rengeteg szociális gond van nálunk is.- Mit szólt az újabb karcagi adományhoz?- Ez nagyon jó! Nálunk most történik meg az oktatás átszerve­zése, például eddig nem volt szakoktatás a városban. Most ez is beindult. Minden olyan ado­mány, amely az oktatás minősé­gét segíti, nagyon jól jön. Nem is tudunk szóhoz jutni, hiszen egy teljes informatika rendszerről van szó. Az új szakközépiskolánkban még csak egy-két számítógép mű­ködik, egy ilyen rendszer teljesen megváltoztatja az oktatás minő­ségét nálunk. Köszönet érte!- Hogyan indult a gyűjtés? — kérdeztük dr. Fazekas Sándort, Karcag polgármesterét.- A keresztúri önkormányzat és az iskolák is jelezték, hogy az ottani magyar gyerekek számára gondot jelent a számítástechnika tanulása, nagyon kevés számító­gépük van. Kérték, ha nálunk lesz olyan csere, amelynek kap­csán még használható számítógé­pek szabadulnak fel, azokat hadd kaphassák meg. Most szerencsé­re több intézményünk is eredmé­nyesen pályázott, így olyan gépe­ket, amelyek már kifutottnak szá­mítanak, sikerült lecserélnünk. A technikumból egy számítógépes rendszert szerverrel, és a gimná­ziumból 6-7 számítógép kerülhet ki a testvérváros új szakközépis­kolájába^ ____________________DE A Papp István

Next

/
Thumbnails
Contents