Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-18 / 64. szám

2003. Március 18., kedd TÜKÖR 7. OLDAL R D E T É S Nem süllyedhetünk a semmibe A legkisebb mezőgazdasági termelőknek célszerű társulniuk A közösségi házban minap rendezett fóru­mon Herbály Imre országgyűlési képviselő, a parlament mezőgazdasági bizottságának tagja a parasztember alaposságával és egy­szerűségével felépített beszédében vázolta európai uniós tagságunk fontosságát, elő­nyeit és követelményeit. Mezőtúr Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy nemcsak az országnak, hanem azon belül a mezőgazdasági termelőknek is létfontosságú érdeke az uniós tagság. A tét nagyságát és horderejét az is pél­dázza, hogy a kiváló mezőgazdasággal bíró dá­nok szó szerint az utolsó óráig - sőt, még azon túl is — részletekre menően elemezték csatlako­zásuk létjogosultságát. A mi agrárgazdaságunk - sajnos ennél lényegesen kedvezőtlenebb helyzetben - sokkal egyér­telműbben követeli a csatla­kozást, s azzal együtt járó je­lentős támogatást, szabályo­zottságot és termelési biz­tonságot. Sajnos 1990-ben az ellenzéki kerekasztal a pi­acgazdaság sarokpontjait nem jelölte ki. Lebontották a birtokszerkezetet azzal, hogy a piac majd mindent szabályoz. De a piac önmagában torz birtok­szerkezetet és nem eurokonform piacgazdasági szabályozást eredményezett. Történt mindez annak ellenére, hogy az uniós tagországokban már rég alkalmazták a mezőgazdaság vala­mennyi ágazatának és tevékenységi formájának szabályozását, ideértve a támogatást és az ellen­őrzés rendszerét is. Ez többek között azt is je­lenti, hogy az előírások és a jogszabályok meg­sértőit egyszerűen kizárják a támogatásokból és a kedvezményekből. A fegyelmezetlen, az unió egészének érdekeit sértő gazdálkodónak nem adnak létjogosultságot. Nálunk az ellenőrzés — a támogatások előírt célra fordításának figyelemmel kísérése — most kezd kialakulni. A célszerűtlen és hatástalan tá­mogatások megszüntetésével az ellenőrzésre is lesz elég pénz, tehát ki kell munkálni az ellenőr­zés teljes rendszerét és a végrehajtás módozatait. Gondolkodásmódunk megváltoztatása sikeres csatlakozásunk legfontosabb kulcsa. Az ismert feltételrendszer 2007-ig működik, amikor is új költségvetési időszak kezdődik az unióban, új támogatási rendszer lép életbe, ami­nek kidolgozásában már mi is részt veszünk, így már mi is az új szabályozók kedvezményezettjei leszünk. A gazdálkodás tartalma, jellege, formá­ja, szabályozottsága ugyanis nem merevedik meg, hanem alkalmazkodik a mindig változó kö­rülményekhez. Jó példa erre Írország, ahol a csatlakozás előtti átlagos birtokméret 5 hektár volt, most pedig már 200 hektár! Egyre több agrárszakemberre lesz szükség, ugyanakkor az 1-2 tehenet tartó gazdaságoknak társulniuk kell! - szögezte le az előadó. A támogatást igénylő pályázatok elkészítése nem a parasztember feladata lesz. Új feladatrend­szert kapnak a falugazdászok. Meg kell szüntetni a felesleges termelést. A kvóták biztosítják a túltermelés elkerülését, és a megtermelt áru biztos felvá­sárlását. Ezért fontos, hogy országos hálózattal kiépít­sük a felvásárlási szervezete­ket, s ezzel megszüntessük a jelenleg e területen fennálló káoszt. A támogatás terület- és termékalapú lesz. Az idei rendszerünk már hasonlít az unióéhoz. Megszűnt a nyak­ló nélküli támogatás, valamint az ésszerűtlen gépvásárlás pénzelése. A támogatások elosztási rendszerének kidolgozásánál ügyelni fogunk, hogy a pénzek eljussanak a kistermelőkhöz, így akár az öt sertést nevelő gazdához is. További feladataink közé tartozik a szemétte­lepek és az állati hullák tárolására szolgáló tele­pek rendezése, mert a mai állapot tűrhetetlen. De erre uniós pénzeket kapunk majd a saját erőfor­rásaink mellé. Az előadó kiemelte: nincs pártok által képvi­selt agrárpolitika, mert azt csak össznemzeti ala­pon lehet folytatni. Végezetül elmondta: minden támogatás nélkül is be kellene lépnünk az Európai Unióba, mert nem süllyedhetünk a semmibe; továbbá igenlő szavazatainkkal részesei leszünk a rólunk szóló döntéseknek, ezáltal nem nélkülünk és felettünk határoznak majd saját sorsunkról, mint annyi­szor eddig a történelmünk során. _________________________________________________________FÜSTŐS J1NŐ Eg yedül, akár az ujjam Kovács Józsefné született Nagy Erzsébet már eddig is igen változa­tos életet tudhat maga mögött. Pedig nem kevés esztendőig eljutott, hiszen ha minden igaz, augusztus 15-én már a nyolcvannyolcadi­kat tölti. Tulajdonképpen megbékélt a sorsával, pedig mára min­denkit eltemettetett a családból, és egyedül maradt, akár az ujjam. Tiszainoka Csépán érkezett erre a vi­lágra, volt egy öccse is. A szülei gazdálkodtak, az édesapja a tízköblös saját földön kívül kivett felesbe még néhány holdat. - Azért gürcölünk, hogy a jányom ne legyen szógáló, se a fiam cseléd! - így ér­velt az öreg Nagy, amikor reggeltől estig a határt túr­ták. Igen ám, de közbeszólt egy tragédia: egyszer sze­kéren csutkát hoztak, a ra­kományt kötéllel rögzítet­ték, és ahogy azt az apuká­ja húzta, az elszakadt. Le­zuhant a magasról, alapo­san megütötte magát. Lát­szólag rendbejött, de vala­mi mégis történhetett a zu­hanáskor, mivel a látása évről év­re romlott, mígnem teljesen meg­vakult. Lánya kijárta az elemit, az is­métlőket, majd tizennyolc évesen bekötötték a fejét: Kovács József­né lett. Jó ember volt az ura, de csak tíz közös esztendő jutott ne­kik, mert elvitték katonának. So­ha nem jött haza: annyit tud róla, hogy Sztálingrádban dolgoztat­ták, mint hadifoglyot. Még 1944. december 5-én hallott felőle, a ké­sőbb visszatérő csépaiak mesél­tek róla. Arról, hogy Jóska vérhast ka­pott és átvitték a lágerkórházba. Harmadnapra menniük kellett a többieknek. Egy hosszú, mély gödröt ásattak velük, mert sok embert elvitt ez a járvány. Kiterí­tették őket a sír szélére és közöt­tük volt az ő ura is, aki mögött Kovácsra Erzsiké néni FOTÓ: BAKOS JUDIT mindössze huszonkilenc eszten­dő maradt. Ennek ellenére várta, mindig várta haza, nem hitt a többiek­nek. Amikor később évek, évtize­dek múlva az utca végén feltűnt egy hozzá hasonló ember, majd kiugrott a szíve: - Megjött az uram, az én Józsefem... De bizony, csalóka volt bár­mely közeledő, hiszen ajaárja az­óta sem érkezett meg. így egye­dül nevelte fel akkor nyolcéves kislányukat. Szép, mutatós, dol­gos asszony lévén többször is szerették volna oltár elé vezetni az özvegyet, de ő hajthatatlannak bizonyult: - Hátha mégis haza­jön egyszer... Ha meg nem, a más ember gyerekeit neveljem, ami­kor itt az enyém? Felnőtt a lánya, férjhez ment és született egy kisfiúk. 1971. márci­us 3-án asszonylánya eluta­zott Kecskemétre tévét ven­ni. Amikor visszaérkezett, az ura kiment elé az állo­másra. Azt még látta, mo­zog a vonat, nyílik az ajtó és a felesége kizuhan. Mi tör­tént, mi nem, ki tudja, de a harminc-egynéhány éves nő olyan szerencsétlenül esett ki a kocsiból, hogy a helyszínen meghalt. Azt hitte, mint édesanya beleőrül a fájdalomba. De nem maradt idő sokat bús­lakodni, hiszen volt egy kis­fia a lányának, és ő meg a veje nevelte fel, aki még to­vábbi hat évig maradt ná­luk. Ma az unoka 44 éves, nem nősült meg, egyedül él, gazdálkodik. A nagyany­ja meg gondolt egyet, ott­hagyta a csépai házat és két éve bejött a tiszainokai szo­ciális otthonba. Jól érzi ma­gát, emberek között mo­zog. Legutóbb karácsonyra ment haza tíz napra. Taka­rított, rendbe tette a lakást, főzött magának meg az unokának. Megint mehetnékje van, mert a „gyerek” hízót vág. Azon a kora miatt már nem vesz részt, de utá­na szívesen segítene, mert egy hí­zóvágást követően még sok az asszonymunka. Takarítani, mo­sogatni, rendet rakni, ehhez 88 évesen napok kellenek. Már csak egyetlen óhaja ma­radt az élethez, a jó Istenhez: - Arra kérem a magasságost, hogy menjek el előbb, mint az uno­kám. Már egyedül élek a család­ból, eltemettem mindenkit^ akit szerettem és aki szeretett. O ma­radt nekem, és ugye az az illő, hogy egy hozzám hasonló idős koporsójánál fiatal álljon, és ne fordítva - sorolja, és néz rám, mintha tőlem várna valamilyen feleletet. d. szabó miklós Cl ATKA MUNKAVÉDELEM TETŐTŐL TALPIG! Az ATIZA munkavédelmi felszerelések mintaboltja tavaly nyitotta meg kapuit az egyéni vásárlók előtt Szolnok bel­városában, a Sólyom utca 2-ben, a nyugdíjbiztosító mel­lett. A cég 1990-ben alakult, eleinte utcai lábbelik értéke­sítésével foglalkozott, majd Géczy József, az üzlet vezető­je látva az igényt a munkavédelmi felszerelések iránt, út­jára indította szaküzletét. Eleinte közületek, vállalkozá­sok megrendeléseinek tett eleget, ma már az ország teljes területén van vásárlója, partnercége. Az ATIZA viszonylag kis létszám­mal működve, a hatékonyságra helyezi a hangsúlyt, így tud ver­senyképes árat produkálni, jel­szava: jó minőség, kedvező áron. A költséghatékonyság egyik eszközeként a termékek nem egy hatalmas raktárban halmo­zódnak, hanem azokat megren­delés alapján szerzi be, a kiter­jesztett import - francia, olasz, belga, holland, német, amerikai - kapcsolatnak köszönhetően pár napon belül. Valójában 7- 8000 áruféleség közül választ­hatnak a vásárlók, a munkavé­delem teljes területét átfogóan, a mezőgazdaságtól kezdve az élel­miszeriparon, az építőiparon át a vendéglátásig, a legkülönfé­lébb igényeket is kielégítve. Néhány példa a választékból: munkaruhák, védőruhák, lég­zésvédők, hallásvédők, szemvé­dők, elektromos-, hőálló-, vá­gásbiztos kesztyűk, fejvédők, vé­dő lábbelik, zuhanásgátló szer­kezetek, elővédőkrémek. Mivel az ATIZA nem csupán forgalmazza a munkaruhákat, hanem gyártásával is foglalkozik - az ország több pontján varrat bérmunkában -, méretbeli igé­nyeket is maximálisan ki tud elégíteni. A kicsitől az extra mé­retig, akár egyedi igény alapján is, bármilyen fazont el tudnak készíteni a varrodákban. Értéknövelő szolgáltatás az egyedi tervezés és a szakta­nácsadás. Az összhangot bizto­sító formaruháktól, az anyag­minőségen keresztül a munka­fázisnak megfelelő védelmi fel­szerelést is terveznek az ATIZA szakemberei. Fontos számukra, hogy lépést tartsanak a divattal, illetve a cégek számára biztosít­sák az egyedi megjelenést, ezért a vállalkozások lógójának feliratozását is elkészítik. Gyakran fordulnak olyan ké­réssel feléjük, amelyben nem elegendő a ruhák, a lógók meg­formálása, hanem a munkafo­lyamatnak megfelelően taná­csot is kell adniuk a munkavé­delmi felszerelés összeállításá­ra. Tehát, ha valaki nem tudja, bizonyos veszélyes munkafá­zishoz milyen védőfelszerelés­re van szükség, az ATIZA mun­katársai feltérképezik az adott helyen használt anyagok ösz- szetételét és a kapott informá­ciók alapján szaktanácsot ad­nak - az OMMF (Munkavédel­mi Felügyelőség) által kiadott minőségi bizonyítvány alapján -, milyen felszerelést kell hasz­nálni a munkavédelmi előírá­soknak megfelelően. Az ATIZA igyekszik a vevők igényeit több formában is ki­elégíteni, így a divatos női-, gyermek-, férficipők továbbra is megtalálhatók az ATIZA által működtetett ZITA cipőboltban. Jelszavuk a valóságot tükrö­zi: jó minőség, kedvező áron. (PR) ATIZA MUNKAVÉDELEM TETŐTŐL TALPIG! Szolnok, Sólyom utca 2./a. Nyugdíjbiztosító mellett Telefon: 06-20/353-4004, 20/416-4469, fax: 56/410-393 56/410-700/10-14-es mell. 20/338-43-44 Európa a mi hazánk is www.eukk.hu „Március szelleme azt sugallja, hogy sza­bad, független országként foglaljuk el he­lyünket az európai nemzetek asztalánál. Március szelleme azt követeli, hogy mi most befejezzük, véghez vigyük azt, amit eleink akartak” — mondta rákóczifalvi ün­nepi beszédében Elek Sándor, a megyei ön- kormányzat alelnöke. Az egyesült Európa értékeit a me­gyei vezetők igyekeztek tolmácsol­ni az ünneplőknek szerte szűkebb hazánkban. így Rákóczifalván Elek Sándor, Öcsödön Tokainé Demecs Katalin alelnökök jártak a községi megemlékezésen. Az európaiság és az 1848. márci­us idusának szellemisége az idei ünnepségek alkalmával összekap­csolódott. Közelgő uniós csatlako­zásunk kapcsán sokakban joggal fogalmazódik meg az összehason­lítás a 155 évvel ezelőtti események és az április 12-i uniós népszavazás között. Eleink számára a forrada­lom és a harc volt az egyetlen út függetlenségük kivívására, európa­iságuk bizonyítására. Elek Sándor, a megyei köz­gyűlés alelnöke erről is szólt március 15-én Rákó­czifalván, a községi megemlékezésen.- Mai történelmi szerepünk nem olyan látvá­nyos, mint a márciusi ifjaké, de jelentőségében hasonló. Nehéz, és mindenképpen felemelő, szép feladat a miénk, hiszen a kokárdáink mellé kitűz­hetjük az egyesülő Európa jelképeit is. Élek Sándor hangsúlyozta, a szabadságharc legfőbb tanulsága csakis az lehet, hogy a ma­gyar nemzeti felemelkedés elképzelhetetlen az európai nemzetek családjához való tartozás nélkül. Tokainé Demecs Katalin alelnökasszony és Molnár Bálint polgármester Öcsödön ko- szorúzta meg Petőfi Sándor szobrát Fotó: m. j. Elek Sándor Rákóczifalván, az 1848/49-es emlékmű előtt hajtott fejet eleink dicső­sége előtt Fotó: CSABAI- A forradalommal a fejlett Nyugathoz akart csatlakozni hazánk. A levert szabadságharcot kö­vetően tizennyolc évvel a józan kompromisszum érvényesüléseként megnyílt az út a nagy álom tel­jesüléséhez. Április 12-én hasonló döntés előtt ál­lunk majd, mint őseink a kiegyezés idején. A kér­dés az: csatlakozzunk Európa fej­lettebb feléhez, vagy leszakadjunk, behozhatatlan hátrányt teremtve dolgos népünknek — emelte ki a csatiakozás fontosságát az alelnök. Olyan történelmi lehetőség előtt áll hazánk, mely előtt nagyon ré­gen. A huszadik században hábo­rúk osztották fel a világot, ma pedig békésen, a józan észérvek lehetnek a meghatározók. Március szellemi­sége azt diktálja, hogy az ország le­gyen teljes jogú része Európának. Európának pedig azt üzeni, hogy most egy olyan ország csatlakozik a közösséghez, mely évszázadok óta küzd saját és az európai népek függetlenségéért. (PR)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents