Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-13 / 61. szám

2003. Március 13., csütörtök 7. OLDAL ■■■■ T Ü KÖR Az arzén senkinek sem kegyelmezett Nagyrév „Volt egy asszony, nem idevalósi, aki ideköltözött. Putri Panninak hívták, putrifélében is lakott. Betegeskedett az anyja, megunta gondozni, ezért megmérgezte. Az arzén se­besen végzett vele. Taligára tette Panni meg az ő lánya a ha­lottat, letakarták, hogy majd kitolják a Tiszához: hadd vigye a víz! Igen ám, de közben akkora köd ereszkedett a falura, hogy eltévedtek, nem találták a folyót. Nagy keservesen ha­zavergődtek, visszahozták a szerencsétlent. Dunnák közé fektették, beágyazták, mintha aludna. Másnap felszállt a köd, újra letolták a vízhez, és zsupsz, bele a hullámok közé! Csongrádnál fogták ki a mamát, de már megjelent a képe az újságokban, hogy eltűnt. A cibakházi főjegyző felismerte az asszonyt, és máris mentek Pannihoz a törvény emberei. Nem akart tudni semmiről, mindent tagadott. Ekkor meg­rakták a sparheltet fával, alágyújtottak, majd amikor már jó meleg lett a teteje, így szóltak: — No, Panni, most felültetünk rá, hátha eszedbe jut minden! Nem kellett ráültetni, szépen, sorban elmondott, majd megmutatott mindent, ami után el­vitték, letartóztatták.” (Gúnya Józsefné Balogh Mária visz- szaemlékezése nyomán)- A korábbi halottkém idős ember volt már, ezért ebben a tisztségben az édesapám követte. Fontos szerep jutott neki. Minden elhunyt esetében ő határozott, te- methetö-e vagy nem az illető, szó­val akad-e valamilyen gyanú a ha­lála körül. Könyvekből tanult, és előtte Szolnokon vizsgáznia kel­lett, mielőtt papírt kapott. Ahogy a nyomozás elkezdő­dött, lavinaszerűen tárult fel a rengeteg titok, lettek újabb és újabb tettesek. Marika néni édes­anyja kísérte a csendőröket a megadott házszámra, lévén mint a tenyerét, úgy ismerte a falut. így mentek el egyszer az egész ügy kiagyalójához, bizonyos Zsuzsa néni bábaasszonyhoz. A nő a sa­ját macskáján próbálta ki az ar­zént, majd jó pénzért adta, ter­jesztette, aki felkereste. Nos, a Ci­hákról érkezett járőrt szép komó­tosan vezette a megadott címre Marika anyja. A kislány nem me­hetett velük, de jó húsz-huszonöt méterre lemaradva követte őket. Amikor az utca végén feltűntek, még látta, hogy Zsuzsa néni kinéz a deszkakerítés felett, majd nagy Az úgynevezett nagyrévi arzénes gyilkosságsorozat, az, hogy jó né­hány ember hirtelen meghalt a fa­luban, úgy derült ki, hogy két itte­ni asszony összevitatkozott Tisza- kürtön a piacon. A perpatvar egy­re forróbb lett, és egymásra kia­báltak: — Te csak fogd be a szád, meg­mérgezted a saját uradat! — Én-e? Te meg az anyádat, apádat, testvéredet is eltetted a jussért! A szócsatát többen hallották. Már korábban is járta a suskus, hogy Nagyréven nem a véletlen műve a sok halott az első világhá­ború utáni években, majd ké­sőbb. Mentek a levelek névtelenül az elöljárósághoz, mire a csendőr­ség nyomozni kezdett. Gúnyánét 1929-1930 körül még Balogh Marikának hívták. Ki­lencéves, mindenre kíváncsi kis­lány volt. Hogy másoknál jóval többet tudott, annak az az oka, hogy az apukája, Balogh Ferenc akkortájt a falu kisbírójaként, ha­lottkémeként szolgált.- Ahol most lakunk, ebben a szobában vallatták az arzénes asszonyokat - mutatja a helyiséget a tulajdonos, aki akkoriban iskolás volt FOTÓ: BAKOS JUDIT sebbel-lobbal eltűnt. Tudta, érte jönnek. Mikorra odaértek, benyi­tottak, a bábaasszony a kút mel­lett feküdt holtan. A méregkeverő mérge nem csak másokon, rajta is fogott. Egy középkorú férfit a saját anyósa mérgezett meg, mert hara­gudott rá. Tizenöt évre ítélték. Élt ott egy asszony: bizonyos M.-né. Szerelmes volt egy jóképű legény­be, K. Istvánba. A férfi nőtlen volt. Igen ám, de a nőnek útjában állt a férje, akit éppen ezért megmérge­zett. Ez is kiderült, tizenöt évet kapott, amit ki is töltött. Amikor kiengedték, K. István még mindig az agglegények kenyerét ette, de esze ágában sem volt élete fonalát a szabadidőhöz kötni.- Isten ments tőle, hogyha egyszer engem is megun, hogy az ura után küldjön? Azt már nem - indokolta. Marika néni több évtized távla­tából is könnyezve emlékszik egy jóravaló öregre, bizonyos János bácsira.- Eljött hozzánk tanyázni, majd hirtelen hányni kezdett. Az édesanyám nem állta meg szó nélkül: minek jön ide, Jani bá­tyám, ha részeg?- Nem ittam én, Tercsikém egy kortyot se! Csak teát Cs.- nénél. Úgy érzem, kiszakad a gyomrom. A „tea” meg a benne lé­vő megtette a hatását, estére jobb­létre szenderült az idős ember. Kinek azért kellett idő előtt meghalnia, mert az első világhá­ború során rokkant vagy később vak lett. Másnak nem volt már haszna, esetleg a vagyon jelentett gubancot, így minden lelkiisme- ret-furdalás nélkül tette el láb alól éppen a saját hozzátartozója. Sö­tét gondolatok vezették, irányítot­ták akkor több asszony lelkét. Egy nő öt személyt mérgezett meg: Sz. Mari az apjának, az any­jának, a férjének, az anyósának és az apósának is beadta teával a ha­lált hozó mérget. Ahol most Marika néniék lak­nak, a folyóparti házban, annak a belső szobájában vallatták a hír­be hozott asszonyokat, majd vit­ték őket Szolnokra. Közülük akadt, akit felakasztottak, más a börtönben halt meg, megint más a cellájában lepedőre kötötte fel magát. Nagyréven a régi, úgynevezett öreg temetőben pihennek mind­annyian. A gyilkosok is, az áldo­zatok is, de mára a természet az úr a sírokon. A hozzátartozók vagy nem élnek, vagy máshová költöztek innen. Távolra, mert ez az arzénes ügy akkortájt nagyon felborzolta a kedélyeket. Nem­csak megye-, de országszerte is. Néhány elítélt a büntetés letölté­se után hazajött, és továbbra is itt élt, majd halt meg természetes halállal. Mintha mi sem történt volna. Pedig történt. Sok-sok ször­nyűség, mert az arzén nem ke­gyelmezett annak, akinek az éte­lébe, italába rakták. Legalábbis így emlékezik vissza az akkori történetekre Gúnyáné Balogh Mária, akinek akkoriban fontos személynek számított az édesap­ja. Hiszen minden sírfelnyitás­nál, exhumálásnál jelen volt, és hivatalból látta az elhunytakat. Akiket kétszer temettek el, még­is, a hantjaik lassan gyalogúttá szelídülnek... D. SZABÓ MIKLÓS Minőségbiztosítás a kertészetben Eurepgap: a jó mezőgazdasági gyakorlat minimális elvárásai Európai Unió Az uniós csatlakozáshoz kö­zeledve sok előírásról hal­lunk, és úgy tűnik, mintha egyre több szabályt állítaná­nak elénk. Mindezt a piac igényli, mely rámutat, hogy mire kell számítanunk. A zöldség-gyümölcs kerté­szeknek többek között az Eurepgap minőségbiztosítás fogalmával is meg kell is­merkedniük. Az európai élelmiszer-kereskede­lem meghatározó része a rendkí­vül gyorsan terjedő nagy áruház­láncok kezében van. A multinaci­onális hálózatok mára mintegy 950 milliárd euró forgalmat bo­nyolítanak, melynek közel felét az első tíz cég fogja össze. A ke­reskedelmi hálózatoknak hihetet­lenül nagy befolyásuk van a piac­ra. Ezen áruházak polcaira kike­rülő áru csak kifogásta­lan, minden kritérium­nak megfelelő lehet. A beszállítókat érintő fontos elvárás, hogy a zöldség és gyümölcs termesztése a szaporí­tóanyag megvásárlásá­tól a kiültetésen, keze­léseken át a szüretig dokumentáltan követ­hető legyen - hallottuk nemrég egy térségi agrárfóru­mon. Az Eurepgap-rendszer tulaj­donképpen ezt a minőségbizto­sítási folyamatot követi végig. A nemzetközi tanúsítás egyik nor­matív dokumentuma, melyet az ISO 65 (EN 45011) irányelvei szerint akkreditáltak, világszerte professzionálisan alkalmazható. Normáit a zöldség-gyümölcs szektor képviselői az egész világot átfogóan fejlesztették ki. 1997- ben kezdte működé­sét, melyet - az uniós csatlakozás után - né­hány éven belül Ma­gyarországon is be kell vezetni. Az élel­miszer-gazdaságban már bevezetett HACCP-rendszerhez hasonlóan az Eurepgap a kerté­szet terén írja elő a jó mezőgaz­dasági gyakorlat minimális elvá­rásait. Érdemes hát ismerkedni, barátkozni az új fogalommal, amely az áru nyomon követhető­ségét fogja össze. * * ¥■ * ***** urópai ISMÉT MEGNYÍLT A CARITAS PATIKA. A szolnoki Hetényi Kór házban bekövetkezett tűzeset után az épületben működő Caritas pa­tika megújult. Március 11-töl friss, de a korábbihoz hasonló széles készlettel és a régi szívélyességgel várja régi és új vásárlóit a gyógy­szertár vezető gyógyszerésze, Mátyásné Simon Zsuzsanna és mun­katársai. FOTÓ: CS. I. Fejlesztenék a strandfürdőt Kisújszállás Az önkormányzat több alkalom­mal foglalkozott már a városi strand és gyógyfürdő fejlesztési lehetőségével, döntött a termál­kút felújításáról. Tavaly nem volt eredményes a fejlesztési pá­lyázatuk, így most újabb pénz­forrást keres a város. További igényként jelentkezik a működő reumatológai szakrendelés bő­vítése, esetlegesen terápiás lehe­tőségek bővítése. Másik megol­dandó nagy kérdés a meglévő medencék állapotának javítása, fejlesztése. A képviselő-testület támogatja a reumatológiai fej­lesztési lehetőségét és keresi a strandfürdő egyéb fejlesztési le- hetőségéhez is a forrásokat, de Nincs biztonságban a lelőhely Bár épült egy gát a tószegi bronzkori teli telep védelmére, a lelőhely még mindig nincs teljes biztonságban. Márpedig ez lenne a feltétele a további beruházásoknak, amelyek a ritka ré­gészeti értékek bemutatását szolgálnák. Tószeg A korábbi árvizes évek rossz tapasztalatai nyomán 2001-ben épült egy gát annak megakadályozására, hogy a Tisza hullámai tovább rombolják a tószegi, köznyelven csak Kucorgónak nevezett domb alatt rejtőző bronzkori teli telepet. Ez több méter vastag kultúrrétegével régészeti ritkaságnak számít Euró­pának ezen a táján. A gát kétségldvül sokat segített, de szakemberek véleménye szerint nem nyújt teljes biztonságot a lelőhelynek. Árvíz esetén most is fennáll a veszélye, hogy a Tisza hullámai újabb da­rabokat szakítanak le a magaspartból. A véglegesen kiépített gát egyébként nem csupán a lelőhelyet óv­ná, de erősítené a község védelmét is. A teljes védettség a feltétele a további tervek megvalósításának. Ezek szerint befednék a lelőhe­lyet, és biztosítanák, hogy a látogatók kényelmesen megközelíthessék. Mindezek érdekében a tószegi önkormányzat pályázatok révén szeretne hozzájutni a szükséges anyagiakhoz. Amennyiben sikerrel jár, van rá esély, hogy a mintegy száz éve fölfedezett, és azóta egyre csak fo­gyó tószegi teli telep ügye végre nyugvópontra jut. BA A háború kurd szemmel __ Iraki válság A világot foglalkoztató iraki háborús várakozás egyik fon­tos kérdése a kurdok problé­mája. Más szétszakított nem­zet fiaihoz hasonlóan, tagjaik hazánkban is megtalálhatók, sőt, mióta amerikai védnök­ség alatt Észak-Irakban létre­jött egy kurd vezetés alatt álló többé-kevésbé önálló ország­rész, annak képviselete is van nálunk. E képviselet egyik vezetőjét kér­deztük arról (aki érthető okokból névtelen akart maradni), hogy milyen várakozásokkal tekinte­nek az eljövendő események elé. Mint beszélgetőpartnerünk el­mondta, pillanatnyilag az egész ügynek egy biztos pontja van. Szaddám Huszeinnek mennie kell, akár erőszak, akár pusztán a fegyveres fenyegetés hatására. Ez eldöntött kérdés, ezen túl már több minden következhet be. Az iraki ellenzék mindenképpen azt szeretné, ha a diktátor és köre tá­vozása után a helyi ellenzék tag­jai vennék át az ország vezetését, de úgy tűnik, erre nincsen reális esély. Az Egyesült Államok, leg­alábbis egy átmeneti időszakban, melynek hossza természetesen bizonytalan, közvetlen katonai kormányzást szándékszik beve­zetni a háború után, és ez ellen az ellenzék nem tud semmit tenni. A kurdok helyzete igen bizony­talan a háború küszöbén. Török­ország, melynek kulcsszerep jut­hat a hadműveletek során, mivel Amerika csak együttműködésével indíthat offenzívát északról is, igen érzékeny a kurd enklávé je­lenlegi meglétére. Tart attól, hogy a saját területén levő kurdok szá­mára vonzó cél lehet a vele való egyesülés, és ez mélyen sértené Törökország érdekeit, aki most al­kuhelyzetben van Amerikával. Félő, hogy a kitörő háború mellé­kes hadműveleteként, egy alku eredményeképpen megindulhat a kurd terület ellen a török száraz­földi hadsereg támadása. Ez ellen végszükségben fölvehetik a har­cot, de ennek lehetősége egyálta­lán nem megnyugtató számukra. Nyugtalanító számukra az is, hogy bár rendelkeznek fegyveres erővel, az Amerikaiak eddig biz­tosított légi fedezete nélkül védte­lenül állnának Szaddám kurd nagyvárosokra irányított vegyi töltetű rakétáival szemben. Már egyszer megtapasztalták azt a borzalmas élményt, amikor Ha- lapcsa utcáit szőnyegként borítot­ták a mérges gáztól megölt asszo­nyok, öregek, gyerekek hullái. Megfelelő védelmi eszközök hiá­nyában ezzel a fenyegetéssel szemben csak a szerencsében és a belátásban bízhatnak. Mindent összegezve, bizony­talan, hogy a várható háború fel­tétlenül megnyugtató megoldást hozhat nemzeti kisebbségük gondjaira. Túl sok aggasztó ele­me van számukra a jelenlegi helyzetnek. ___________szathmáry

Next

/
Thumbnails
Contents