Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-11 / 59. szám

12. OLDAL SPORT 2003. Március 11., kedd Úttörő szerepben megyénk lábteniszesei Két esztendeje a Szolnoki MÁV-Nensiedler kötelékében Kis magyar történelem Nem lehet azt állítani, hogy a legnépszerűbb sportág lenne Magyarországon a lábtenisz, ám az biztos, azok közé tartozik, melyeket — minimum a kíváncsiság kedvéért — a legtöbben kipróbáltak. Az első tétova lé­péseket - legalábbis még az én időmben - legtöbben még az utca aszfaltján tették meg, amikor is egysze­rű krétával rajzolták fel a pályát, Ezt követte a stran­dok aszfaltja, ahol már igazi háló fölött lehetett gya­korolni, mígnem a legkitartóbbak a csarnokokban ta­lálták magukat. Kántor István (jobbról) a kilencvenes évek végén sorozatban nyerte a siófoki „magyar Wimbledont” Márkus Lászlóval A hazai lábtenisz múltja majd’ harminc évre tekint vissza. Ak­kor még abszolút amatőr alapon művelték a „tengőt”, s híre- hamva sem volt, hogy valaha is nemzetközi viadalokat ren­deznek belőle. A szabályok is városról városra változtak, míg­nem a nyolcvanas évek elejére többé-kevésbé állandósultak. Hogy ezek mennyire váltották be a hozzájuk fűzött reménye­ket, nem tudni, de tény, a hagyományos rendszer szerint mind a mai napig rendeznek versenyeket. A sportág világszerte növekvő népszerűsége azonban megkívánta, hogy egységesítsék a szabályait, így mivel a csehek és szlovákok voltak a leginkább kezdeményezői a nemzetközi szervezet létrehozásának, döntő szavuk volt je­lenlegi formájának kialakításában. Az első „igazi” hazai lábteniszesek mára régen kinőttek a tinédzserkorból, így ők nehezen veszik fel az új módit, ám mégsem lehet elkergetni őket a pálya mellől. Közel a nyug­díjkorhoz még mindig izgalomba hozza őket a labda patto­gása. Az első kupaversenyek (Siófok, Szolnok stb.) után hama­rosan megkezdődtek az egyéni, páros, hármas magyar baj­nokságok, majd a már szervezett formában működő csapa­tok többfordulós viadala. Ezeken már a szolnoki lábtenisze­sek is (fő)szerepet vállaltak, s Zoufal Nándor, lgnácz Kál­mán, majd Kántor István nevét hamarosan megismerték or­szágszerte. Az ezredfordulón pedig csúcsra értek a Tisza- partiak (még Konstrukció néven), megnyerték a csb-t. Eredmények vonzásában A versenysport egyik legfőbb is­mérve, hogy tétre megy, s az eredmé­nyeket nemcsak az érdekeltek, de a kí­vülálló szurkolók is számon tartják. Nos, a lábtenisz tör­ténelemkönyvében jó néhány szolnoki lábteniszes is helyet követel magának. A nemes egyszerűség­gel „serleggyáros­nak” titulált egykori válogatott bokszoló, lgnácz Kadi kezdte el kikövezni a baj­noki címek felé ve­zető utat, melyen aztán az utódok an­nak rendje és módja szerint végig is mentek. íme a di­csőséglista: lgnácz Kálmán valamennyi kupája nem fért volna rá felvételünkre, így csak az elmúlt hónapok termése látható IGNÁCZ KÁLMÁN A sportág szolnoki szülőatyja 22-szeres válogatott, 2x világbajnoki résztvevő, 50 kiemelt orsz. verseny győztese KÁNTOR ISTVÁN 64-szeres válogatott 2x országos csapatbajnok 1x országos csb második helyezés 10x országos bajnok párosban és hármasban 3x vb negyedik helyezés 2x Eb negyedik helyezés 1x Eb harmadik helyezés ÁCS KÁROLY 10-szeres válogatott 1x országos csapatbajnok 1x országos csb második helyezés Bajnokcsapatok Európa Kupája negyedik helyezettje 5x országos bajnoki ezüstérmes SZIGETI BÉLA 10-szeres válogatott 1x országos csapatbajnok Bajnokcsapatok Európa Kupája negyedik helyezettje Eb negyedik helyezés Aki hűtlen lett a futballpályához Az egykori Vegyiművek-kapus ma már a tengósokat oktatja Ács Károly nem volt magyar válogatott futballista, még csak az NB I-ben sem szerepelt, a régiónk labdarúgását ismerők számára mégis ismerősen cseng a neve. Néhány esztendeje még szépreményű kapusként riogatta az ellenfelek csatára­it a Szolnoki Vegyiművek hálóját őrizve, aztán ahogyan az egykor szebb napokat megélt klub, úgy ő is eltűnt a szurko­lók szeme elől. De csak azért, hogy hamarosan feltűnjön a születőben lévő lábte­nisz szolnoki bölcsője mellett. Először még csak ismerkedni járt le a nagy öregek mellé, majd ter­mészetesen ő is beszállt, végül egészen a válogatottságig vitte. Mi több, ma már ő a Szolnoki MÁV- Neusiedler szakosztályának a ve­zetőedzője.- Talán még a lábteniszt isme­rők országos táborában sem min­denki tudja, milyen néven szere­pelnek a szolnoki versenyzők, pe­dig már lassan két esztendeje, hogy segítő kezet nyújtott szá­mukra a papírgyár. — Az ezredforduló táján kezd­tek komolyabban foglalkozni or­szágos szinten az utánpótlás ne­velésével. A lábtemszszövetség a Pepsi Kupa előtt felkérte Kántor Istvánt, rendezzen néhány erő­felmérő viadalt gyerekek számá­ra - emlékezett vissza Ács Kár­oly. — Ekkor tűnt fel a Rákóczi Úti Általános Iskola két fiatalja, Ferencz Dániel és Kalócz Ádám. Mivel abban az időben már hazai szinten komoly eredményeink voltak, a Kadi Kupa már tízesz­tendős múltra tekintett vissza, a Konstrukció éppen megnyerte az országos csapatbajnokságot és a BEK-ben is a negyedik helyen végzett, felkapott minket a város. Tisztában voltunk vele, ha nem csak tiszavirág-életű sikereket akarunk elérni, ha huzamosabb ideig akarunk a csúcs közelében tanyázni, szervezettebb keretek között kell folytatnunk a meg­kezdett munkát. Mondhatnám azt is, kinőttük a gyerekcipőnket, s ekkor tett „ajánlatot” számunk­ra a Neusiedler Papírgyár, mely nem elégedett meg a felnőtt csa­pat sikereivel, de az utánpótlás nevelésére is buzdított minket. Ezzel úttörő szerepre vállalkoz­tunk Magyarországon, hiszen az országban sehol sem foglalkoz­tak még akkortájt a jövő nemze­dékével. Az egyéni sikerek he­lyett a csapatmunkára helyező­dött a fő hangsúly. Már eljutot­tunk odáig, hogy valamennyi vá­logatottba, a nőitől kezdve a férfi seniortól mindenhova adunk ver­senyzőt.- Mit lehet tudni a Szolnoki MÁV-Neusiedler lábteniszszak- osztályáróU — Jelenleg tizenhat tagunk van, köztük Eszes Mónika és Kiss Gabriella személyében két hölgy versenyzővel rendelkezünk. Egyesületünknek köszönhetően télen is rendszeresen, heti két al­kalommal a Véső utcai csarnok­ban készülhetünk, márpedig ez roppant fontos, ugyanis a hivata­los nemzetközi lábtenisz szigo­rúan teremsport, s ehhez igazo­dik a speciális labda is. Szolnok a hazai lábtenisz egyik fellegvá­Ács Károly nemcsak a pályán, azon kívül is sokat tesz a szolnoki szakosztály érde­kében ra, elismerésünket jelzi, hogy hárman, Zoufal Nándor, Kántor István és jómagam szövetségi edzőként is segítjük a válogatot­tak munkáját.- Mi szükséges ahhoz, hogy va­lakiből jó lábteniszes váljék?- Először is nem árt, ha van az illetőnek futballista múltja. Ez nem azt jelenti, hogy anélkül nem lehet eredményt elérni, hi­szen a kézilabda-válogatott Éles Józseftől kezdve a röplabdás Zoufal Nándoron át a mi boksz­bajnok lgnácz Kadinkig többen is azonnal rám cáfolnának, de azért ez mindenképpen előnyt jelent­het. Fontos a laza izomzat és a megfelelő vagányság.- Mi motiválja a fiatalokat, hogy más, népszerűbb sportágak helyett a lábteniszt válasszák?- A közvélemény azt tartja, a focihoz mindenki ért, ehhez vi­szont nem, azaz kevesebb az el­lenszurkoló. A csapatsportokhoz képest itt jobban számít az egyéni képes­ség. Viszonylag rövidebb idő, akár 5-6 év is elegendő ahhoz, hogy eredményt lehessen elérni, ráadásul kortalan, hiszen általá­ban harminc fölött lehet igazán a csúcsra érni, s a legjobbak rend­szeresen közel állnak a negyedik ikszhez.- Milyen esztendő vár a Neu­siedler tengósaira 2003-ban?- Az esztendő jól kezdődött, hiszen a Kövesd Kupáról és a szé­kesfehérvári ATP Kupáról is győ­zelmekkel, dobogós helyekkel tértünk haza. Tavaly a világbaj­nokság miatt elmaradt az orszá­gos csapatbajnokság, idén vi­szont már megrendezik. Úgy döntöttünk, ezúttal nem az ered­mény a legfontosabb, hanem hogy új, ütőképes csapat alapjait tegyük le, azaz fiataljainkat, Fe­rencz Danit, Kalócz Ádámot és Pozderka Istvánt mély vízbe dob­juk. Siófokon, a „magyar Wimb­ledonon” hagyományosan jól szerepelünk, miként az egyéni, páros és hármas bajnokságokról sem szoktunk érem nélkül haza­jönni. Hogy mikor lesz 2003-ban, Franciaországban a kontinensve­télkedő, még nem tudni, csak annyi biztos, ezúttal már külön rendezik meg az ifiknek és fel­nőtteknek. Az igazi bennfentesek úgy tart­ják, a „tengó” nagyon sokban ha­sonlít a röplabdához, csak éppen lábbal játsszák. Márpedig a röp­labda világszinten az egyik legdi­namikusabban fejlődő sportágak közé tartozik. Ebből pedig az következik.... Tűzközelben a fiatalok Ferencz Dani (balról) a legjobb magyar lábteniszes hölggyel, Eszes Mónikával gyakran szembekerül az edzéseken Szabályismeret Jelenleg kétféle szabály szerint rendeznek Magyarországon láb- teniszviadalt: az egyik a hagyo­mányos, a másik a nemzetközi. Ez azért lehetséges, mert hazánk­ban a hetvenes, nyolcvanas évek­ben elsősorban a strandokon ját­szották a tengőt, s ebből alakult ki a mai lábtenisz. Akik viszont még az ősidőkben kezdték a ver­senyzést, ma már igencsak negyven év fölöttiek — mi több, lgnácz Kadi például idén betölti a hatvanat is, így nem tudtak vál­tani a csehek és szlovákok által kidolgozott szisztémára. Meg­próbáljuk röviden összefoglalni, hogy mi a legfőbb különbség a két rendszer között. A hagyományos Egyéni: a teniszpálya adogató­udvara alkotja a játékteret, a labda egyet pattanhat, és csak egyszer lehet érinteni. A szettgyőzelemhez 15 pontot kell elérni. Páros: a teniszpálya adogató­udvara alkotja a játékteret, a labda egyet pattanhat, s a páros mindkét tagja egyszer érintheti a játékszert. A szettgyőzelem­hez 15 pontot kell elérni. Nemzetközi szabályok Egyéni: a pálya mérete ugyanaz, mint a hagyományos játékban, de egy pattanás után a játékos kétszer érintheti a labdát. A szettgyőzelemhez 11 pontot kell elérni. Páros és hármas: röplabdapá­lyán zajlik a játék, a játékosok összesen háromszor érinthetik a labdát, mely kétszer pattanhat a térfélen. A szettgyőzelemhez 11 pontot kell elérni. Bár még a nagy öregek, lgnácz, Kántor vagy éppen Ács neve cseng jobban a magyar lábteni­szezők világában, azért már be­bocsátásra készen ott toporog a feltörekvő nemzedék néhány je­les képviselője a „nagyok” öltöző­jének ajtajánál. Ugyan Ferencz Dániel, Kalócz Ádám vagy éppen Pozderka Ist­ván még messze vannak a fel­nőttkor határától, alig kezdték el a középiskolát, azért a nyitott szemmel járó szakemberek már felfedezni vélik bennük a jövő bajnokait. Amennyiben lelkesedésük nem lankad, s élnek tehetségük­kel, hamarosan elhomályosíthat­ják az elődök eredményeit. Per­sze addig még rengeteg edzés vár rájuk, ám akiknek ilyen mestere­ik vannak, mint a szolnoki ifitriónak, azoknak illik is vinni valamire. Az első lépéseket már megtették, hiszen a magyar baj­nokságon legyőzhetetlennek bi­zonyultak, így ők képviselhették hazánk színeit a korosztályos vi­lágbajnokságon, ahol egészen az elődöntőig meneteltek. Idén aztán még nagyobb teher kerülhet a vállaikra, hiszen amint az Ács Károly vezető edző elmondta, legfőbb feladatának azt tekinti, hogy mihamarabb beépítse a felnőtt csapat a tini­ket. Az oldal az AC-DC Hajtástechnikai Kft. és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket a kft. viseli.

Next

/
Thumbnails
Contents