Új Néplap, 2003. március (14. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-11 / 59. szám
12. OLDAL SPORT 2003. Március 11., kedd Úttörő szerepben megyénk lábteniszesei Két esztendeje a Szolnoki MÁV-Nensiedler kötelékében Kis magyar történelem Nem lehet azt állítani, hogy a legnépszerűbb sportág lenne Magyarországon a lábtenisz, ám az biztos, azok közé tartozik, melyeket — minimum a kíváncsiság kedvéért — a legtöbben kipróbáltak. Az első tétova lépéseket - legalábbis még az én időmben - legtöbben még az utca aszfaltján tették meg, amikor is egyszerű krétával rajzolták fel a pályát, Ezt követte a strandok aszfaltja, ahol már igazi háló fölött lehetett gyakorolni, mígnem a legkitartóbbak a csarnokokban találták magukat. Kántor István (jobbról) a kilencvenes évek végén sorozatban nyerte a siófoki „magyar Wimbledont” Márkus Lászlóval A hazai lábtenisz múltja majd’ harminc évre tekint vissza. Akkor még abszolút amatőr alapon művelték a „tengőt”, s híre- hamva sem volt, hogy valaha is nemzetközi viadalokat rendeznek belőle. A szabályok is városról városra változtak, mígnem a nyolcvanas évek elejére többé-kevésbé állandósultak. Hogy ezek mennyire váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem tudni, de tény, a hagyományos rendszer szerint mind a mai napig rendeznek versenyeket. A sportág világszerte növekvő népszerűsége azonban megkívánta, hogy egységesítsék a szabályait, így mivel a csehek és szlovákok voltak a leginkább kezdeményezői a nemzetközi szervezet létrehozásának, döntő szavuk volt jelenlegi formájának kialakításában. Az első „igazi” hazai lábteniszesek mára régen kinőttek a tinédzserkorból, így ők nehezen veszik fel az új módit, ám mégsem lehet elkergetni őket a pálya mellől. Közel a nyugdíjkorhoz még mindig izgalomba hozza őket a labda pattogása. Az első kupaversenyek (Siófok, Szolnok stb.) után hamarosan megkezdődtek az egyéni, páros, hármas magyar bajnokságok, majd a már szervezett formában működő csapatok többfordulós viadala. Ezeken már a szolnoki lábteniszesek is (fő)szerepet vállaltak, s Zoufal Nándor, lgnácz Kálmán, majd Kántor István nevét hamarosan megismerték országszerte. Az ezredfordulón pedig csúcsra értek a Tisza- partiak (még Konstrukció néven), megnyerték a csb-t. Eredmények vonzásában A versenysport egyik legfőbb ismérve, hogy tétre megy, s az eredményeket nemcsak az érdekeltek, de a kívülálló szurkolók is számon tartják. Nos, a lábtenisz történelemkönyvében jó néhány szolnoki lábteniszes is helyet követel magának. A nemes egyszerűséggel „serleggyárosnak” titulált egykori válogatott bokszoló, lgnácz Kadi kezdte el kikövezni a bajnoki címek felé vezető utat, melyen aztán az utódok annak rendje és módja szerint végig is mentek. íme a dicsőséglista: lgnácz Kálmán valamennyi kupája nem fért volna rá felvételünkre, így csak az elmúlt hónapok termése látható IGNÁCZ KÁLMÁN A sportág szolnoki szülőatyja 22-szeres válogatott, 2x világbajnoki résztvevő, 50 kiemelt orsz. verseny győztese KÁNTOR ISTVÁN 64-szeres válogatott 2x országos csapatbajnok 1x országos csb második helyezés 10x országos bajnok párosban és hármasban 3x vb negyedik helyezés 2x Eb negyedik helyezés 1x Eb harmadik helyezés ÁCS KÁROLY 10-szeres válogatott 1x országos csapatbajnok 1x országos csb második helyezés Bajnokcsapatok Európa Kupája negyedik helyezettje 5x országos bajnoki ezüstérmes SZIGETI BÉLA 10-szeres válogatott 1x országos csapatbajnok Bajnokcsapatok Európa Kupája negyedik helyezettje Eb negyedik helyezés Aki hűtlen lett a futballpályához Az egykori Vegyiművek-kapus ma már a tengósokat oktatja Ács Károly nem volt magyar válogatott futballista, még csak az NB I-ben sem szerepelt, a régiónk labdarúgását ismerők számára mégis ismerősen cseng a neve. Néhány esztendeje még szépreményű kapusként riogatta az ellenfelek csatárait a Szolnoki Vegyiművek hálóját őrizve, aztán ahogyan az egykor szebb napokat megélt klub, úgy ő is eltűnt a szurkolók szeme elől. De csak azért, hogy hamarosan feltűnjön a születőben lévő lábtenisz szolnoki bölcsője mellett. Először még csak ismerkedni járt le a nagy öregek mellé, majd természetesen ő is beszállt, végül egészen a válogatottságig vitte. Mi több, ma már ő a Szolnoki MÁV- Neusiedler szakosztályának a vezetőedzője.- Talán még a lábteniszt ismerők országos táborában sem mindenki tudja, milyen néven szerepelnek a szolnoki versenyzők, pedig már lassan két esztendeje, hogy segítő kezet nyújtott számukra a papírgyár. — Az ezredforduló táján kezdtek komolyabban foglalkozni országos szinten az utánpótlás nevelésével. A lábtemszszövetség a Pepsi Kupa előtt felkérte Kántor Istvánt, rendezzen néhány erőfelmérő viadalt gyerekek számára - emlékezett vissza Ács Károly. — Ekkor tűnt fel a Rákóczi Úti Általános Iskola két fiatalja, Ferencz Dániel és Kalócz Ádám. Mivel abban az időben már hazai szinten komoly eredményeink voltak, a Kadi Kupa már tízesztendős múltra tekintett vissza, a Konstrukció éppen megnyerte az országos csapatbajnokságot és a BEK-ben is a negyedik helyen végzett, felkapott minket a város. Tisztában voltunk vele, ha nem csak tiszavirág-életű sikereket akarunk elérni, ha huzamosabb ideig akarunk a csúcs közelében tanyázni, szervezettebb keretek között kell folytatnunk a megkezdett munkát. Mondhatnám azt is, kinőttük a gyerekcipőnket, s ekkor tett „ajánlatot” számunkra a Neusiedler Papírgyár, mely nem elégedett meg a felnőtt csapat sikereivel, de az utánpótlás nevelésére is buzdított minket. Ezzel úttörő szerepre vállalkoztunk Magyarországon, hiszen az országban sehol sem foglalkoztak még akkortájt a jövő nemzedékével. Az egyéni sikerek helyett a csapatmunkára helyeződött a fő hangsúly. Már eljutottunk odáig, hogy valamennyi válogatottba, a nőitől kezdve a férfi seniortól mindenhova adunk versenyzőt.- Mit lehet tudni a Szolnoki MÁV-Neusiedler lábteniszszak- osztályáróU — Jelenleg tizenhat tagunk van, köztük Eszes Mónika és Kiss Gabriella személyében két hölgy versenyzővel rendelkezünk. Egyesületünknek köszönhetően télen is rendszeresen, heti két alkalommal a Véső utcai csarnokban készülhetünk, márpedig ez roppant fontos, ugyanis a hivatalos nemzetközi lábtenisz szigorúan teremsport, s ehhez igazodik a speciális labda is. Szolnok a hazai lábtenisz egyik fellegváÁcs Károly nemcsak a pályán, azon kívül is sokat tesz a szolnoki szakosztály érdekében ra, elismerésünket jelzi, hogy hárman, Zoufal Nándor, Kántor István és jómagam szövetségi edzőként is segítjük a válogatottak munkáját.- Mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó lábteniszes váljék?- Először is nem árt, ha van az illetőnek futballista múltja. Ez nem azt jelenti, hogy anélkül nem lehet eredményt elérni, hiszen a kézilabda-válogatott Éles Józseftől kezdve a röplabdás Zoufal Nándoron át a mi bokszbajnok lgnácz Kadinkig többen is azonnal rám cáfolnának, de azért ez mindenképpen előnyt jelenthet. Fontos a laza izomzat és a megfelelő vagányság.- Mi motiválja a fiatalokat, hogy más, népszerűbb sportágak helyett a lábteniszt válasszák?- A közvélemény azt tartja, a focihoz mindenki ért, ehhez viszont nem, azaz kevesebb az ellenszurkoló. A csapatsportokhoz képest itt jobban számít az egyéni képesség. Viszonylag rövidebb idő, akár 5-6 év is elegendő ahhoz, hogy eredményt lehessen elérni, ráadásul kortalan, hiszen általában harminc fölött lehet igazán a csúcsra érni, s a legjobbak rendszeresen közel állnak a negyedik ikszhez.- Milyen esztendő vár a Neusiedler tengósaira 2003-ban?- Az esztendő jól kezdődött, hiszen a Kövesd Kupáról és a székesfehérvári ATP Kupáról is győzelmekkel, dobogós helyekkel tértünk haza. Tavaly a világbajnokság miatt elmaradt az országos csapatbajnokság, idén viszont már megrendezik. Úgy döntöttünk, ezúttal nem az eredmény a legfontosabb, hanem hogy új, ütőképes csapat alapjait tegyük le, azaz fiataljainkat, Ferencz Danit, Kalócz Ádámot és Pozderka Istvánt mély vízbe dobjuk. Siófokon, a „magyar Wimbledonon” hagyományosan jól szerepelünk, miként az egyéni, páros és hármas bajnokságokról sem szoktunk érem nélkül hazajönni. Hogy mikor lesz 2003-ban, Franciaországban a kontinensvetélkedő, még nem tudni, csak annyi biztos, ezúttal már külön rendezik meg az ifiknek és felnőtteknek. Az igazi bennfentesek úgy tartják, a „tengó” nagyon sokban hasonlít a röplabdához, csak éppen lábbal játsszák. Márpedig a röplabda világszinten az egyik legdinamikusabban fejlődő sportágak közé tartozik. Ebből pedig az következik.... Tűzközelben a fiatalok Ferencz Dani (balról) a legjobb magyar lábteniszes hölggyel, Eszes Mónikával gyakran szembekerül az edzéseken Szabályismeret Jelenleg kétféle szabály szerint rendeznek Magyarországon láb- teniszviadalt: az egyik a hagyományos, a másik a nemzetközi. Ez azért lehetséges, mert hazánkban a hetvenes, nyolcvanas években elsősorban a strandokon játszották a tengőt, s ebből alakult ki a mai lábtenisz. Akik viszont még az ősidőkben kezdték a versenyzést, ma már igencsak negyven év fölöttiek — mi több, lgnácz Kadi például idén betölti a hatvanat is, így nem tudtak váltani a csehek és szlovákok által kidolgozott szisztémára. Megpróbáljuk röviden összefoglalni, hogy mi a legfőbb különbség a két rendszer között. A hagyományos Egyéni: a teniszpálya adogatóudvara alkotja a játékteret, a labda egyet pattanhat, és csak egyszer lehet érinteni. A szettgyőzelemhez 15 pontot kell elérni. Páros: a teniszpálya adogatóudvara alkotja a játékteret, a labda egyet pattanhat, s a páros mindkét tagja egyszer érintheti a játékszert. A szettgyőzelemhez 15 pontot kell elérni. Nemzetközi szabályok Egyéni: a pálya mérete ugyanaz, mint a hagyományos játékban, de egy pattanás után a játékos kétszer érintheti a labdát. A szettgyőzelemhez 11 pontot kell elérni. Páros és hármas: röplabdapályán zajlik a játék, a játékosok összesen háromszor érinthetik a labdát, mely kétszer pattanhat a térfélen. A szettgyőzelemhez 11 pontot kell elérni. Bár még a nagy öregek, lgnácz, Kántor vagy éppen Ács neve cseng jobban a magyar lábteniszezők világában, azért már bebocsátásra készen ott toporog a feltörekvő nemzedék néhány jeles képviselője a „nagyok” öltözőjének ajtajánál. Ugyan Ferencz Dániel, Kalócz Ádám vagy éppen Pozderka István még messze vannak a felnőttkor határától, alig kezdték el a középiskolát, azért a nyitott szemmel járó szakemberek már felfedezni vélik bennük a jövő bajnokait. Amennyiben lelkesedésük nem lankad, s élnek tehetségükkel, hamarosan elhomályosíthatják az elődök eredményeit. Persze addig még rengeteg edzés vár rájuk, ám akiknek ilyen mestereik vannak, mint a szolnoki ifitriónak, azoknak illik is vinni valamire. Az első lépéseket már megtették, hiszen a magyar bajnokságon legyőzhetetlennek bizonyultak, így ők képviselhették hazánk színeit a korosztályos világbajnokságon, ahol egészen az elődöntőig meneteltek. Idén aztán még nagyobb teher kerülhet a vállaikra, hiszen amint az Ács Károly vezető edző elmondta, legfőbb feladatának azt tekinti, hogy mihamarabb beépítse a felnőtt csapat a tiniket. Az oldal az AC-DC Hajtástechnikai Kft. és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket a kft. viseli.
