Új Néplap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-06 / 31. szám

Öngyilkos chat 20 03. Február 6., csütörtök MŰVÉSZ BEJÁRÓ 7. OLDAL Csehov-bemutató a Szigligetiben A Szigligeti Színházban pénteken este mutatják be Csehov: Ivanov című drámá­ját, Telihay Péter rendezésé­ben. A nagy orosz író 1887-ben írt drá­máját hazánkban 1923-ban a Víg­színházban játszották először, Jób Dániel állította, színpadra, Tóth Árpád fordítása alapján. Az előadás a kitűnő szereposztás el­lenére sem aratott sikert. Már-már úgy tűnt, hogy a színházak elfe­lejtik ezt a darabot, mígnem 1970- ben egy prágai társulat Párizsban, a Nemzetek Színházában elindí­totta a világsiker útján. Azóta az Seress Zoltán Ivanov címszerepében Ivanov Csehov egyik legtöbbször játszott drámája. A szolnoki Színházban 1956 tavaszán mutatták be először Csehov művet, a Háztűznéző cí­mű egyfelvonásost. A szolnoki Csehov-kultuszt a Berényi Gábor rendezte Három nővér nyitotta meg, majd a Cseresznyéskert kö­vetkezett. Évekkel később Szé­kely Gábor is színpadra állította a Három nővért. Kiemelkedő elő­adás volt a Sirály is Székely elkép­zelésében. A Platonov szerelmeit és a Ványa bácsit is játszották már Szolnokon, legutóbb A meggyes­kertet láthatta közönség Kaszás Mihály rendezésében. Az Ivanov Egri Márta, Kaszás Mihály és Melkvi Bea Telihay Péter először kerül színre a Szigligeti­ben. Az előadás rendezője, Telihay Péter az orosz dráma avatott is­merője, ezt a tavalyi szezonban bemutatott Gogol-mű, a Háztűz­néző színpadra állításával is bizo­nyította. Az Ivanov az ötödik Cse­hov dráma pályáján. Szegeden a Manót, a Három nővért és a Plato­nov szerelmeit, a Komáromi Jó­kai Színházban pedig a Sirályt hozta színre. Telihay színpadán Csehov alapvető gondolata maradéktala­nul érvényesül: minden szomo­rúság mögött van valami komi­kus. A fájdalom, a tragédia fölött ott lebeg Csehov alkotásaiban a humor. Az életnek ez az összetett megjelenítése teszi drámáit kétar­cúvá, különlegessé. A történet főhőse, Ivanov becs­vágyó, kihívó bátor embernek in­dult, az ésszerű gazdálkodásért hadakozik, de a cári Oroszország­ban hamar felváltotta törekvéseit az elcsigázottság. Harmincöt éves korára már elfáradt, elfásult, mondja róla Csehov. Már régen bebizonyosodott, hogy az Ivanov kortalan dráma. Kísérteties hasonlóságot mutat Szakhmáry Zoltánnal, Móricz Zsigmond Úri murijának főhősé­vel. Ő a magyar Alföld sarában re­kedt meg. A két történetben erős a szerelmi szálak párhuzama is: az orosz Ivanov is, a magyar „Iva­nov” is beleszeret egy nálánál sokkal fiatalabb lányba, majd ki­derül, ez már mind a kettőjüknél csupán menekülés. Ä szolnoki Ivanov címszerep­lője Seress Zoltán érzékeny és ta­pasztalt színész Csehov színpa­dán is, a szegedi Három nővérben Tuzenbachot alakította, majd Pla­tonov volt. Sokoldalú művész, kö­zönségünknek 1995-ben a West Side Story előadásán Riff szerepé­ben mutatkozott be. Az elhagyott beteg feleséget Sztárek Andrea, Szását Verebes Linda, Lvovot pe­dig Mihályfi Balázs játsza. Hazulról haza, Szolnokra Czibulás Péter színművész pályája összefonódott a Szigligeti Színházzal és Szolnokkal. Arról kérdez­tük, mit jelent számára a vá­ros, mi köti ide immár jó harminc éve.- 1967-ben kerültem Szolnokra. Előtte négy évig a Vígszínházban játszottam, ahol akkoriban kitű­nő színészekkel dolgozhattam együtt. Tavasszal jöttem meghall­gatásra Berényi Gáborhoz, ősztől pedig már a Szigligeti Színház tár­sulatának tagja voltam. Itt azután szerepek sokaságát játszottam el. Az első '67-ben az Ön is lehet gyilkos című darab néhány mon­datos szerepe volt, onnan vezetett az út a Bánk bán Peturjáig, a Zsi- vágóban, vagy a talán számomra legkedvesebb Amadeusban ját­ban töltöttem, kisvárosi környe­zetben, ahol a szomszédok mind ismerték egymást, így Szolnok már kezdetben sem volt idegen számomra. Itt is jó végigmenni az utcán, sokan megismernek, és nem is csak a színpadról. Buda­pestről 1986-ban Schwajda hívott vissza Szolnokra. Összefutottunk az utcán, és azt mondta: „Gyer­tek haza!”, és én valóban úgy éreztem, hogy hazajöttem.- Szolnokhoz később másféle szálak is kötötték, hiszen négy évig önkormányzati képviselő is volt.- Igen, 1998-tól 2002-ig tagja voltam a közgyűlésnek. Ezt a munkát a város szeretete, a jobbí­tás szándéka miatt vállaltam el. Hogy a szándékokból mi valósult meg, az más kérdés. Szolnok sze­gény város, a céljaink szépek vol­Czibulás Péter (balról) a Tisztújításban szott szerepig. A Tisztújítást két­szer is bemutatta a színház, a két­féle rendezésben két különböző szerepet játszottam.- Mi kötötte Szolnokhoz az el­múlt évtizedekben!- Számomra Szolnokot első- : sorban a színház jelenti, de az idő múltával a várost is egyre job­ban a magaménak éreztem. A fe­leségem Ignácz Éva szolnoki, rendezőasszisztens a színház­ban. Vele ittlétem első napján, 1967-ben ismerkedtem meg, és ' 69-ben összeházasodtunk. 1981- ben mindketten elszerződtünk Budapestre a Várszínházba, de nem éreztük igazán jól magun­kat. Bár a pályám egyik emléke­zetes alakítása ott volt a Csíksom- lyói passió Kajafás szerepében. Én pesti vagyok, de a gyerekkoro- ! mat Csillaghegyen családi ház­tak, de nem mindig realizálód­tak, ahogy szerettük volna.- Mi a véleménye a mai szín­házi életről?- Úgy látom, egy kicsit elszür­kült a magyar színház. Persze le­het, hogy ezt csak a fiatal korom színháza iránti nosztalgia mon­datja velem, és ha most lennék huszonéves, ugyanúgy tudnék lelkesedni a mai színházért, mint ahogy lelkesedtem az akkoriért. Jó előadások most is vannak, de valahogy kevésbé fontos a szín­ház. Például a kritikusok szinte eltűntek belőle. Régebben Szol­nokra is sűrűn eljöttek az előadá­sokra, most már fontos pesti elő­adásokról sem mindig jelenik meg kritika. De ez a kultúrára ál­talánosan igaz, most helyette a politika uralja a közéletet, vonz­za a közérdeklődést. bjc A Szigligeti Színház Atlantisz programjának bemutatója IGOR BAUERSIMA 1964-ben született, Svájcban nőtt fel, Zürichben építészetet tanult. Ze­nész, film-és színházi szerző. 1993-ban színészbarátaival megalapítja az Off Off Színpadot, ahol eddig nyolc darabját írta és rendezte. Az Öngyilkos űchat (Norway today) az első darabja, amelyet kőszínházi keretek között rendezett a Düsseldorfi Városi Színházban, Ezért a darabért 2001-ben kö­zönségdíjat kapott. A 2001/2002-es évadban - számos filmterv megva­lósítása mellett - további három darabot írt és rendezett Zürich-ben, Han­noverben és Düsseldorfban. Valóság Show, Internet, SMS, ska- cok, HF, bláz, bige, gádzsó, slukk, joint, magamagam, meg a többiek a chatroomból. Igen, ez most ilyen, innen szól oda, ha érted mi­re gondolok, nem a nagy találko­zás, dehogy, itt a kis szobámban, a gép mellől, Stylus color, nyom­kodom a billentyűket, találko­zunk, ha nem is ismerlek, nem tu­dom ki vagy, hány éves, s hogy né­zel ki, beszélek hozzád, veled, ne­ked, ismeretlenül, mert nagyon, k...va egyedül vagyok, megint, mindig, miattatok, mert köztetek sem fain, szerepelni kell, parádéz­ni, úgyhogy arra sem érdemes várni, nem akarok semmit, sen­kit, mindenkit, vagyis nem min­denkit, de legalább valakit, akivel együtt, bármit, akár azt is, tőlem még a halál is, ja, öngyilkosság, az legalább valami, az frankó, ak­kor lennénk valakik, nem akár­milyen akárkik, még mi is, úgy­hogy szólj, ha érdekel, én várok, várok mielőtt lépek. August és Julia az interneten ismer­kednek meg. Céltalanságukban egé­szen Norvégiáig utaznak, hogy le- ugorjanak a fjordok tetejéről. Ez lenne a cél, az értelem az életükben, halá­luk. A két fiatal sajátságos történetét Igor Bauresima vetette papírra, meg­történt eset alapján, sajátos elidege­nült világot bemutatva, melyben a Chat és SMS-ek korában élő fiatalok kapcsolatfelvételeinek kényszeressé­géről, illetve képtelenségéről beszél, mesél, esetlen humorral, naivizmus­sal és azzal a gyerekes rácsodálkozó, dadogó egyszerűséggel, amely válasz­tott hőseinek sajátja, s amelynek ré­vén reménykedhetünk, hogy ennek a generációnak nem a leugrás az egyet­len kapcsolattartási lehetősége. Csak ők tudják-e? Tudják...? Az előadás - melyet az UPC Magyarország Kft. támogat - a Szol- nold Szigligeti Színház Atlantisz prog­ramjának része, amelynek célja, hogy a közép-és felsőoktatás hallgatóit saját problémáikkal szólítsa meg, saját kör­nyezetükben, az előadást a különbö­ző oktatási intézmények befogadhat­ják, apropóként használhatják, meg­rendelhetik. Ezzel az új kezdeménye­zéssel szeretné a színház vezetése megteremteni azt az új generációt, amelynek nemcsak a televízió, ha­nem a színház is igénye lehet. Játszani kell! 2000 februárjában egy norvég fiatal az interneten keresett társat ahhoz, közösen vessenek véget az életük­nek. A hálón szörfölve egy fiatal oszt­rák lánnyal ismerkedett meg. Tíz nap múlva együtt ugrottak le a Norvégia legkedveltebb turistalátványosságá­nak számító, 600 méter magas Prekes- tolen-szirtről. Igor Bauersima egy új­sághírből értesült a történtekről. Az eset nem hagyta nyugodni - megírta az életunt pár élete utolsó óráinak tör­ténetét. A darab nagy siker lett. A két fiatal, Julie és August számá­ra semmi sem egyszerű az életben ­talán mert nem kellett semmivel szembenézniük. Rendezett életükben a rájuk leselkedő veszély mindig virtu­ális volt, sosem valóságos. Talán ezért keresnek most mindketten egy vissza­vonhatatlanul valódi tettet. A web-ge- neráció szokásainak megfelelően tet­tükről videó búcsúlevélben értesítik a hátramaradókat. Ahhoz azonban, hogy a film jó legyen, játszani kell. De aki játszik, az nem gondol a halálra... Depinek lenni nem buli! - vélik a fia­talok, és az öngyilkos túrára meleg taka­rót, sátrat, szendvicset és sört visznek. Julie fekete pólót vesz Bukott angyal fel­irattal és a hátán csini angyalszárnyak­kal. Bukásról persze szó sincs. Csak jól szervezett, bejáratott élete unalmáról. Egy kis bukás frankó lenne... Internetes fiatalok — Néhány évvel ezelőtt olvasni lehe­tett a külföldi sajtóban két fiatalról, akik öngyilkossági szándékkal fel­mentek Norvégiában a fjordok közé és le is ugrottak. A legmeglepőbb élet­koruk volt, egyikőjük sem töltötte be a huszadikat. Ismerte ezt a történetet?- kérdeztük Réczei Tamás rendezőt.- Nem hallottam róla, mielőtt Bau­resima darabja a kezembe került, de ez az eset azt gondolom, csak apro­póul szolgált a szerzőnek. Valójában a legkorszerűbb körülmények között felnövekvő, mondjuk úgy az interne­tes fiatalság érdekelte, róluk akart be­szélni, arra volt kíváncsi, hogy a szá­mítógép előtt ülve, ami elvileg a kor­látlan lehetőségek tárháza, hiszen az internet segítségével minden elérhető, amit az élet felkínál bárkinek, az úgy­nevezett felhasználók mit tudnak a való életről, a valódi világról.- Akkor ez a darab nem is pesszi­mista, vagy depressziós, ahogyan az öngyilkosokat elképzeljük?- Nem pesszimista, megértő. A gondolkodásmód és a világlátás ér­dekli, a középiskolás korosztály élet- szemlélete, de senki se gondoljon hangzatos, vagy magasztos megfogal­mazásokra, maximálisan törekszik az adott, a ma használatos nyelv alkal­mazására, az internet világában elter­jedő rövidítések beszélhető formájá­nak beépítésére a szövegbe.- A játék közege tehát az internet?- A nyelvi közege. Vagyis úgy be­szélnek egymással, mintha chatelné- nek, ez benne a sajátos és megdöbben­tő. Nincs különbség számukra a valódi emberi kapcsolat és a számítógép adta billentyűzet általi kapcsolatok között. Legalábbis Bauresima így látja, de ter­mészetesen ez a darab során megválto­zik, éppen erről szól az előadás.- Érdekesen hangzik. Azt nem kér­dezem, mit üzen az előadás, ezt min­denki döntse el maga, hogy őneki mi­ről szólt, de azt igen, önnek miről szól?- Egyfelől a sterilitásról, arról a vi­lágról, ahol a technika oly mértékben kiszolgálja az embert, hogy meg is óv­ja a valódi élményektől, elhiteti vele, hogy látni valamit olyan, mint átélni. Másfeleiül arról a zavarról, amelyet a rövidítések, az anglicizmusok, az in­ternet, a szleng okoz a fiatalok fejé­ben, s aminek következtében nem tudják magukat kifejezni, mert bár ér­zik, hogy mire gondolnak, nem páro­sul hozzá a helyes kifejezés, csak va­lami ahhoz hasonló. ■ Az oldal a színház és a kiadó együttműködése alapján jelenhetett meg. A költségeket az intézmény viseli.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents