Új Néplap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-19 / 42. szám

4. OLDAL A Z EURÓPAI U NIÓ KAPUJÁBAN 2003. Február 19., szerda Szolnok A csatlakozási tárgyaláso­kon a lehetőségek határát el­értük, ennél többet nem ér­hettünk volna el — hangsú­lyozta egyebek között dr. Szent-Iványi István, az Or­szággyűlés Európai Integrá­ciós Ügyek Bizottságának el­nöke, aki a minap az MTESZ megyei szervezete és a szol­noki Európa-klub meghívá­sára tartott fórumot a Tudo­mány és Technika Házában. A politikus úgy vélte, a csatlako­zási tárgyalások során tisztessé­ges, vállalható kompromisszu­mot sikerült kötni, bár a végered­mény távol áll attól, amit 1998- ban, a tárgyalások kezdetén re­Nem lesz árrobbanás méltünk. Ennek oka Szent-Iványi István szerint az, hogy azóta ren­geteget változott a világ, a világ- gazdaság növekedése megtor­pant. A lehetőségek határait azonban elér­te a magyar tárgyaló- delegáció - tette hoz­zá. Az előadó felhívta a figyelmet, hogy nem szabad csupán a pénzügyi támogatá­sok szemüvegén ke­resztül tekinteni a megállapodásra, az ugyanis nem elsősor­ban erről szól, hanem az ország hosszú távú fejlődési pályájáról. Persze az sem mellé­kes, hogy három év alatt az éves magyar költségvetés negyedét kínálja támogatások formájában a közös­ség. A népszavazás kap­csán a bizottsági el­nök elmondta, sok a bizonytalanság, az emberek például attól félnek, hogy a csatla­kozást követően nő­nek majd az árak. A politikus rá­mutatott, lényegében európai árak vannak most is, nincs lénye­ges különbség. Ugyanakkor utalt arra, hogy a hazai piacon szintén árverseny van, az árak zöme sza­bad ár, amelyet a kereslet-kínálat alakít. Bejelentette: a kormány tervei szerint 2004-től csökkente­nék a 25 százalékos áfakulcsot (ami a legmagasabbak között van az EU-tagállamokban.) A politikus szólt az unió alkotmányozó Kon- ventjében végzett munká­ról is. Hangsúlyozta: a cél egy átláthatóbb, hatéko­nyabban működő unió. A Konventben két egymás­sal versengő felfogás ütkö­zik, a föderalizmus hívei Az egyik leggyakrabban megfogalmazott félelem a csatlakozással kapcsolatosan az, hogy drasztikusan meglódulnak az árak. Nos, egyik tagállamban sem következett be árrobbanás a belépést követően, sőt több új tagállamban zömmel csökkentek az árak, pél­dául Ausztriában, amit ha másként nem, turistaként jól ismernek a magyarok. Egyébként az unión belül óriási árkülönbségek vannak az alapvető fogyasztási cikkek tekintetében is, a gazdagabb tagállamokban (ide tartozik Ausztria) jóval drágább az élet, mint a szegényebb tagországokban (Portugália, Görögor­szág). Az árakat tehát nem az határozza meg, hogy pár száz kilométerrel arrébb mennyit kóstál ugyanaz a termék, hanem az, hogy az adott régióban mennyi a pénze, a vásárlóereje az embereknek. Ezért hiába emeli fel az árait egy gyártó, kereskedő, szolgáltató, ha azt nem képesek helyben megfizetni, előbb-utóbb tönkreteszi egy kedvezőbb árakat kínáló konkurens. távlati célként szövetségi állam­ként képzelik el az EU-t, a másik tábor szerint viszont elég volt az integráció mélyítéséből. Szent- Iványi István úgy vélte, ma még nem lehet látni a viták végkime­netelét. A finneknek bejött Mint arról hírt adtunk, nemrég Szolnokon járt Pekka Kuja- salo, Finnország budapesti nagykövete, és előadást tartott a Verseghy könyvtárban hazája uniós tapasztalatairól. Az alábbiakban az előadás néhány főbb gondolatát idézzük föl. Szolnok Finnország nyolc éve tagja az Eu rópai Uniónak, és ta­pasztalatai döntően kedvezőek. A finnek által köve­tett irányvonalat az unió is eredményesnek tartja. Pedig 1994-ben, amikor a belépésről népszavazást tartottak, a finneknek csupán 52 százaléka szavazott igennel, te­hát az eredmény igen szoros volt. Az azóta eltelt idő alatt vi­szont a tagságot ellenzők tábora megfogyatkozott. Ennek követ­kezménye volt az is, hogy tavaly zökkenőmentes volt az áttérés az euróra, ami növelte az árstabili­tást. A belépés kedvező következ­ményei közül a nagykö­vet kiemelte, hogy a finn diákok előtt új tanulási lehetőségek nyíltak, a nyelveket beszélő és megfelelő képzettséggel rendelkező munkaválla­lók előtt pedig megnyílt az unió munkaerőpiaca. A cégeknek csupán néhány százaléka számára volt kedvezőtlen a belépés. A mező- gazdaságból élő lakosság volt a legkritikusabb, amikor a csatla­kozásról döntöttek, 82 százaléka nemmel szavazott. A belépés nyomán csökkent a birtokok szá­ma, átalakult a termelés szerke­zete. Nőtt a baromfitermelés, szinten maradt a tej, és csökkent az egyéb húsfélék termelése. A mezőgazdaságban dolgozók ne­hezen szokták meg, hogy jöve­delmük jelentős része a támoga­tásokból származott. Az élelmi­szerek árai csökkentek. A tagországokban vita folyik az unió jövőjéről. A megújulási folyamattal egy időben kell felké­szülni a bővítésre. Ebben a vitá­ban a kormányok, pártok, civü szervezetek, intézmények egy­aránt részt vesznek. A finn állás­pont szerint a reformok nem csökkenthetik az egyes tagállam­ok befolyását. Finnország ellenzi uniós elnök és második kamara létrehozását, azt akarja, hogy lé­nyegében a jelenlegi szerkezetet tegyék alkalmassá a bővítés utáni időszakra is. B. A. Összeállításunk a Külügyminisztérium támogatásával készült. Szerkesztette: Laczi Zoltán Szabad a házi disznóvágás A jogszabályváltozások az egészségvédelmet szolgálják- A magyar gazdák sok eset­ben nincsenek tisztában az­zal, hogy az állategészségügy és élelmiszer-ellenőrzés terén nemrég bekövetkezett jogsza­bályváltozások valójában mit is takarnak — mondta la­punknak dr. Péter István. A megyei főállatorvos több, „húsba vágó” kérdést is tisztá­zott lapunk kérésére.- Az utóbbi időben több olyan rendelet látott napvilágot, ami érinti a húsvizsgálatokat, illetve a sertéspestissel kapcsolatban az, hogy tilos az állatokkal ételmara­dékot etetni - mondta bevezető­ül a megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás igazgatója.- Kezdjük az utóbb említettel. A 75/2002-es FVM-rendelet - amely tavaly szeptemberben lé­pett életbe - szerint sertésekkel ételmaradékot etetni nem lehet. Sehol, tehát háznál sem.- Csakhogy sokan azért tarta­nak sertést, mert odahaza mindig keletkezik egy kis ételmaradék, amiről úgy gondolják, az kiváló­an alkalmas feletetésre.- Ételmaradékot korábban is- a 41/1997-es rendelet értelmé­ben - csak felfőzés után lehetett etetni. A módosítás annyit jelent, hogy immár sertéseknek egyálta­lán nem lehet ételmaradékot ad­ni, még felfőzve sem! Egyéb állat­fajjal, vagyis húsevőkkel, ragado­zókkal, azaz kutyával, macská­val, prémes állatokkal lehet csak felfőzött ételmaradékot etetni. Az a lehetőség is adott, hogy az étel­maradékot megfelelő hőkezelési eljárás után komposztálják az előírt telepeken, illetve az ATEV útján megsemmisítik.- Ez a sertéspestis megelőzése érdekében történik?- Igen. Idézem a törvényt: Klasszikus sertéspestis-megbete­gedés hatékony megelőzése érde­kében tilos az élelmiszerhulladék feletetése sertésekkel.- Vajon az érintettek tisztában vannak-e ezzel a törvénnyel, és hogyan lehet ezt ellenőrizni?- Idén március 31-ig kell egy átfogó ellenőrzést befejeznünk, aminek során a közfogyasztásra élelmiszert előállító konyhákon megvizsgáljuk, hogy az ételmara­dék felfőzéshez szükséges tárgyi feltételek rendelkezésre állnak-e. A konyháknak rendelkezniük kell olyan nyilvántartással, hogy ki vi­szi el tőlük az ételmaradékot. Ez­zel az állattartó is ellenőrizhető, hogy valóban nem sertésekkel eteti fel a maradékot. Megjegy­zem, a konyháknak az intézkedé­seket a HACCP-rendszerbe be kell építeni, mert csak ezáltal lehet tet­ten érni a felfőzést, hiszen egy ki­hűlt ételről nem lehet megmonda­ni, felforralták-e. A konyhák lé­nyegében tisztában is vannak a helyzet komolyságával. Arra azonban a hatóságoknak nincse­nek meg a megfelelő személyi és tárgyi feltételeik, hogy yalameny- nyi otthoni konyhát ellenőrizze­nek, hogy mi lesz az ételmaradék sorsa. Mellesleg az állattartó érde­ke, hogy jószága ne betegedjen meg. A rendelet nyilvánvalóan fel­tételezi a jogkövető magatartást.- Vagyis előbb vagy utóbb min­denkinek meg kell értenie, hogy az ételmaradék sertéspestis víru­sának terjesztője lehet?- Igen, a terjesztője lehet a ser­téspestisnek, de még a ragadós száj- és körömfájásnak és sok egyéb betegségnek is. A jogsza­bályok végrehajtásának szükség- szerűségét nyomatékkai támaszt­ja alá a 2000-ben bekövetkezett angol száj- és körömfájás-, illetve a nyugaton több esetben is fellé­pő sertéspestisjárvány. Ezek a jár­ványok több esetben ételmaradék etetésére voltak visszavezethetők és komoly károkat okoztak.- Térjünk át a háznál történő disznóvágásra. Sokan úgy vélik, az unióba lépve nem lehet majd otthon disznót vágni.- Természetesen lehet! Nyil­ván a trichinellózis megelőzésére vonatkozó rendeletet értelmezik félre. A már szintén tavaly szep­tembertől élő 69/2002-es FVM- rendelet azt írja elő, hogy a ház­nál levágott sertéseket is — hason­lóan a vágóhídon levágott serté­sekhez - meg kell vizsgálni tri- chinellózisra. A trichinellózis univerzális parazita, amely rend­kívül elterjedt kórokozó. Elsősor­ban húsevőkben, vaddisznóban, sertésben, lóban és az emberben telepszik meg, s okoz megbetege­déseket. Létezik a bélben aktív alakja, míg passzív alakja az izomban eltokolódott izomtrichi- nella. De idézem a rendeletet: Tri- chinellafertőzésre fogékony álla­tok közfogyasztásra, valamint sa­ját fogyasztásra szánt húsát a tri- chinellalárvák jelenlétének kimu­tatására irányuló vizsgálatnak kell alávetni. Tehát ez a házi vá­gásokra is vonatkozik!- Hogyan történik a vizsgálat?- Ha a rendelettel a sertéstartó gazda tisztában van, akkor a kö­vetkezőképpen kell eljárnia. Meg­történik odahaza a vágás, majd a szükséges rekeszizommintákat az ügyeletes hatósági állatorvoshoz elviszi, aki megvizsgálja a mintát. Ha a sertés trichinellózismentes, akkor húsa fogyasztásra feltétel nélkül alkalmas, ha nem, akkor a fogyasztásra alkalmatlan. A trichi­nellózis fellelhető a nyers húsban és olyan húskészítményekben, melyekben a hús nyers formában van jelen, (füstölt kolbász, füstölt sonka, de még a pácolás sem pusztítja el a trichinellalárvákat). Vagyis nem érdemes kóstolgatni kolbászkészítés közben, míg meg nem érkezik a vizsgálati ered­mény. Ha persze a gazda nem vi­szi el a mintát a vizsgálatra, akkor anélkül kerül a hús az asztalra. Hangsúlyozom: minden disznóvá­gáshoz nem tudunk kiküldeni ál­latorvost. Itt megint arról van szó, hogy a törvény feltételezi az ál­lampolgárok jogkövető magatartá­sát. Ez mindenkinek érdeke, mivel a trichinellózis súlyosabb esetben az izomba betokolódva onnan so­ha ki nem kerül és igen kellemet­len tüneteket okozhat. Nagyfokú fertőzés esetén pedig akár halálos is lehet. Tulajdonképpen a jogsza­bály-változtatások kapcsán meg kell érteni, nem annyira az uniós jogharmonizációról, hanem az emberek egészségvédelméről van SZÓ. TÓTH ANDRÁS Az egységes piac, az integráció mindent átható lényege Háttér Az Európai Gazdasági Közösség lét­rehozásának alapvető célja a tagál­lamok közös piacának megterem­tése volt. A közös piac, amelyet az 1987-ben életbe lépett Egységes Ok­mány óta az egységes piac vagy bel­ső piac fogalma és célkitűzése vál­tott fel, mindmáig az európai integ­ráció működésének meghatározó, minden egyéb célt és közösségi po­litikát átható lényege. A közös piac olyan terület, ahol az áruk, a szolgáltatások, illetve a tőke és a mun­kaerő szabadon, korlátozások nélkül ára­molhatnak, azaz megvalósul a „négy alapszabadság”. A Maastrichti Szerződés óta a munkaerő helyett már ennél tágab- ban, az összes személyre értelmezik a szabad mozgás elvét. A közös piacot az eredeti tervekkel ellentétben nem sike­rült a hetvenes évekre kialakítani, ezért az 1986-ban aláírt Egységes Okmánnyal meghirdetett egységes piac programja is a négy alapszabadság megvalósítását tűzte ki célul, mindenekelőtt a különbö­ző fizikai (határformalitások, határellen­őrzés), pénzügyi (költségvetési, adózási szabályok) és technikai (a tagállami jog­szabályok, szabványok és más előírások különbségeiből adódó) akadályok lebon­tásán keresztül. Az egységes piac létrejöttét hivatalosan egy évtizede, 1993. január 1-jén deklarál­ták, s egyértelműen pozitív hatással volt a tagországok és az unió egészének gazda­sági fejlődésére. A becslések szerint az el­múlt tíz évben 2,5 millió munkahely jött létre, és szintén a belső piacnak köszön­hetően, erőteljesebben nőtt a tagállamok gazdasági produktuma. A kisemberek mindebből elsősorban a jólét nagyobb mérvű emelkedését és a személyek sza­bad áramlásában rejlő új lehetőségeket ta­pasztalták közvetlen haszonként. Az árak szabad mozgása Az egységes piac koncepciójának lénye­ge, hogy az EU egyetlen gazdasági térség, amely hasonlóan működik egy nemzeti piachoz. Ezért az áruk szabad mozgása a legelemibb összetevője nemcsak az egy­séges piac, de az unió működésének. A termékek szabad kereskedelmét a közös­ségen belül a vámunió létrejötte és a tag­államok közötti mennyiségi korlátozások eltörlése biztosítja. A vámunió a közössé­gen belüli vámok és az azokkal azonos hatású díjak megszüntetését, illetve a külső országokkal szembeni, közös vám­tarifákon alapuló közös kereskedelempo­litika folytatását jelenti. Az áruk szabad áramlásának biztosítása érdekében a vá­mok mellett szükség volt a tagállamok között a mennyiségi korlátozások (keres­kedelmi kvóták) és az azokkal egyenérté­kű intézkedések tilalmára is. A személyek szabad mozgása Az EGK-t létrehozó Római Szerződés még nem biztosította a szabad mozgás általános jogát, csak a gazdaságilag aktív személyek (munkavállalók, önálló tevé­kenységet folytatók, szolgáltatást nyúj­tók) és családtagjaik szabad mozgását garantálta. A Maastrichti Szerződés tette alapjoggá az unió minden polgárára vo­natkozó mozgásszabadságot, függetle­nül a gazdasági aktivitástól. A gazdasági­lag aktív, kereső tevékenységet folytató személyek szabad mozgására (munka- vállalók szabad mozgása, letelepedés szabadsága), illetve a nem kereső tevé­kenységet folytató személyek szabad mozgására azonban eltérő szabályok vo­natkoznak. Az önálló tevékenységet folytatók kü­lön kategóriát képeznek, e körbe tartoz­nak nemcsak a szabadfoglalkozásúak, hanem a vállalkozók is (kis- és nagyke­reskedők, kézművesek, ügynökök, fuva­rozók stb.). Ezeket a személyeket a lete­lepedés szabadsága illeti meg, ami azt je­lenti, hogy bármelyik tagállamban joguk van arra, hogy tevékenységbe kezdjenek vagy vállalatokat alapítsanak ugyanazon rendelkezések alapján, amelyek az adott tagállam lakosaira vonatkoznak. A letele­pedés szabadsága kiterjed a jogi szemé­lyekre is, ami a gyakorlatban fiók, ügy­nökség vagy leányvállalat létesítését je­lenti. A szolgáltatások szabad nyújtása Szolgáltatásként az unióban azon díjazás ellenében végzett tevékenységet értik, amely nem esik az áruk, a személyek és a tőke szabad mozgására vonatkozó elő­írások alá. A közösségi jog a szolgáltatá­sok szabad nyújtása kategóriájába ezért azokat a szolgáltatásokat helyezi, ame­lyek valamilyen határon átnyúló elemet tartalmaznak, azaz a szolgáltatás nyújtó­ja és igénybevevője nem azonos tagál­lamban honos. Az árukhoz és a szemé­lyekhez hasonlóan a szolgáltatások sza­bad áramlására is vonatkozik a diszkri­mináció tilalma. Azaz a tagállamok nem állíthatnak fel eltérő feltételeket azon szolgáltatóknak, akik másik tagállamból végzik tevékenységüket, illetve azon sze­mélyeknek, akik másik tagállamban vesznek igénybe szolgáltatásokat. A tőke szabad áramlása A közösségi jog tiltja a tagállamok kö­zött, illetve a tagállamok és külső orszá­gok között a tőke mozgásának minden­fajta korlátozását. Ez az általános tilalom a kezdetekben ugyanakkor még nem volt jellemző. A Római Szerződés eredetileg a tőke- és fizetési mozgásokat csak mint az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlásának kiegészítő jellegű szabadságaként kezelte. Az egységes pi­ac kiépítésének igénye, majd a gazdasági és monetáris unió célkitűzése hozott je­lentős változást e területen, aminek kö­vetkeztében a tőkemozgásokat akadályo­zó szabályozásokat nagyon gyorsan szá­molták fel. A gazdasági és monetáris unió második szakaszának kezdetére, azaz 1994. január 1-jére lényegében min­denféle pénz- és tőkemozgást teljes mér­tékben liberalizáltak. ___________________ LL \ lá tszatra egészséges állatok is fertőzőek lehetnek. Az a gazda, aki nem veszi komolyan az előírásokat, saját maga és családja egészségét is kockáztatja (Képünk illuszráció) fotói m. j.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents