Új Néplap, 2003. február (14. évfolyam, 27-50. szám)
2003-02-12 / 36. szám
I 2003. Február 12., szerda AZ EURÓPAI UNIÓ KAPUJÁBAN 7. OLDAL „Az EU nem mennyország, nem pokol...” Amikor 1993 júniusában a koppenhágai csúcs döntött a tagság kritériumairól, aligha sejtette bárki is, hogy a csatlakozási tárgyalások záróakkordja, vagy inkább végjátéka is a dán fővárosban zajlik majd. A tárgyalások legkényesebb fejezeteinek lezárását az Európai Tanács tavaly decemberi ülésére időzítették. Dr. Pete Nándor, hazánk brüsszeli EU-képviseletének agrárszakértője segítségével ezúttal a megállapodás mezőgazdaságra vonatkozó részét tekintjük át, ezzel kapcsolatosan ugyanis sok kérdés érkezett olvasóinktól. KVÓTÁK ÉS TERMELÉS termék elért kvóta termelés (2001) szántót.i bázister. (ezer hektár) 3487,8 3707,6 regionális hozam (t/ha) 4,73 4,98 durum összesen (ha) 6805 13784 fehérjenövények (ha) 1954 1339 rizs (ha) 3222 2339 szárított takarmány (t) 49593 45539 cukor összesen (t) 401684 434070 izoglükóz összesen (t) 137627 146769 kender (t) 2061 1510 paradicsom (t) 130790 156720 őszibarack (t) 1616 1500 körte (t) 1031 1000 dohány összesen (t) 12355 8867 tej összesen (ezer t) 1947,3 1993 húsmarhaprémium (darab) 94620 40000 anyatehén (darab) 117000 148000 vágási prémium ossz. (db) 235998 254000 juh (ezer darab) 1146 1150 Mint ismert, a magyar tárgyalódelegáció Koppenhágában két fő témakörre - a közvetlen agrárkifizetésekre, a mezőgazdasági kvótákra és a 2005-2006-os költség- vetési pozíció javítására - összpontosított, ugyanakkor a tagállamok állam- és kormányfői továbbra is elsősorban az olcsó keleti bővítést tartották szem előtt. Az 1995-1999 közötti időszakot vette alapul a kvóták megállapításánál az EU. Az elért végső eredményt ugyan lehet kritizálni, azok valóban alacsonyabb szinten vannak, mint az eredeti magyar igények, ám aligha hihette bárki is, hogy Brüsszelben a ’80-as évek Magyarországának (a téeszek, állami gazdaságok) termelési színvonalát veszik majd alapul. Tény azonban, hogy nincs egyetlen olyan kvóta sem, amely korlátozná a magyar mezőgazdaságot a csatlakozást követően. A kvóták zöme támogatási kvóta, azaz lehet annál többet is termelni, de a többletre nem jár a támogatás. Három termék esetében (tej, cukor, dohány) azonban a kvóta egyúttal fizikai korlátot is kifejez, azaz azt nem lehet túllépni. A legtöbbet vitatott tejkvóta kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az mintegy 400 ezer tonnával meghaladja a jelenlegi fogyasztási szintet. A közvetlen termelői támogatásokat tekintve nem sikerült jobb pozíciót kiharcolni, elemzők szerint azért mert, a tíz tagjelölt ország nem képviselt mindvégig egységes álláspontot Koppenhágában. így maradt a korábban már megismert séma: 2004-ben a közvetlen EU-támogatások negyedét kapják meg a gazdálkodók, majd ez az összeg 2007-ig évi 5 százalékkal, utána pedig 10 százalékkal növekszik. (Célszerű itt rámutatni: 2007-től új költségvetési időszak kezdődik az unióban, s a lehetőség adott, hogy az új tagállamok — köztük hazánk — újratárgyalják ezeket a feltételeket!) A közvetlen támogatások induló százalékának növelése helyett a tizenötök belementek abba, hogy Magyarország 2004-ben a mindenkori uniós támogatási szint 55, 2005-ben 60, 2006-ban pedig 65 százalékáig nemzeti forrásból kiegészítheti a gazdák jövedelmének szubvencionálását. A nemzeti kiegészítéshez ugyanakkor a vidékfejlesztési támogatások 3 éven keresztül maximum 20, vagy első évben 25, utána 20, majd 15 százalékát is fel lehet használni. A vidékfejlesztési források költségeit 80 százalékban az EU állja, 20 százalékát az új tagok teszik majd hozzá. 2007-től viszont a nemzeti kiegészítéshez már nem vehető igénybe közösségi forrás. Ez azt jelenti, ha a hazai költségvetés bírja, a termelők számára az eredetí- leg 9 éves átmeneti időszak 6 évre is lerövidülhet. A közvetlen támogatás összege egyébként országonként eltérő, függ a hozamoktól. (A legmagasabb Hollandiában, hektáronként több, mint 400 euró. Azt is tudni kell azonban, hogy a németalföldi farmerek utcahosszal magasabb színvonalon termelnek, mint mi, ugyanakkor földbérletként a sokszorosát fizetik a magyar gazdákénak.) A hazai termelők támogatási szintje mindenesetre 2005- ben már magasabb lesz a spanyolokénál, miközben utóbbi támogatási szintje be van fagyasztva, a hazai termelőké pedig nő! A hazánknak járó EU-agrártá- mogatások összege (százszázalékos közvetlen kifizetés esetén) évi 1,6-1,8 milliárd euró lesz, ennek 73 százalékát teszi ki a közvetlen kifizetés, 11 százalékát a szintén automatikus piaci támogatások, 16 százalékát pedig a pályázaton elnyerhető vidékfejlesztési források. Érdekes a közvetlen kifizetések megoszlása, hiszen 88 százaléka a GOF-területekre (gabona, olaj- és fehérjenövények) fordítódik, 5 százaléka a húsmarhatartó- kat segíti, 3 százaléka a dohány- termelőkhöz, 2 százaléka a juhte- nyésztőkhöz, egy százaléka pedig a tejtermelőkhöz vándorol. Minden EU-agrártámogatást egybevetve a szántóföldi növénytermesztést preferálja leginkább az unió, erre jut az összes közösségi támogatás mintegy 65 százaléka. A szubvenciós tortából öt-öt százaléknyi jut a marhahizlalásra, a szőlő- és borágazatra, valamint a zöldség-gyümölcstermelésre, míg a tejágazat 3 százalékkal kénytelen beérni. Az előbbiekből következik, hogy a csatlakozás egyértelmű nyertesei a gabonatermelők, hiszen a tekintélyes közvetlen kifizetések mellett „bejáratott” intervenciós rendszer szolgálja a termelők biztonságát (búza 101 euró/tonna, felvásárlás korlátlan mennyiségben). Az sem mellékes, hogy bővülnek a magyar gazdálkodók piaci lehetőségei is, hiszen például kukoricából és javító minőségű búzából hiány van az EU-ban, ezért a termelők szívét melengető árat fizetnek érte. Az olajos növényekre vonatkozóan intervenció ugyan nincs, de területalapú támogatás van, a felvásárlási ár pedig magasabb, a repcénél például 30 százalékkal. Hasonlóképp jelentősen nő a cukorrépatermelők jövedelmezősége, habár ott a kvóta fizikai korlátot jelent. A kertészeti termékek előállítói sportnyelven szólva nagyon erős mezőnybe kerülnek a csatlakozás után, elég, ha a mediterrán tagállamok klimatikus adottságaira és hatékony szövetkezeteire gondolunk. A támogatás csekély, és ezt a tészekbe tömörült termelők kapják meg, ezért is roppant fontos e szervezetek létrehozása hazánkban. Az állattenyésztési ágazatok közül a legjobban a húsmarhatar- tók járnak, nem csupán a támogatásoknak és a piaci védelemnek köszönhetően, hanem a felvásárlási árak 30-40 százalékos növekedése révén, így reális alternatívát jelent a kistermelőknek. A fizikai korlátok közé szorított tejágazatra a stabil árak és az intervenciós rendszer jellemző, ám a tejtermelők árbevétele a csatlakozást követően nem nő jelentősen. Gondot okozhat viszont, hogy az EU-ban csak az extra tej a tej, kistermelőink számottevő hányada pedig nem képes ilyen minőség előállítására. Ezeknek a gazdáknak úgy tűnik, az egyetlen lehetőséget az igen jövedelmező marhahizlalás jelentheti. A sertés- és a baromfiágazat viszont a kevésbé támogatott ágazatok közé tartozik. Mindkét vertikum helyzetét az erősödő piaci verseny (fokozott minőségi igények) és az emelkedő költségek jellemzik, kvóta pedig nincs. A jövőben azoknak éri meg e jószágokkal foglalkozni, akik támogatott szántójukon megtermelik számukra a takarmányt. Az unió 2006-ig speciális támogatást ajánl a félig árutermelő gazdaságoknak, amiből idehaza bizony sok van. Ennek lényege az évi ezer eurós (havi 20 ezer forintos) jövedelemkiegészítő támogatás. Fontos leszögezni, hogy a közösségi agrártámogatások szerkezete jelentősen eltér a magyar gyakorlattól, az igénybevétel feltételei szigorúak (termelői regisztráció, folytonos adatszolgáltatás, vidék- fejlesztési támogatásoknál pályázat). Az EU-támogatások csak részben képesek majd kezelni a magyar gazdálkodók problémáit, az évek, sőt évtizedek alatt elmaradt fejlesztésekre önmagában nem nyújt fedezetet, a rendszer- változást követő tőkekivonás akut tüneteire nem hoz gyógyírt. Szakértőnk arra a kérdésre, hogy mi vár a magyar termelőkre a csatlakozás után, Franz Fischlert, az Európai Bizottság közös agrár- politikáért felelős biztosát idézte, aki a lengyel gazdáknak a következőket mondta: „Az Európai Unió nem mennyország, nem pokol, egyszerűen csak jobb lesz a termelők helyzete.” Természetesen azo- ké, akik felismerik a lehetőségeiket és kihasználják azokat - tette hozzá dr. Pete Nándor, laczi zoltán ÁLLATTENYÉSZTÉS KÖZVETLEN TAMOGATASA (FT/DARAB) speciális prémium 9 hónapos kort betöltött bika után (élettartam alatt egyszer) 27143 speciális prémium 9 hónapos, ill. 21 hónapos kort betöltött tinó után (élettartam alatt kétszer) 19388 anyatehén-prémium (olyan hústípusú vagy kettős hasznosítású jószágok után, amelyek tejhozamát a saját gazdaságban használják föl) 25850 vágási prémium (1-7 hónapos, 160 kilónál kisebb borjú után) 6463 (8 hónapos kortól, tinó, bika, tehén, üsző) 10340 (Forrás: megyei agrárkamara) EU AGRÁRTÁMOGATÁSOK HAZÁNKNAK [MILLIÁRD FT) 2004 2005 2006 közvetlen támogatás 71 85 99 piaci támogatás 18 43 48 vidékfejlesztés 32 52 63 SAPARD-program 10 9 5 EU összesen 130 190 214 közv. tám. nemzeti kiegészítés 85 85 85 kofinanszírozás 11 18 20 Összes agrártámogatás 226 292 318 NÖVÉNYTERMESZTÉS KÖZVETLEN TÁMOGATÁSA (FT/HA) 2004 2005 2006 gabona- és olajnövények 39336 42912 46488 fehérjenövények (borsó, lóbab,) 45269 49384 53500 pihentetett terület 39336 42912 46488 Megjegyzés: EU-támogatás + nemzeti kiegészítés, 240 Ft/euró árfolyamon számolva, regionális hozam 4,73 tonna/hektár Örök vitatéma: a Közös Agrárpolitika Az agráriumot - a nemzetgazdasági súlyától függetlenül - minden államban a stratégiai ágazatok közé sorolják, hiszen a lakosság élelmiszer-ellátásán túl fontos szerepet játszik a falusi népesség foglalkoztatásában, a természeti környezet és a vidéki táj arculatának megőrzésében. Az Európai Gazdasági Közösséget megalapító Római Szerződés a mező- gazdaság termelésének és termelékenységének növelését, az agrárpiac stabilizálását, a biztonságos élelmiszer-ellátás garantálását tűzte ki célul, miközben a mezőgazdaságból élőknek méltányos jövedelmet ígért, a fogyasztóknak pedig azt, hogy reális áron juthatnak az élelmiszerekhez. A hatvanas évek elején kimunkált Közös Agrárpolitíka (KAP) három alapelven nyugszik. Az egységes piac elve alapján a közösségen belül biztosítani kell a mezőgazdasági termékek korlátozás- mentes, szabad áramlását. Ennek megvalósítása, valamint az egyenlő piaci esélyek megteremtése érdekében a támogatásokat, a termelési, piaci és árszabályozást, valamint sok egyéb előírást egységesíteni kellett, azaz a tagállamok az ágazattal kapcsolatos döntéshozatalt közösségi szintre emelték. A közösségi preferencia elve azt takarja, hogy az egységes agrárpiac, ezáltal a közösség termelői védelmet élveznek a kívülálló országok termékeivel, egyúttal a világpiaci árak hullámzásával szemben. A pénzügyi szolidaritás elve pedig arról szól, hogy a Közös Agrárpolitika finanszírozására közös pénzügyi alapot kell működtetni, melynek elnevezése: Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap. Ennek a garanciarésze az intervenciós intézkedések finanszírozására szolgál, az orientációs része pedig az ag- rárszerkezet-átalakítást hivatott segíteni. A Közös Agrárpolitika kezdetben roppant sikeresen működött, a 80-as években azonban túltermelést idézett elő, ezért több alkalommal átalakították. A reformok keretében csökkentették a felvásárlási árakat, ezzel egy időben bevezették a közvetlen kifizetésen alapuló jövedelemtámogatást, s előtérbe került a környezettudatos gazdálkodás. Az ártámogatást felváltó jövedelemkompenzáció sem hozta meg azonban a kívánt eredményt, a KAP mindmáig állandó ütközőpont a tagállamok között, ami alapvetően arra vezethető vissza, hogy a Közös Agrárpolitika emészti fel az EU közös költség- vetésének legnagyobb szeletét, a büdzsé mint- egy 40 százalékát, évi 40 milliárd eurót. l. z. Mit vár a csatlakozástól? Körkérdés Az EU-tagság sokakat gondolkodásra, tervezgetésre késztet, hiszen a történelmi esemény az egyéni sorsokat is befolyásolja majd. Ennek kapcsán arra voltunk kíváncsiak: vajon a járókelők mit várnak az EU-csatlakozástól? Bene József, 48 éves teherta- xis: - Egy dologban egészen biztos vagyok: csodák nincsenek. Mint minden jelentős változásnak, a csaüakozásnak is csak évek múlva tapasztaljuk majd az eredményeit. Ennek ellenére nem kétlem, hogy idővel érzékelhetők lesznek majd ezek az előnyök. A rendszer ugyanis működik, példa erre a jelenlegi tagországok elmúlt évtizedekben végbement fejlődése. Egyszóval szerintem ez a jövő útja. Kovács Pálné, 64 esztendős nyugdíjas: - Magyarország jelenlegi helyzetéből kiindulva nem várok egyebet, mint nyomort. Ez a kijelentés persze egy kicsit erős, magát az uniós tagságot ugyanis én sem ellenzem. Ám az a véleményem, hogy elhamarkodottnak tűnik az integráció. Egyrészt túlságosan nagy a lemaradásunk a közösség mostani tagjaihoz képest. Másrészt arról sem vagyok meggyőződve, hogy az önállóságunkat feladva nekünk mindenáron tartoznunk kell valahová. Győrösi Attila, 35 éves ipari alpinista: - A mai körülményeimen csak javíthat az Európai Unió. Legalábbis ezt remélem. Talán nem is alaptalanul, hiszen olyan foglalkozást űzök, amellyel hazánkban ma még nem lehet igazán érvényesülni. Úgy gondolom, a belépés után a munkalehetőségek szélesedő skálájának köszönhetően számomra kitárulhat a világ. Én - ha tehetném -, inkább siettetném, mint lassítanám a csatlakozást, bugány EU-INFO AZ INTERNETRŐL. A hét elején két újabb internetes honlap is indult az Európai Unióval kapcsolatos kérdéskörök tisztázása érdekében, fórumot biztosítva ezzel a különféle véleményeknek is. Az egyik honlap a www.magyarorszag.hu nevet viseli, míg a másik - amelyik a Külügyminisztérium „lapja” - a www.eu2004.hu nevet kapta. Mindkettő honlap számos információt közöl. A www.eu2004.hu olyan kiemelt témákkal foglalkozik, mint pályázati lehetőségek, ösztöndíjak, szól a munkavállalásról, az utazásról, az adózásról, a mindennapokról és természetesen a mezőgazdaságról is. Az érdeklődők friss hírekhez is hozzájuthatnak a böngészése közben. Ha valaki nem rendelkezik internetezési lehetőséggel, akkor annak is megadják az érdeklődés és a kérdésfel- tevés lehetőségét a 06-80-38-2004-es telefonszámon. ____________ta Öt év munkáját kell behozni Beszámoltatta az agrárminisz- tert Medgyessy Péter miniszter- elnök az uniós agrárintéz- mény-fejlesztési ügyekről. Az eddigi késlekedés nyomán Magyarország több milliárd forintos PHARE-támogatástól eshet el, ha az EU nem kapja meg a kért felhasználási garanciákat. Az FVM vezetője szerint sem zárható ki, hogy a csatlakozás idejére az agrárintézmény-rend- szert már nem lehet teljes mértékben felkészíteni az uniós támogatások zökkenő- mentes közvetítésére. A több évre visszanyúló gondok miatt az FVM tárcaközi koordinációs bizottságot hívott életre — írta a Világgazdaság. A hírrel kapcsolatban dr. Németh Imre minisztert kérdeztük.- Természetesnek tartom, hogy a miniszterelnök tájékozódni kíván olyan fontos kérdésben, mint az agrárintézmény- és informatikai rendszer kiépítése. Nem először adok számot a kormánynak arról a helyzetről, amiből nekünk fel kell építeni a várat. Nyilvánvaló, hogy ennek a folyamatnak nagyon komoly nehézségei vannak, hiszen öt év munkáját nagyon nehéz másfél év alatt elvégezni. Bár mi felkötöttük azt a bizonyost... - kezdte válaszát az agrártárca vezetője.- A probléma abból fakad, hogy amikor hivatalba léptünk, még azok a legalapvetőbb döntések sem születtek meg, hogy az egyes feladatokat kik fogják végezni, kik lesznek a felelősök. Nem indult meg az alrendszerek építése sem. Pedig Magyarországon minden egyes termelőt számba kell venni az európai szisztéma szerint, minden egyes állatot szám szerint nyilván kell tartani, minden egyes megművelt földparcellát fel kell vinni számítógépre az egész rendszer működése érdekében. Ki kell építeni az élelmiszer-biztonsági hivatalt, ki kell alakítani a megfelelő határállomásokat és még sorolhatnám a feladatokat. A helyzetet jól mutatja, hogy több, velünk együtt csatlakozó országnak már tavaly nyáron már készen volt az informatikai rendszere, felépítették az intézmény- rendszert, mi pedig a legalapvetőbb döntéseket augusztusban, szeptemberben hoztuk meg annak érdekében, hogy a munka egyáltalán elindulhasson. Nyilvánvaló, ennek vannak fizikai korlátái, hiszen például a parcellák számbavétele egy-egy megyében százezres nagyságrendű. Ézt nem lehet egy-két hónap alatt elvégezni. A munkákat igyekszünk úgy ütemezni, hogy a csatlakozás időpontjára Magyarországon is egy akkreditált intézményrendszer legyen. Hogy az öt évet mennyi idő alatt tudjuk behozni? Hollandiában például három év alatt építették ki a rendszert. Látható, a magyar feltételekkel kétszer ilyen gyorsan kellene ezt megtennünk. Az életre hívott koordinációs bizottsággal mindazonáltal minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy Magyarország érdekei minél kevésbé csorbuljanak - hangsúlyozta a miniszter. TÓTH ANDRÁS Dr. Németh Imre leszögezte: Magyarország a belépés után egyetlen fillér agrárdotációt sem kíván elveszíteni, ezért - miként azt Franz Fischler agrárbiztos is javasolja - egy úgynevezett egyszerűsített dotációs rendszer bevezetésére is készül az általános uniós gyakorlat helyett - irta a Világgazdaság. Összeállításunk a Külügyminisztérium támogatásával készült. Szerkesztette: Laczi Zoltán
