Új Néplap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-02 / 1. szám
Ill 2003. Január 2., csütörtök M EGYE TÜKÖR 5. OLDAL Hangulatos, vidám óévbúcsúztató (Folytatás az 1. oldalról) nek, illetve saját családjának süEgy faluval arrébb, Tomajmonos- tött. A két, egyenként alig öthetes torán minden zárva: kivéve az áldozat ifjabb Geszti Sándor állo- öreg kocsmát. Bent meleg foga- mányából való és az egyiket vö- dott bennünket. Egy asztaltársa- rösborral is locsolták, a másik haság kártyázott, a többiek beszél- gyományosan pirult ropogósra a getéssel, poharazgatással múlat- kemencében. Fűteni János, a gaz- ták az időt. Lehettek vagy tizen- da fűtött és nyolc kéve kellett ahTomajmonostorán az öreg kocsma tízig fogadta a vendégeket öten. A tulajdonostól, Csorba Mi- hoz, hogy megsüljenek a szűk háfytól megtudtuk: kilencig, leg- földi létet elért malackák. A ven- feljebb tízig tartanak nyitva. dégek közül Polgárdy Gézát kér- Kunhegyesen Geszti Jánosék- deztük, aki szegről-végről szakhoz jókor érkeztünk. Éppen meg- mabeli, hiszen Budapesten a versült az a két malac, amelyet mint senyhivatal sajtófőnöke, falusi vendégfogadós a nála szil- - Ez egy baráti társaság és az veszterező tizenhárom vendég- idén az volt tervünk, hogy sík viA 4 Sport Hotel vendégei a fagyban is sportosra vették a figurát A Tiszaligetben a baráti társaság rendszeresen együtt szilveszterezik fotói m. j. déken töltjük az év utolsó napjait. Lászlóék családjához, akik egy is- Kíváncsiak voltunk, ha már Petőfi merős házaspárral éppen arról ta- annyira imádta ezt a tájat, ne- nakodtak, elmennek szórakozni künk tetszik-e. valahová. Mint ahogy a szolnoki Dányiéknél a tanyán csendesen telt a szilveszter-És mi a tapasztalatuk?- A végtelen síkság, a nagy semmi is lehet érdekes. Remek a koszt, jó az itteni pálinka, a bor és a fürdő is kiváló. Akár a helyi, akár a bereki, mert ott is megfordultunk. A kunhegyesi 4 Sport Hotel dugig tele volt, a vendégek az ország szinte minden szegletéből érkeztek. Már kopogósra fagyott az út, de az ottani urak egy része fittyet hányva a mínuszokra félmeztelenül állt a fényképezőgép elé. Ami azért december 31-én, este tíz után, a metsző hideg szélben nem semmi! Visszafelé haladva még benéztünk Törökszentmiklóson Polgár Tiszaligetben is azt tette százhuszonhat vendég, akik már-már hagyományosan minden évben együtt ünnepük, búcsúztatják az óévet, köszöntik az újat. Szolnokon, a főtéren éjfél előtt pár perccel már nagy volt az élet. Temérdek vidám ember kezében pezsgő, így múlatták az esztendő utolsó óráját. Botka Lajosné polgármester rövid köszöntője után tűzijáték következett, majd utcabál. Ki táncolt, ki valamilyen itó- kát pusztított, ki ismerőseivel, barátaival beszélgetett. Szinte észrevétlenül átértünk a megfáradt 2002- ből egy friss, új esztendőbe: 2003- ba. D. SZ. M. Tisztul a „Tisza-víz” (Folytatás az 1. oldalról)- Ezt az állapotot az idézte elő, hogy a korábbi füredi vezetés legnagyobb tulajdoni hányadú tagként megvétózta az én kinevezésemet, mondván, hogy a kilencek jóváhagyása ehhez nem elegendő. Tiszafüred polgármestere nemcsak az én kinevezésemet fogadta el, hanem ez évi gazdasági mérlegünket és a jövő évi üzleti tervünket is, amire több mint két esztendeje nem volt példa! így minden feltétel adott ahhoz, hogy újra nyugodt körülmények között dolgozhasson a kft., megszüntetve azt az anomáliát is, amit lényegében az okozott, hogy Tiszafüred város korábbi vezetése szinte teljesen lezárta beszerzési, fejlesztési, pályázati és bér- fejlesztési lehetőségeinket. Ezért is bízok most abban, hogy a „hét szűk” esztendőt eredményesebb korszak követi, olyan, amelyben a kilencek ismét tízek lesznek, tiszteletben tartva a legnagyobb tulajdonrészű város, de a legkisebb falu érdekeit is - húzta alá a vezető. percze Karcagi siker a fővárosban A Budapesten megrendezett karácsonyi sportgálán első helyezést ért el a karcagi csapat: Cze- beczauer Debora, Kovács Csaba, Halász Lilla, Futó Zsolt, Sánta Dorina, Kovács Attila, Varga Diána, Varga Orsolya, Jobbágy Gergő és a felnőtt versenyzők: Jobbágyáé Ungvári Sára és Futó Lajos. ____________________de Tv-no tesz Mintha szilveszter? Bocsáttassék meg, de nekem úgy tűnt, mintha ez a mostani szilveszter csupán ürügy lett volna arra, hogy olcsó humort adhassanak el nekünk, hogy szerepelhessenek újfent azok, akiket egyébként máshol, máskor is, ugyanígy, gyakran láthatunk - főleg zenészek, dalosok és egyéb szórakoztató kutyaütők. Na és az a sok részegség! Mintha ebből állna a világ! Soha annyi nótázás nem volt még, mint ezen az óév végi búcsúztatón. Mintha csak azt akarták volna sugallni nekünk — ha egyáltalán feltételezhető határozott elképzelés abban, hogy mi tálaltassék fel a képernyőn - mulassunk csak, vigadjunk, ne gondoljunk se arra, ami volt, se arra, ami van, de még arra sem, ami ezután jöhet. Szórakozásunk legyen csak „zavartalan”, hagyjuk a közéletet másra, a politikát pedig különösen. Ki is maradt csaknem teljesen, legfeljebb egy-egy odavetett szólásban bukkant elő. Valakinek a hölgy szemefényéről például a pedagógusok „ábrándos” fizetése jutott az eszébe, (Balázs Péter műsorában); az Operettszínház Fináléjában Pityesz (Forgács Gábor) ittasan azért panaszkodik, mennyire nehéz ma „nyalni” is, amikor pártokból is sok létezik; Kató néni azért van gondban, merthogy Riska tehene nem „NATO-kompatibilis”; az eva úgy kerül elő, hogy a vécés néni papírjait rendezgeti, különben ő már euróbán szedi a használati díjat... Kiragadott „gyöngyszemek”, mit is jelent a csak semmi politika. És ez egyáltalán nem volna baj, hogy netán nem politikusok nyüzsögnek a képernyőn, hisz látjuk őket eleget másutt, ha a műsor egészen feledtetni tudta volna a közélettel kapcsolatos, fajsúlyosabb, hagyományos kabaré hiányát. Ha akadt volna a több órányi esti műsorban néhány olyan mozzanat, pillanat, amelyre, ha nem is tíz év múlva, de legalább másnap is emlékezni tudnánk még. Valami hasonlóra, amit az Önök kérték-ben idéznek fel nekünk, nosztalgiázva, a remek Csehov-paródia, Alforczó pompás jelenete fiával, avagy Gálvölgyi zseniális „Rajkin-utánzata”, Hofiról nem is szólva. Sajnos, itt ilyesmiről egyáltalán nem beszélhetünk. A fővárosi Operett összeállításában is valamiféle felüdülést csupán a készülő musicalből vett ízelítő hozott, a többi zenés locsogás, dínom-dánom azokkal a művészekkel, akik itthon maradtak, minthogy a többiek külföldön adnak ezidőben szilveszteri programot. Aztán a se füle, se farka show, a túlméretezett és unalomba fulladt NévshowR, amelyben olykor azt sem lehetett már tudni, követni, ki miért és hogyan került oda - az utólag rosszul megvágott, felvett anyag „jóvoltából”. A vendégek mintha csak arra kellettek volna, hogy elsüthessék az egyes zenés műsorszámokat. (Ráadásul az a semmitmondó rulettezés.) Különben itt tűnt fel Kern András, de ő is csak annyira, hogy ecsetelje technikai antitalentumát, amit egyébként kedvesen tett meg. De aligha kápráztathatott el Balázs Péter és vendégeinek harsogó, teü szájas mulatozása, melyben a prózai részekben az olcsó szóviccekre épülő humorizálás járta. De Szilágyi János játékaiban sem sok örömünk telhetett: legfőbb erényük, rövidségük. (Az ötlet sem valami eredeti.) A Szeszélyes szilveszter sem hozott különösebben kellemes meglepetéseket, sőt benne az úgynevezett Faluvégi show a disznóvágás körüli anyósi „bonyodalmakkal”: sok beszéd, melynek alja kevés. A részegségről szóló bohózat is túlságosan erőszakolt, népszínművi (Straub- Markos), de még a máskor szellemes Maksa Zoltán poénjai sem sülnek el igazán. Savanyáék (Szilágyi Tibor, Forgács Gábor és a többiek) hozzák ugyan szokott formájukat, bár ők is olyan hősök, akik az alkoholizmus elleni harc jegyében akként küzdenek, hogy ellenségüket elpusztítják, azaz megisszák. Mert hát van itt ugyebár kultúra! Úgy maradtunk józanul ezen az estén, mi nézők, hogy egyáltalán nem lehettünk mámorosak sem, hacsak közben nem nézett valaki maga is a pohár fenekére. Lehet, hogy az, aki a köztévé szilvesztere mellett döntött - mint jómagam - valójában rossz lóra tett? A „mámort” (jó értelemben) másutt kellett volna keresnie, talán egy másik csatornán? VALKÓ MIHÁLY DÍJAZOTT ÉVZÁRÁS. Harmadik éve hagyomány Tiszafüreden, hogy a hivatásos tűzoltóság munkaebéden búcsúztatja az óévet, az eseményen átadva az Év tűzoltója kitüntetést. Kelemen Sándor tűzoltó alezredes, parancsnok értékelve az évet köszönetét fejezte ki munkatársainak a kifogástalan és lelkiismeretes helytállásért. Ez számadatokban 255 kivonulást jelent, 177 tűzesettel. A parancsnok a 43 fős állomány titkos voksolásának eredményét összesítve átadta a 2002-es év tiszafüredi tűzoltója kitüntető címet Imre Lajos tűzoltó törzszászlósnak, aki már másodszor nyerte el a megtisztelő elismerést. PM „Meleg” szilveszter a híd alatt Szolnok Csaba (balról) gondosan pakolja a Tiszavárkonyból származó szilveszteri vacsorát az egyetlen „szobába” FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS — Ne féljenek tőlünk, inkább segítsenek a bajunkon — volt a zárógondolata a közelmúltban megjelent riportunknak, amely a Zagyva-híd alatt élő hajléktalanok ünnepnapjait mutatta be. A kérés meghallgatásra talált, hiszen a cikk alapján számos olvasónk vitt ruhát és meleg ételt a „csillagtanyán” meghúzódó embereknek. Egy tiszavárkonyi előfizetőnk — aki neve elhallgatását kérte - 30-án telefonon jelentkezett szerkesztőségünkben, hogy miképpen juttathatná el a faluban összegyűjtött adományokat a híd alatt karácsonyozó rászorultaknak. Nosza, másnapra megszerveztük a szállítást, így az óév utolsó napján egy kocsinyi ruhaneművel és tele kosár frissen főtt és sült étellel indultunk a Zagyva partra, Csabáékhoz. Kísérőnk annak a családnak a feje volt, aki megszervezte Várkonyban az adománygyűjtést. Mint elmesélte, ő és felesége is a leszázalékoltak szerény világát élik, örömük apró gyermekük, és az, hogy bajba került embertársaiknak támogató kezet nyújtanak. Örvendetes, és tulajdonképpen nem is oly nagy, mint inkább nemes cselekedet, amely példaértékénél fogva megfontolandó... Az autó belseje csaknem bepárásodott a húsleves, a hurka és fasírt illatától, amitől még fotós kollégánk nyálelválasztása is azonnal megindult. Még sáros, csatakos volt a gátoldal, ahogy ereszkedtünk úti célunk végállomása felé — nem úgy, mint visszafelé, amikor hirtelen lefagyott a nedves föld -, s bár még korai délutánt mutatott az óra, de az ég már igencsak befeketedett. A kutya már nem is ugatott meg bennünket, farkát csóválva üdvözölte a többször erre „tévedt” ismerősöket. Hangos köszöntéssel tudattuk a hídlakókkal, hogy nem várt vendégek érkeztek, mire a pillér lábához erősített pokrócsátorból először Csaba dugta ki a fejét. Édesanyjával volt „otthon”, aki kis idő múlva szintén előjött a vizitre. A zsákokat közösen a fedél alá helyezték, miképp a kosár gazdag tartalmát is. Hálás, párás tekintetek találkoztak egymással, s az együtt töltött percek mondanivalóját egy-egy erős Symphoniával nyomatékosították.- Nem is lehet kifejezni, milyen nagy köszönettel tartozunk mindenkinek, aki a napokban meglátogatott bennünket - mondja nagy-nagy örömmel Csaba, s gondolatát édesanyja is hasonlóan osztja meg. - Nagyon sokan hoztak ajándékot. Számunkra egyetlen kopott pulóver is ajándék, ugyanis érezhetően megértésből, s talán szeretetből adták. Egy német házaspár is járt nálunk, hozott ezt-azt, s miután elbeszélgettünk egymással, még pénzt is szerettek volna adni, de csak eurót tudtak volna adni, amellyel mi egyelőre keveset tudnánk kezdeni. Azt mondták, a napokban visszajönnek és egy kis forintot is itt hagynak. A karácsonyunk eltelt. Egy apró gondunk támadt, mert a kicsi tranzisztoros rádiónkból kifogyott az elem, így aztán ezúttal nem hallgatjuk majd a szilveszteri műsorokat. De annyi baj legyen, még ha csendesen is, de úgy lépünk az új évbe, hogy azt érezzük, nem vagyunk egyedül. Ezért hadd kívánjuk mi jókat azoknak, akik segítettek rajtunk, azoknak, akik ismeretlenül is együtt éreznek velünk, és tulajdonképpen mindenkinek, aki nem bánt bennünket, csupán „emberből van”: Jó egészséget és boldog új évet! MÉSZÁROS GÉZA i '\
