Új Néplap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-28 / 23. szám
2003. Január 28., kedd T Ü KÖR 7. OLDAL PÉNZÁRVERÉS. Huszonhat arany pénzérméből álló kollekció kerül kalapács alá Hódmezővásárhelyen pénteken, az aukcióból származó összeget a város kulturális életének gyarapítására, fiatal tehetségek felkarolására fordítják. Az érmék kikiáltási ára 10 és 20 ezer forint között van. (mti) ■ A fiatalodó település Ahol több a születés, mint a temetés Tószeg Általános tapasztalat, sajnos évek óta tartó irányzat, hogy hazánknak fogy a lélekszá- ma. Úgy tűnik, az eddig tett központi intézkedések, családokat segítő határozatok sem voltak elegendőek ahhoz, hogy a fiatalság a jelenleginél több gyereket vállaljon, neveljen. Főleg az apróbb településeket jellemzi, hogy több a temetés, mint az anyakönyvezés. A ritka kivételek közé tartozik Tószeg a maga négyezer-kilencszázas lélekszámúval, tudtuk meg Papp István polgármestertől. Természetesen, a létszám ilyen alakulásában jelentős szerepet játszik a sóhajtásnyira fekvő megye- székhely. Tulajdonképpen a folyamat a nyolcvanas években kezdődött el, akkoriban évekig fordított előjellel. Ez azt jelentette, hogy a költözés iránya kezdetben Szolnok volt. Nagyon sokat költöztek be ebből a községből is az emberek tömbházakba, főleg, ha ez az otthonteremtés jelentős munkahelyi segítséggel társult. Telt-múlt az idő, és egyszer elérkezett az a pillanat, amikor a ki- és beköltözők aránya nagyjából azonos lett. Majd megfordult az arány, és 1996-tól egyre többen unták meg a panelházak bezártságát, azt, hogy ha az embert véletlenül egy zajos szomszéddal verte meg a sors, felért egy istencsapással. Ráadásul alaposan nőttek a közös költségek, közüzemi díjak, és ezek is közrejátszottak abban, hogy 1996-ban négyszázan költöztek ki Szolnokról Tószegre. Kivétel nélkül mindahányan kertes házba. Ekkor indult el a folyamat, hogy elég a panel életformából. Igaz, lassult a kiáramlás, amelyhez a Tisza 1999-es, 2000-es és 2001-es nem átlagos vízszintje is alaposan hozzájárult. A 10 méter 41 centis csúcstetőzés, a szőke folyó minden eddigi rekordot felülmúló magassága sok embert elriasztott a kiköltözéstől. Ezekben az években lelassult a folyamat, de például már 2001-ben tizen- ketten érkeztek Szolnokról. Tavaly ez a szám harminc fölé emelkedett, közöttük több olyan helybéli, itteni család akad, akik nagy reményekkel vágtak bele a panel életmódba, de néhány év után visszasírták csendes, levegős kis vidéki kockaházukat. Nem csak visszasírták, vissza is vásárolták. Persze ehhez hozzájárul több tényező. Az egyik, hogy a munkanélküliek 820-as csúcsszáma lecsökkent egytizedére. Cégek is jöttek, és aki nagyon el szeretne helyezkedni, itt el tud. Víz, gáz, telefon, szennyvízhálózat van, és Szolnok is alig nyolc kilométer, hiszen nem kevés a bejáró. Már ez évben is többen jelezték a polgármesteri hivatalban kiköltözési szándékukat, de ennek a megvalósításában akad egy bökkenő. Jelenleg vészesen elfogytak az eladó lakások, mert itt négy-ötmillióért korszerű otthont lehetett venni, két-hárommillióért parasztházat. Hogy segítsenek ezeknek az embereknek, családoknak terveznek egy olyan lakóparkot, amely negyvenhét lakásnak adna helyet. Mindezekből, a kiköltözők életkorából kitetszik, hogy bármilyen hihetetlen, Tószeg község fiatalodik. Ráadásul azon kevés település egyike, ahol a temetésnél több a születés. Úgy is mondhatnánk: éppen ezért van, lesz jövője a nagy testvér, a megyeszékhely szomszédságában is. D.SZ.M. Itt tanul a diákság fele Vezseny A település sulija csodaszép. Tágas termek, helyiségek, az égvilágon mindennek, mindenkinek van helye. Ami a létszámot illeti, a diákság száma mindösszesen huszonkettő. A mutatós épületben csak alsósok tanulnak, a felsősöket busz hordja, viszi Tiszavárkony- ba. Két tantermet töltenek meg: együtt az elsősök és a másodikosok, külön a harmadikosok a negyedikesekkel közösen. Mi otttatva a sort, Rafael Szimonetta is állatorvos lesz, míg Mordány Klaudia fodrász, Újvári Roland állítása szerint nem sokat tanul, de azért kamionosnak készül, akár Fehér Ádám. Egyébként ő az osztályban a legerősebb. Ács Anikó is eredményesen teszi le a féléveket, éveket, de még nem döntött, mi lesz belőle, ha felnő. Kiss Viktória szereti a természetet, a Tiszát, és ő is állatorvos óhajt lenni. Kitetszik, az osztály zöme két hivatás: a kamionos meg az állatorvos mellett ragadt meg. Nem úgy, mint Szanek Alex, aki kerek perec kijelenti: előbb vagy utóbb A vezsenyi iskola két osztályt, huszonkét gyereket jelent. I sokat és a negyedikeseket kerestük meg i az idősebbeket: a harmadikoFOTÓ: CS. I. jártunkkor őket, a nagyobbakat néztük meg. A harmadikos-negyedikes kis közösség osztálylétszáma ideális, ez tíz gyereket jelent, jobban mondva kilencet, mert Szutor Bettina személyében egy hiányzó is akadt. Az osztály legjobb tanulója egy ikerpár „fele”, Bálint Bettina, aki színötös, és állatorvosnak készül. Krisztián, a tesó is jól veszi az akadályokat, de lehet, félévkor becsúszik egy négyes. Szent elhatározása: kamionsofőr lesz. Érdekes a család, mert ők ikrek, a kisebbek: Regina, Dorina, Szabina meg hármas ikrek. Annak ellenére, hogy a családban öten vannak, a szülinapok két dátumra, azaz napra esnek. Tovább folytudós leszek. Alexet egyébként a történelem érdekli a legjobban. Másokat a magyar, a környezetismeret, a rajz, esetleg a technika. Szabadidejükben kerékpározni, görkorizni, számítógépezni szeretnek, és bevallották, már mindahányan voltak szerelmesek. Egyik-másik kétszer is: hiába, benne vannak a korban, lassan a tízet is elérik, betöltik. Érkezésünket, rövid beszélgetésünket kitörő örömmel fogadták, mert részben eltelt az óra, így Harkai tanárnő a beígért dolgozatot aznap már nem írathatta meg környezetismeretből. Hiába, olykor az apró, váratlan örömök a legcsodálatosabbak... Úszkálás a jeges vízben Baja _______ Ifjabb Schirilla György a körülbelül 0 Celsius-fokos (a Duna 1,5 fokos volt), jeges Sugovicában úszkált szombaton kora délután. A nem mindennapi és a jégtorlaszok miatt módfelett kockázatosnak tűnő produkciót több mint másfél ezer bajai követte figyelemmel. Szombaton délelőtt, majd az úszás előtt is a Bácska kishajó törte a jeget a Sugovicán, ezzel próbálván utat biztosítani az idén már két Duna-átúszást (Vác és Budapest) is teljesítő sportembernek. Schirilla közel tíz percet töltött a vízben, s ezalatt mintegy 500 métert úszott. Közben az előtte haladó csónakból csáklyákkal tolták félre a jeget. A célban a nézők vastapsa és Vereczkei Zsolt többszörös para- limpiai, világ- és Európa-bajnok mozgássérült úszó köszöntötte a - bevallása szerint - az idei úszóidény leggyötrelmesebb kilenc percét maga mögött tudó ifjabb Schirillát. Aki meghatóban köszönte meg a buzdítást, és megígérte, hogy jövőre ismét találkoznak a jeges Sugavica partján. RÉGIÓPRESS Egy magyar hadihajó emléke ÚJ KÖNYVEK. A martfűi Damjanich János Szakképző Iskola és Gimnázium könyvtárát sokan keresik fel naponta. Nemrég pályázaton 330 ezer forintot nyertek a megyei közoktatási alapítványtól bútorzat- cserére, könyvek és CD-k vásárlására.__________________________________________ fotó: csabai istván A horvát partokkal szemben, az Adria mélyén közel nyolcvan esztendeje nyugszik egy vízi élőlényekkel benőtt vasszörnyeteg, a Szent István, hadtörténetünk tragikus sorsú emléke. Pusztulása óta emberi szem nem látta, csak néhány éve tárult szerencsés búvárok szeme elé tekintélyt parancsoló tömege. Múltunk Mint mindennek, amit emberkéz alkotott, neki is megvan a maga históriája. Még azon a napon is túl, amikor párját ritkító hősiességgel egy kis olasz naszád parancsnoka, betörve az osztrák-magyar flotta zárt kötelékébe, torpedóival elsüllyesztette. A hajón szolgált vagy hősi halált halt tengerészeken kívül három olyan ember neve is kötődik hozzá, akik sohasem jártak a fedélzetén. Az aradi akasztófáktól a magyarok tiszteletéig és megbecsüléséig eljutó agg császárról, a magyar- ellenes indulatoktól mélyen áthatott trónörökösről és egy prágai újságíróról van szó, aki semmiben sem hasonlított Ferenc Józsefre, Ferenc Ferdi- nándra is csak a közös gyűlöletben, de szépen, simán tudott írni, és sokan olvasták. Hogy a hajónak magyar volt a neve s a szülőhelye, egyedül Ferenc Józsefnek volt köszönhető. Uralkodásának vége felé az uralkodó egyre több jelét adta annak, hogy figyelme és rokonszenve a magyarok felé fordul. Saját árnyékát ő sem léphette át, nem változtathatott egyik napról a másikra a birodalom évszázadok alatt kialakult és időnként hajszálon függő rendjén, de irántunk való jó szándékának sok jelét lehetett felfedezni az idő haladtával. Ennek megnyilvánulásaként épült a Szent István a régi Magyarországhoz tartozó Fiumében, viselte első királyunk nevét, s volt legénysége zömében magyar, közöttük az Alföld sok szülötte. Mi több, a parancsnoki hídján lengő magyar zászló még egy negyvennyolcas ereklyét is magában foglalt és őriz ma is a víz alatt. Merőben ellentéte volt Ferenc Józsefnek lelkületében és indulataiban kijelölt utóda, Ferenc Ferdinánd. Nekünk, magyaroknak, igen kevés okunk van őt szeretni. Gyűlölt bennünket. Alakja úgy kötődik a Szent István történetéhez, hogy nélküle az egész modern hadiflotta, melynek része volt ez a hajó is, nem jött volna létre. A hagyományos osztrák katonai gondolkodás mindig másodlagos szerepet szánt a haditengerészetnek, annak ellenére, hogy a muszáj-hajóhad időnként fényes győzelmeket aratott például az olaszok és a dánok fölött, pedig ők sem akkor tanulták a hajózást. így volt ez egészen Ferenc Ferdinánd érkezéséig, aki miután különös vonzalmat érzett a hajózás iránt, kézbe vette a dolgokat. Az ő makacsságának volt köszönhető, hogy az első világháború kezdetére a Monarchiának olyan tengeri ereje lett, amivel bárki ellen meg tudta védeni magát az Adrián. Sorban épültek a hajók, s a trónörökös nem mulasztotta A Szent István dicsősége teljében el, hogy avatásukon és minden velük kapcsolatos jelentős eseményen jelen legyen. Kivéve egyetlen alkalmat, a Szent István vízre bocsátását. Szíven ütötte a hajó tüntetőén magyar jellege, indulatán nem tudott úrrá lenni. Az uralkodó akaratának nem szegülhetett ellene, de soha sem tette fedélzetére a lábát, látni sem bírta. Mindazt megtestesítette szemében, ami iránt ellenérzésekkel viseltetett, s ezt az indulatát magával vitte a sírba is. Történetünk harmadik hőse Egon Ervin Kisch a zsurnaliszta. Huzamosabb ideje Csehországban lakozó család sarja volt, s német hangzású neve ellenére sok minden ráragadt házigazdáiról, az osztrákutálattól kezdve a nagyfokú magyarellenességig. Valóban a szakma mestere volt. Kitűnő tolla segítségével mindent el tudott adni, az ifjúkori kocsmai álhírektől kezdve a későbbi, már egészen más súlyú kétes állításokig, amikkel többek között minket is megtisztelt. Ha magyarokról volt szó, nem kímélte magát, s egyik leglátványosabb lódítása pontosan a Szent Istvánhoz kötődik. Katasztrófája kapcsán a flottaparancsnokba akadt bele, aki az írás megjelenése idején már Magyarország kormányzója volt, s azzal vádolta Horthy Miklóst, hogy a hajó elsüllyedésekor mint felelős parancsnok gyáván viselkedett, s e miatt lelte annyi tengerész halálát a hullámsírban. Megfejelte mindezt azzal, hogy az egésznek szemtanúja volt, Horthy mellett állva a parancsnoki hídon, onnan nézve a Szent István agóniáját. Szárazföldi ember létére jó szeme lehetett, ha ellátott olyan messzire, ugyanis sem az admirális, sem hajója nem tartózkodott a helyszínen, hanem a haditervnek megfelelően attól többórányi távolságban haladt. Kisch balszerencséjére fönnmaradtak a korabeli iratok, s azok ellen nem ér semmit a legszínesebb fantázia sem. Nem is állította később senki Horthy Miklós felelősségét vagy mulasztását az ügyben. Pedig ha valóban lett volna ilyen, a „sógorok” biztosan előhozakodnak vele, kivételesen előtérbe állítva egy magyart. Azon még napirendre lehetne térni, hogy a prágai tollnokot elragadta a hév. Az egész ügyben a szomorú vonás az, hogy ehhez a fals karénekhez mi is adtunk kíséretet, önmagunkról szóló történelmi hazugságokat terjesztettünk széles körben, a saját költségünkön, nem is olyan régen közreadva Kisch állításait magyar nyelven, több tízezer példányban. Ez a történet, ha egyedül állna, nem tarthatna számot különösebb nyilvánosságra. Sajnos nem így van, elgondolkodtató általános jelenségről van szó. Sokszor sározzuk be mi magunkat akár kéretlenül is, és ezzel állunk egyedül valószínűleg a környéken. Hadtörténetünk egyik tragikus vesztesége mellett erre is figyelmeztet bennünket az a néma roncs az Adrián. szathmáry L i I
