Új Néplap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-04 / 3. szám

4. OLDAL MEGYEI TÜKÖR 2003. Január 4., szombat I Kül Lassan visszatér a becsülete Hubai Imre gazdálkodó mangalicaállománya eléri a kétszázötvenet FOTÓ: MÉSZÁROS JÁNOS Emlékszem hajdani kisiskolás koromra, amikor anyai nagymamámék tanyán laktak. Évente két-három hízót le­csaptak; mindig göndör, fehér szőrű, szinte kerekre „felfújt” mangalica volt az ártatlan. Szalmával perzselték, négyszer hintették rá a frisset, mire szépen, csendesen úgy megpirult a bőre, hogy mosni, bontani lehetett. Volt is tíz-tizenöt cen­tis szalonnája, ezt egy oldalban hagyták, hiszen hajdaná­ban a föld népének nem a hús, hanem a zsír meg a szalon­na kellett. Márpedig a mangalica ezzel a kettővel bőven ren­delkezik. Azután másféle szelek fújdogál- tak, más fajták váltották fel ezt a régi őshonost. Az is elterjedt róla, az egészségre ártalmas, így majd­nem kiveszett az akiok, ólak kör­nyékéről, belsejéből. Később, ahogyan forgott az idő kereke, megint egyre becsesebb lett nagy­apáink, dédapáink hajdani mos­lékpusztítója. Mintha mostanság újra visszatérne ennek a magyar fajtának a becsülete, egyre több helyen foglalkoznak tenyésztésé­vel. így van ezzel Hubai Imre, be­rekfürdői gazdálkodó is, aki sok diplomával rendelkezik és min­den érdekli. Többek között akad egy 250 darabos mangalica kon- dája. Szőkék is, vörösek is ezek a fürge állatok, amelyek nem ki­mondottan kedvelik az idegene­ket. Tenyészkan három „szolgál” köztük, koca száz körül lehet, a többi ártány. Általában kétszer fi­alnak évente, nem vetnek sok malacot, három-öt az átlagos. Minden nekik való elemózsiát jó­ízűen elropogtatnak, megrágnak: legyen az csöves kukorica, zab, árpa, lucerna. A kanok éberen őr­zik a falkát, amikor visít az öreg koca, netalántán az ártány, jó lesz vigyázni, ha környezetükbe merészkedik az ember! Igazából kétévesen érettek a böllérkésre, akkor 200-220 kilósak, és bizony nem ritka a 15 centi vastag sza­lonna sem. Minden egyes porci- kájuk finom, és a legújabb kuta­tások szerint nem egészségtelen. Ugyanis esszenciális zsírsavakat tartalmaznak, ezek pedig az érfa­lak belső falára nem rakódnak le. Legalábbis ezt erősítették meg a legújabb gyógyszerészi kutatá­sok. Lám-lám, így változik, ala­kul, módosul egy faj, fajta minő­sítése. Aki a szalonnát, netalán­tán a nyárson sült szalonnát sze­reti, jól jár, ha mangalicát vág, hi­szen nem ritka a 60 kiló efféle csemege sem egyetlen jószágból. Aki a kolbászt kedveli, másmi- lyet szúrasson, lövessen le, mert a mangalicából rendszerint 12-14 szál kolbász tölthető. Zsír is lesz vagy 40-50 liter. Rájöhettek erre a nyugat-euró­paiak is, mert a berekfürdői gaz­da nem keveset szállít ezen jó­szágok közül Európa fejlettebb felébe. Teszi ezt azért, mert a spanyol, meg a többi náció igen szép pénzt fizet érte. Ezek sze­rint ők is tudhatnak, ismerhetnek valamit a mangalica előnyeiből. Hubai úr családja meg úgy van vele, mivel négy éve tenyésztik ezen fajtát, nem szeretnének ki­kopni belőlük. Sem az aklokból, sem a hideg kamrából, hiszen az évente levágott nyolc-tíz hízó fe­le mindig hússertés, a másik fele meg mangalica. Mert nyersen is, sütve is, olyan a szalonnája, mint a vaj: szinte kenni lehet... D. SZABÓ MIKLÓS Az alvászavar és a horkolás veszélyei Tíz országban végzett felmé­rés szerint minden negyedik ember alvászavarokkal küszködik. Hazánkban ez a kellemetlenség szerény becslések szerint is százez­reket érint. Ennek az éjsza­kai tünetei: nehéz elalvás, gyakori felébredés, túl korai ébredés, nem pihentető álom, alvás. Mindezek következményeként napközben fáradtságot, kime­rültséget, ingerültséget, koncent­rációs zavarokat tapasztal az érintett. A többség ezek ellen altatókkal védekezik, de nem kevesen a könnyebb alvás érdekében estén­ként valamilyen szeszes italt fo­gyasztanak. Ezt a problémát rengetegen fél­vállról veszik, holott az alvásza­var hátrányosan befolyásolja a munkaképességet is. A kialvatlan ember nappali koncentrálóké­pessége nem megfelelő, ezért er­re vezethető vissza a munkahelyi és közlekedési balesetek jelentős része. Sajnos ma még az a helyzet, hogy nemcsak a betegek, hanem az orvosok között is akadnak olyanok, akik ezt a jelenséget nem tartják fontosnak. Pedig erre utal az éjszakai iz- zadás, a másokat is zavaró hor­kolás, amely életveszélyes is le­het, hiszen nem egy embert ál­mában ért utol a halál. Dr. Kocsis Károly, az alvásdiagnosztikai szűrőállomás vezetője vizsgálat közben Mindezek megelőzése, gyó­gyítása érdekében sokat tehet a háziorvos, hiszen a megfelelő ismeretek birtokában gondolni lehet és kell az alvás-ébrenléti zavarokra is. Megalapozhatja a gyanút egy előzetes vizsgálat. Legvégső esetben alváslaboratórium is szóba jöhet, amely már ma is működik az ország több ré­szén. Erre akkora az igény, hogy a rá­szorulók csak súlyossági sor­rendben juthatnak be és akár fél év is lehet a várakozási idő. Január elseje óta a megyénk­ben, Szolnokon is lehetőség nyílt arra, hogy az alvási, ébrenléti, horkolási panaszokat, súlyos eseteket időben felismerjék. Megfelelő korszerű műszerrel is rendelkeznek, és a Kolozsvári úti rendelésre a megyénkből házior­vosi beutaló alapján jöhetnek a panaszosok. Hetente két délutá­non: keddenként és csütörtökön­ként. Az itt végzett szűrésre már most is csak előzetes, telefonos egyeztetés alapján lehet bejutni. Aki élni szeretne a lehetőséggel, az 56/412-639-es telefonszámon érdeklődhet. Az így nyert adatokat számító- gépes feldolgozásra továbbítják a budapesti centrumba, ahol az elemzések után megtudható a kezelés, gyógyítás további mene­te. D.SZ.M. Nézőpont MÉSZÁROS GÉZA Nadrágszíjat vegyenek! Babonából sokan a már jó előre megfogal­mazott fogadalmak betartásával kezdik meg az új évet. Káros szenvedélyüktől válnak meg ilyentájt jó néhányan, és hetekig vagy hónapokig a megvonási tünetekkel viaskodnak. Na jó, egy re­mek hangulatú szilveszteri buli hajnalán még utoljára a tüdőt, a májat és a hasnyálmirigyet is megtámadják, ám a másnapot már az egészség jegyében indítják. A minden rosszban van valami jó elv alapján ráadásul úgy gondolják, a dohány- és alkoholmentes napok minden bi­zonnyal a konyhapénz mértékét is megemelik majd a közel­jövőben. Mert ugye az ünne­pekkel teli de­cember alapo­san megkurtí­totta a családi kasszát. Nos, rendre nagyot tévednek mindazok, akik az elszívott cigaretta mennyisége helyett a megtakarított „dohányukat” próbálgatják számlálni. Az új esztendők ugyanis korántsem babonából, mint inkább hagyományból mindig áremelésekkel köszöntenek be a ház­tartásokba. így aztán „pénz az ablakban”, azaz a gazdagodá- si terveknek eleve lőttek. Valószínűleg most ismét azokat a termékeket és szolgálta­tásokat lehetne könnyebben összeszámlálni, amelyeknek az árai és tarifatételei változatlanok maradtak. Csökkenésről vi­szont csupán abban az esetben beszélhetünk az új év hajna­lán, ha bankkártyánk, pénztárcánk vagy zsebünk tartalmá­ról esik szó. A vidám óévbúcsúztató után a szűkösebb hétköznapok jönnek, szorongás tör az emberre, ráadásul sokaknál még a fogadalmukból adódó nikotinéhség és „alkoholszomjúság” is növeli a depressziót. Egészségügyi indokokra hivatkozva megváltásként egyesek idő előtt feloldják a fogadalmukat, és az áremelések ellensúlyozására bizonyára akadnak olyanok is, akik többek között a karácsonyi ajándékként kapott nad­rágszíjukat is elárverezik. Legalább nem kell hetente újabb lyukat fúrni rá... Az új esztendők áremelésekkel köszöntenek a háztartásokba Egy tűlevelet sem hagytak — Meggyalázták az emlékét — sírta el rettentő nagy bá­natát M. Éva, aki a volt férje temetését követő, épp az ün­nepnapokra eső szomorú eseményeket osztotta meg la­punkkal. Szolnok — Hosszú különélés után vál­tunk el egymástól a férjemmel, akivel egyébként a gyerme­künk miatt is tartottuk a ki­mondottan jó kapcsolatot - magyarázta a történteket a volt feleség el-elcsukló hangon. — Nekem már az is nagy traumát okozott, hogy kimondták a vég­leges határozatot a válásról, mert hát azért csak együtt él­tünk jó néhány évig. Este még együtt vacsoráztunk békében, átbeszéltük a történteket, így aztán lelki megnyugvással tér­ítünk nyugovóra. Képzelje el, hogyan érezhet­tem magam, amikor másnap hirtelen agyvérzést kapott az exuram. Azonnal kórházba ke­rült, nyolc napra rá viszont örökre eltávozott, mérhetetlen bánatot okozva ezzel a fiam­nak, és hát azért persze nekem is. Gondolhatja, milyen lelkiis- meret-furdalás gyötör az el­hunytéért, pedig valójában a már korábban megromlott egészségi állapota okozta a ha­lálát. A temetés megszervezésé­ben természetesen részt vet­tem, szép búcsút akartam. A szolnoki Körösi úti ravatalozó­ban kialakított kolumbárium- ban lett a volt férjem hamvai­val telt urna elhelyezve, azt gyönyörű koszorúkkal, friss virágokkal borították el a csa­ládtagok. Nem vagyok anyagias, de vagy százezer forintnyi koszo­rút helyeztünk el a volt férjem sírjánál. Tulajdonképpen egy­fajta megnyugvást jelentett számomra, hogy én is szépen köszöntem el tőle. Ám néhány nap múlva visszamentem ren­dezgetni a virágokat, s meg­döbbenésemre mit tapaszta­lok, nemhogy egyetlen csok­rot, egyetlen szálat, de még egy tűlevelet sem találtam a kolumbáriumnál. Nem hittem a szememnek! Azonnal felhívtam a család­tagokat, hátha ők vitték el a koszorúkat, ám mindannyian hasonló megdöbbenéssel vet­ték tudomásul, hogy eltűn­tek. Nem felháborodva, csu­pán óriási fájdalommal a szí­vemben mentem el ravatalo­zót üzemeltető Borostyán- Kert Bt. vezetőjéhez. De meg­nyugtató választ nem kaptam tőle, annak ellenére, hogy fel­vázolta előttem a virágok el­tűnésének valószínűsíthető okát. Minden bizonnyal egy erre szakosodott maffia áll a hát­térben, ezért ez úton is felhí­vom a hozzátartozók figyel­mét, hogy temetés vagy kö­szöntés után gyakrabban fi­gyeljenek a koszorúikra, mert a frisseket bizony, egyes cso­portok mindig szem előtt tart­ják. Örök bánat lesz ez a szomo­rú esemény nekem, és rendkí­vül sajnálom, hogy a szalago­kat is elvitték, mert így nem tudom, hogy kik búcsúztatták el a volt férjemet - mondta M. Éva.- A ravatalozó épp olyan köz­terület, mint a temető — reagált érdeklődésünkre Bódi Judit, a Borostyán-Kert Bt. vezetője. — Bárki látogathatja, s ha még biz­tonsági személyzetet is alkal­maznánk a területén, az őrök akkor sem tudhatják, kik nyúl­nak a virágokhoz: hozzátarto­zók, vagy illetéktelenek. Saj­nos, hogy ez megoldatlan prob­léma, az viszont megbocsájtha- tatlan, hogy egyesek hasznot húznak más tragédiájából. Ez esetben csupán osztozni tudok a hölgy bánatában. MÉSZÁROS GÉZA

Next

/
Thumbnails
Contents