Új Néplap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-23 / 19. szám

4. OLDAL POSTÁJÁBÓL 2003. Január 23., csütörtök A halálba repültek A tragikus helyszín Jóllehet, a tragikus események tavaly nyáron történtek, úgy gondolom, ahhoz, hogy kedves madaraink elkerülhessék a reá­juk leselkedő veszélyt, időben cselekedni kell. Tószegi házunkkal szemben van egy gólyafészek. Ebbe a fé­szekbe költenek évente a gólyák s próbálnak két-három fiókát felnevelni. Közvetlenül a házunk előtt van egy villanytrafó, amelynek felső vezetékébe az éppen re­pülni tanuló kis madárkák bele­akadnak. így történt ez tavaly augusztusban is. Az esethez hozzátartozik, hogy akkor próbáltunk segítsé­get kérni az egyik természetvé­delmi társaságtól, s ők meg is ígérték, hogy eljönnek, megné­zik, mit lehet tenni, de tudomá­som szerint nem jártak erre. Az elmúlt nyáron a kikelt fió­kák mind elpusztultak. Megol­dást kell találni, hogy mire Mta- vaszodik, biztonságos környe­zetbe érkezzenek haza kedves madaraink, hiszen egyre keve­sebb van belőlük, nem nézhet­jük tétlenül, hogy szemünk előtt pusztulnak el! ______________QYUHKŐ HÓBERTHÉ, TÓSZEO Újr a otthon Idős édesapánk súlyos betegség­gel került a szolnoki Hetényi Gé­za Kórházba, ahol nagyon ko­moly műtéten esett át. A lábado­zás heteit követően ma már ott­hon ápoljuk őt, közérzete egyre javul. Köszönet dr. Dinka Tibor főorvos úrnak, orvos kollégái­nak és az ápoló személyzetnek mindazért, amit édesapáink gyó­gyításáért tettek! _______________FEKm CSALÁD, THZA»ŰLY A levelekből válogatunk. A kivá­lasztott írások — a levélíró előze­tes hozzájárulása nélkül, monda­nivalójának tiszteletben tartásá­val — szerkesztett, rövidített for­mában jelennek meg. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin (e mail: kacsork@mjneplap.hu) A jövő héten Varázslatos Kí­na címmel kiállítás nyílik a szolnoki Damjanich János Múzeumban. A távoli föld­rész legnagyobb országában tett utazásaim során ez a va­rázslat engem is megérintett. Az ötezer éves állam a világ egyik legősibb civilizációjá­val büszkélkedhet. Mire Európa felébredt, ők a fut- balltól a lőporig mindent feltalál­tak. A földkerekség egyeden né­pe, mely egy írót tett istenné, Tzi- shou-t. Krisztus előtt 2357-ből már volt írásos feljegyzésük, Yao császár költeménye. Krisztus után 105-ben fölfedezték a hártya­papírost, 932-ben könyveket nyomtattak. Pekingben jelent meg a világ legelső újságja. Nekünk, európaiaknak nehéz megérteni a kínai gondolkodást: májusban van a halottak ünnepe, amikor a fák roskadoznak a fehér virágoktól. A gyász színe a fehér. A virágokat csak magukban szeretik, egy csokor előttük ízléstelen és er­kölcstelen, a virágok „bordélyhá­za”. Tilalmaik sose erkölcsiek, in­kább széptaniak, Konfuciusz nem SZERKESZTŐS E G Humánus kontrollal Nekik segít a kötvény Az oktatási miniszter bejelentése a közokta­tási törvény tervezett változtatásairól élén­ken foglalkoztatja a közvéleményt. Különös­képpen az osztályozás, az évismétlés és a hét végi írásbeli házi feladatok eltörlésével kap­csolatos elképzelések kerültek a viták kö­zéppontjába. Szinte nincs olyan nap, hogy a televízió és a napilapok ne foglalkoznának a témával. Ez így van jól, hiszen szinte minden családot érintő kérdésről van szó. Mind a szakmában, mind a szülők között találko­zunk a tervek támogatóival és ellenzőivel egy­aránt. Nyugdíjas tanító és fejlesztőpedagógusként örömmel üdvözlöm az oktatási tárca szándékait - ahogyan üdvözli Vekerdy Tamás és dr. Rasch- burgJenő is -, mert a gyermekközpontúságot he­lyezi előtérbe. A képességfejlesztést és az alap­készségek (olvasás, írás, számtan) stabilizálását mindenképpen az iskola alapvető feladatának te­kintem. Egyet tudok érteni az osztályozás meg­szüntetésével (nem is beszélve sokszor az osztá­lyozás „fegyelmező” jellegéről), mert nem az érté­kelés megszüntetéséről van szó. A szavakban megfogalmazott értékelés nemcsak kifejezőbb a jegyeknél, de fejlesztő hatást is tartalmaz. A hu­mánus kontrollra ugyanis egyaránt szüksége van a gyereknek, a szülőnek, a tanítónak az eredmé­nyes továbbhaladáshoz. A hétvégekre és a tanul­mányi szünetekre adott írásbeli házi feladatokról azok a sztorik jutnak eszembe, amikor házi fel­adatot készít a család. A fiammal volt részem ben­ne - nem nagy örömmel. Meggyőződésem, hogy nem ezek határozzák meg a tényleges tudást. Az évismétlés nélküli továbbhaladásban taní­tóként volt részem a ’70-es évek végén, ami akkor úgy nem vált be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy humánus gondolatot ne lehetne jól és eredményesen is megvalósítani. Meggyőződé­sem, hogy ha az arra rászoruló tanuló a képessé­gének megfelelő speciális segítséget megkapja, elérheü a továbbhaladáshoz szükséges szintet. Akkor miért maradna le? Éppen ezért engem na­gyon érdekelne az a feltételrendszer, amely a ter­vezet végrehajtását szolgálja, mert abban rejlik a lényeg. Lesz-e tananyagcsökkentés - s ha igen, akkor miből és hogyan? Változnak-e a követelmé­nyek? Milyen elméleti, módszertani, gazdasági segítséget kapnak a kollégák (pl.: a speciális ellá­táshoz), az iskolák a megvalósításhoz? Tudom, hogy az egész törvénytervezet megta­lálható, vagy megtalálható lesz a minisztérium honlapján, sőt várnak kérdéseket, véleményeket és javaslatokat is, de a magyar társadalom több­ségének még nincs internet-hozzáférése. Érdemi vitákat pedig csak széles körű, konkrét informá­ciók birtokában érdemes és szabad kezdemé­nyezni. Ezért van nagy szükség a média közvetí­tő szerepére és ezért nagy annak a felelőssége is. SZAUTNER JÁNOSNÉ TANÍTÓ SZOLNOK ANGYAL SZÁLLT LE KÖ­ZÉJÜK. A tiszaföldvári Da­los Nyugdíjasklub 1985-ben alakult. Évente több rendez­vénnyel színesítik a hétköz­napokat. A múlt esztendő utolsó találkozója a szeretet ünnepe jegyében telt. Het­venöt idősödő embernek je­lentett örömforrást a fa alá rejtett apró ajándék, kikap­csolódást a gyertyafényes, vacsorával egybekötött kö­zös program és az alkalom­hoz ülő műsor. _______________________[AMATŐR FOTÓI Hi deg kupé, többórás késés Olvasónk, erős kritikát gya­korolva, a médiát okolja a közelmúlt zord időjárásából szükségszerűen bekövetke­zett vonatkésésekről kiadott hivatalos közlemények tar­talma és a valóságban meg­tapasztalt helyzet ellent­mondásai miatt. Mióta leesett az első hó, azóta dúl bennem a düh, forr bennem a méreg a tömegtájékoztatás ha­zugságai miatt. Ez vonatkozik a tv-re, rádióra, újságra egyaránt — kezdi levelét Jakab Endre mező­túri olvasónk -, ezt a hazudozást még a diktatúrában sem merték megengedni maguknak. Magyar- országon a hideg, havas napokon a média szerint 15-30 perces ké­séseknél több nem volt. A tények: január 7-én a Békéscsabáról jövő sebesvonat, amelynek 16.23-kor kellett volna indulni Mezőtúrról és 18.32-re kellett volna a Keletibe érkezni, 17.30-ra volt Mezőtúron és 22.00 órára ért a Keleti pálya­udvarra. Ez testvérek között is 210 perc késés. Január 9-én a Budapest Keleti­ből induló sebesvonat — indulási idő 16.10 perc - menetrend sze­rint 18.26-kor teszi tiszteletét Me­zőtúron, megérkezett 20.20-ra. Késés 114 perc. A felháborító az egészben az, hogy mind a két alkalommal az érkezési idő után 10 perccel mondták be, hogy a vonat késik körülbelül hatvan percet, utána néma csend. Az már szóra sem érdemes, hogy fűtés nem volt a mínusz 10-15 Celsius-fokban. A lányom, aki a fővárosban ta­nul, azóta is beteg, így készül a vizsgáira. Nem tudom, ha emiatt megbukik, félévet kell ismételnie, a költségeket állja-e a vasúttársa­ság vagy a média? * * * Megjegyzésünk: A média általá­ban a vasúttársaság hivatalos közleményeit avagy vezetőinek nyilatkozatait veszi alapul tájé­koztatásaihoz. Arra egyik médi­umnak sincs sem módja, sem oka, hogy ezeket ellenőrizze, illet­ve kételkedjen valóságtartalmuk­ban, így azokat elfogadja tények­nek. Korábban olvastam arról, hogy Debrecen városa kötvényt akar kibocsátani anyagi gondjai eny­hítésére. Most jelent meg az új hír, amelyből arról értesültem, hogy az ötlet támogatókra talált, másfél milliárd forint értékben je­gyeztek kötvényt több beruházás induló tőkéjének előteremtésére, méghozzá rekordidő alatt. Azt nem tudom, milyen felté­teleket kínáltak a lakosságnak és hogy milyen futamidőre adták pénzüket a polgárok, vállalko­zók, de az biztos, nagy bizalom­mal lehetnek a befektetők a város vezetése iránt. Feltételezhető, hogy nem egy rövid távú, hanem több választási cikluson átívelő fejlesztés (ek)ről van szó, s felté­telezhető az is, hogy egyetértés van azok értelmét, szükségessé­gét illetően. Vajon milyen megoldásokkal próbálkozik szorító pénzügyi gondjai megoldására Szolnok vá­rosa? Felmerült-e hasonló gondo­lat? Megérne egy kisebb közvéle­mény-kutatást, nálunk milyen lenne az érdeklődés egy ilyen megoldás iránt. „Ellopott” kedvencek Sokan akkor is kitartottunk a „ki­rályi” tévé mellett, amikor az a mélyponton volt. A válságból ki­lábaló közszolgálati csatorna új arcokat hozott és új műsorstruk­túrát alakított ki. Ennek örülünk. Annak viszont kevésbé, hogy egyes kedvelt műsorok és tévés személyiségek elkerültek az évek során megszokott helyükről. Az 1-es csatornán megszűnt a nagy múltú, közéleti problémákkal foglalkozó és rengeteg hasznos információt közvetítő műsor, az Ablak. Átkerült a 2-esre. Ezzel egyidejűleg elvitt magával egy szeretetre méltó kedves szemé­lyiséget, akinek nevével egyéb­ként összeforrt a Főtér, és bár ez utóbbi maradt az eredeti csator­nán, de új műsorvezetővel látha­tó, s ez már nem ugyanaz. Ahhoz, hogy ne csak a műsor- készítők, hanem a nézők is elé­gedettek legyenek a változások­kal, érdemes lenne a nézőket is megkérdezni. Például arról, hogy hány háztartásban fogható a 2-es csatorna, mert nagyon sokan anyagi okokból ezt nem enged­heti meg maguknak... ___________________BARANYI JÚLIA, SZOLNOK Gyerekek — papírral Nyugdíjas pedagógus ismerő­söm mondta nemrég, hogy egyre több olyan tanulóval ta­lálkozik, akinek írásos fel­mentése van egy-egy tantárgy vagy tantárgyi részterület osztályozással történő értéke­lése alól. Ő még ilyet csak testnevelésből hallott. Vajon mi lehet az ok, kérdezte. Megvallom, megfogott. Nem a kérdés, hanem a felmentések ho­mályba vesző „eredménye!” Mi­ről is van itt szó? A pedagógus, a szülő közreműködésével, szakér­tői vizsgálatra javasolja a tanulót, hogy megállapítsák a javasolt te­rület, részterület alóli felmentést. Ami azt jelenti, hogy részt vesz ugyan a tanórán, sőt neki megfe­lelő ütemben dolgozik is, de nem kaphat osztályzatot. Munkáját szövegesen értékeli a pedagógus. És itt az első gond. Ma hazánk­ban (még!) a tudás értékelésére érdemjegyet használunk (né­hány kivételtől eltekintve). „Á tanuló az iskola magasabb évfolyamába akkor léphet, ha az előírt tanulmányi követelményeket legalább elégséges (2-es) minősí­téssel teljesítette (Ktv. 71. §. (2). Tehát, az osztályzat ilyen eset­ben nem töltheti be serkentő sze­repét sem. A diák ha tanul, ha nem, továbblép. (Rémálmaim­ban megjelenik a magyarból érettségiző tanuló, amint felmen­tését lobogtatja helyesírásból vagy memoriterből.) Mivel a szakértői bizottságnak figyelem­be kell vennie a szülő vélemé­nyét, tudok olyan esetre példát, hogy a gyermeket felmentették idegen nyelv osztályozása alól, ugyanakkor „pénzes” órán egy másik idegen nyelvet tanul a szü­lő akaratából. Nagyon összetett feladat a „más” fogyatékosokkal való fog­lalkozás. A szaktanárok döntő többsége nincs felkészítve a fel­mentett tanulók tanórai foglal­koztatására. Ezek a tanulók a ta­nítási órákon használhatnak író­gépet, számítógépet, számológé­pet, szótárt, helyesírási szabály­zatot — persze, ha rendelkeznek ezek használatához szükséges készségekkel. Velük az iskolák­ban vagy a nevelési tanácsadók­ban fejlesztő pedagógusoknak kell(ene) foglalkozni, ha vannak elég számban. S ha nincsenek? Viszi tovább őket a pedagógia „gondoskodása”. ____________ LAKATOS MIHÁLY, KARCAO Kí na bölcsessége azért tiltja a rosszat, mert rossz, hanem mert „nem szép”. Csak a szellemet, a tudást, a lelket becsü­lik. írásuk: képírás, festészet, kép­zőművészet, esztétikum. Az igazi kínai konyha művészet és tudo­mány. Élet és étel itt mindig egyet jelentett. Ma sem azt kérdezik egy­mástól, ha két ismerős összefut, hogy „hogy vagy?”, hanem azt: „ettél már ma?” Konfuciusz tanai ma is érvé­nyesek: társadalmi fegyelem, sze­mélyes példamutatás, a művelt­ség és az öregkor tisztelete. Az ország fejlődése napjaink­ban példa nélküli. A gazdasági növekedés tartósan 7 százalék fö­lött van, természeti kincsei és pia­cai lényegében kiapadhatatlanok. Ráadásul szellemi hátterét a világ egyik legősibb kultúrája adja. Az 1978-ban kezdődött „nyitás és re­form” politikája tulajdonképpen sajátos kínai rendszerváltozás volt. A gazdasági csoda elindítója, Teng Hsziao-ping, azt mondta a nyugati átvételekről: „technológi­át igen, tartalmat nem”. Az állami vezetés a kommunista termelési modellt rövid idő alatt ötvözte a kapitalista alapon nyugvó piac- gazdasággal, mindez társult a kí­nai szorgalommal és találékony­sággal. A világ legdinamikusab­ban fejlődő gazdaságaként világ- politikai tényezővé vált. Peking­ben tolonganak a világ legna­gyobb befektetői és a multinacio­nális cégek. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok elsődleges kereskedelmi partnere. A piacgondokkal küszködő Eu­rópai Unió már 1995-ben kidol­gozta a Kínára vonatkozó gazda­sági stratégiát. Meggyőződésem, hogy hazánknak, mint friss uniós tagnak, az átlagosnál kedvezőbb kilátásai vannak eredményes, hosszú távú kínai-magyar kapcso­latok fejlesztésére. Itt az ideje, hogy átértékeljük az országról ko­rábban belénk sulykolt hamis sztereotípiákat és féligazságokat. Személyes élményeim közé tar­tozik, hogy - sok más ázsiai ország­Pekingi utcarészlet hoz hasonlóan - Kínában is számon tartják keleti származásunkat, sőt rokon népként tekintenek ránk. A kínai írásban a xiong nu hun-t jelent, a xiong yali magyar népnevet, vagyis mindkét nép nevére ugyanazt a kezdő szógyö­köt, illetve írásjelet alkal­mazzák. A birodalomban élő több mint félszáz nem­zetiség közül az ujgurok, jugurok, xibók hun utód­népeknek vallják magukat. Kínai kutatók azt mondják, hogy nyugaton is élhetnek ilyen utódnépek. Bárdi László sinológus szerint elgondolkodtató, hogy a hun eredetű ujgu­rok születéssel, menyeg­zővel, temetéssel kapcsolatos néprajzi hagyományai, népzenei és népmeséi motívumai feltűnően hasonlítanak a bodrogközi és fel- ső-Tisza-vidéki leletekkel. Tény, hogy a magyarokra rokonszenv- vel tekintenek a kínaiak. Használ­juk ki tehát azt a gazdasági, kultu­rális és tudományos közvetítő szerepet, amely számunkra kínál­kozik! Magyarország az idén fel­került a Kínában jóváhagyott tu­risztikai célországok listájára, amely már most tízezres nagy­ságrendű látogatót jelenthet. Ez jelentős bevételi forrást hoz ha­zánknak - és megyénknek is. A híradások nem szóltak arról, hogy a legutóbbi szolnoki turisz­tikai konferencián áttekintették-e ezt a nagyszerű lehetőséget... Az is nagyon jó hír, hogy Budapes­ten megkezdte működését a Bank of China, amelynek anyavállalata maga a kínai jegybank. Az új pénzintézet nemcsak a már itt élő százezer kínai állampolgárnak, hanem a Kínával kereskedni szándékozó magyar üzletembe­reknek nyújt támogatást. A vilá­gon már felismerték, hogy Kíná­ban csak az képes jó üzletet köt­ni, aki beszéli nyelvüket. Az Eu­rópai Unió és az Egyesült Álla­mok egyetemein több ezer em­bert képeznek ki. A mi egyeteme­ink évente összesen 15-20 kínai szakost vesznek fel, amely a jövőt tekintve nagyon kevés. Szolnok szerencsés helyzetben van, hi­szen itt működik a Kereskedelmi Főiskola, és bizonyára további vonzerőt jelentene egy kínai tan­szék létesítése. Egy kínai mondás szerint „a ta­pasztalat olyan fésű, amelyet a természettől akkor kapunk, ami­kor már megkopaszodtunk”. Mielőbb élni kell a kínálkozó lehetőséggel, és vigyázó szemein­ket Pekingre kell vetnünk! DR. NEMES ANDRÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents