Új Néplap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-22 / 18. szám
2003. Január 22., szerda MEGYEI TÜKÖR 5. OLDAL Szolnok Nem újdonság már Nagy Tímea számára szavalóverseny után a képzeletbeli dobogó felső fokán állni. Talán maga sem tudná megmondani, hány ilyen versenyt nyert. Legutóbb a múlt hét végén Budapesten a Sinkovits Imre emlékversenyen szerezte meg felnőtt kategóriában az első helyet.- Ezt a versenyt kétévente rendezik meg. A selejtezőkből tizenheten kerültünk a döntőbe, ahol Tímea ismét nyert ifjúsági és felnőtt kategóriában léptünk föl. A magyarországiak mellett a határokon túlról is érkeztek résztvevők. Szombaton volt a verseny, vasárnap a gála, utána tartották az eredményhirdetést — mondta.- Nehéz verseny volt?- Talán eddig a legnehezebb. Általában egy-egy döntőben 3-4 esélyes ember indul, itt azonban szinte mindenki esélyes volt. A versenyeken sokszor ugyanazok jutnak a döntőbe, sokan már ismerjük egymást, tudjuk, hogy kitől mi várható. Itt szinte bárki nyerhetett volna.- Milyen díjakat osztottak ki?- Mindkét kategóriában 1.-2.- 3. helyezett volt, és különdíjakat is átadtak. A döntő tizenhét résztvevője közül mindenki kapott valamit.- Mi volt az első helyezett jutalma?- Az oklevélen kívül kaptam egy festményt és hatvanezer forintot. B. A. Kizárják? Rákosista módszerekkel él Csurka István, a MIÉP elnöke — állítja a párt megyei vezetője. Biber József Tibort, mint a párton belüli reformtömörülés egyik frontemberét azzal vádolták meg, hogy a szocialisták beépített embere, és kezdeményezték a kizárását a pártból. Biber József Tibor érdeklődésünkre elmondta, még semmiféle hivatalos értesítést nem kapott arról, hogy a párt fegyelmi ügyekben illetékes becsületbírósága eljárást indított volna ellene. Arról is csupán az újságíróktól szerzett tudomást, hogy az országos választmány kezdeményezte kizárását a MIÉP-ből. Az ellene felhozottakat, mely szerint a szocialisták beépített embere, koncepciós vádaknak nevezte. Biber József Tibor érdeklődésünkre kifejtette: mindez számára nem új, hiszen az önkormányzati választások idején a szolnoki fideszesek azt terjesztették, a MIÉP polgármester-jelöltjeként „lefeküdt az MSZP- seknek”. Ezt azonban cáfolta. A Magyar Igazság és Élet Reform Tömörülés vezetői kizárására tett kezdeményezést Biber József Tibor úgy értékelte, az országos választmányban döntően olyanok ülnek, akik bálványként tisztelik Csurka Istvánt. A MIÉP-ben ugyanakkor meglátása szerint a demokrácia nyomokban sem lelhető fel. így azt is kétségesnek tartja, hogy a februári pártelnökválasztó országos gyűlésen egyáltalán jelen lehetnek-e a reformok szorgalmazói. TJ A tűzifa becsülete (Folytatás az 1. oldalról) Legalábbis egy helyiségben, legtöbbször ahol napközben tartózkodnak: a konyhában. Mert egy kertes házban mindig akad annyi tűzrevaló fa, nyesedék, ág, amellyel napokig, hetekig „jóllakik” egy kályha. Ha meg ez a házi, de meleget adó hulladék elfogy, irány a tüzép. Igen ám, de mára ezek a telepek távolra kerültek egymástól. Húsz-huszonöt éve jószerével minden nagyobb községben, településen voltak. Azóta többségük lehúzta a rolót, és sajnos nem ritka, hogy egy mostani telepről 20- 30 küométerre viszik a szenet és a fát. Azoknak, akik kitartanak a hagyományos tüzelés mellett, mert a gáz a pénztárcájuknak túlontúl drága vagy egyszerűen be sem vezettették. Példának okáért bekukkantottunk a jászkarajenői tüzépre is, ahol ezekben a hetekben visszatért a hagyományos tüzelő. Igaz, ezek sem kimondottan olcsók, amit az is mutat, hogy emberöltővel korábban kocsiszámra vitték a szenet és legalább hozzá öt-tíz mázsa fát rakattak. Mára szolidabb a vásárlóerő: megtudtuk, aki már harminc mázsa szenet vásárol egyszerre, fehér hollónak számít. Az átlag öt-tizenöt mázsát kér, de így is fogy, mert a parazsat a szén tartja. Bizony akadnak, akiknek egyszerre csak egy- zsáknyira futja, amelyet vagy kerékpáron vagy taligán, netalántán kiskocsin húznak haza, hogy fuvarra se kelljen áldozni. Mégis, a fa a legnépszerűbb itt is, az emberek nem győzik fűrészelni a jóféle minőségi akácot, amelyet mázsánként ezerkettőért kínálnak. Szinte sort állnak érte, pedig a fűrész jószerével látástól sötétedésig üzemben van. És vevők is akadnak, mert nemcsak helybe, messzibbre is viszik a meleg szoba, konyha dicséretét, az akácfát, amelyik nem lobban el gyorsan, ezért sokáig tartja, őrzi a parazsat, meleget. D. SZ. M. TEHETSÉGGONDOZÁS. A szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskola, Művelődési Ház és Alapfokú Művészetoktatási Intézményben tizennyolc 4. osztályos kisdiák tanul a tehetséggondozó csoportban. Képünkön Kovács József tanár vezetésével a széki táncok alaplépéseivel ismerkednek a gyerekek. FOTÓ: CSABAI ISTVÁN VÉLEMÉNY BISTEY ANDRAS Hétköznapi kultúra A kultúra fogalma olyan széles körű, hogy igen nehéz az egészet átfogóan érvényes megállapításokat tenni. Ha kultúráról beszélünk, legtöbbször a tudományra és a művészetekre gondolunk, pedig a kultúra nem csupán ezeket foglalja magába, beletartozik a hétköznapok kultúrája is. Elég, ha például a viselkedés, az öltözködés, az étkezés kultúrájára gonA viselkedés kulturáltsága nem kerül pénzbe dőlünk. Közhely, hogy a mindenhez értő polihisztorok kora lejárt. A tudomány, de még a művészetek területei is annyira elaprózódtak, hogy egyetlen ember már nem szerezhet egyformán széles áttekintést mindegyikről. Az úgynevezett hétköznapi kultúra azonban elsajátítható, abban nem lehet sem az ismeretek bőségére és sokféleségére, sem az elsajátítás nehézségeire hivatkozni mentségül. Még annyi anyagi áldozatot sem követel(ne), mint a tudomány és a művészet alkotásainak megismerése, amely ma már esetenként jelentős kiadást igényel. Az öltözködés, az étkezés kultúrája nem jár törvényszerűen együtt nagyobb kiadással, sőt olykor például éppen a méregdrága és nem alkalomhoz viselt ruhadarab árulkodik viselőjének kulturális fogyatékosságairól. A viselkedés kulturáltsága pedig még ennyi kiadást sem igényel, egyáltalán nem kerül pénzbe. A fölényes, kioktató hang a hivatalban vagy az üzletben, a megválaszolatlan levél, az elmaradt telefon-visszahívás, a goromba érintkezés a hétköznapokban és a politikában, a trágár „szórakoztatás” az úgynevezett nagyközönségnek szóló műsorokban, mind a viselkedéskultúra hiányosságaira utal. Hogy ez miért terjed, annak kutatása messzire vezetne, itt csupán két összetevőjére szeretnék rámutatni. Az egyik, hogy az őszinteséget gyakran összekeverik a modortalansággal, ami szintén a kulturálatlanság jele, a másik pedig, hogy szép új világunkban a gazdaság, a politika, a személyes érvényesülés terén folyó verseny hevében a siker lett a fő mérce, ami mások megelőzésével, sőt legyőzésével érhető el. Aki durvasággal, hangerővel bele tudja másokba fojtani a szót, az egy pillanatig úgy érezheti, hogy győzött, és más siker híján is sikeresnek érezheti magát... Újabb 700 milliós fejlesztés A körösladányi Henkel-gyárban az őszi szezonban minden korábbit felülmúló mennyiségű készterméket gyártottak exportra. A növekedés dinamikájának megtartása érdekében újabb termelő beruházások megvalósítása kezdődött meg. Jelenleg 500 millió forint értékű logisztikai fejlesztés zajlik, és befejezéshez közelednek az előkészületei annak a 200 millió forintos beruházásnak, amely egy tisztítószercsalád új tagjának gyártását teszi lehetővé idén tavasztól. A Henkel Magyarország ma a hazai vegyipari cégek toplistáján a negyedik, a legnagyobb üzemi eredményt felmutató vállalkozások listáján a 39., a legnagyobb exportárbevételű vállalatok között pedig a 4L helyet foglalja el. répiópbem Drága a magyar hagyma Egy lovag a kultúráról Az emberi kapcsolatokban mindannyian másoktól is kapunk belső értékeket, csakúgy, mint mások, akik tőlünk is gazdagodnak — állítja dr. Szabó Zoltán túrkevei polgármester, a magyar kultúra lovagja. Túrkeve A törökszentmiklósi „magyar kultúra napja” rendezvény- sorozat egyik vendége volt Túrkeve városa. A művelődési központban kevi hagyományőrzők, képzőművészek és zenészek mutatták be településük formáit és színeit, mindezt dalokba, képekbe és tárgyakba rejtve. A fővárosi székhelyű „Falvak Kultúráért Alapítvány ” korábban a Magyar Kultúra Lovagja címet adományozta dr. Szabó Zoltánnak. A túrkevei polgármestert a jeles ünnep alkalmából arról kérdeztük, hogyan válhat valaki lovaggá?- Cím nélkül is nemes lovagja lehet a kultúrának az, aki megismeri, hasznosítja, majd továbbadja azt. Mezőhegyesen születtem, majd hatalmas vargabetű után Túrkevén telepedtem le, közel negyed évszázada. Alapító tagja voltam az 1991-ben létrejött Túrkevéért Alapítványnak. E civil szervezet a helyi kulturális közízlés formálását tűzte ki céljául. Az alapítványnak köszönhetően vált Nagyszalonta testvérvárosunkká. Számos közterünk, utcánk névadójának bronzplasztikát készíttetett Talamasz Lajos szobrász által. Felélesztette a zene szeretetét az Egressy Béni Zeneiskola beindításával Túrkevén, majd a kihelyezett tagozatain Kengyelen, Kuncsorbán, Örményesen, Kétpón és Ecsegfalván is. Sok más esemény mellett történelmi emléknapokat, rendezvényeket szervezett.- Talán az önre nézve sikeres polgármesteri választást is az eredményes kulturális tevékenységének köszönheti?- Valószínűleg nagyban közrejátszott benne. A helyi lakók gyakran mondogatják is, hogy nem az ígéretekre, hanem a tettekre voksoltak.- Ön szerint milyen üzenetet hordoz egy harmadik évezredi magyar kultúra napja?- Fizetett kulturális vállalkozóként, vagy önkéntes misszionáriusként egyaránt nehéz az elmúlt századokban felhalmozott nemzeti értékeket, hagyományokat lelkiismerettel megtartani, ápolni. Nekem állatorvosként sem szűkült le az érintkezési csatornám a szakmára, hiszen a kólikán kívül másról is szót váltottam a gazdákkal. Minden ember egy külön kultúra, bárkit megismerve jómagam is gazdagodtam, miképp ők is gazdagodhattak talán, amikor velem szóba álltak - vallott a kultúra napján a túrkevei polgármester. __________mészáros oéza Dr . Szabó Zoltán polgármester, a magyar kultúra lovagja FOTÓ: M. J. Foglalkoztatnának A karcagi önkormányzat tulajdonában, de a megyei önkormányzat fenntartásában működő Gólyafészek Otthonban egy szövetkezet munkaterápiás foglalkoztatást biztosítana a bent lakó fogyatékos gyermekeknek. Az önkormányzati képviselő- testület hozzájárult ahhoz, hogy ehhez két helyiséget megkapjon a foglalkoztató cég. DE (Folytatás az 1. oldalról) — Közepes termést takarítottunk be tavaly, hektáronként 300-350 mázsányi hagymát szedtünk föl. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a szomszédban sem, néhány házzal odébb Császár Lászlóék- nál ugyancsak hiányolják a külföldi felvásárlókat.- Bár csak 18-20 forintot fizettek egykilónyi hagymáért, de legalább nagy mennyiséget vittek - mondta a termelő. - Most még gondolkodom rajta, hogy mi lesz a jövőben, de aligha tudunk majd árban versenyre kelni az uniós gazdákkal. Nem véletlen, hogy már csak hazai vevőket tudunk találni a termésünkre. A tavalyihoz viszonyítva idén magasabb árért vették meg a jászsági hagymát, igaz, sok helyen a nagy esőzések tönkretették a termés jelentős részét. A megkérdezett gazdák többsége tart a közelgő uniós csatlakozásunktól. Véleményük szerint az időjárási nehézségekkel egyenértékű, vagy még nagyobb csapást jelent majd az egységes piac a magyar hagymatermelők számára. _______________p§ Ön mennyit költ kultúrára? Körkérdés Ahogy minden január 22-én, úgy ma is országszerte rendezvényekkel, elismerések átadásával ünnepük Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményének „születésnapját”. Örök kérdés azonban, hogy az esztendő többi 364 napján vajon mekkora szerepet játszik életünkben a művelődés, a művészet. Lapunk ennek kapcsán arra volt kíváncsi, vajon a járókelők mennyit áldoznak a kultúrára. Szabó Sándor- né, 68 esztendős nyugdíjas: - Sajnos meglehetősen szűkös a keret. Könyvtárba gyakran járok és újságot is rendszeresen olvasok. Ezek még szerényebb anyagi terhet jelentő, elérhető lehetőségek. Mozinak, színháznak viszont már jó ide a tájára sem mentem. Manapság ugyanis egy jobb előadásra szóló jegy szinte már megfizethetetlen a számomra. Csontos József, 36 éves eladó: - Elenyésző időm és pénzem jut a kultúrára. Pedig őszintén szólva, olykor szívesen töltenék el tartalmas kikapcsolódással néhány órát. Ez azonban pillanatnyilag nem egyéb, mint egy elérhetetlennek tűnő álom. Különösen annak tudatában, hogy színházban már több mint egy évtizede, moziban pedig éppen hat éve nem voltam és mire egy könyvnek a végére érek, már nem emlékszem, miről szólt az eleje. Szekeres Nóra, 18 esztendős tanuló: — Nekem nem sokat mond ez a dátum. Éppen olyan munkanap, mint az összes többi. Ettől még nem adják olcsóbban a színház-, és a mozijegyet. Ráadásul az időm sem lesz több, amelyet ilyesmire fordíthatok. Maradnak tehát a könyvek, amelyekben viszont így érettségi vizsga előtt néhány hónappal igazán nem szűkölködöm. BUGÁNY
