Új Néplap, 2003. január (14. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-10 / 8. szám

6. OLDAL TÜKÖR CSALÁD 2003. Január 10., péntek A macska független állat Napjainkban egyre többen tartanak lakásukban kedvenc állatként macskát. Akik ezt eddig még nem próbálták, el sem tudják képzelni, mivel jár egy ilyen lénynek a befogadá­sa, nevelése. Elsősorban az okozza a problémákat, hogy a gazdinak egy idő után azt kell megtapasztalnia, hogy nem ő tartja a kedvencét, hanem sokkal inkább a macskája az, amely őt alkalmazkodásra készteti. A macska az egyik legelterjed­tebb és egyben legkevésbé is­mert háziállat. Mindenütt meg­található, falun, a városi bérhá­zak pincéiben, gyárak és intéz­mények udvarán. Misztikus, büszke, behódolásm képtelen, független állat. Eleganciáját, tar­tózkodását, lekenyerezhetetlen- ségét azok értékelik leginkább, akik egyenrangú félként kezelik. Ezt a bánásmódot a macska hű­séggel, ragaszkodással és feltét­len bizalommal jutalmazza. A látszólagos hűvös tartózkodás mögé rejti gazdag érzelemvilá­gát, az embert érdemei szerint részesíti „kegyeiben”. Képessé­gei, intelligenciája, érzékenysé­ge azért marad rejtve sokak előtt, mert a macska bizalmát ki kell érdemelni. A többi háziállathoz képest a macska háziasulása viszonylag később következett be. Általában elfogadott nézet, hogy a macskát az ókori Egyiptomban háziasítot- ták, ahol nagy becsben tartották a mezei rágcsálók fékentartásában játszott szerepe miatt. Újabb régé­szeti leletek azonban azt látsza­Madarak a lakásban Balogh István beregszászi madár- és díszhalkereskedő szerint az ál­latok iránti vonzalom mindig egyéni elbírálás alá esik. Nagy ál­talánosságban elmondható, hogy az ő vidékükön lakásban több­nyire az „egyedülálló” nyugdíja­sok tartanak kutyát, macskát, a családosok pedig halat, madarat. A kedvencek természetesen a pa­pagájok. A törpe-, a nimfa-, az énekes, a hullámos papagájok és a többiek. Tudni kell ezekről a színes tol­lazatú madarakról, hogy minél hangosabb a környezetük, ők is annál hangosabbak. A papagáj igen tanulékony jószág. Legyen szó bármelyik fajtájáról. Ha két héten át mindennap rászánunk a dologra húsz percet, akkor jön az első sikerélmény: madarunk ki­nak igazolni, hogy háziasítása már i. e. hatezer táján, Mezopotá­miában kezdődött. A különleges fajtájú macskák kézzelfogható gazdasági hasz­not nem nyújtó társként, vagyis kedvenc állatként a XVI. század­ban jelentek meg Európában. Kedvenc állatként a macska sze­repköre átalakult. Közel hozza a természetet, esztétikai élményt nyújt, viselkedésének megfigye­lése az élővilág megértését segí­ti elő, de enyhítheti a magányt is. Gyermekes családban az egészséges természetszemlélet kialakulásának és az állatok meg­becsülésére való nevelés eszköze lehet. Ebben az új szerepkörben a macskára irányított figyelem felfe­dezte mozgásában, küllemében a szépséget, értelmi képességeit és érzelemgazdagságát. Ebből természetesen nőtt ki az a törekvés, hogy korábban nem is­mert színvariációk és fajták jöjje­nek létre. Ezek voltak a sportte­nyésztés kezdetei, amely a XIX. század hetvenes éveiben Angliá­ban kezdett tért hódítani. Nem meglepő, hogy a macskák sport­szerű tenyésztése éppen Angliá­ban kezdődött, hiszen Angliának az állattenyésztés minden terüle­tén évszázados hagyományai vol­tak. Bár a sporttenyésztés minden országban, különösen kezdetben, csak néhány ember hobbija volt, a tapasztalat azt mutatja, hogy munkájuk jelentősen hozzájárult a macskával kapcsolatos közfelfo­gás javulásához, mert kiadvány­ok, szakfolyóiratok jelentek meg, és az így közreadott ismeretek a „közönséges” macska számára is hasznot jelentettek. A gondozás, táplálás, a betegsé­gek megelőzése és kezelése tekin­tetében nincs különbség a „parla­gi” macska és „arisztokrata” faj­testvérei között. A macska büsz­kén járja útjait és hidegen hagyja, hogy ősei hány generációra vezet­hetők vissza, vagy hogy csíkjai és foltjai kellő elrendezésben fedik-e kecses testét. Az ő számára az a sarkalatos kérdés, hogy gazdája át- érzi-e azt a felelősséget, amely a macskatartással jár, mert ettől függ jóléte és jövőjének biztonsága. Régi-új kedvenc: a tengerimalac A tengerimalac hihetetlenül aranyos. A gyerekeknek is ideá­lis háziállat, tanulékony, ritkán harap, és szereti a társaságot. Imádja, ha foglalkozunk vele, vidáman berreg és dörmög ilyenkor. Ha elrohanna, nem nehéz elkapni. Az persze más kérdés, hogy tartsunk-e lakásunkban tengerimalacot. Aki az igen mellett dönt, nem árt, ha figyel néhány apróságra. Az átlagos példány keveset fo­gyaszt, kevés törődést igényel. Hetente egyszer-kétszer kell ki­cserélni az almot, egy-két napon­ta a vizet, ételt és takarmányt vi­szont mindennap érdemes adni neki. Egy terrárium se kerül sok­ba, a kaja és az alom pedig aztán végképp nem. A malac gyorsan hozzászokik az emberek közel­ségéhez, és kiváló játszótárssá válik. Két nőstény jól elvan, igaz, né­ha balhéznak az ételért. Két hím már nem annyira jön ki egymás­sal: verekedésig fajulhat a dolog, kivéve, ha elég nagy az életterük, ahol saját területüket ki tudják jelölni. A két hímhez nem érde­mes lányt betenni. Aki ilyet tesz, az kihívja a sorsot maga ellen, ugyanis össze fognak bunyózni az „első éjszaka jogáért", a gyen­gébb példányt pedig halálra fog­ja éheztetni a domináns hím. Az egyik hím ivartalanítása elméle­tileg megoldás lehet, de garanci­ák nincsenek. Tippek vásárlásra: • Az állatkereskedésekben ál­talában rosszul bánnak szegé­nyekkel, nem megfelelően gon­dozzák őket. Az innen szerzett példányok akár terhesek, alultáp­láltak is lehetnek. Főleg nőstény vételekor nem árt megtudni a ko­rát, hisz ha több mint négyhetes, akkor már lehet, hogy vemhes. • A tenyésztők általában azo­kat a malacokat adják el kedvenc­nek, amik nem felelnének meg egy versenyen. Amiért érdemes tenyésztőhöz menni, az az, hogy ők jól bánnak az állatokkal, és le­het, hogy pont olyan fajtájuk is van, ami nekünk kell. • Állatmentő szervezetek el­hagyott állatokra „specializálód­nak”, vagy olyan egyedekre, ami­ket kutatásokra, vagy éppen kí­gyók elé szántak. Itt nagyon vi­gyáznak a kicsikre, de a malacok kora, egészsége és személyisége széles skálán variálódik. • Barátunk tengerimalacának kölykei kiváló lehetőséget nyújta­nak egy új kedvenc beszerzésére - pontosan tudhatjuk, hogyan bántak velük, és az egész csalá­dot megnézhetjük, mielőtt kivá­lasztjuk a nekünk tetszőt. Az állatvédők mondják bőrből, szőrméből, gyapjúból, selyemből, korallból stb. készítenek. Legyünk fittek és egészségesek! Ha jó egészségnek örvendünk, kevesebb gyógyszert kell használnunk, vagyis ke­vesebb, állatokon tesztelt terméket fo­gyasztunk. Ha már kúrálnunk kell ma­gunkat, válasszunk alternatív orvosságo­kat, gyógyfüves teákat, homeopátiás sze­reket, gyógynövénykivonatokat. Válasszunk háziállatot a menhelyekről! Ne vegyünk méregdrágán kisállat-keres­kedésből kutyust, cicust, hisz ezer meg ezer gazdátlan lény vár a menhelyeken. Ne vegyünk egzotikus állatot. Az egzoti- kusállat-kereskedelemben évente több ezer állat pusztul el szállításkor és a nem megfelelő életkörülmények miatt. Használjunk hamar lebomló, környezet­barát anyagokat! Ha lehet, kerüljük a mű­anyag zacskók használatát; sok állat ful­lad meg benne, ha a természetbe kerül. Vágjuk szét a palackokat összefogó gumi­gyűrűt ugyanezen okból. Soha ne enged­jünk szabadon lufit, mert az kipukkadva, visszahullva állatokat fojthat meg; és ha lenyelik a darabjait, borzalmas kínok kö­zött pusztulnak el. Embertelen bánásmód FOTÓ: EUROPRESS/EPA Válasszunk olyan sportot, ami nem igényli az állatokkal való kegyetlenke­dést! Élvezzük a táj, a kirándulás szépsé­geit, és inkább lessük meg a rókát, a sóly­mot távcsővel, és simogassuk meg a vad­etetőknél az őzikét, mint hogy véres tró­feaként hirdesse, hogy a puskánk legyőz­te a menekülő állatot. Válasszunk olyan cirkuszt, ahol az embe­ri ügyességet, és nem a ketrecbe kényszerített állatok kizsákmányolását csodálhatjuk meg. Ne adakozzunk olyan szervezeteknek, melyek állatkísérleteket, nagyüzemi állat­tartást folytatnak! Vegyük fel a kapcsolatot a közelben talál­ható környezet- és állatvédő szervezetek­kel! Nyomtassunk szórólapokat, csinál­junk weboldalt... A tél és az elhízás Télen a túlsúllyal is meg kell küzdenünk FOTO: EUROPRESS/EPA Családi témákban keressen bennünket az interneten is: www.kiskegyed.hu • www.lakaskultura.hu www.mindmegette.hu • www.holgyvilag.hu • www.gyongy.hu mondja az első szót. A többi szó elsajátítása már könnyebben megy. Egyébként teljes szívvel azoknak lehet ajánlani az új „társ­bérlőket”, akik biztosak benne, hogy a napi negyedórát rászánják erre a sajátos társalgásra. Ha rendszeresen gondozzuk madarainkat, akkor azok - fajtá­tól függően - 10-15-30 évig is el­élnek. Nem jelent tragédiát, ha az együttélés alatt kiderül, hogy va­lamilyen oknál fogva nem megy együtt a dolog. Ha megunt szár­nyas barátaink jó helyre kerül­nek, akkor új környezetüket könnyen megszokják. Az egyszerű, mezei papagájok esetében türelem és szoktatás kérdése, hogy egy idő után a vál- lunkra szálljanak, a kezünkből egyenek. Vannak ugyanakkor tar­tózkodóbb fajták is, no meg olya­nok, amelyek nem nagyon tűrik, ha kalitkába zárják őket. _____■ Az állatvédőket lehet szeretni vagy nem szeretni, mint ahogyan sok más meggyőződéssel, mozgalommal vagy hobbival kapcsolatban lehetnek fenntartásaink. Egy dolgot azonban nyilván nem vitathatunk el tőlük: ne­mes célt szolgálnak, még ha nem is tesznek mindenkit egyik napról a másikra az állatokat tiszteletben tar­tó lénnyé. Az alábbiakban arról ol­vashatnak, mi is az állatvédők „tíz- parancsolata”. Válasszunk rostgazdag, egészséges étele­ket, melyek nem tartalmaznak húst. Ha nem is leszünk rögtön vegetáriánusok, a zsírban tocsogó pacal helyett válasszuk a sovány szárnyasokat vagy a halat. Ettől a közérzetünk is jobb lesz. Ne vásároljanak állatokon tesztelt termé­keket! Válasszanak olyan kozmetikumo­kat, mosóporokat, amiket nem teszteltek állatokon, és amelyek nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat. Öltözködjünk okosan. Válasszunk olyan ruhákat és kiegészítőket, melyeket nem Az év végi ünnepek után és következtében az emberek több­sége két-három kilós hízásra panaszkodik. Sok esetben a di- abéteszesek megszokottnál magasabb vércukorértékei ezzel magyarázhatók. A megoldás lényege: a fogyásra nem túl ked­vező téli időszakban egyrészt le kell adnunk a felesleges ki­lókat, másrészt gondoskodnunk kell szervezetünk megfelelő tápanyagellátásáról, beleértve az ilyenkor különösen nélkü­Egyes táplálkozástudósok szerint a téli időszakban némileg növelhet­jük ételeink energiatartalmát. Ez ma már túlhaladott álláspont - véli Székely Katalin dietetikus -, hiszen ezekben a hónapokban még a megszokottnál is kevesebbet moz­gunk, kisebb szervezetünk fizikai igénybevétele, tehát a laktatóbb ételek menthetetlenül súlygyara­podást okoznak. A hideg napok alkalmasak a kö­rültekintő, kíméletes, 6-8 hétig tar­tó fogyókúrára. Ha komoly az elha­tározás, a súlycsökkentő étrend na­ponta ezer kilokalóriát és 125 gramm szénhidrátot tartalmazzon. A változatosság (és az olcsóság) ér­dekében a frissen kapható zöldség­félék, gyümölcsök mellett a gyors- fagyasztott, savanyított és konzer­vált készítményeket is felhasznál­hatjuk. Ha van rá módunk, télen is fogyasszunk sok friss salátafélét, amelyet ízesíthetünk száraz fűsze­rekkel, pár csepp olívaolajjal, eset­leg kefirrel és joghurttal. (A zöldsé­gek általában a vércukrot nem emelő kategóriába tartoznak, kivé­ve a sütőtököt.) Fő ételeink lehetőleg savanyú káposztából, kelkáposztából ké­szüljenek. A napi három főétkezést egészítsük ki gyümölcsökkel, feke­te kenyérrel, Korpovit kekszekkel. A kis étkezésekre főként gyümöl­csöt fogyasszunk. Böjtnapi ételnek kiválóan megfelel a zöldségsaláta, amelyhez használhatunk konzerv- kukoricát és zöldborsót is. Alap­anyagként télidőben vásároljunk olcsó, friss zöldségeket, mint kígyó­uborka, jégcsapretek, vörös ká­poszta, fehér káposzta, cékla. Öntudatosan Róma utcáin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents