Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-09 / 286. szám

4. OLDAL

NŐBE L - D I J

Az emberiség kamata

A ceremónia

A stockholmi városházán rendezett díszvacsorán az ülésrend meglehetősen szigorú. Az alapítvány elnöke Szilvia királyné mellett ül, a király, Károly Gusztáv balján a fizikai Nobel-díjas felesége foglal helyet. A mindenkori irodalmi díjazott a király nővérével, Christina Magnussonnal társaloghat. A vendégek száma 1268 (köztük 250 diák). A vendégeknek tü- körszerűen szolgálják fel a többfogásos menüsort; a kecses mozdulatokat a pincérek hosszú hónapokon keresztül gyakorolják. A Nobel-békedíjat nem Stockholmban, hanem a norvég fővárosban, Oslóban adják át.

Kertész Imre december 10-én veszi át Stockholmban az irodalmi Nobel-díjat. A Sorstalanság című, önéletrajzi ihletésű regény szerzője hetek óta készül beszédére, ahogy nyilatkozta: „szép szöveget” írt erre az alkalomra. A legrangosabb nemzetközi elismerés kulisszatitkai, az alapító személyisége és a díjazottak személyisége - akárcsak a kitüntetés odaítélése - ugyancsak elismerésre méltó.

Ha valaki egyetlen szóval kívánná megmondani, kis is volt valójában Alfred. Nobel, nehéz helyzetbe kerülne. Mert a díjalapítót hivatalosan vegyésznek tartják ugyan, ez azonban csak a felszín: feltaláló - összesen több mint 350 szabadalmát ismerték el, jegyezték be műélvező és műkincsgyűjtő, amatőr irodalmár, autodidaktából lett akadémikus és egyetemi taA magyarok

Lénárd Fülöp (1905) fizikai Bárány Róbert (1914) orvosi Zsigmond Richárd

(1925) kémiai

Szent-Györgyi Albert

(1937) orvosi*

Hevesy György (1943) kémiai Békésy György (1961) orvosi Wigner Jenő (1963) fizikai Gábor Dénes (1971) fizikai Eli Wiesel (1984) Nobetbékedij Polányi János (1986) kémiai Oláh György (1994) kémiai Harsányi János

(1994) közgazdasági Kertész Imre (2002) irodalmi*

nár. No és persze a máig annak a legrangosabb nemzetközi díjnak az alapítója, amely nemcsak gazdaggá teszi kitüntetettjét, hanem világszerte a nevét is ismertté.

Út a dinamithoz

A Nobel család - eredeti nevén Nobilius - Angliából származott, a tizennyolcadik század elején költöztek Svédországba. Az apa, Emmanuel Nobel - olvasható a Nobel-dí- jasok lexikonának (Gondolat, 1974) előszavában - építészként megannyi remekművel gazdagította Svédországot és Norvégiát, de mert hobbijához, a robbanóanyagok kutatásához a skandináv országokban nem kapott elegendő támogatást, Szentpéterváron keresett boldogulást. Sikerrel. Nem sokkal érkezése után már Oroszország legismertebb mérnöke. Felnőtt fiaival, Robert-Hjalmarral, Louis- Emmanuellel és Alfred- Berharddal (született Stockholmban 1833. október 21-én, elhunyt San Remóban 1896. december 10-én) - miután a Néva-parti városban gépgyárat és kohót alapított - behatóbban hozzálátott eredeti tervének megvalósításához,

amelyhez új torpedók konstruálása párosult. A találmányokat az oroszok eredményesen használták a krími háborúban, amelynek befejeződése után gőzhajók gyártásába kezdett, de a vállalkozás csődbe ment. így tért vissza a család nagy szegénységben Svédországba, s megkezdődtek a kísérletek a nitroglice- rinnel.

A veszedelmes folyadék megszelídítéséhez ugyancsak anyagi támogatásra volt szükség, Alfred ezt 1864-ben tett franciaországi utazása során végül a párizsi udvarban lelte meg. III. Napóleon császár támogatása nyomán az új, még kezdetleges szert alkalmazni kezdték a svéd bányákban, vasútépítkezéseken. Három nitrogliceringyár is épült: a Stockholm melletti Vinteri- kenben, Norvégiában és Hamburgban, ám ez utóbbi 1870-ben felrobbant. Más hasonló balesetek miatt a nitro- glicerint rettegték, egyes országok még azt is megtiltották, hogy területükön szállítmány haladjon át. Nobel azonban nem adta fel: addig próbálkozott, mígnem 1867- ben, a kiegyezés évében a nit- roglicerint kovafölddel fölitatva szilárd és biztonságos anyagot állított elő: a dinami- tot. (Később sikerült kikísérleteznie a füstmentes puskaport is.)

Közben pedig tanult, művelődött. Már huszonegy éves korában kitűnően írt-olvasott- beszélt a svéd mellett oroszul, angolul, németül és franciául. Soha nem nősült meg - életének ezt a részét homály fedi, csupán Alfred Amenda próbál Nobelről írott könyvében regényes-romantikus magyarázatot adni -, festményeket gyűjtött (képtárát többször is kicserélte), hatalmas könyvtárában a világirodalom számos remeke megtalálható volt. Ő maga is verselt, élete végén még egy drámát is írt.

Franciaországból 1981-ben áttelepült Olaszországba: San Remóban telepedett le.

A testamentum

Olyan alapítvány gondolata foglalkoztatta életének utolsó éveiben Nobelt, amely a tudomány és a kultúra legjobbjait jutalmazza, a béke ügyét szolgálja. Érvényes végrendelete 1895. november 27-én kelt; a díjról így intézkedik: „Egyéb hátramaradó, hasznosítható vagyonom a következőképpen használandó fel: Hagyatékom gondnokai által biztos értékpapírokban elhelyezett tőkém alapot képvisel majd, amelynek évi kamatai azok számára osztassanak fel, akik az elmúlt esztendőben az emberiségnek a legnagyobb hasznot hajtották. E kamatok öt egyenlő részre osztassanak, amelyből Egy rész azé, aki a fizika terén a legfontosabb felfedezést vagy találmányt érte el;

egy rész azé, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést érte el;

egy rész azé, aki a fiziológiai vagy az orvostudomány terén a legfontosabb felfedezést tette;

egy rész azé, aki az irodalomban eszmei értelemben a legjobbat alkotta;

egy rész azé, aki a legtöbbet vagy a legjobban működött közre a népek testvériségéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért vagy csökkentéséért, valamint a békekongresszusok megrendezéséért és követeléséért.

A díjakat a fizikában és a kémiában a Svéd Tudományos Akadémia, a fiziológiában vagy az orvostudományban a stockholmi Karolina Intézet, az irodalomban a Stockholmi Akadémia, a béke ügyében pedig egy öttagú bizottság adja ki, amelyet a svéd Storting választ. Kifejezett akaratom, hogy a

Tízmillió svéd korona

A díj alapítása óta a Nobel-vagyon reálértéke látványos zuhanásokon és emelkedéseken esett át. A kitüntetéssel járó pénzösszeg ekkor 150 782 (mai értéken számolva mintegy 7 millió) svéd korona volt. A legkisebb összeget - 114 935 koronát - 1923-ban osztották ki, a legalacsonyabb reálértéke pedig 1921-ben és a hetvenes években volt. Tavaly 10 millió koronára emelték a díjazást, ez jelenleg több mint 265 millió forintot ér.

díjak odaítélésében a nemzetiség kérdése fel nem merüljön, így tehát a díjat a legméltóbb nyerje el, akár skandináv az, akár nem.”

A rendelkezés írásba öntése óta persze időszerűvé vált a kérdés, hogy a Nobel-díjjal jutalmazandó tudományágak mellé újabbak sorakoztak föl, de a végrendelet szerint nem jutalmazhatók. Időközben a közgazdaságtan is olyan fontos diszciplínává vált, amely kiemelkedően fontos szerepet tölt be életünkben. így jött létre 1968-ban a közgazdasági Nobel-díj - hivatalosan az Alfred Nobel-emlékdíj - a svéd állam alapításában, a Svéd (nemzeti) Bank fennállásának 300. évfordulója tiszteletére. Ezt a díjat, amelyet 1969-ben ítéltek oda először, a Sveriges Riksbank dísztermén kapják

Fizikai: Raymond Oavis jr. (Egyesült Államok), Kosiba Maszatosi (Japán) és Riccardo Giacconi (Egyesült Államok

Kémiai: John B. Fenn (Egyesült Államok), Tanaka Koicsi (Japán) és Kurt Wüthrich (Svájc)

Orvosi: Sydney Brenner (Nagy-BrF tannia), H. Robert Horvitz (Egyesült Államok) és John E. Sulston (Nagy- Britannia)

Irodalmi: Kertész Imre (Magyarország)

Nobel-békedíj: Jimmy Carter (Egyesült Államok)

Közgazdasági: Daniel Kahneman (Egyesült Államok, Izrael) és Vernon L. Smith (Egyesült Államok)

mében adják át. A fizikai, a kémiai, az orvosi és az irodalmi kitüntetés ceremóniájának 1926 óta a svéd főváros koncertterme ad otthont.

A stockholmi és az oslói díjátadáson természetesen minden alkalommal részt vesz a svéd, illetve norvég királyi pár. Az ünnepségeken a hölgyeknek nagyestélyi, az uraknak a frakk kivétel nélkül kötelező viselet. (Rossz nyelvek szerint ilyenkor, november tájt, december elején mindkét fővárosban megnövekszik a helyi szabók és ruhakölcsönzők forgalma, s persze a díjak is alkalmazkodnak a kereslethez. Egy-egy bérelt frakkért több százezer forintnak megfelelő öszszeget is elkérnek.)

ÍRTA ÉS SZERKESZTETTE: GYULAY ZOLTÁN

Raymond Davis jr

Kosiba Maszatosi

Kurt Wüthrich

Sydney Brenner

H. Robert Horvitz

Kertész Imre

Az irodalmi díjazottak

1901: René Sully Prudhomme (1839-1907), Franciaország 1902: Theodor Mommsen (1817-1903), Németország 1903: Björnsterne Björnson (1832-1910), Norvégia 1904: Frédéric Mistral (1830-1914), Franciaország Jósé Echegaray (1832-1916), Spanyolország 1905: Henryk Sienkiewicz (1864-1916), Lengyelország 1906: Giosuc Carducci (1835-1907), Olaszország 1907: Rudyard Kipling (1865-1936), Nagy-Britannia 1908: Rudolf Eucken (1846-1926), Németország 1909: Selma Lágerlöf (1858-1940), Svédország 1910: Paul Heyse (1830-1914), Németország 1911: Maurice Maeterlinck (1862-1949), Belgium 1912: Gerhart Hauptmann (1862-1946), Németország 1913: Rabindranath Tagore (1861-1941), India 1914: nem osztották ki

1915: Romain Rolland (1866-1944), Franciaország’

1916: Verner von Heidenstam (1859-1940), Svédország 1917: Karl Gjellerup (1857-1919), Dánia

Henrik Pontopiddan (1857-1943), Dánia 1918: nem osztották ki 1919: Carl Spitteier (1845-1924), Svájc*

1920: Knut Hamsun (1859-1952), Norvégia

1921: Anatole France (1844-1924), Franciaország

1922: Jacinto Benavente (1866-1954), Spanyolország

1923: William Butler Yeats (1865-1939), Írország

1924: Wladislaw Stanislaw Reymont (1868-1925), Lengyelország

1925: George Bemard Shaw (1865-1950), Nagy-Britannia*

1926: Grazia Deledda (1871-1936), Olaszország *

1927: Henri Bergson (1859-1941), Franciaország*

1928: Sigrid Undset (1882-1949), Norvégia 1929: Thomas Mann (1875-1955), Németország 1930: Sinclair Lewis (1885-1951), Egyesült Államok 1931: Erik Axel Karlfeldt (1864-1931), Svédország 1932: John Galsworthy (1867-1933), Nagy-Britannia 1933: Ivan Bunyin (1870-1953), Oroszország 1934: Luigi Pirandello (1867-1936), Olaszország 1935: nem osztották ki

1936: Eugene O’Neill (1888-1958), Egyesült Államok 1937: Roger Martin du Gard (1881-1958), Franciaország 1938: Pearl S. Buck (1892-1973), Egyesült Államok 1939: Frans Eemil Sillanpää (1888-1964), Finnország 1940-43: nem osztották ki

1944: Johannes Vilhelm Jensen (1873-1950), Dánia 1945: Gabriela Mistral (1889-1957) Chile 1946: Hermann Hesse (1877-1962), Svájc 1947: André Gide (1869-1951), Franciaország 1848 Thomas Stearns Eliot (1888-1965), Nagy-Britannia 1849: William Faulkner (1897-1962), Egyesült Államok 1950: Bertrand Russel (1872-1970), Nagy-Britannia 1951: Par Lagerkvist (1891-1974), Svédország 1952: Francois Mauriac (1885-1970), Franciaország 1953: Winston Churchill (1874-1965), Nagy-Britannia 1954: Ernest Hemingway (1899-1961), Egyesült Államok 1955: Halidór Kiljan Laxness (1902-1998), Izland 1956: Juan Ramon Jiménez (1881-1958), Spanyolország 1957: Albert Camus (1913-1960), Franciaország 1958: Borisz Paszternák (1890-1960), Szovjetunió 1959: Salvator Quasimodo (1901-1968), Olaszország 1960: Saint-John Perse (1887-1975), Franciaország**

1961: Ivo Andrics (1892-1975), Jugoszlávia 1962: John Steinbeck (1902-1968), Egyesült Államok 1963: Jorgosz Szeferisz (1900-1971), Görögország 1964: Jean-Paul Startre (1905-1980), Franciaország 1965: Mihail Solohov (1905-1984), Szovjetunió 1966: Samuel Josef Agnon (1888-1970), Izrael 1967: Nelly Sachs (1891-1970), Németország 1968: Miguel Angel Asturias (1899-1974), Guatemala Kavabata Jaszunari (1899-1972), Japán 1969: Samuel Beckett (1906-1989), Írország 1970: Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-), Szovjetunió 1971: Pablo Neruda (1904-1973), Chile 1972: Heinrich Böll (1917-1985), Németország 1973: Patrick White (1912-1990), Ausztrália 1974: Eyvind Johnson (1900-1976), Svédország

Harry Edmund Martinson (1904-1978), Svédország 1975: Eugenio Montale (1869-1981), Olaszország 1976: Saul Bellow (1915-), Egyesült Államok 1977: Vicente Aleixandre (1898-1984), Spanyolország 1978: Isaac Bashevis Singer (1904-1991), Egyesült Államok 1979: Odysseus Elytis (1911-1996), Görögország 1980: Milosz Czeslaw (1911-), Egyesült Államok 1981: Elias Canetti (1905-1994), Ausztria 1982: Gabriel García Marquez (1928-), Kolumbia 1983: William Gerald Golding (1911-1993), Nagy-Britannia 1984: Jaroslav Seifert (1901-1986), Csehszlovákia 1985: Claude Simon (1913-), Franciaország 1986: Wole Soyinka (1934-), Nigéria 1987: Joseph Brodsky (1940-1996), Egyesült Államok 1988: Nagib Mafhus (1911-), Egyiptom 1989: Camilo Jósé Cela (1916-), Spanyolország 1990: Octavio Paz (1914-1998), Mexikó 1991: Nadine Gordimer (1923-), Dél-Afrika 1992: Derek Walcott (1930-), Trinidad és Tobago 1993: Toni Morrison (1931-), Egyesült Államok 1994: Oe Kenzaburo (1935-), Japán 1995: Seamus Justin Heaney (1939-), Észak-írország 1996: Wislawa Szymborska (1923-), Lengyelország 1997: Dario Fo (1926-), Olaszország 1998: Jósé Saramago (1922-), Portugália 1999: Günter Grass (1927-), Németország 2000: Gao Hszing-csian (1940-), Kina 2001: Vidiadhar Surajprasad Naipaul (1932-), Nagy-Britannia 2002: Kertész Imre (1929-), Magyarország

• visszamenőleg, az azt követő évben ítélték oda **eredeti nevén Marie-René Auguste Alexis Léger