Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-02 / 280. szám

HI 2002. December 2., hétfő TÜKÖR 5. OLDAL MEGYEI Sorokban KÖZGYŰLÉS. Szombaton este éves közgyűlését tartotta a ti- szaörsi Polgárőr Egyesület, me­lyen részt vett Vadai Ágnes or­szággyűlési képviselő, Kolozsi József, a megyei polgárőr szö­vetség elnöke, Fekete Miklós rendőr alezredes, Tiszafüred rendőrkapitánya és Zám Györgyné, Tiszaörs polgármes­tere. A polgárőrség vezetője szép eredményekről számolt be a rendőrséggel való jó együtt­működéssel és a szolgálat ellá­tásával kapcsolatban, lz KATALIN-BÁL. Gubicz András jászkapitány volt a fővédnöke a Jánoshidán immár 13. alkalom­mal megrendezett Katalin napi bálnak. A fővédnök feleségével együtt részt is vett a jó hangula­tú rendezvényen. Az általános iskolában megrendezett jóté­konysági bál bevételét a kiseb­bek úszásoktatására, erdei isko­lai oktatására, valamint a nyol­cadikos tanulók színházlátoga­tására fordítják. BCS CSÁRDÁSKIRÁLYNÖ. A Jász apáti Színjátszó Kör vendégjáté­kát élvezhette a jászberényi DMK Ifjúsági Házat pénteken este megtöltő közönség. Az amatőr színjátszók Kálmán Im­re örökzöld zenés darabját, a Csárdáskirálynőt adták elő. FOTÓ: SÁRKÖZI JÁNOS Emelkedő ingatlanárak (Folytatás az I. oldalról) Változatlanul magasak a garázs­árak. Szolnokon belvárosában egy új garázs négyzetméterára akár a 100 ezer forintot is eléri. A Széchenyi lakótelepen ennek körülbelül feléért lehet vásárol­ni, míg a Tallinn városrészben 500-750 ezer forintért lelnek ve­vőre a garázsok. Szolnokon igen jelentős a kereslet a lakótelkek iránt is, különösen, mióta a jog­szabály illetékmentességet biz­tosít a lakás építtetőjének, érté­kesítőjének. A megyében legjelentőseb­ben a termőföldárak emelked­tek. A növekedés ötven százalék körül volt. t.j. EMLÉKHANGVERSENY. Kodály Zoltán emlékére rendeztek szombaton hangversenyt^ a szolnoki Csomóponti Művelődési Központ Millenniumi Vasutas Klubjában. Képünk a házigazda MÁV Járműja­vító Férfikar előadása közben készült. fotó: bugány j. Ha „csak” a lelkünk beteg A pszichiátria meglehetősen háttérbe szorult az utóbbi idő­ben, pedig mind több embernek lenne szüksége ilyenfajta or­vosi segítségre. A pénteken rendezett pszichiátriai-addiktoló- giai nap arra volt hivatott, hogy a megyében dolgozó szakem­berek megvitathassák a legfontosabb problémákat. Egészségügy _____ Dr . Raska László osztályveze­tő főorvost, megyei pszichiá­ter és addiktológus főorvost először arról faggattuk, vajon mi a rendezvény fő célja.- Lassan hagyománynak számít ez a továbbképző program, amelyen találkoznak a megye pszichiáterei és pszicholó­gusai, orvosok, ápolók, a társ­szakmák képviselői, a rehabilitá­cióval foglalkozók, mindenki, akinek köze van a pszichiátriá­hoz. Az előadások témáinak kivá­lasztásakor messzemenőn figye­lembe vettük az aktuális szakmai problémákat, hiszen ez kitűnő al­kalom ezek megvitatására. Szó esett többek kö­zött a kényszerbe­tegségekről, a civil szervezetek segítő szerepéről a reha­bilitációban vagy éppen a gyógy­szerfüggőségről, amelynek kialaku­lásában gyakran maga az orvos is akaratlanul közrejátszik.- Egyre több embernek van szüksége pszichológus, sőt pszi­chiáter segítségére, mégis egészen mostanáig sokan hajlamosak vol­tak legyinteni, ha környezetük­ben valakinek „csak” a lelke bete­gedett meg. Miként látja ezt a szakember? — Sajnos valóban így van, pe­dig egyre több a gond társadalmi- lag-gazdaságilag, amelyet nem könnyű egyénenként feldolgozni. Depresszió, öngyilkossági kísér­letek, szenvedélybetegségek, kényszerbetegségek — mind­mind olyan problémák, amelyek kezelése nem ér véget a kórházi tartózkodással. A rehabilitáció hosszadalmas folyamat, nagy szükségünk van a civil szerveze­tek, segítő csoportok közreműkö­désére. Ráadásul köztudomású, hogy az egészségügy országszer­te számos nehézséggel küzd, s a szakmán belüli közérzet sem túl kellemes. Sokan elhagyják a pá­lyát, külföldre vagy gyógyszer- gyártó cégekhez szerződnek, nem könnyű biztosítanunk tehát a zavartalan gyógyításhoz szük­séges feltételeket. Több támoga­tásra, fejlesztésre lenne szüksége a pszichiátriának, de csak re­ménykedhetünk a feltételek javu­lásában. SZILVÁSI Kellenek-e gyászszobák? (Folytatás az 1. oldalról) A megbízott főigazgatótól tudjuk, hogy ilyen hospice szolgáltatás­ból egyébként már több is műkö­dik az országban. Az ide kerülő emberek egészségügyi ellátása különös figyelmet igényel. A tel­jes körű kiszolgálás érdekében az osztályon pszichológus, lelkész, gyógytornász, pedagógus is tö­rődne a betegekkel. A részlegen a családtagoknak, hozzátartozók­nak is megfelelő körülményeket biztosíthatnak. Dr. Zsembeli József úgy véli, ta­lán sokkal nagyobb igény lenne a kórházakban egy olyan kisebb kápolna kialakítására, ahol a csa­lád valóban megfelelő körülmé­nyek között elbúcsúzhatna hoz­zátartozójától. Dr. Ördög László, a jászberényi Erzsébet kórház igazgatóhelyet­tese azt nyilatkozta, hogy hallot­tak már a javaslatról, de konkrét elképzelésük nincs az ügyről. Az intézményben eddig a gyöngyösi­hez hasonló konfliktust nem kel­lett átélniük. Hál Istennek - tette hozzá. Úgy vélte, a gyászszobák kialakítása biztosan helyes lenne, de egyelőre nem tartotta feltétle­nül szükségesnek. A hozzátarto­zókban eddig ennek az igénye fel sem merült. Egyébként az intéz­ményben igyekeznek a halott hozzátartozóit fokozott figyelem­mel és gyorsan „kiszolgálni”, és eddig ezen a téren nem is volt na­gyobb súrlódás. Természetesen ha központilag elrendelik a gyászszobák kialakítását, akkor állnak elébe, és megvalósítják. Mindaddig, amíg ezt valaki nem írja elő számukra, addig nem köteles ötletszinten ezzel a kérdéssel foglalkozni — jelentette ki dr. Baksai István, a szolnoki Hetényi Kórház főigazgató főor­vosa. Elképzelésnek nagyon szépnek tartotta a Romaügyi Hi­vatal javaslatát. Elismeri, a kórhá­zakból talán már csak a gyászszo­ba hiányzik, de feltette a kérdést: akkor minek vannak a ravatalo­zók? TÁ VÉLEMÉNY TELEKI JÓZSEF Alig akad, aki ,közemberként” szót kér Látszatdemokrácia Trónra lépett a nép — legutóbb éppen Szolno­kon. Az esztendő vége felé azonban számos te­lepülésen teheti meg, hogy hallatja a hangját a „köz”. A törvények ugyanis arra kötelezik az önkormányzatokat, hogy legalább évente egy­szer mikrofonhoz engedjék azokat is, akik máskor csendben kénytelenek figyelni a képviselői vitákat. így időről időre trónra lép a nép. E királysága azonban annyit sem ér, mint az alkotmányos monarchiában Bár az uralkodó ott sem kormányoz, ám mondandójára — tiszteletből is — figyelnek a politikusok. A közmeghallgatásokon azonban a Laci bácsik, a Mariska nénik szavai legtöbbször csukott fülekre találnak. Felve­téseikre jó, ha annyit választ kapnak, hogy „a képviselő-testület ............. hamarosan tárgyal az ügy­ről”. A legtöbb képviselő hölgy és úr figyelmét — már, akik az egész napos tanács­kozás után, még ott marad­nak a közt hallgatni - in­kább személyes ügyeik kötik le. Nem csoda, ha gyakran nem, vagy csak alig akad, aki „közemberként” szót kér. Pe rsze megértem én a pad alatt diákmód levelezgető, vagy ép­pen a mobiltelefon gombjait megállás nélkül nyomogató várospo­litikusokat: mert mire is jó egy ilyen közmeghallgatás? Egy kiste­lepülésen aligha van olyan probléma, amiről ne hallanának a képviselők, a polgármester. Különösen, ha ők is a sarki kocsmá­ban hajtják fel napi kisfröccsüket. De a városokban is egy-egy képviselőnek illenék ismerni választókörzetének gondjait. Ha pe­dig valami elkerülné a figyelmét, ott vannak a képviselői-, alpol­gármesteri, polgármesteri fogadóórák, melyek talán még alkal­masabbak is egy-egy kisebb közösség problémáinak megbeszélé­sére, mint a közmeghallgatások. Ilyen megközelítésben pedig ahogy az alkotmányos monar­chia csupán látszatkirályság, a közmeghallgatás sem több látszat­demokráciánál. Mégis a Pista bácsik, Mariska nénik joggal vár­nak el egy kis figyelmet képviselőiktől (és nem csak a választások idején, amikor a mandátumok sorsa a tét), ha másért nem, leg­alább a látszat kedvéért. A népdalkor harminc éve Az ünnepeltek énekszóval nyitották meg a gálaműsort Jászjákóhalma Három évtizeddel ezelőtt, a tele­vízió „Nyílik a rózsa...” és „Rö­pülj páva...” című vetélkedősoro­zatának hatására az országban egymás után alakultak meg a he­lyi népdaléneklő kórusok. Jászjá- kóhalmán a művelődési ház szakköreként Fodor István Ferenc akkori igazgató szervezésével jött létre a népdalkor. A vezetést Fodor Dénes ének-zene tanár vál­lalta el, s kisebb-nagyobb meg­szakítással azóta is vezeti a kö­zösséget. Szombaton a jubileum apropóján gálaműsort szervez­tek, amelyen a vendéglátókon kí­vül fellépett még Jászágó, Jász- dózsa, Jászalsószentgyörgy, Jászberény-Portelek, Jászszent- andrás és Jászapáti egy-egy dal­köre. Fodor Dénes köszöntőjét kö­vetően Gubicz András jászkapi­tány nyitotta meg a gálát. El­mondta, amelyik nép nem éne­kel, az elfelejti múltját és veszély­ben van a jövője. A népdalkörök rengeteget tehetnek azért, hogy ne feledkezzünk meg múltunk­ról, még ha a fiatalság körében kevesebb is az énekszó, mint ko­rábban. BCS JÁSZKARAJENÖ Badari Béla egy kertes házban lakik, amelyhez jókora porta tartozik. Ha­marosan elérkezik a kilencvenedik évéhez, ami bizony tiszteletet paran­csoló kor. A családjában elei között adódtak nyolcvanévesek, de ő már rajtuk is túljutott egy évtizeddel. Rá­adásul ágyban fekvő feleségét ápol­ja, a reggeli, meg a vacsora Béla bá­csi reszortja, akár a hétvégi főzés. Mert hét közben hordják nekik az ebédet, sőt, Évike, az önkormányzat családgondozója minden nap rájuk néz. A kilencvenediket taposó házi­gazda még egy szem gyógyszert sem evett meg soha. Helyette mást fo­gyasztott. Karán született. Tizennégy éves kora óta dolgozik. A szülei nyolc hold földjén munkálkodtak. Ő is ezt tette, soha nem hebehurgya módra: inaszakadtáig, in­kább komótosan, de alaposan. Katoná­nak is szólították. Szerencsére a hadifog­ságot megúszta. Várta vissza a föld, majd amikor mindenkit betereltek a téeszbe, ő Ismeri a hosszú élet titkát sem úszta meg, onnan is ke­rült nyugdíjba vagy harminc évé. Évtizedekig tanyán lak­tak, így nem unatkoztak. Volt két tehén, naponta két­szer fejték őket. Hatvannégy liter tejet szállított a gyűjtő­helyre. Kerékpárral, kétszer is fordulva. Lovakat azért tartott, legyen mivel szánta­ni, boronálni, vetni, fuvaroz­ni. Mivel a fizetés a téeszek- ben még az akkori átlaghoz képest sem volt sok, ezért malachízlalással is bíbelőd­tek. A párja, Etelka néni arról volt híres, hogy tavasszal negyven kotlóst is elültetett. Húsz tyúkot, húsz pulykát. Nemcsak a munka ma­radt nekik, mert hiszen a tanyán volt úgynevezett kör is. Varga-körnek hívták az összejöveteleket, mert egy ilyen neve­romszor, kedd, csütörtök, va­sárnap este oda eljárogatott a környékbeli tanyák népe. Inni soha nem lehetett, de beszél­getni, olvasgatni igen. Meg kártyázni. Ezek az esti össze­jövetelek sose tartottak hosz- szan, hiszen a tanyasi ember másnap hajnalban már talpon volt. Ahogyan kintről beköltöz­tek Karára, a benti házba, és ahogyan rohantak az évek, év­tizedek, lett egyre kevesebb a portán, istállóban a jószág. Még a galambok is eltűntek, mert a gazda lába nem bírta már a meredek létrát, pedig volt ötven-hatvan turbékoló is. Mostanság még néhány apró- zetű gazda adott helyet nekik. Ez egy lékkai bajlódik, meg;két kutya, két macs- nagyteremből, benne asztalokból, lócák- ka is kéri a porciót. Ók is ketten maradtak ból állott. Télen befűtöttek, és hetente há- hajlott korukra, gyerekük nincsen, a ko­A jó bor, a jó pálinka, a jó étel, a nyugodtság eredménye a hosszú élet - állítja Ba­dari Béla Jászkarajenőn fotó, bakos j. rábbi rokonok vagy meghaltak, vagy el­költöztek. Éva, a házi gondozó vásárol be nekik, mert a mama ágyban fekszik, így a párja ritkán lép ki a kapun. Ha visszanéz a kilenc évtizedre: talán több volt benne az árnyék mint a jó, bár a nehéz helyzetekből mindig sikeresen jöttek ki. Béla bácsi akkor volt a legbol­dogabb, amikor két tehenet fejtek és a te­mérdek tejjel naponta kétszer is fordult a kerékpárral. Szerinte a hosszú élet titka a nyugodt­ság. Azután a napi háromszori étkezés. Mindig, minden korban csendesen dol­gozott, nem hajtotta magát halálra. A bort világéletében szerette, nem kerülte a kocsmákat sem és most is szereti. Öt-hat éve, hogy a pálinkát sem veti meg. Szerinte még ez az év, meg a rá követ­kező valószínűleg meglesz. Hogy azután mennyi sorjázik a kilencvenes eszten­dőkből, annak a magasságos a meg­mondhatója. Egy biztos: a jó, saját termé­sű borról, napi egy-két kupicáról, a húst- hússal ételekről a világ legegészsége­sebb, legkorszerűbb táplálkozása miatt sem mond le... D. SZABÓ MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents