Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-28 / 301. szám

2002. December 28., szombat TÜKÖR 5. OLDAL MEGYEI _______Sorokban_______ KIZÁRTÁK. A z MSZP jászberé­nyi szervezetének fegyelmi bi­zottsága döntése értelmében ki­zárták a pártból dr. Vass Imrét. A szocialisták színeiben egyéni képviselői mandátumot szerzett önkormányzati képviselőt a jász­berényi önkormányzat alakuló ülésén - az MSZP szándékával ellentétben - alpolgármesternek jelölték, és a szocialisták ellenvé­leményével együtt is megválasz­tották alpolgármesterré. A párt­ban ezután fegyelmi eljárást kez­deményeztek ellene. Balogh Bé­la, az MSZP helyi elnöke érdek­lődésünkre elmondta, hogy a képviselő 15 napon belül felleb­bezhet a határozat ellen. Ha a ki­zárásról szóló döntés emelkedne jogerőre, a párt alapszabálya és a jelöltekkel írásban megkötött megállapodás értelmében le kel­lene mondania mandátumáról. Vass Imre lapunknak elmondta, fellebbez a döntéssel szemben, mert a szankció nem áll arány­ban a történtekkel. Azt elképzel­hetetlennek tartja, hogy lemon- dana a képviselőségről, bcs ■ Nagy földrengés nem valószínű (Folytatás az I. oldalról) A bútorok megmozdultak, a szekrényben tárolt tányérok kö­zül néhány összetört, illetve a ré­gebbi házakon repedések kelet­keztek. A rengésekről már több mint 1500 éve jegyeznek fel adatokat, az első 456-ból való. A műszeres mérés adatait persze csak jóval később, a múlt század fordulója körűitől kezdték regisztrálni. Romboló hatású, katasztrófát okozó földrengés még soha nem volt ezen a területen, s az egymást követő kisebb földmozgások után sem számítanak még csak azt megközelítő nagyságú rengésre sem. Előre jelezni persze semmit sem lehet, egyedüli támpontot a statiszükai adatokra alapozott va­lószínűségszámítás nyújthat. Eh­hez járult most hozzá egy újabb adattal a szerda éjszakai földmoz­gás, amelyről még a Jászságban élők többsége is csak a másnapi híradásokból értesült, banka csaba Roham a bérletekért (Folytatás az 1. oldalról) A közületi éves kombinált bérlet ára bruttó 70 ezer forint, a féléves 37 ezer, a havi 6 ezer 400. Az 1-es zónás egy évre 58 ezer (féléves 30, havi 5300), a kettes zónás 41 (fél évre 21, havonta 3700) forint. Magánszemélyek ezekből az árakból 60 százalék kedvezményt kapnak. A lakóhelyhez kötött par­kolójegy marad 1200 forint egy évre. Az egy órára szóló jegy ára az 1-es zónában 80-ról százra, a 2- esben 60-ról 80-ra változik. A na- pidíjak nem módosulnak. ta Sportolásra alkalmas a jég A hosszú ideje tartó erős fagy miatt megfelelő vastagságúra duzzadt a szabad vizek jege. Bár a Felső-Tiszán is összefüg­gő jégpáncél alakult ki, a folyók jege semmiképp sem lehet biztonságos. Megyei információ nik a íéS- mint amilyen az valójá- ■ ban. A legfontosabb tudnivaló ez- Busi László őrnagy, a Tiszai Vízi zel kapcsolatban az, hogy bármi- Rendészeti Rendőrkapitányság lyen vastagnak is tűnik a jég, a fo- igazgatásrendészeti osztályveze- lyók jegére életveszélyes rámen- tője elmondta, a huzamosabb ni. ideje tartó erős fagy hatására a Tisza felső szaka­szán mintegy 8-10 centiméter vastag összefüggő jég alakult ki. Kiskö­rétől „lefelé” vi­szont zajlik a jég, így annak vastag­sága alig néhány centis. A jégre hullott hó kissé csalóka képet mutat, a fehér ré­teg miatt ugyanis vastagabbnak tű- Már sokan felfedezték a Holt-Tisza sportolásra alkalmas jegét Szerencsére az állóvizek ese­tében merőben más a helyzet. A Holt-Tisza legalább 15 centiméter vastag jege biztonságos lehetősé­get nyújt a korcsolyázásra. A Ti- sza-tó azonban e tekintetben is külön szót érdemel, mivel nem beszélhetünk egységes jégszerke­zetről. A Tisza folyó fő medrének jege ugyanis ott épp olyan veszé­lyes, mint a folyó egyéb szakasza­in. Figyelembe kell venni azt is, hogy a tóba ömlő csatornáknál és ott, ahol sűrű az aljnövényzet, ke­vésbé tud befagyni a víz. A Tisza- tó vízszintjét télire jelentősen le- csökkentik, így a sekély víz felett képződött vastag jég ugyancsak biztonságos. A lékhorgászok által hátraha­gyott lékekre azonban mindenütt oda kell figyelni. A szabályok ugyan előírják a lékek megfelelő nappali és éjjeli jelölését, ám nem árt, ha ki-ki meggyőződik a jég folytonosságáról, mielőtt arra rá­merészkedik. _____ HGY „T öbbek vagyunk a gyilkosoknál” — Sokat vert már bennünket a jóisten, de leg­inkább az fáj, hogy félnek tőlünk az emberek — panaszolja Csaba, amikor karácsony után meglátogattuk őt és családját „állandó” lak­helyükön, a Zagyva-híd alatt. Szolnok Csontig hatoló fagyban lépdelünk lefelé a pillérek lábához. Tüzet nem látunk, ezért azt feltételez­zük, nincsenek is „idehaza”. A tábor amúgy az emberi találékonyságot dicséri, látszatra masszív, és még barátságosnak is tűnne, ha egyébként nem tudnánk, mennyi könny és fájdalom tartja egyben. Falai foszladozó pokrócok és műanyag zsákok, amelyeket a tetőn cserép híján jókora terméskövek terhelnek le. Némaság fogad. Azért megpróbálko­zunk, s adjon istennel köszönünk. Meg­lepetésünkre halk mocorgás hallatszik, majd egy kérdés: „Kik vagytok?” Elmond­juk, érdeklődni jöttünk, miképpen telt a karácsony, hogy tűrik a hideget, és segít- hetünk-e valamiben.- Az épp úgy telt, mint a többi - vála­szolja Csaba meggyötörve. - Idekint vol­tunk ismét, angyalokkal most sem talál­koztunk. Azok messze elkerülnek ben­nünket. A karácsony nekünk épp ugyan­olyan nap, mint más, talán valamivel több kaja marad a kukákban, mint máskor. Az pedig, hogy milyen évet írunk, 2002-t vagy 2003-at, szin­tén mindegy, hiszen mi is változna? A humán szolgáltatótól lejöttek hozzánk, hoztak egy kis na­rancsot meg szaloncukrot, ám ruhát és meleg ételt sehol sem adtak a városban. A melegedőbe nem járunk be, mert van ott egy társaság, akikkel többször összeverekedtünk már. Mivel nincs pa­pírunk, a karitatív szervezetek sem szántak meg bennünket, pedig higgye el, felkerestük őket. Kol­dulni nagyon nem akarunk. Én a huszonhetedi- ket töltöttem be nemrég, és már tíz éve vagyok az utcán. A városban a legfiatalabb utcai hajléktalan­nak tartanak számon, persze, ha számon tudnak tartani, mert ugye mondtam, papírjaim nincse­nek. Hívásunk ellenére Béla, Csaba bátyja és a testvérek édesanyja még a fejüket sem dugják ki a sátorból. Valami olyasmit motyognak bentről, szégyellik, hogy így élnek. Csaba is meghallja a szót - szégyen -, de őt más fából faragták, s állít­ja, a család többi tagja azért nem jön ki, mert ret­tentően hideg van. Ez igaz, mi is toporgunk, nem csak Csaba, aki ráadásul papucsban tapossa a je­ges földet. És dörzsöli a kezét, amely talán a kosz­tól, talán a kékségtől, vagy mindkettőtől sötét. Zsebünkbe nyúlunk segítség gyanánt, s szép szóval meg is köszönik a szerény adományt. Csa­ba egyvalamit kér tőlünk búcsúzáskor. Azt mondja, az mindennél rosszabb, hogy az embe­rek, akik arra járnak, vagy a szánkózó gyerekek mind félnek tőlük. Pedig, mint állítja, sem italoz­ni, sem randalírozni nem láthatták még őket.- Ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más, csak szerencsétlen sorsot választottunk ma­gunknak. A civilizált világ rablóinál, tolvajainál, vállalati sikkasztóinál és gyilkosainál többre tart­juk magunkat. Ezért ezúton is kérjük a jó lelkűe­ket, ne forduljanak el tőlünk, s ha lehet, szánja­nak meg bennünket meleg étellel, egy-egy ruhá­val vagy takaróval. Hozhatnak mindent, s talán azt sem bánnánk, ha valamelyik cég legsötétebb zugában meghúzhatnánk télire magunkat. Ha az újévi kívánalmainkat megfogalmazhatjuk, akkor csupán ezek lennének azok — búcsúzott el tő­lünk a Zagyva-hid „szelleme”. mészáros géza A karácsony épp olyan nap, mint a többi... TV-notesz Már nem tét a lét Ama Való Világ-beli: megszületett a magyar televíziózás történeté­nek legnagyobb nyereménye - harsogta a fülünkbe a vásári kikiál­tóvá vedlett, szebb sorsra érdemes Stohl András, a színész, és azt ama bizonyos Szabolcs nevű úriember „harcolta Iá” magának, több­szöri kihívásos párbaj győzteseként. És a másik, konkurens csator­nán a Nagy Testvérnél is meglett a végeredmény, ott egy „bögyös” leányzó, a kaposvári Évi vágta zsebre a milliókat - egy-egy felet azért adott belőle véghajrában alulmaradt társainak is, bizonyítván: nemcsak az ágyban volt ő elsőként adakozó ott benn, itt künn sem bánik szűkmarkúan a forintokkal. Hogy a két győztes miféle „rend­kívüli” tulajdonságokkal, netán erényekkel rendelkezik, eldöntheti ki-ki, aki végigkísérte lakóéletüket. Jómagam csak az első napokban és a fináléban találkoztam velük, és akkor, ha esetleg véletlenül ke­resgélés közben akadtam rájuk az adott tévében. Az is elég volt! - hogy fogalmat alkossak, mi minden fordulhatott elő abban az össz­komfortos „ketrecben”, ahová mondhatni kísérleti alanynak - mit is bír ki az ember ily természetellenes helyzetében - zárták össze a la­kókat, álcselekvésekre, üres semmittevésre kárhoztatván vala- mennyüket. Ketrec, mondom, hisz aki időközben kiszavaztatott, de távozván akár győztesként is kiérkezett, „végre szabad vagyok” har­sány kiáltással adta jelét végtelen nagy örömének. A televíziók ter­mészetesen mindent megtettek - „versenyben égtek húrjaik” -, csakhogy jó színben láttassák ezt a játéknak hitt embertelen kísérle­tet. A finálét meg egyenesen örömódává tupírozták: diadalmas ze­ne, tűzijáték, minden, ami belefér. De más mód is iparkodtak mes­terkedni, hogy egy-egy szereplőből valahogy sztárt faragjanak. Be­mutatták őket például az Aktívban, népszerűsítette őket Claudia, Lorenzo és Ágnes bontakozó románcát pedig Mónika is kibeszélte műsorában. Es az igen magamutogató Zsanettet is körbehordozták, még jó tündérként ajándékokkal egy gyermekkórházba is elcipel­ték. Aztán láttatták őket családi és baráti körben (így tudhattuk meg, hogy a mi Szabolcsunk bizony már a diadal éjszakáján ágyba bújt a show lelkes háziasszonyával - maga vallván be, így enyhíten­dő a benne felgyülemlett feszültségeket). Szóval, volt itt hejehuja, dínomdánom! Gyanítom azonban, hogy miként minden csoda, ez is aligha tart tovább három napnál. A szórakoztatóipar igyekszik ugyan még egy-két bőrt lehúzni róla - Majkával lemezt készítenek, szilveszterkor együtt mulattatják látványosan a társaságot —, de amilyen rohammal röppentették fel őket, a szereplőket a népszerű­ség egére, ugyanúgy hullanak is majd alá gyorsan. És ez így is van rendjén. Kár lenne messzemenő következtetéseket levonni ebből az egészből, melynek ugyan tanulságai azért lehetnek. Abban pedig, aki nem esett hasra attól, amit látott, s józanul, netán kritikusan mérlegelte is, ami történt (miként e jegyzet írója), abban erősíthette a kiszolgáltatottság miatti ellenérzést, ületve növelhette az emberi méltóság iránti rokonszenvet és vágyat. Egyébként van valaki, aki bizonyára sokáig fog még emlékezni erre a mostani valóságshow-ra: Kalita Istvánné Abádszalókon. Ő ugyan csak felemelte telefonját, tárcsázott és szavazott, és szép summa képében kacsintott reá a sze­rencse. Neki biztosan megérte, forintbiztosan - akár nézni is a Va­ló VilágOt. VALKÓ MIHÁLY Hatvan orvosság ára nő Nem érdemes „bespájzolni" a gyógyszerekből Egészségügy Január 1-től mintegy hat­van, a társadalombiztosítás által nem támogatott gyógy­szer ára emelkedik. Bár né­hány forinttal többet kell majd fizetnünk a vények kiváltásakor, pánikra sem­mi ok. Az emelt árú patikaszerek közül a kóros elhízást csökkentők el­lentétele hozzávetőlegesen 10 százalékkal, a korszerű, alacsony hormontartalmú fogamzásgátló tablettáké pedig 100-200 forinttal emelkedik. A hagyományos, ré­gebbi típusú antibébi-tablettát szedő hölgyeknek dobozonként 50-100 forinttal kell majd keve­sebbet fizetniük. Jövő évben, január közepén vagy február 1-jén újabb árválto­zások várhatók. Akkor sem kell drasztikus áremelésre számítani, hiszen összességében 3,2 száza­lékkal kerülnek majd többe az orvosságok. Jó néhány pirula árából lefaragtak, ugyanis a szív­ós érrendszeri betegségek kezelé­sére javallt szerek és néhány an­tibiotikum ára csökken. Árnöve­kedés csak a törzskönyvezett ma­gyar gyógyszereknél lesz. Ettől függetlenül ezekből sem érde­mes „bespájzolni”, mert mind­össze 10-12 százalékkal drágul­nak. RÉGIÓPRESS Tervek támogatás nélkül A szennyvíz jövőre is gondokat okoz majd Megyei információ Már évek óta kész tervei van­nak a megye minden települé­sének a szennyvízhálózat fej­lesztésére, mégis úgy tűnik, ez a gond még évtizedekig megoldatlan marad. A szennyvízkezelésben az 1990- es évek végén látványosabb előre­lépés történt. A tisztítókapacitás megduplázódott, a hálózatba be­kapcsolt települések száma 42-re, a csatornázott lakások aránya kö­zel negyven százalékra nőtt. Né­hány esztendő alatt harminc tele­pülésen 20 milliárd forintot meg­haladó fejlesztés történt. Eközben a szennyvízhálózat kiépítésére két térségi program is elkészült. A 14 települést felölelő jászsági projekt 15 milliárd forin­tos költséggel, míg a Tiszántúl 22 települését érintő program 22 milliárd forint költség­gel számol. Az eredeti elképzelések szerint a beruházások ISPA-tá- mogatással valósultak volna meg, de a tervek­kel szemben az Európai Unió ellenvéleménye­ket fogalmazott meg. így csak a hazai pályá- zati forrásokra számíthatnak az önkormányzatok. Az érintett 27 település kilenc pályázatot nyúj­tott be, egyelőre azonban csupán nyolc településnek ítélték meg a szükséges támogatást a szenny­vízhálózat kiépítéséhez. így bár a megye valamennyi te­lepülése rendelkezik tervekkel a környezet­VÉDELEM; szennyvízhálózat fejlesztésére, mégis a gond, úgy tűnik, gond marad. A megyei területfejleszté­si irodától kapott infor­mációk szerint ugyanis a kétezernél kevesebb lakosú településeken 2015 előtt csak termé­szetközeli alternatív szennyvízkezelés kiépí­tésére lesz lehetőség, de a tízezer lakosnál többet nem számláló kisebb vá­rosok, nagyobb falvak pályázatai­nak támogatása is eltolódhat. A szakemberek szerint ugyanakkor fontos a korábban létrejött telepü­lési összefogások fenntartása, mert az Európai Unió Kohéziós Alapjára csak tízmillió eurónál nagyobb értékű programokkal le- het pályázni. ____________tj. Me gtartotta az újévi fogadalmait? Körkérdés A szilveszter alapvetően az önfeledt szórakozás és jó­kedv ünnepe. Ám a közelgő óévbúcsúztató emellett a szent elhatározások, a nagy fogadalomtételek ideje is. Lapunk ennek kapcsán arra volt kíváncsi, vajon az el­múlt egy esztendőben a já­rókelők mennyit tartottak meg legutóbb tett ígéreteik­ből. Molnár Ká­roly, 11 esz­tendős metro- lógus: — Nem emlékszem, hogy szilvesz­terkor tettem volna valaha fogadalmat. Nálunk nem erről szól ez a dá­tum. Ráadásul ahogy ismerem magam, nem is biztos, hogy be­tartanám. A mindennapjaim vi­szont megkövetelik, hogy mindig újabb célokat tűzzek ki magam elé, és ezekhez képes legyek ma­kacsul ragaszkodni. Az igazi nagy álmom évek óta egy vízpar­ti telek, ahol idős koromban ké­nyelmesen pipázhatok és hor- gászgathatok majd. Kontra Kla­udia, 18 éves főiskolai hall­gató: - Igyek­szem egészsé­gesen élni: nem dohány­zóm, és alko­holt sem szok­tam fogyaszta­ni. így aztán nincsenek olyan ká­ros szenvedélyeim, amelyekről ilyen elhatározások árán kellene megszabadulnom. Persze ha vol­nának, akkor sem hiszem, hogy egy újévi fogadalmon múlna, be­tartom-e azokat. Nánási Sán­dor, 65 eszten­dős nyugdíjas:- Van egy ál­landó „mumu­som”: a cigaret­ta. Már a szá­mát sem tu­dom, hányszor ígértem meg magamnak, hogy végleg lete­szem. Korábban előfordult, hogy ideig-óráig meg is álltam, de vé­gül mindig visszaszoktam. Eh­hez az egyhez, úgy látszik, kevés az akaraterőm. Pedig egyébként mindig betartom, ha valamit megfogadok. BUGÁNY

Next

/
Thumbnails
Contents