Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-23 / 298. szám

I 2002. December 23., hétfő T Ü KÖR 5. OLDAL MEGY ÁRTÉZI KÚT. A tiszakürtiek körében népszerű az arborétummal szembeni, több mint hetven éve fúrt ártézi kút. Még a zord idő ellenére is sokan keresik fel naponta. ___________ fotó: csabai istván Ki csi a szeméttelep? _____________TV-notesz_________________________ Me gborsozza Nádas Úgy tarttatik: humor nélkül sótlan lenne az élet. Persze nem állí­tom, hogy általa mindig édesebbé is válnék. A fajtájától függ, at­tól, hogy milyen, mert sokféle létezik. Manapság leginkább a kö­zönségesebb, a felszínesebb viccelődés járja, ami mélyebb nyo­mot nemigen hagy maga után. Éppen ezért különösen értékes le­het az, amelyik nem pusztán hasfalaink megrengetésére törek­szik, de értelmünkhöz is igyekszik szólam. Ebből van kevesebb, a televíziókban is. Ezért hát becsülendő, aki ilyesmire adja magát, hogy elgondolkodtatva nevettesse meg a nézőt. Valahogy ezt sze­retné Nádas György is az MTV-ben, akinek életízesítő show-ját már többször is láthattuk, s mondhatni kialakult szerkezete, állan­dósult a tartalma: közdolgainkról szól, de leginkább humorral, mi több, meg is fűszerezve azt borssal. Szerda este például, amikor már a közelgő karácsonyhoz is igazodott hangulatában a műsor, bevezető konferanszában is azért úgy beszélt Nádas, hogy még ezúttal is megtalálta az ünneplés sebezhető pontjait, célba vette a karácsonyfa állítás furcsaságait. Aztán előkerült a televíziós elnök- választás, mely ugyancsak megkapta a maga fricskáját, amikor is két Mikulásjelölt versenyzik egymással, civil kurátorok mondhat­nak véleményt róluk (akár a valóságban), hogy aztán a Mikulás helyett egy nyuszit válasszanak elnöknek maguknak, ami kész ab­szurditás. Dehát ez is a célja Nádasnak, az élet abszurditásainak felvillantása. (Mióta nincs elnöke a tévének!) Az elharapózó szur­kolói brutalitás is megkapja a magáét, egy olyan néző szavaiban, akit azért „szavaztak ki” a lelátóról, mint a valóság show-ban, mert jobb belátásra szerette volna bírni randalírozó társait. Kapott is ér­te, a fejére. A szellemeset képviselte Pogány Judit mosónője - szö­vegét Medgyesi Gusztáv írta - aki az Arany-ballada, az Ágnes asz- szony módjára mossa-mossa a különféle lepedőket, ám nem a vér­folttól, hanem csupán a ketchuptől tisztítja meg őket. Aztán van itt oldásként dal is, melyet elsősorban modern igricként Heilig Gábor szolgáltat, csalafintán minden egyes alkalomra nótát szerez, ezút­tal a karácsonyt énekelte meg, a „Heilig-napot” párjával, Eszményi Viktóriával. Az összeállítás visszatérő elemei a régi Nádas-Markos kabarékból vett részletek, az 1980-as évekből, így szembesülhe­tünk a műsorvezető egykori harsányabb humorával és a mai, éret­tebb, bölcsebb formájával. Mi tagadás, az a régi azonban még min­dig jobb valahogy. Nem állítom, hogy tökéletes lenne ez a Moulin Rouge-be telepített show, hogy ne esnék ismétlés hibájába maga Nádas György is, s hogy a férfi négyes, a nótás kvartett szerepe is tisztázott volna, de ebben a show-ban van valami, ahogy a neves mulattató, Rajkin mondaná, ha nem is még az igazi. Talán lehet­ne populárisabb, most inkább intellektuális. Az azonban minden­képp jó, hogy nem holmi Dilibuli, amelytől akár meg is hülyülhet­ne, dilissé is válhatna az ember. valkó mihály Vagyonkezelő társaság Tiszafüred Sorokban EUROPA-CINEMAS. Szómba ton a megyeszékhelyre látogatott Claude-Eric Poiroux, az Europa- Cinemas Mozihálózat párizsi fő­igazgatója, és megbeszéléseket folytatott a pályázó Tisza Mozi Kft. vezetőivel az Eurimage (Eu­rópai Filmközpont) által nyúj­tandó anyagi támogatásról, mel­lyel az európai filmek nagyobb arányú bemutatását kívánják tá­mogatni itt, a szolnoki Tisza mo­ziban is, amely a pályázat elnye­résével tagja lehet az értékes eu­rópai filmek bemutatását szivén viselő mozik nagy európai csa­ládjának. Hazánkban a főváro­son kívül vidéken Miskolc és Szolnok mondhatja így magáé­nak az értékes elismerést. A megbeszélésen részt vett az Eurimage magyarországi képvi­selője, Kezdi Kovács Zsolt is. vm CSALÁDI HÁZ ÉGETT. Vasár nap reggel 4 óra 30 perckor Fegyvernekre riasztották a tűzol­tókat, ahol egy családi ház tető- szerkezete kapott lángra eddig ismeretlen okok miatt. A szolno­ki tűzoltóságtól egy gépjármű­fecskendő és egy vízszállító, Kis­újszállásról pedig két gépjármű­fecskendő vonult az esethez. Három vízsugárral kezdték meg a tűz terjedésének megakadályo­zását és oltását. A munkálatok közben a padlástérből sikerült kihozni egy 11 kilós pb-gázpa- lackot. A tűz eloltása mintegy 45 percet vett igénybe. Személyi sé­rülés nem történt, a lakóknak si­került kimenekülni a házból. Az anyagi kár a becslések szerint félmillió forint. A keletkezési okot egyelőre még vizsgálják. ■ A közelmúltban felröppent a hír: leköszön a Kodály Kórus éléről Zámbó István Liszt-dí­jas karnagy. Erről is kérdez­tük a hazai kórusmozgalom egyik irányítóját utolsó fellé­pése előtt.- Tényleg búcsúzni készül?- Jó ideje fontolgatom már ezt a lépést és most elhatározásra jutot­tam. Fájó szívvel ugyan, de való­ban elköszönök a Kodály Kórustól.- Újabb feladatok várják?- Egyelőre nem tervezek ilyes­mit. Ennyivel talán kevesebb teen­dőm lesz a jövőben. Persze azért unatkozni biztosan nem fogok, hi­(Folytatás az 1. oldalon) Akkor úgy tervezték, hogy akár fél évszázadra is megoldható így a kor követelményeinek megfele­lő szintű hulladék-elhelyezés. So­kan azonban úgy látják, hogy maximum tíz esztendőre elegen­dő ez a lerakó. Megoldásként felvetődött, s egyre többen támogatják is egy hulladékhasznosító, illetve fel­dolgozó üzem kialakítását. Mint azt lapunk megtudta, dr. Czuczi Mihály, Kunszentmárton polgár­szén a Kórusok és Zenekarok Szö­vetsége (KÓTA) művészeti bizott­ságának tagjaként jelenleg is aktí­van részt veszek a hazai dalos­mozgalom irányításában. Emel­lett gyakran hívnak zsűrizni is.- Akkor mi késztette erre a lé­pésre?- Semmiféle személyi ellentét, vagy hasonló konfliktushelyzet nem áll döntésem hátterében. Még csak azt sem mondhatnám, hogy elfáradtam. Egyszerűen be kellett látnom, hogy a közösség jövője megköveteli ezt a váltást. Nyilvánvaló tény ugyanis, hogy a patinás vegyes kar fejlődése szempontjából elengedhetetlen és egyre sürgetőbb feladat a fiata­lítás. Ennek azonban én hetente mestere már tárgyalt is a Minisz­terelnöki Hivatalban ennek a tá­mogatási lehetőségeiről. Más a véleménye a lerakót üzemeltető Rethmann Hungária Kft. vezetőjének, Deres Szabolcs­nak.- Szerencsére nincs akkora baj, mint ahogyan azt néhányan hitték - magyarázta a cég első embere. — Tény, a szelektív hulla­dékgyűjtés nagyobb helyet igé­nyel, de mindez nem rövidíti le ennyire a telep élettartamát. kétszer Budapest és Szolnok közt ingázva nem lennék képes eleget tenni. Úgy vélem, hogy a kórus­nak most egy középiskolai háttér­rel rendelkező helyi, vagy kör­nyékbeli vezetőre van szüksége.- Milyen emlékekkel távozik majd?- Életem egyik legszebb idősza­ka, amelyet a szolnoki Kodály Kó­russal tölthettem. Összetartó, az éneklést magas szinten művelő tár­saságot ismertem meg bennük. Kö­zös élményeink közül jó néhány nagyszabású darab megszólaltatá­sára, rangos hazai fellépésre, illetve külföldi vendégszereplésre örökké emlékezni fogok. Január 1-én ép­pen ezért nem búcsúzom el végér­vényesen, csak elköszönni szeret­A cég képviselője azt is el­mondta, hogy az uniós csatlako­zás és a környezetvédelem szem­pontjából kifejezetten hasznos lenne egy feldolgozóüzem, ami természetesen hosszú távon to­vább biztosíthatja a szelevényi le­rakó működését.- Mint eddig, úgy ezután is minden szakmai segítséget meg­adunk a térség önkormányzatai­nak ahhoz, hogy a lehető legjobb megoldást megtalálják - tette hozzá Deres Szabolcs. pe nék. Átadom a stafétabotot - vagy ha úgy jobban tetszik, a karmesteri pálcát -, de ha meghívnak, egy-egy fellépés erejéig vendégként, régi is­merősként örömmel visszatérek. A Kodály Kórus karnagyaként de­cember 22-én, a Belvárosi Nagy­templomban lépek utoljára a szol­noki közönség elé, ahol Schubert G-dúr miséjét adjuk elő. Gyönyörű darab. Azt hiszem mindannyiunk számára ez a mű lesz a legméltóbb köszönet a közösen eltöltött hat esztendőért. bugány Pénteken a kora esti órák­ban ért véget a helyi önkor­mányzat soron kívüli ülése. A testület összehívását első­sorban a városi vagyongaz­dálkodás, valamint a regio­nális hulladékkezelés körül kialakult anomáliák tisztá­sa indokolta. A városi vagyonkezeléssel kap­csolatosan körvonalazódott, hogy az jelenlegi formájában to­vább nem tartható fenn, hiszen ezzel, a város számára stratégiai­lag fontos feladattal a hivatali ap­parátus érdemben nem tud meg­birkózni, s azt súlyának, jelentő­ségének megfelelően kell rendez­ni. Az egyik alternatívaként egy száz százalékosan önkormány­zati tulajdonú vagyonkezelő kft. létrehozása, másikként pedig a Tisza Wellness Kft.-vel együtt megalapítandó rt. működtetése szerepelt. A képviselők jelentős többsé­ge — a pénzügyi bizottság vezető­jének a helyszínen megfogalma­zott aggályai ellenére — az rt. lét­rehozása mellett voksolt, amely TOVA Rt. (Tiszafüredi Önkor­mányzati Vagyonkezelő Rész­vénytársaság) néven fog működ­ni a jövőben. ____________ P. M. „E lköszönök, de nem búcsúzom” Szolnok Az a reménytelen boldogság! Füst Milán Catullnsa a Szigligetiben Füst Milán valamikor rossz kedvében írt egy szomorú játékot - maga nevezte an­nak Catullusát - a szerelmi boldogtalan­ságról. És most bemutatja a szolnoki színház is. Benne a szerző heves érzel­mek, végletes indulatok labirintusába visz bennünket, az emberi kapcsolatok bonyolult szövevényét tárja elénk, mely­nek középpontjában egy nő áll (egy „bes­tia”!), aki képes nemcsak megdobbanta­ni, de tönkre is tenni minden férfi szívét: egyszerre keltvén maga iránt szeretetet és gyűlöletet. Olyan világ tárul itt elénk, amelyben nemcsak egymást, de önmagu­kat is marcangolják, gyötrik a szereplők rendesen. Boldogtalan úgyszólván min­denki: az, aki szeret, és az is, akit szeret­nek. A költő (Catullus) azért, mert úgy ér­zi, szerelme méltatlan érzelmeire, ám en­nek ellenére sem tud szabadulni tőle, még az emlékétől sem; a férj (Metellus), kit fe­lesége csal, e miatt szenved fájó féltékeny­ségben, s csak úgy „menekül meg” fájdal­mától, hogy gyenge pillanatában öngyil­kosságot követ el ... De nem boldog az sem, aki mindezt okozza, a megalázottsá- got is elszenvedő feleség (Clodia), a csá­bos és csábító asszony, aki könnyen bo­csátkozik könnyelmű kalandokba, ámde lelke mélyén ott él benne is a kielégíthetet­len igazi vágy. S a barátnő, ő sem lehet boldog, hisz olyasvalakire akaszkodik rá, kiről tudván tudja, mást szeret és nem őt. Mennyi boldogtalan ember egy helyen, töményen! Aztán a férj anyja is, az idős matróna, aki eszelősen félti fiát csalárd menyétől, kit anyósként szeretne örökre elűzni a házból. Lám, keserűség és gyűlö­let nélkül nincs szeretet, szerelem, a sze­relmi boldogság csupán holmi illúzió, így hát reménytelen. Nem szomorú, inkább kegyetlen ez a játék, már-már embertelen, s az előadás, melyet rendezőként Szikora János képzel el és valósít meg, még talán az eredetinél is kegyetlenebbre van hangszerelve, akár rövidítések révén-árán is. Amit egyébként az indítás is egyértelműen jelez: erős, ro­busztus zene, mely agyunkba dobol, sej­telmes félhomály, aztán pisztoly dördül el, a rulettben vesztes játékost puffantják le. Itt tehát gyükolnak! Ha nem is fizikálisán, de lelkileg. Nyomasztó. Úgy érezhetjük magunkat, mintha egy sötét szobában lennénk, ahonnan nem nyílik számunkra ablak sehová — egy kis világosságért, re­ménységért. Olyasmivel találjuk szembe magunkat, ami távol áll tőlünk, életide­gen: a végtelenül szélsőséges indulatok, a homályos és alattomos cselekedetek (el kellene láb alól tenni a férjet), vulkános ki­törések, olykor indokolatlanul túljátszva, Melkvi Bea (Clodia) és Mihályfi Balázs (Metellus) irreális túlfűtöttség stb. És bár a szereplők korunk divatja szerint vannak öltöztetve, közelebb magunkhoz mégsem érezzük őket, s az előadás egészét sem, jóllehet a játék előkelő, rómaizáló oszlopos előcsar­nokba helyeztetik, ami látványnak ugyan szép, de aligha lendít a darab sikerén. A FOTÓ: CSABAI ISTVÁN színészek igyekeznek megoldani a rájuk osztott-bízott feladatokat. Több-kevesebb eredménnyel. Seres Zoltán Catullusa pél­dául nem eléggé árnyalt, karakteres (igaz, ebben a szerző is ludas, aki csak vázlato­san írta meg a szerepet). A búcsúvacsora nagyjelenetében, mely különben az elő­adás magas pontja is, ott színesebb, érzel­meiben is hitelesebb, miként a férjet, Me- teilust megformáló Mihályfi Balázs is, aki akkor jó, amikor nem túl hangos, a Catul- lussal történő nagy szembesítéskor meg­rendülésében a lélek mélyebb húrjait is megpendíti. Melkvi Bea „rossz nője” (Clo­dia) kevésbé titokzatos, rejtélyes és izgal­mas, mint amilyen lehetne, csak pillanatai vannak, az igazi kacér női varázzsal vala­hogy adósunk marad. Meggyőző ugyan­akkor Sztárek Andrea matrónája, kidolgo­zott játék, kifejező erő jellemzi, már-már eszelős gyűlöletében félelmetes, nagy összeroppanásában végtelenül szánal­mas. Mertz Tibor egy könnyelmű, felelőt­len, léha fickót, Clodia fivérét igyekszik egy-egy vonással megteremteni, Verebes Linda (Tertullia) kis barátnőként súlyta­lan, akárcsak Gazdag Tibor Calvusa, amely beleszürkül a játékba. Kaszás Mi­hály egy durva idegent játszik, igen el­szántan a rosszra, Vlahovics Edit szolgáló­lányként tevékenykedik. Szerepelnek még mások, akiket lásd a műsorfüzetben. Tapsolunk most is, ez már-már köte- lességszerűen kijár a közreműködőknek, ámde távozáskor helyünkről nehéz szív­vel állunk fel, mert oly súlyos dolgokkal raktak meg bennünket — a reménytelen­ség mázsás kövei —, hogy alig bírjuk ma­gunkkal cipelni őket. Miközben eltűnőd­hetünk azon is: szerencsés volt-e válasz­tani a Catullust, mely aligha ér fel a régeb­ben Szolnokon is nagy sikert aratott Bol­dogtalanok magasáig, de nem ér le annak mélységéig sem. ___________valkó mihály

Next

/
Thumbnails
Contents