Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-23 / 298. szám
2. OLDAL VILÁG TŰKOR 2002. December 23., hétfő Az Európai Unió „négy szabadsága” _________ Budapest__________ Soks zor hallottuk már, hogy az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgása jelenti azokat a tartópilléreket, amelyeken az egész közös EU-piac alapul, meghatározva egyúttal az egész Európai Unió létét, fejlődési lehetőségeit is. Egy, a Külügyminisztérium kiadásában megjelent tanulmány szerint még ennél is többről van szó: a sajtózsargonban csak „négy szabadságként” emlegetett négy terület liberalizálása és gyakorlati működtetése egyszerre jelenti az EU legfontosabb anyagi alapját, valamint az EU fejlődéstörténetének a kifejeződését is. A hajdani közös piac életre hívását eredetileg inkább politikai megfontolások motiválták. Egyszerűen kerestek valamit, amin keresztül szavatolható, hogy a leggondosabb szerződések meg paktumok dacára is mindig gyilkos rivalizálásba forduló nemzeti szembenállások logikáját tartósan az együttműködés, a szükségszerűen és tartósan közös alapokon nyugvó politizálás váltsa fel. Az is kiderült azonban, hogy az igazi kulcs még csak nem is ebben volt (és van mindmáig), hanem abban, hogy mindehhez a gazdaságot választották. Az EU alapítói nem akartak előre megírt részletes forgatókönyvet kényszeríteni az utókorra, hanem csak elindítottak egy folyamatot, amiben szükségszerűen mindig egy újabb lépés következik az előzőből, és ez óhatatlanul bizonyos irányba vezet. Az irány: az egyre mélyebb integráció, mind több garanciát adva a túlzó nemzeti törekvések elfojtására. A legközvetlenebb eszköz pedig: a „négy szabadság". Az áruk szabad áramlásának szabályozásakor azon a kettősségen kívántak úrrá lenni, hogy egyfelől biztosítani kellett az egyenlő értékesítési feltételeket valamennyi tagállam bármely vállalata számára egymás piacain, másfelől viszont nem foszthatták meg a tagországokat sem azon joguktól, hogy biztonsági, közegészségügyi, környezetvédelmi vagy etikai megfontolásból valamely terméket mégiscsak kizárhassanak a belföldi forgalomból. A tőke szabad áramlásának alapelve, hogy minden unióbeli természetes vagy jogi személyhez kötődő tőkemozgás korlátozása vagy a diszkrimináció bármely formája tilos. A jogszabály nem csupán az EU-országok egymás közötti viszonylatában, hanem elvben (egyoldalúan) harmadik ország felé is érvényes: azaz, amennyiben e harmadik országgal kötött megállapodás erre lehetőséget nyújt, az EU oldalán sem állhat korlátozó tényező a szabad tőkeáramlás útjában. A mindezek alól kivételes jelleggel felmentést adó úgynevezett védőzáradékokat külön kritériumok határozzák meg. A szolgáltatások szabadságáról intézkedő tetemes joganyagrész súlyát mutatja, hogy szakértők szerint jelenleg az EU-ban megtermelt társadalmi össztermék mintegy 60 százaléka alapvetően a szolgáltatási szektorból szárníazik, és voltaképpen valamennyi gazdasági ágat átszövi. A lényeg itt is az, hogy végkifejletben valamennyi EU-beli szolgáltató az őt befogadó tagállamok bármelyikében, megkülönböztetés nélkül, a helyi szolgáltatókkal megegyező elbánásban kell, hogy részesüljön. Itt is jellemző mozzanat, hogy a legérzékenyebbnek számító pénzügyi, biztosítási, befektetési és bankszektorokban a liberalizálást csak az egységes piac 1993. évi megteremtése után tudták tóteljesíteni. A személyek szabad mozgásánál is több fokozaton keresztül valósult meg a feltételek teljes liberalizálása. Elsőre a munkaerő szabad áramlására vonatkozó jogszabályok születtek meg, amit hat év múlva követett a vállalkozók akadálytalan mozgását szavatoló EU- rendelkezés. Mindez az egységes piac 1993-as életbelépésével vált hatályossá, elvezetve ahhoz, a ma is létező helyzethez, hogy valamennyi „EU-állampolgár” formalitások nélkül lépheti át a tagországok közötti országhatárt, majd ezt követően a fenti jogcímek bármelyike alapján ott tartósan meg is telepedhet. (Mi több: családtagjaik is minden esetben velük tarthatnak, úgy, hogy munkát is vállalhatnak.) Értelemszerűen valamennyiük jogosult az adott ország állampolgárait megillető szociális rendszer szolgáltatásaira is. Hogyan tovább? A „négy szabadságjog” biztosítása továbbra sem tekinthető maradéktalanul teljesnek. Az egységes piaci jogharmonizálásban egyes tagállamok még mindig el vannak maradva, miközben ennek teljes körű megléte sem teremtene százszázalékos liberalizálást. De ez nem is cél. Ez esetben ugyanis már a tagországok nemzetgazdasági önállósága válna végképp semmissé, amit az integráció jelenlegi szakaszában senki sem tekint kívánatos vagy reális törekvésnek. De már ez is, a „négy szabadAz Unió brüsszeli székháza ság” eddigi megvalósulása egy sor további következményt von maga után. Közülük a legfontosabbak:- A gazdasági és monetáris unió megteremtése, beleértve a közös pénz fizikai megjelenését.- A Schengeni Egyezmény, valamint az 1997. évi Amszterdami Szerződés azon rendelkezése, amely (véglegesen és legkésőbb 2004. május 1-jétől, amennyiben akkor is minden tagállam egyetért) a közösségi politikák közé sorolja a bel- és igazságügyek számos elemét. Mindezek része a határok szabad, formalitásoktól mentes átjárhatósága (kiegészülve persze a szükségszerű másik oldallal: az igazságügyi és rendőri szervek szorosabb együttműködésével).- A közös kül- és biztonságpolitika erőteljesebbé válása. Az 1991. évi Maastrichti Szerződés már újabb EU-politikaként (az Unió „második pilléreként”) definiálta a közös külpolitikát. Mi jut majd nekünk? Végül: minden! Reformok közepén vagyunk, voltaképpen az Európai Unió elmúlt tíz éve az állandó átalakulás jegyében telt, és ez előre látható módon csak fokozódni fog újabb 6-10 tagország megjelenésével. Ami biztosan nem fog változni - vagy legalábbis nem visszafejlődni - az: a „négy szabadság”! Mindemellett tagságunk kezdetén egyes szabadságjogok nem fognak teljesen érvényesülni.- A munkaerő szabad vándorlási, munka- vállalási, letelepedési és a járulékos jogok esetében az EU arra keresett lehetőséget, hogy az ezt igénylő tagországok a bővítés után még maximum hét évig (2+3+2 év) hadd hagyhassák figyelmen kívül a vonatkozó EU-jog- anyagot, és ha szükségét látják, akkor nemzeti szabályozás keretében korlátozhassák a kelet-európai újabb tagállamokból érkezők elhelyezkedését.- A csatlakozás után két évvel automatikusan felülvizsgálatra kerül majd sor. Ennek részeként az Európai Bizottság jelentést készít a munkaerő-piaci helyzet tagországonkénti alakulásáról, amely végső következtetésében a korlátozásokat megengedő átmeneti időszak lerövidítését és eltörlését is javasolhatja.- Öt évvel a csatlakozást követően azok a tagállamok, amelyek komoly munkaerő-piaci zavarokat észlelnek - vagy ennek veszélye fenyeget -, további két évre meghosszabbíthatják az átmeneti korlátozást, de erről hivatalosan értesíteniük kell az Európai Bizottságot.- Legkésőbb hét évvel az új tagok belépését követően véget ér mindenféle korlátozás. A munkaerő szabad vándorlása az egyetlen olyan fajsúlyosabb eset, amikor a „négy szabadság” valamelyikének érvényesítését EU-oldalról óhajtják átmenetileg halasztani. A további témákban már inkább Magyarország kért némi türelmi időt, mielőtt a szabadságjogokkal együtt járó radikális piacnyitásit ráengednénk nemzeti adottságainkra. Közülük a legismertebb a tőke szabad mozgását érintő (második lakhelyül szolgáló) ingatlanvásárlás engedélyezése és a „földkérdés”. Az előbbinél végül megerősítést nyert, hogy Magyarország a csatlakozás után még öt éven át fenntarthatja eddigi nemzeti szabályozását mindazokkal szemben, akik második lakóhelyet kívánnak az országban vásárolni (ami a gyakorlatban a helyi hatóságok engedélyezését jelenti). A mezőgazdasági művelésre alkalmas földek vásárlásánál a magyar delegáció elérte, hogy ez az EU-polgárok számára csak a taggá válást követő hetedik év után váljon lehetségessé. Az egyéni vállalkozónak minősülő gazdáknál ez annyiban módosul, hogy ha már három éve folyamatos, bejelentett magyarországi lakhellyel rendelkeznek, és ez idő alatt igazolhatóan agrár- tevékenységet folytattak, úgy azt követően mentesülhetnek az említett korlátozás hatálya alól. Mindenki másnak ki kell várnia a hét évet. Türelmi időt kérünk A szolgáltatások szabadságánál Magyarország 2007 végéig kapott kibúvót annak a jogszabálynak az alkalmazása alól, amely minimum 20 ezer euróbán (közel 6 millió forintban) nyújt garanciát a befektetőknek. Ugyancsak 2007 végéig eltekinthet Magyarország annak a közösségi jogszabálynak az alkalmazásától is, amely 1 millió euróbán (körülbelül 260 millió forintban) szabja meg a bankok (takarékszövetkezetek) minimális alaptőkéjének nagyságát. Az áruk szabad mozgásánál viszonylag hamar csupán egy kérdésre, a gyógyszerszabadalmakkal kapcsolatos kísérleti eljárások dokumentálására szorítkozott a vita. Az EU végül belement abba, hogy 2000. január 1-jén húzzák meg azt a határt, amelytől a hazai piacon forgalomba hozott gyógyszerterméknél is érvényesül a fenti szabály, azaz a visszamenőleges dokumentálás követelménye. Mindennek kitárgyalására a „végjátékban” amúgy a vállalati joggal foglalkozó fejezettel összekapcsolva került sor, lévén, hogy új gyógyszerkészítmények védelme - ezúttal a szabadalmi oltalom oldaláról - ott is „blokkoló” témának bizonyult. Végül mindkettő esetében a fenti időpontban maradtak a felek a csatlakozási tárgyalásokon. Minden más termék esetében már a taggá válástól kezdődően kölcsönösen szabad a pálya. Összességében elmondható, hogy csatlakozása után Magyarország is elvben teljes jogú tagja lesz a „négy szabadságjog" által uralt EU egységes piacának. A gyakorlatban mindez nem fog azonnal és teljeskörűen érvényesülni azok számára, akik EU-országokban akarnak majd munkát vállalni, tanulni vagy egyszerűen csak (saját forrásokra alapozva) tartósan áttelepülni. Jó eséllyel sok tagországban ezt már a csatlakozás után is meg lehet majd tenni, másoknál a taggá válást követő harmadik évtől nyílhat rá igen valószínűen mód. Fél évtizedes tagságunk mellett lényegében már csak Ausztriában és Németországban lehet esetleg további két évre kitolt korlátozásra számítani, de ott sem valamennyi szakmára vonatkoztatva. Cserébe Magyarországon is fel kell készülni arra, hogy EU-beli munkavállalók jelenhetnek meg. Ha EU-polgár érkezik Magyarországra, a tagságunk után még öt éven át csupán a helyi önkormányzat egyetértésével vásárolhat második lakhelynek minősülő ingatlant, és hét évig nem lehet mezőgazdasági művelésre alkalmas földterület tulajdonosa (ha csak nem három éve már életvitelszerűen Magyarországon élő, igazoltan szakmáját gyakorló, egyéni vállalkozó farmer az illető). De már ez időszakban is végezhet például mezőgazdasági bérmunkát, vagy bérelhet művelésre földet. Ami a magyar áruk EU-piaci értékesítését illet, EU-tagállamokban kezdettől fogva bárhova bármit értékesíthetünk. FÓRIS GYÖRGY ÁRPÁSI ZOLTÁN Canossa-járás Moszkvában Régi, de jó vicc volt a hetvenes-nyolcvanas években: „A százötven évi megszállás ellenére miért nem utáljuk a törököket? Azért, mert nem tették nemzeti ünneppé a mohácsi vész napját, kötelezővé a török nyelv oktatását és soha nem mondták, hogy ideiglenesen tartózkodnak hazánkban.” A pesti humor anélkül mondott véleményt a Nagy Testvérről, hogy akár egy szót is ejtett volna róla. Aki cseppet is értett a politikához, pontosan tudta, miről van szó. A vicc azután jutott eszembe, hogy elolvastam a magyar kormányfő moszkvai útjáról kiadott közleményt. Ha így folytatódik, még megesik, hogy az oroszokat is szeretni fogjuk. (Ismerve persze a magyar nép lelkületét, erre azért egy kicsit még várni kell.) A kezdet mindenesetre biztató. A megállapodáscsomag, amellyel a magyar küldöttség hazatért, jó kiindulás lehet a két ország viszonyának új alapokra helyezéséhez. Különösen annak ismeretében jelenthetjük ki, hogy hét éve nem járt magyar kormányfő Moszkvában, s ami a nagyobb baj: ezalatt az orosz piac nyújtotta korlátlan lehetőségeket is alábecsültük. (Nem úgy a nálunknál kevésbé finnyás Nyugat, amely szépen letarolt mindent.) Legyünk őszinték, ha az oroszok helyében vagyunk, bizony leiskolázzuk a magyar küldöttséget. Egykori szövetségeseink azonban nagyvonalúak voltak a Canossát járó Medgyessy- ékkel. A jelek szerint a közös kaland vége óta nem csak mi változtunk, hanem ők is. Az is lehet, hogy a felek értették egymás nyelvét - a régi pártzsargont. Amin egyáltalán nem kell fennakadni, mert a Rába-gyári melóst vagy a szabolcsi kertészt egyáltalán nem izgatja, hogy motorjának, illetve almájának megvételéről/eladásáról milyen zsargonban állapodtak meg. A fő, hogy újra megélénkülni látszanak a magyar-orosz kapcsolatok. Örüljünk neki! A múlt felhánytor- gatása, sebeink nyalogatása már eddig is túl sokba került nekünk. EGYETÉRTEK: 06-9(X53(W03 MÁS A VÉLEMÉNYEM: 06-90-330-304 _______________________ÁLLÁSPONT_________________________ MÓ ROCZKÁROLY Kiskarácsonyok Az idei két választási kampány idején - kénytelen-kelletlen - milliméterre mértük a bal- illetve jobboldali rendezvényekről a lapban megjelenő híreket, beszámolókat, képeket. így sem tudtunk a kedvére tenni igazán senkinek, szinte egyformán elégedetlen volt velünk minden párt. Örömteli dolog mostanában szerkeszteni az újságot. Kevesebb hely jut a politikai csatározásoknak, mert a legnagyobb városoktól a legkisebb falvakig előrehozott karácsonyokat szerveznek - sok apróbb és nagyobb ajándékkal, gondos odafigyeléssel. A szeretetet természetesen nem lehet sem kilóra, sem hasábra mérni. Mindenki udvariasan kéri, hogy írjunk a falukarácsonyról, a ruhaosztásról; fotózzuk le a csillogó szemű gyermekeket, a hálás hajléktalanokat. Az az érdekes, ha megmagyarázzuk a szervezőknek, hogy terjedelmi okokból nem fér a kép, rövi- debb lesz a beszámoló, nem reklamálnak. Megértik. Kellemes ünnepeket kívánnak, és teszik tovább a dolgukat. Ilyenkor, decemberben valahogyan több a melegség az emberek szívében. A szenteste előtti személyes jókívánságok, vállalati és magánjellegű évbúcsúztatók is mind-mind kiskarácsonyok, amelyek jelentőségét nem szabad lebecsülnünk. Picinyke gyertyák, megismételhetetlen ajándékok ezek, amelyeknek helye kell legyen a szívünkben - és nemcsak az ünnepnapokon. Egyre több a köztereken, az üzletközpontok előtt felállított hatalmas karácsonyfa. Ezek alá a napokban teszik az ajándékokat, hogy aztán kis ünnepségek keretében a gyerekek, a rászorulók hazavigyék. Talán újra lehetne teremteni ezeket a feledhetetlen pillanatokat az ünnepek után is: maradjanak a mindenki karácsonyfái vízkeresztig, és akinek sok-sok ajándéka között egyforma is van, gondoljon azokra, akiknek nem jutott. EGYETÉRTEK: 06-90330422 MÁS A VÉLEMÉNYEM: 0640330423 TELEFONÁLJON! Ha egyetért az itt közölt jegyzetek mondanivalójával és akkor is, ha nem. A véleményét meg is indokolhatja. Másokét pedig a 06-90-330-430-as telefonszámon meghallgathatja. A hívás díja: 180 Ft+áfa/perc+kapcsolási díj A telefonszám nem hívható rádiótelefonról, külföldről, nyilvános készülékről. A VILÁG HÍREI Merénylet Afganisztánban Két afgán katona meghalt, további öt pedig megsebesült vasárnap a dél-afganisztáni Kandahár városban egy robbantásos merénylet következtében. A rendőrség szerint távirányítású pokolgéppel követték el a gyakorlótérre igyekvő afgán katonák terepjárója ellen, mti Helikopterszerencsétlenség Afganisztánban német szakértői csoport vizsgálja meg annak a szombati légi szerencsétlenségnek az okait, amelyben hét német katona vesztette életét. Az első feltételezések szerint motorhiba történt, krónika Cáfolt partraszállás A brit védelmi minisztérium találgatásnak minősítette azt a sajtójelentést, miszerint az ország haditengerészete nagyszabású partraszállási hadműveletet tervez Irakban Szaddám Húszéin elnök hatalomból való eltávolításának elősegítésére. A The Sunday Telegraph vasárnapi lap írt arról, hogy a brit haditengerészet mintegy 40 ezer fővel a dél-iraki Bászra Idkötővárosa elleni hadműveletet hajtana végre, mti Beoltották az elnököt Himlő elleni általános védőpltást kapott szombaton George Bush amerikai elnök. Az Egyesült Államok első embere maga rendelte el a védőoltásokat a katonák és a leginkább fenyegetettnek vélt személyiségek számára egy esetleges biológiai támadás elleni védelmi biztosíték gyanánt, mti ____________________________________________________________■
