Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-12 / 289. szám
4. OLDAL A SZERKESZTŐS É G POSTÁJÁBÓL 2002. December 12., csütörtök i|UH A fa elkísérte a bölcsőtől a sírig Most lenne kilencvenéves Szabó Mihály abonyi fafaragó, aki nemes egyszerűséggel mestere volt a fának. A fa illatát imádattal szerette, gyönyörködött különlegesen szép erezetében. Ezek természetes rajzolata különös szépséget kölcsönözött az alkotásoknak. Keze nyomán híres emberek, színészek, énekesek, táncművészek, poliükusok - magyarok és nem magyarok - keltek életre. A hírességek portréival főként pipafejeket díszített, Pécsi Sándortól Ruttkai Éváig széles volt a paletta. A kérges kezű kőművesmester nyugdíjazása után élte művészkorát, értelmesen, alkotó módon kiteljesítve idős korát. Csendes ember volt, kedves, mosolygó szemű felesége, Borika néni volt a bírája, főként pedig inspirálója. A szép kort megélt Miska bácsi kisméretű művészi faszobrokat is alkotott, a „Rőzsehordó öregasszony”-on át a „Gyalogló Gandhiig” szinte megszólaltak szobrai. Szabó Mihály ritkán tárta közönség elé ritka szép alkotásait. Egy nemzetközi barkácskiállítá- son a fővárosban néhány művét kiállították és díjazták a hetvenes évek elején. Munkáit az Abonyi Lajos Falumúzeumra hagyta. Az érdeklődők itt tekinthetik meg. A fa elkísérte a bölcsőtől a sírig. Öt éve az abonyi református temetőben pihen. Gyermekei nem születtek, család híján ritkán kerül virág a sírjára. Megérdemelné, hogy az abonyiak ne felejtsék el a tehetséges fafaragó emlékét. __________________________B. ZS., ABONY Gy űjtöttek, hogy adhassanak Karácsony előtt rendre megszaporodnak a jótékonysági céllal szervezett akciók, ruha- és élelmiszercsomagok készülnek a segítségre szorulóknak. A Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének kőteleki tagszervezete a közelmúltban kétnapos ruhagyűjtési akciót szervezett, hogy a rászorultakon segíthessen. A huszonnégy kőteleki családban összegyűjtött hatvanöt zsák adományt a megyei szervezet november 28-án szállította el a központba. A sikeres akció szervezésében közreműködött Berényi Lajosné, Földes Lászlóné, Nagy Ferencné és Vorn Imréné. Tavasszal, márciusban szeretnénk egy újabb akciót indítani, hasonló céllal. Köszönet mindazoknak, akik akár adománnyal, akár munkával segítették szándékunk sikeres megvalósítását! BERÉNYI LAJOSNÉ, KŐTELEK SZERVEZŐ Tehetségek kerestettek A Ki mit tud? résztvevői A kunhegyesi cigány kisebbségi önkormányzat Ki mit tud?-ra hívta a környékbeli települések kisebbségi önkormányzatain keresztül a települések ifjú tehetségeit, általános iskolásait. Mint később kiderült, csak mi, túrkeveiek tettünk eleget a szíves invitálásnak., Nekünk több éves jó kapcsolatunk van a kunhegyesiekkel, amit azáltal is ápolunk, hogy a viszontlátogatásra általában áprilisban kerítünk időt. A most megrendezett Ki mit tud?-on a gyerekek vers- és próza, modern- és cigánytánc és ének kategóriában mutatták meg képességeiket. Ügyesek, szépek voltak. A legtehetségesebbeket a közönség hatalmas tapssal jutalmazta. A versenyben végül is mindenki nyertesnek érezhette magát, hiszen aki betanulta a produkciót, tudásban gyarapodott, aki végignézte, szépségben gazdagodott. E mellé vendéglátóink kedvessége, a gyerekeknek emléklap és könyvjutalom társult. Reméljük, hogy a legközelebbi tehetségkutató versenyre már nem csak mi, hanem valamennyi környékbeli település cigány kisebbségi önkormányzata benevez a gyermekekkel a versenyre, az újonnan megválasztott képviselők a gyerekek bemutatkozására, sikereikre, nagyobb hangsúlyt fektetnek. Köszönjük a kunhegyesieknek a szép napot. Áprilisban várjuk őket! SEBŐK JÁNOSNÉ, TÜRKEVE A KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZAT TAGJA Az előzékenységgel is beérné Az utóbbi hetekben a szokásosnál több figyelmet és nyilvánosságot kaptak a médiában a mozgássérültek és más fogyatékkal élők. December 3-án több ezren gyűltek össze a Parlament épülete előtt, hogy felhívják a figyelmet tarthatatlan helyzetükre. A mozgáskorlátozottak közlekedésének akadálymentesítése csak a jéghegy csúcsa, a megoldás még nagyon messze van. Az érintettek már a hivatalok - jelesül az önkormányzat - előzékenységével is beérnék, de ennek is híján vannak. A december 5-ei lapszám 5. oldalán megjelent jegyzethez kapcsolódva egy ilyen problémáról szól levélírónk. Elismerésem, hogy egyáltalán valaki foglalkozik a mozgáskorlátozottak problémájával, hiszen aki érintett, tudja, nem könnyű így élni. Én kétoldali csípőficammal születtem, először III-as, majd Il-es, és végül I-es rokkantsági csoportba soroltak, tehát súlyosan mozgáskorlátozott vagyok. Ennek ellenére semmivel sem kapok több figyelmességet, előzékenységet, emberséget, mint az egészséges ember. Minden évben nekem kell telefonon megtudakolnom az önkormányzatnál, hogy mikortól adják ki a formanyomtatványt a hétezer forintos közlekedési hozzájáruláshoz. Olykor több telefonra is szükség van. Az adott időszakban férjem bemegy a lapért, kivárja a sorát. Beviszi a személyi igazolványomat is. Én benne vagyok a hivatal számítógépes rendszerében, a személy igazolványom mégis kell, talán azért, hogy igazolva legyen, még élek. A férjem hazahozza a lapot, én aláírom, majd visszaviszi, tehát újra sorba áll. Én meg hálát adok a jó istennek, hogy van férjem és ő tud mozogni, s nem utál meg teljesen, hogy ennyi fáradságot okozok neki. Ezt a tortúrát el lehetne kerülni, ha a hivatal kicsit előzéke- nyebb lenne. Dönthetne úgy is például, hogy az érintetteknek postán kiküldi az ívet. Dönthetne úgy is, hogy a médián keresztül tájékoztatja az érintetteket. Ezáltal elkerülnénk, hogy kétszer álljon sorba hozzátartozó. Egyelőre azonban nekünk ugyanúgy kell az ügyeket intézni, mint az egészséges embereknek... De mi van például a gépkocsiigényléssel? Én például 1995 óta majd minden évben megigényeltem a hozzájárulást (amit igazolni nem tudok!), de eddig egyszer sem méltattak válaszra. Ha terhes a levelezgetés, a média ebben is segítségül hívható, hiszen közre lehet adni, adott évben hányán jelentkeztek, kik kaptak támogatást, ki hányadik a sorszáma szerint stb. A nyilvánosság egyébként mindenkit megnyugtatna arról is, hogy nincsenek az ügyben „kiskapuk”! _____________________________INÉ» ÉS Cili) Ér ték- és mértékvesztés? Nem sok van hátra karácsonyig. Újsághirdetések, tévéreklámok figyelmeztetnek rá, szerezz örömet ismerőseidnek, barátaidnak. Nekem pedig még az 1920-30-as években megismert kis dalocska cseng a fülemben, édesapám dúdolta: Hej karácsony, karácsony / Van-e kalács az rácson?/ Ha nincs kalács a rácson / Szomorú a karácsony... Hosszú évtizedek, sok karácsony telt el azóta. Volt, amikor került kalács, néha még mazsola is bele, volt, amikor kenyér sem volt. Ma sincs ez másképpen: egyik helyen hopp, a másikon meg kopp. Ezen a nem éppen igazságos helyzeten szeretnék valamicskét javítani, szépíteni. Tudom, máról-holnapra nem megy, de ha el sem kezdjük, sohasem érünk a végére. Egyik színes napilapunk a napokban szépen kiteregette „menő” művészeink szerénynek éppen nem mondható gázsiját. Egy fellépésért ötszázezer - némely család egy évi megélhetése. Van, akinek óradíja száznyolcvanezer. Ezért egy egyetemet végzett középiskolai tanárnak száz órát kell leadnia, egy nyugdíjas tanár meg három hónapra kap ennyit. Továbbmegyek. Jó pár százra, vagy talán jó pár ezerre is tehető azoknak a száma, akik finoman kifejezve akár egy fél ménesre való lovat is képesek egyazon időben meglovagolni. Ezek tények, amelyeket nem én találtam ki. Még ezeknél is megdöbbentőbb azonban a következő: a múlt héten a honi érdeklődők több mint egymilliárd forintot telefonálgattak el az egyik kiszavazóműsorra. Nem sok ez egy kicsit? Ha azt nézzük, hogy szinte naponként hangzanak segélykérő jelek 5-10 milliós kórházi felszerelések póüására - és csak nehezen jön össze a ráva- ló -, akkor nem sok, hanem rengeteg. Jön a karácsony. Rajtunk múlik, hogy minél kevesebb helyen legyen szomorú a szeretet ünnepe... ______________VARGA BÉLA, SZOLNOK Ve ndégek voltunk Köszönet a szolnoki Hetényi Géza kórház vezetőinek és szakszervezetének, hogy nem feledkeznek meg nyugdíjas dolgozóikról! December 7-én több százan jelentek meg az intézmény ebédlőjében, ahol terített asztal várta a meghívottakat. Jó volt találkozni, látni egymást, akik több évtizeden keresztül dolgoztak együtt. Az igazgató főorvos a technika segítségével bemutatta a 110 éves kórház fejlődését, az új szárnyat, amely megfelel a kor követelményeinek. A legszomorúbb az, hogy igen sokan szorulnak ellátásra, óriási az ellátottak száma, így megrövidül a kórházban eltöltött idő. Éppen ezért a gyógyítás mellett a megelőzésre nagy figyelmet kell fordítani, hogy csökkenjen a teher. Jó munkát és jó egészséget kívánok az aktív dolgozóknak, hogy nyugdíjas korukban majd ők is részesülhessenek hasonló vendéglátásban - amit napjainkban egyre több munkahelyen fejtenek el. MOLNÁR FERENCNÉ, SZOLNOK NYUGDÍJAS ÁPOLÓNŐ Jóban-rosszban ötven éve A kisújszállási Monoki Lajos és Nagy Emília a közelmúltban ünnepelte házassága fél évszázados jubileumát. A jeles évforduló alkalmából 1952-ben tett fogadalmukat most újra megerősítették az anyakönyvvezető előtt is. Az ünnepeiteket a családtagok és barátok köszöntötték. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) A TEKERŐVEL ISMERKEDTEK. A kunszentmártoni Bállá Tibort, kétszeres Arany Páva-díjas, Vass La- jos-díjas zenészt, a népművészet ifjú mesterét látta vendégül a napokban a Szandaszőlősi Művészeti Iskola. A népzenész egy eredeti népi hangszer, a tekerő mesterfogásairól tartott bemutatót a fiatal néptáncosoknak. _______ (AMATŐR FOTÓ) A feltételek teljesítése esetén... Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk folyamatában a jogharmonizációs fejezetben lemondunk szuverenitásunk egy részéről, amit az országgyűlés az alkotmánymódosítással tesz nyilvánvalóvá. Ezt követően a nép ügydöntő népszavazással mond igent vagy nemet a belépésre. Ezt a közeljövőben lezajló esemény- sorozatot, az alkotmánymódosítást, az előző ciklus miniszterelnöke feltételekhez köti, nevezetesen a reálbérek 3 százalékot meghaladó növekedéséhez, a hazai kis- és középvállalkozók, valamint a földet vásárolni szándékozó gazdák támogatásához. (Ez utóbbi témakört most nem érintem.) Nézzük meg a Központi Statisztikai Hivatal segítségével azt, hogy az Orbán-kormány időszakában hogyan változott a nemzeti össztermék (a GDP) 1997-hez (az elődök időszakához) viszonyítva, és miként követte azt a reálbér: a GDP évi növekedése 1997-ben 4.6,1998-ban 5.1,1999- ben 4.9, 2000-ben 5.2, 2001-ben 3.8, 2002. első félévében 3 százalék; a reálbér évi növekedése ugyanebben a sorrendben: 4.9, 3.6, 2.5, 1.5, 6.4, 11.5 százalék volt. Az adatok azt mutatják, hogy az előző kormány idején a GDP növekedését arányosan nem követte a reálbér emelkedése - kivétel a választások előtti utolsó év, amikor is több mint másfélszeres (1.68-szoros) volt a bér javára. Szembetűnő, hogy a szocialistaliberális kormány korábbi működésének utolsó egész évében (1997-ben) a reálbér alakulása megfelelt a GDP növekedési ütemének, 2002-ben pedig az első félévi 3 százalékos GDP-növeke- dést majdnem négyszer (3.8- szor) haladta meg a reálkereset. Ebben benne van az ötvenezer forint minimálbér is, amiről még 2001-ben döntött az Fidesz-MPP- kormány. Ami pedig a hazai kis- és középvállalkozások támogatását illeti: nehezen tekinthető példaértékűnek az Orbán-kormány idején kialakult helyzet - ami következménye a rendszerváltás óta folyó magyar sajátosságú privatizációnak is. Az állapotosa jellemző, hogy a KSH szerint 2000- ben a külföldi tőke kapta az összes adókedvezménynek a 96 százalékát, miközben a multik az összes foglalkoztatottak 29 százalékának adtak csak munkát. A helyzet lényegében 2001-ben sem változott. A feltételként szóba hozott hármas probléma aktuális. De a volt kormányfő ne tegyen úgy, mintha a gondot okozó kérdés- csoporthoz nekik semmi közük nem volna. SZURCSIK ISTVÁN, TÜRKEVE
