Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-11 / 288. szám

4. OLDAL TÜKÖR 2002. December 11., szerda Rémület a szülőszobában Száz kismama közül mind­össze hat elégedett a szülés­sel, nyolcvan százalékuk egyenesen megrémül vajúdás közben - derül ki a legújabb brit felmérésekből. Sok fiatal anya nem készül fel eléggé a gyermek világra hozatalának körülményeire. A vajúdás a nem régen szült nők 75 százalékánál fájdalmasabb volt, mint valaha is gondolták vol­na, sőt, a kismamák 53 százaléka sokkolónak nevezte. A kutatás szerint 57 százalékuk szerint a szülésre felkészítő órákon, torná­kon sem mondták el nekik az igazságot. A brit felmérés látókörébe ke­rült nők mindössze 6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy természe­tes és problémamentes szülésben volt része. Egyötödüknek csá­szármetszése volt, 24 százalé­kuknál mesterségesen indították el a szülést, és 38 százalékukat epidurálták, azaz gerincvelői ér­zéstelenítésben részesültek. A szülés után a kismamák 86 száza­léka panaszkodott, hogy átlag hu­szonnégy napig tartó fájdalmai voltak, egyharmaduk pedig erős fájdalmakról számolt be. Tíz kis­mamából négynek tiltották meg, hogy vajúdás alatt sétálva enyhít­se kínjait, és 45 százalékukat nem tájékoztatták az orvosok, mi történik velük szülés és vajúdás közben. Bár a kismamák 76 százaléka ta­pasztalta, hogy a szülészeten dol­gozók próbáltak segítőkészek és együttérzők lenni, egynegyedük könyörtelennek és hidegnek talál­ta őket. Mindezek ellenére azon­ban az újdonsült anyák 99 százalé­ka úgy érezte, hogy az anyaság na­gyobb boldogságot okozott nekik, mint a karrierjük, és 75 százalékuk számolt be arról, hogy boldogabb, mint a szülés előtt. Dani Zur, a Mother and Baby című brit magazin főszerkesztője szerint Nagy-Britanniában a szü­lés valóságos szerencsejátékká vált. A főszerkesztő hölgy úgy gondolja, ha a vajúdó nő akkor kerül kórházba, amikor a szülé­szet teljes létszámmal működik, minden bizonnyal jó tapasztala­tai lesznek, ám a kismama már nem olyan szerencsés, ha az osz­tály pénzhiánnyal küszködik, és még kevesen is dolgoznak. Hoz­záteszi: „Ennek eredménye, hogy sok nőt, aki Nagy-Britanniában szül, sokkolják és depresszióba sodorják a kórházi tapasztala­tok.” Csak remélhetjük, hogy ez Magyarországon nem így van. KÉSŐ BÁNAT, EBGONDOLAT. Már megint zöldségeket beszélhetett Malin pudli gazdája, mikor tren- di zöld árnyalatot kért a kutyafodrásztól. Az állat ezentúl nem számíthat fajtársai tiszteletére, viszont a közel hatezer ebet felvonultató stockholmi nemzeti kutyashow dísze lett. Szegény. ________ fotódra Röv iden KARÁCSONYI ESKÜVŐ. Elkelt újra az űrkalóz: Hamson Ford mamája megerősítette azt a hí­resztelést, miszerint fia és annak barátnője téli esküvőt tervez. A mindig jóképű színész és karcsú szerelme, Calista Flockhart a korkülönbség ellenére is boldo­gan összekötnék életüket. A pár barátai úgy tudják, Calista visz- szafogott karácsonyi esküvőt szeretne New Yorkban. YOKO A BÉKÉÉRT. A napok ban volt 22 éve, hogy John Lennont, a Beatles együttes le­gendás énekesét meggyilkolták manhattani lakása előtt. Yoko Ono, az özvegy, ez alkalomból békefelhívást tett közzé, és fel­szólította az embereket arra, hogy támogassák egymást. A 69 éves Ono szerint az egyének is jobbíthatják a világot, de ehhez muszáj végre összefogniuk. Örök ifjúság, gyermeknemzedék Egyre többen vannak olyanok, akik élet­koruk ellenére is felhőtlen gyermekkort akarnak élni. Pszichológusok szerint manapság az ifjúkor túlságosan elhúzó­dik, s míg régen a szokások, hagyomá­nyok egy része le tudta zárni a gyermek­kori élményvilágot, ma egy fiatal szinte alig tud felnőtté válni. Régen (de talán még egy emberöltővel ezelőtt is) az újszülött egy volt az emberek között, s a befogadást valamilyen szertartással ki is fejez­ték: kereszteléssel vagy más módon. Szokás­rend zárta le a gyermekkort is, jelezve: „Mától felnőtt vagy, beléptél az önmagukért felelős lé­nyek birodalmába!” Ugyanígy az élet egy sza­kaszának végét jelölte a házasságkötés, az utol­só nagy kultikus esemény pedig az életből va­ló kilépés, a halál volt. Popper Péter pszichiáter szerint a mai, technikai civilizációs társadalom rákfenéje, hogy soha semmi sincs lezárva. Ma már nem működtetjük azt az ősi bölcsességet, hogy ha valami újat akarunk kezdem, a régit be kell fejezni. A gyermekkori élményvilágot is be kell fejezni ahhoz, hogy a helyére épülhessen egy felnőtt ember élményvilága. A természeti népek kultúrájában a felnőttkor küszöbéhez érkező kamaszt elvitték a család­ból, és az úgynevezett férfiházban kezdett el él­ni. Ott különféle beavatási szertartások során három próbatételt meg kellett élnie. Az első az, hogy elvisel-e jókora fájdalmakat. Az avatandó kezét tűzbe tartották, bőrét meghasogatták. Ha volt annyi önuralma, hogy a nagy fájdalmat arc­rándulás nélkül elviselte, akkor azt mondták, ebből a szempontból felnőtt férfi lett belőle. A második próba az eksztatikus, mámoros ál­lapotok megélése volt. Azt figyelték, a fiatalem­ber meg tudja-e élni ezeket a szélsőséges állapo­tokat anélkül, hogy megrendülne a biztonsága, s hogy vissza tud-e térni belőlük. Harmadikként halálközeli helyzetbe vitték a jelöltet, megpróbál­ták megkóstoltatni vele a halál élményét. Ha et­től nem omlott össze, akkor férfivá avatták. Ezzel a kultusszal megölték benne a gyermeki él­ményvilágot. Ma ez nem történik meg. A mai tinédzser­nemzedék nagyon nem akar felnőtt lenni, in­kább nyújtani szeretné a tinédzserkort, hiszen az fölöttébb kellemes: felnőttes jogokkal, ám felnőttes életterhek nél­kül. A meghosszabbí­tott infantilizmus ráadásul intézményessé vált, valami mindig van, ami függőségben tartja az embert, például az egyre hosszabb tanulmá­nyok. Értelmiségi pályán különösen megfigyel­hető, hogy az érési folyamat elhúzódik, ami vi­szont kitolja a felnőtt életbe lépés idejét, érzel­mileg és szociálisan későn érővé teszi az em­bert. Csoda-e, ha olyan sok ember van manap­ság, aki nem tudja, kicsoda ő a valóságban? A régi szokásoknak az a feladata, hogy vissza­jelezze az embernek önmagát, mára szinte telje­sen elveszett. Manapság magára van utalva az ember, ennek pedig az a kockázata, hogy örökre gyermekies marad. Elég kevesen élik meg a fel­nőtté válás élményét, és akik megélik, azok is vé­letlenszerűen, legtöbbször a szülőhalál esemé­nye kapcsán. A régi világ ezt nem bízta a sorsra, azt az álláspontot képviselte, hogy egy magasab­ban szervezett társadalomnak önálló, önmagáért felelős felnőttekre van szüksége. Ha ez a lehető­ség elveszik, a kultúra a barbárság felé tolódik. Ez lehet a mélyebb oka annak, hogy értékvesztés­ben, értékválságban élünk, s hogy a világ krimi­nalizálódik. Az értékek, amelyeket elevenen tar­tott az élő szokásrend, elhalnak, és sorvadásuk helyet ad az erkölcsi ürességnek. ________■ Tú lérettek, éretlenek Az ember idegrendszerének érési folyamata körülbelül 20 éves ko­rig tart. Sok társadalomban talán ezért is lett a felnőttkor határa 21 év. • A természeti népek egy részénél a nemileg érett 9-13 éves fiatalok már nem gyermekek, de a legtöbb helyen még nem is felnőttek. Évek telnek el, mire beavatják őket. ■ Sok országban - elsősorban az iskolai képzési időt alapul véve - a 18. életév a korhatár. Ez sokszor nem esik egybe az érzelmi érettség megszerzésével. Hullaszállítóval iskolába Egy vámpírrajongó asszony ha­lottaskocsiban viszi lányát isko­lába Nyugat-Londonban. Rachel Ellam-Lloyd egy öreg hullaszál­lítót használ arra, hogy Georgina lányát az iskolába szállítsa. A hatéves kislány beül hátra, a ko­porsó helyére, és a lila függö­nyön át kedvesen integet a holt­sápadt járókelőknek. Ellam-Lloyd férje, D’Wayne 500 fontért vette a halottasko­csit, amelyre egy hirdetésben fi­gyelt föl. A 37 éves vámpírrajon­gó hölgy bevásárlásra is használ­ja a járművet, és ezzel megy a Kapcsolat a vámpírokkal cso­port üléseire is. Sürgősségi vér­szállításra még nem kérték fel. Szexből egyes Még egy erotikus jelenetet is el lehet rontani. Ezért talál­ták ki Angliában azt a díjat, amelyet a legügyetlenebb szexleírás kaphat. Wendy Perriam regényíró nyerte ebben az évben a Literary Review Legrosszabb Regénybeli Szex Dí­ját. A 62 éves írónő egyik új mun­kájával érdemelte ki a britek leg­rettegettebb irodalmi díját. Per- riamot harmadszor éri hasonló szerencsétlenség, ugyanis tavaly és tavalyelőtt is jelölték, ezzel az egyetlen olyan szerző lett, akit háromszor egymás után terjesz­tettek fel a „kitüntetésre”. Perriam kétes győzelmét az­zal a jelenettel érdemelte ki, amelyben a harmincvalahány éves hősnő, akit egy öregek ott­honába küldtek, hogy lábadoz­zon, miután leoperálták a tyúk­szemét, szeretkezik a férjével, miközben a sebészről fantázi­ái, aki a lábát operálta. Az író­nőt meglepte, hogy nyert, fő­ként, hogy egy olyan regény­nyel, amely tyúkszemekről szól. A zárdában nevelkedett Per­riam szigorú vallásos nevelésé­nek tulajdonítja vonzódását a nyíltan erotikus jelenetek iránt - bár ritkaságnak számít, hogy va­lakiben éppen a bütykös lábak műtéti megoldása keltsen oltha- tatlan szerelmi borzongást. Az írónő azt is elmondta, hogy az egyetlen dolog, amit ed­dig életében nyert, egy Biblia volt, amelyet egy vallási tárgyú esszéért kapott, ám ez a díj telje­sen más. Milyen igaz. Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Gy. Folytatódó szép hagyomány Állami gondozottak karácsonyváró ünnepe a főiskolán Jászság Több mint húsz éve hagyo­mány már, hogy a Vöröske­reszt Jászsági Szervezete, a jászberényi főiskola, valamint a Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet herényi munkatársai kö­zös karácsonyváró ünnepsé­get rendeznek a nevelőszü­lőknél élő állami gondozott gyermekeknek. A Jászságból száz gyermek kapott meghívást az ünnep­ségre, s nagy részük szüleik­kel együtt el is látogatott a tegnap délelőtt megtartott rendezvényre. — A két évtized alatt a ren­dezvények résztvevői folya­matosan változtak, mások voltak az ajándékozók, má­sok az ajándékozottak, de a szép hagyomány folyamato­san él tovább - e gondolatok­kal köszöntötte a főiskola ré­széről a megjelenteket dr. Fá­biánná dr. Kocsis Lenke. A hallgatók műsorral, báb­játékkal kedveskedtek a gyer­mekeknek. Az ajándékosztás alkalmával pedig maguk is előadtak karácsonyi verse­ket, dalokat. Máté Évától a Vöröskereszt jászsági szervezetének veze­tőjétől tudjuk, hogy az aján­dékul kapott csomagban a felajánlások eredményeként ruhaneműk, könyvek, játé­kok lapultak, de került oda gyümölcs, csokoládé és sza­loncukor is. A rendezvény létrejöttéhez ajándékkal járult hozzá a Vö­röskereszten kívül több cég és vállalkozó. Mind a szervezők, mind pedig az ajándékozottak re­ményüket fejezték ki, hogy a következő évben is sikerül majd megrendezni - s ezzel életben tartani egy hagyo­mányt — a karácsonyváró ün­nepséget. _______________________banka csaba Előadás közben fotó: sárközi János Do mbormű szalvétából Csak szalvéta és ra­gasztó szükséges ah­hoz, hogy kevés pénz­ből, némi ügyességgel bárki mutatós kará­csonyi ajándékot ké­szítsen szeretteinek. A szalvétatechnika alkal­mazásával domború felü­leten is dolgozhatunk. A fő kellék a levegőn szára­dó gyurma, amely köny- nyen formázható, vízzel puhítható, száradás után pedig megkeményedik. Első lépésként vágjuk ki a papírból vagy szalvé­tából a kívánt formát, és nyújtsuk ki a gyurmát megfelelő vastagságúra. Kenjük be általános de- kupázs ragasztóval, majd helyezzük rá a papírt, s az ecset segítségével simít­suk el - mindig belülről kifelé haladva. Ha a ra­gasztó megszáradt, a fe­lesleget vágjuk le egy ta­pétavágó késsel. Ne vár­juk meg, amíg a gyurma megkeményedik, külön­ben nem tudjuk formáz­ni! A felhelyezett mintát a gyurmán a kezünkkel óvatosan domborítsuk a kívánt alakra. Szalvétával textilt is dí­szíthetünk, ehhez viszont szükség van textil deku- pázs ragasztóra. A szövet legyen természetes anyag, ezt mossuk ki, majd alaposan öblítsük, hogy ne tartalmazzon vegyszert. Vasaljuk vagy simítsuk ki, majd vágjuk ki a mintát, helyezzük rá az anyagra, és rajzoljuk körbe olyan ceruzával, ami kimosható. A terüle­tet kenjük be a speciális ragasztóval, tegyük rá a mintát, majd az ecset se­gítségével simítsuk el. Kenjük át még egyszer a ragasztóval, 24 óra szára­dás után pedig vasaljuk át az anyagot a hátoldaláról. Az így készített textil ala­csony hőmérsékleten csak kézzel mosható. ■

Next

/
Thumbnails
Contents