Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-11 / 288. szám
4. OLDAL TÜKÖR 2002. December 11., szerda Rémület a szülőszobában Száz kismama közül mindössze hat elégedett a szüléssel, nyolcvan százalékuk egyenesen megrémül vajúdás közben - derül ki a legújabb brit felmérésekből. Sok fiatal anya nem készül fel eléggé a gyermek világra hozatalának körülményeire. A vajúdás a nem régen szült nők 75 százalékánál fájdalmasabb volt, mint valaha is gondolták volna, sőt, a kismamák 53 százaléka sokkolónak nevezte. A kutatás szerint 57 százalékuk szerint a szülésre felkészítő órákon, tornákon sem mondták el nekik az igazságot. A brit felmérés látókörébe került nők mindössze 6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy természetes és problémamentes szülésben volt része. Egyötödüknek császármetszése volt, 24 százalékuknál mesterségesen indították el a szülést, és 38 százalékukat epidurálták, azaz gerincvelői érzéstelenítésben részesültek. A szülés után a kismamák 86 százaléka panaszkodott, hogy átlag huszonnégy napig tartó fájdalmai voltak, egyharmaduk pedig erős fájdalmakról számolt be. Tíz kismamából négynek tiltották meg, hogy vajúdás alatt sétálva enyhítse kínjait, és 45 százalékukat nem tájékoztatták az orvosok, mi történik velük szülés és vajúdás közben. Bár a kismamák 76 százaléka tapasztalta, hogy a szülészeten dolgozók próbáltak segítőkészek és együttérzők lenni, egynegyedük könyörtelennek és hidegnek találta őket. Mindezek ellenére azonban az újdonsült anyák 99 százaléka úgy érezte, hogy az anyaság nagyobb boldogságot okozott nekik, mint a karrierjük, és 75 százalékuk számolt be arról, hogy boldogabb, mint a szülés előtt. Dani Zur, a Mother and Baby című brit magazin főszerkesztője szerint Nagy-Britanniában a szülés valóságos szerencsejátékká vált. A főszerkesztő hölgy úgy gondolja, ha a vajúdó nő akkor kerül kórházba, amikor a szülészet teljes létszámmal működik, minden bizonnyal jó tapasztalatai lesznek, ám a kismama már nem olyan szerencsés, ha az osztály pénzhiánnyal küszködik, és még kevesen is dolgoznak. Hozzáteszi: „Ennek eredménye, hogy sok nőt, aki Nagy-Britanniában szül, sokkolják és depresszióba sodorják a kórházi tapasztalatok.” Csak remélhetjük, hogy ez Magyarországon nem így van. KÉSŐ BÁNAT, EBGONDOLAT. Már megint zöldségeket beszélhetett Malin pudli gazdája, mikor tren- di zöld árnyalatot kért a kutyafodrásztól. Az állat ezentúl nem számíthat fajtársai tiszteletére, viszont a közel hatezer ebet felvonultató stockholmi nemzeti kutyashow dísze lett. Szegény. ________ fotódra Röv iden KARÁCSONYI ESKÜVŐ. Elkelt újra az űrkalóz: Hamson Ford mamája megerősítette azt a híresztelést, miszerint fia és annak barátnője téli esküvőt tervez. A mindig jóképű színész és karcsú szerelme, Calista Flockhart a korkülönbség ellenére is boldogan összekötnék életüket. A pár barátai úgy tudják, Calista visz- szafogott karácsonyi esküvőt szeretne New Yorkban. YOKO A BÉKÉÉRT. A napok ban volt 22 éve, hogy John Lennont, a Beatles együttes legendás énekesét meggyilkolták manhattani lakása előtt. Yoko Ono, az özvegy, ez alkalomból békefelhívást tett közzé, és felszólította az embereket arra, hogy támogassák egymást. A 69 éves Ono szerint az egyének is jobbíthatják a világot, de ehhez muszáj végre összefogniuk. Örök ifjúság, gyermeknemzedék Egyre többen vannak olyanok, akik életkoruk ellenére is felhőtlen gyermekkort akarnak élni. Pszichológusok szerint manapság az ifjúkor túlságosan elhúzódik, s míg régen a szokások, hagyományok egy része le tudta zárni a gyermekkori élményvilágot, ma egy fiatal szinte alig tud felnőtté válni. Régen (de talán még egy emberöltővel ezelőtt is) az újszülött egy volt az emberek között, s a befogadást valamilyen szertartással ki is fejezték: kereszteléssel vagy más módon. Szokásrend zárta le a gyermekkort is, jelezve: „Mától felnőtt vagy, beléptél az önmagukért felelős lények birodalmába!” Ugyanígy az élet egy szakaszának végét jelölte a házasságkötés, az utolsó nagy kultikus esemény pedig az életből való kilépés, a halál volt. Popper Péter pszichiáter szerint a mai, technikai civilizációs társadalom rákfenéje, hogy soha semmi sincs lezárva. Ma már nem működtetjük azt az ősi bölcsességet, hogy ha valami újat akarunk kezdem, a régit be kell fejezni. A gyermekkori élményvilágot is be kell fejezni ahhoz, hogy a helyére épülhessen egy felnőtt ember élményvilága. A természeti népek kultúrájában a felnőttkor küszöbéhez érkező kamaszt elvitték a családból, és az úgynevezett férfiházban kezdett el élni. Ott különféle beavatási szertartások során három próbatételt meg kellett élnie. Az első az, hogy elvisel-e jókora fájdalmakat. Az avatandó kezét tűzbe tartották, bőrét meghasogatták. Ha volt annyi önuralma, hogy a nagy fájdalmat arcrándulás nélkül elviselte, akkor azt mondták, ebből a szempontból felnőtt férfi lett belőle. A második próba az eksztatikus, mámoros állapotok megélése volt. Azt figyelték, a fiatalember meg tudja-e élni ezeket a szélsőséges állapotokat anélkül, hogy megrendülne a biztonsága, s hogy vissza tud-e térni belőlük. Harmadikként halálközeli helyzetbe vitték a jelöltet, megpróbálták megkóstoltatni vele a halál élményét. Ha ettől nem omlott össze, akkor férfivá avatták. Ezzel a kultusszal megölték benne a gyermeki élményvilágot. Ma ez nem történik meg. A mai tinédzsernemzedék nagyon nem akar felnőtt lenni, inkább nyújtani szeretné a tinédzserkort, hiszen az fölöttébb kellemes: felnőttes jogokkal, ám felnőttes életterhek nélkül. A meghosszabbított infantilizmus ráadásul intézményessé vált, valami mindig van, ami függőségben tartja az embert, például az egyre hosszabb tanulmányok. Értelmiségi pályán különösen megfigyelhető, hogy az érési folyamat elhúzódik, ami viszont kitolja a felnőtt életbe lépés idejét, érzelmileg és szociálisan későn érővé teszi az embert. Csoda-e, ha olyan sok ember van manapság, aki nem tudja, kicsoda ő a valóságban? A régi szokásoknak az a feladata, hogy visszajelezze az embernek önmagát, mára szinte teljesen elveszett. Manapság magára van utalva az ember, ennek pedig az a kockázata, hogy örökre gyermekies marad. Elég kevesen élik meg a felnőtté válás élményét, és akik megélik, azok is véletlenszerűen, legtöbbször a szülőhalál eseménye kapcsán. A régi világ ezt nem bízta a sorsra, azt az álláspontot képviselte, hogy egy magasabban szervezett társadalomnak önálló, önmagáért felelős felnőttekre van szüksége. Ha ez a lehetőség elveszik, a kultúra a barbárság felé tolódik. Ez lehet a mélyebb oka annak, hogy értékvesztésben, értékválságban élünk, s hogy a világ kriminalizálódik. Az értékek, amelyeket elevenen tartott az élő szokásrend, elhalnak, és sorvadásuk helyet ad az erkölcsi ürességnek. ________■ Tú lérettek, éretlenek Az ember idegrendszerének érési folyamata körülbelül 20 éves korig tart. Sok társadalomban talán ezért is lett a felnőttkor határa 21 év. • A természeti népek egy részénél a nemileg érett 9-13 éves fiatalok már nem gyermekek, de a legtöbb helyen még nem is felnőttek. Évek telnek el, mire beavatják őket. ■ Sok országban - elsősorban az iskolai képzési időt alapul véve - a 18. életév a korhatár. Ez sokszor nem esik egybe az érzelmi érettség megszerzésével. Hullaszállítóval iskolába Egy vámpírrajongó asszony halottaskocsiban viszi lányát iskolába Nyugat-Londonban. Rachel Ellam-Lloyd egy öreg hullaszállítót használ arra, hogy Georgina lányát az iskolába szállítsa. A hatéves kislány beül hátra, a koporsó helyére, és a lila függönyön át kedvesen integet a holtsápadt járókelőknek. Ellam-Lloyd férje, D’Wayne 500 fontért vette a halottaskocsit, amelyre egy hirdetésben figyelt föl. A 37 éves vámpírrajongó hölgy bevásárlásra is használja a járművet, és ezzel megy a Kapcsolat a vámpírokkal csoport üléseire is. Sürgősségi vérszállításra még nem kérték fel. Szexből egyes Még egy erotikus jelenetet is el lehet rontani. Ezért találták ki Angliában azt a díjat, amelyet a legügyetlenebb szexleírás kaphat. Wendy Perriam regényíró nyerte ebben az évben a Literary Review Legrosszabb Regénybeli Szex Díját. A 62 éves írónő egyik új munkájával érdemelte ki a britek legrettegettebb irodalmi díját. Per- riamot harmadszor éri hasonló szerencsétlenség, ugyanis tavaly és tavalyelőtt is jelölték, ezzel az egyetlen olyan szerző lett, akit háromszor egymás után terjesztettek fel a „kitüntetésre”. Perriam kétes győzelmét azzal a jelenettel érdemelte ki, amelyben a harmincvalahány éves hősnő, akit egy öregek otthonába küldtek, hogy lábadozzon, miután leoperálták a tyúkszemét, szeretkezik a férjével, miközben a sebészről fantáziái, aki a lábát operálta. Az írónőt meglepte, hogy nyert, főként, hogy egy olyan regénynyel, amely tyúkszemekről szól. A zárdában nevelkedett Perriam szigorú vallásos nevelésének tulajdonítja vonzódását a nyíltan erotikus jelenetek iránt - bár ritkaságnak számít, hogy valakiben éppen a bütykös lábak műtéti megoldása keltsen oltha- tatlan szerelmi borzongást. Az írónő azt is elmondta, hogy az egyetlen dolog, amit eddig életében nyert, egy Biblia volt, amelyet egy vallási tárgyú esszéért kapott, ám ez a díj teljesen más. Milyen igaz. Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Gy. Folytatódó szép hagyomány Állami gondozottak karácsonyváró ünnepe a főiskolán Jászság Több mint húsz éve hagyomány már, hogy a Vöröskereszt Jászsági Szervezete, a jászberényi főiskola, valamint a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet herényi munkatársai közös karácsonyváró ünnepséget rendeznek a nevelőszülőknél élő állami gondozott gyermekeknek. A Jászságból száz gyermek kapott meghívást az ünnepségre, s nagy részük szüleikkel együtt el is látogatott a tegnap délelőtt megtartott rendezvényre. — A két évtized alatt a rendezvények résztvevői folyamatosan változtak, mások voltak az ajándékozók, mások az ajándékozottak, de a szép hagyomány folyamatosan él tovább - e gondolatokkal köszöntötte a főiskola részéről a megjelenteket dr. Fábiánná dr. Kocsis Lenke. A hallgatók műsorral, bábjátékkal kedveskedtek a gyermekeknek. Az ajándékosztás alkalmával pedig maguk is előadtak karácsonyi verseket, dalokat. Máté Évától a Vöröskereszt jászsági szervezetének vezetőjétől tudjuk, hogy az ajándékul kapott csomagban a felajánlások eredményeként ruhaneműk, könyvek, játékok lapultak, de került oda gyümölcs, csokoládé és szaloncukor is. A rendezvény létrejöttéhez ajándékkal járult hozzá a Vöröskereszten kívül több cég és vállalkozó. Mind a szervezők, mind pedig az ajándékozottak reményüket fejezték ki, hogy a következő évben is sikerül majd megrendezni - s ezzel életben tartani egy hagyományt — a karácsonyváró ünnepséget. _______________________banka csaba Előadás közben fotó: sárközi János Do mbormű szalvétából Csak szalvéta és ragasztó szükséges ahhoz, hogy kevés pénzből, némi ügyességgel bárki mutatós karácsonyi ajándékot készítsen szeretteinek. A szalvétatechnika alkalmazásával domború felületen is dolgozhatunk. A fő kellék a levegőn száradó gyurma, amely köny- nyen formázható, vízzel puhítható, száradás után pedig megkeményedik. Első lépésként vágjuk ki a papírból vagy szalvétából a kívánt formát, és nyújtsuk ki a gyurmát megfelelő vastagságúra. Kenjük be általános de- kupázs ragasztóval, majd helyezzük rá a papírt, s az ecset segítségével simítsuk el - mindig belülről kifelé haladva. Ha a ragasztó megszáradt, a felesleget vágjuk le egy tapétavágó késsel. Ne várjuk meg, amíg a gyurma megkeményedik, különben nem tudjuk formázni! A felhelyezett mintát a gyurmán a kezünkkel óvatosan domborítsuk a kívánt alakra. Szalvétával textilt is díszíthetünk, ehhez viszont szükség van textil deku- pázs ragasztóra. A szövet legyen természetes anyag, ezt mossuk ki, majd alaposan öblítsük, hogy ne tartalmazzon vegyszert. Vasaljuk vagy simítsuk ki, majd vágjuk ki a mintát, helyezzük rá az anyagra, és rajzoljuk körbe olyan ceruzával, ami kimosható. A területet kenjük be a speciális ragasztóval, tegyük rá a mintát, majd az ecset segítségével simítsuk el. Kenjük át még egyszer a ragasztóval, 24 óra száradás után pedig vasaljuk át az anyagot a hátoldaláról. Az így készített textil alacsony hőmérsékleten csak kézzel mosható. ■
