Új Néplap, 2002. december (13. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-02 / 280. szám

12. OLDAL SPORT 2002. December 2., hétfő Tiszafüred ismét kitett magáéit Illusztris vendégek a megyei kispályás focibajnokság gáláján Közeleg a „Magyar labdarúgás nap­ja”, így előrehozott megemlékezés­nek is nevezhetjük a pénteken dél­után Szolnokon, a megyeháza dísz­termében kezdődött, majd Tiszafüre­den, a Városi Sportcsarnokban foly­tatódó ünnepségsorozatot, ahol nagy sikerű gálával fejeződött be az első alkalommal megrendezett megyei kispályás labdarúgó-bajnokság. Ahogy azt már az elmúlt években megszokhattuk, Tiszafüred ismét re­mek házigazdának bizonyult, az ün­nepélyes díjkiosztóra, a látványos meccsekre, majd a „harmadik” fél­időre sokáig emlékezni fognak a résztvevők. A szervezők igyekeztek olyan programot összeállítani a kispályás futball szerelme­sei számára, mely a szurkolói hovatarto­zástól függetlenül becsalogatja a nézőket a csarnokba. A meghívottak között olyan ismert személyek szerepeltek, akik így együtt csak nagyon ritkán láthatóak a nagy nyilvánosság előtt. Tiszafüreden ott volt a magyar labda­rúgás irányító testületének színe-java. A zeti együttesben 12-szer szerepelt csa­tár, Eszenyi Dénes, a hivatásos labdarú­gók szakszervezetének főtitkára, Bérczy Balázs (ötször öltötte magára a címeres mezt), valamint a liga marketing igazga­tója, a nem is olyan régen még a Szolno­ki MÁV-Neusiedler kapuját őrző Géléi Károly. Persze azért „amatőrök” is érkez­tek a vendégekkel, de az egykori sopro­ni klubigazgató, ma már a ligánál igaz­gatóhelyettesi posztot betöltő Klement Tibor vagy a Juventus-Adidas Top 18 két főszervezője, Erdős László és Töttösi At­tila is rendszeres résztvevői a kispályás tornáknak. Az ellenük,pályára lépő me­gyei csapatvezetők - Rácz Imre és Csé- csey László (Mitsubishi), Bárány László és Kuizs János (Borovi), Buck Miklós (Buck FC), Laboncz János (Karcag), Amblánczki János (Tiszafüred) — kö­zött három „idegenlégiós” is szerepelt: Ferencz Gábor és Tóth Dénes a Szolnoki MÁV-Neusiedlertől érkezett erősítés­ként, míg Mészáros Géza lapunk munka­társa. A két együttes ádáz csatája végül az utolsó másodpercekben esett Mészá­ros gólnak köszönhetően 4-4-es döntet­lennel zárult. Magyar Labdarúgó Ligától pénteken el­búcsúzó ügyvezető igazgató, dr. Musz- bek Mihály utolsó hivatalos fellépésére mezre cserélte jól megszokott öltönyét, s a pályán bizonyította be, nem csak be­szélni tud a fociról, de közeli barátság­ban is van a labdával. Igaz az MLL-válo­gatottban olyan játékostársai voltak, akiknek nem is olyan régen még a stadi­onok lelátóin ülve tapsolhattunk. Kapu­ba állt például — és nem is védett rosszul - az igazgatói székben őt követő dr. Szieben László, aki arról nevezetes, hogy a magyar kapusok között a legtöbb gólt szerezte — 17 alkalommal talált az ellenfelek hálójába - az NB I-ben. Pályá­ra lépett a liga szervezési igazgatója, a 24-szeres válogatott védő Bánfi János, a ma már ellenőrként tevékenykedő, nem­Az ünnepélyes ered­ményhirdetéskor a dobo­góra került csapatok mel­lett egyéni különdíjakat is átadtak: a torna legjobb kapusának Varga Ferenc (Borovi), legjobb mezőny- játékosának Szőrös Gergő (Mitsubishi-Tóth) bizo­nyult, míg a gólkirály a ti­szafüredi Járdán Lajos lett 19 találattal. A bajnokcsapat és a me­gyeválogatott mérkőzésén az összeszokottság döntött a Mitsubishi-Tóth javára (2-1), mely így ország-vi­lág előtt bebizonyította, nem érdemtelenül végzett az első helyen. A harmadik félidőre már a finom falatjairól híres Nemzeti Étte­remben került sor. Újpesti, akit kedveltek a fradisták A gála egyik legismertebb futballistája Eszenyi Dénes, aki egykoron tizenkét al­kalommal öltötte magára a címeres mezt, a magyar klubcsapatokon kívül külföldön is kipróbálta tudását.- Alig töltöttem be tizennyolcadik évemet, amikor 1985-ben Nyíregyházá­ról az Újpestre kerültem - kezdte a játé­kos. - Nagy tudású focisták alkották ak­koriban a lilák keretét, többek között Rostás, Kardos, Steidl, Katona és Szend- rei szerepeltek akkoriban a Megyeri úton. Ráadásul olyan kiváló szakembe­rek keze alatt dolgoztam, mint Göröcs János, Bene Ferenc, Varga István és Vár- hidi Péter, ők egyengették a pályafutáso­mat. Nem kevesebb, mint hét évet húz­tam le Újpesten, közben bajnokságot és kupát nyertünk, igazán jól ment a játék. Talán ezért szerződtetett le a belga Me- cfielen együttese.- Hogyan sikerült a beilleszkedés az akkor Európa-hírű belga csapatba?- Eleinte nagyon nehezen ment, mert nem feküdt az előre tolt ék posztja, bi­zony adós maradtam a gólokkal. Ké­sőbb szerencsém volt, mert az egykori újpesti sztárnak, Fazekas Lacinak na­gyon nagy szava volt kint a belgáknál, az edzőm pedig hallgatott rá, így a to­vábbiakban amolyan hátra tolt közép­csatár posztján szerepelhettem, és rúg­tam a gólokat.- Gondolom szívesen emlékszik vissza az MTK elleni KEK párharcra.- Igen, ez számomra is örökké emlé­kezetes marad, hiszen nagyon jól ment a játék és három gólt rúgtam honfitársa­imnak. Sajnos három esztendő után be­szűkült a mecheleni pénzcsatorna, új vezetés érkezett a klubhoz, ők más csa­patot akartak, ezért többünknek menni­ük .kellett. Jellemző az akkori .viszo­nyokra, hogy a későbbi vb bronzérmes, 1. Mitsubishi-Tóth (középen Csécsey László), 2. Tiszafüred (balra Gál Zoltán), 3. V+V Villmester (jobbra Ba­logh Gábor) Dr. Muszbek Mihály (balról) tapasztalatait utóda, dr. Szieben László és a Neusiedler elnöke, Ferencz Gábor is érdeklődve hallgatta. svéd Kennet Anderssonnak is útilaput kötöttek a talpára. Újra hazafelé vezetett az utam, a Kispest együtteséhez kerül­tem, majd következett az izraeli másod- osztály, ahol szintén nagyon jól éreztem magam. Ám a szívem visz- szahúzott Újpestre, bár ne tettem volna, hiszen abban az időben csak ígéretek hangzottak el, pénzből volt a legkevesebb, így sokak meglepe­tésére a Fradihoz igazoltam.- Egykori újpestiként hogyan érezte magát a Fradiban? — Kellemes csalódás volt szá­momra az Üllői úti légkör, mert be­fogadtak a zöldek hívei. Tegyük hozzá, hogy nagyon sokat segített ebben Simon Tibi, mert az ő szava szent volt a Fradinál. Ráadásul a já­ték sem ment rosszul, a horvát mes­ter Marian Vlak irányításával a má­sodik helyen végeztünk. Ismét kap­MÁV- tam egy izraeli ajánlatot, onnan azonban egy évadot követően visz­szatértem, mert a térdem nem bírta már a terhelést. Azóta a Magyar Labdarúgó Ligánál mint mérkőzésellenőr tevékeny­kedem, van egy ingatlan vállalkozásom és játékos megfigyelői megbízatásom is van külföldről. — Ki az a magyar játékos, aki legin­kább most eladható?- Az újpesti Tokodi Tibort francia, né­met és spanyol csapatok figyelik, rajta is múlik, hogy milyen kaliberű csapatok­hoz szerződhet.- Hogyan áll otthon az Eszenyi-után- pótlás? — Két gyönyörű lányom van, s imá­dom mindkettőt. Ők legalább nem tud­ják meg, hogy milyen buktatókkal jár a profi futballista élete. Bár, ha újrakezd­hetném akkor is a labdarúgást választa­nám^ ■ Az oldalt írta: Géléi József és Varga Csaba, fotók: Bugány János Ilyenek voltak a csapatok Szolnok Példaértékű feladat megszer­vezését, majd lebonyolítását vállalta fel a megyei labdarú­gó szövetség idén nyáron: az országban egyetlen régióban sincs 5+1-es kispályás megyei futballbajnokság. Legalábbis eddig nem volt. Bár a szervezés alatt lényegesen több csapat jelezte indulási szándékát, mire valóban be kellett nevezni a pontvadászatba, mindössze hét együttes maradt. A legfőbb indok minden esetben az utazási feltéte­lek hiánya, a munkanapon törté­nő mérkőzések rendezése volt. A valóban indulni akarókat azon­ban már nem lehetett eltántoríta­ni szándékuktól, így ha páratlan létszámmal is, de augusztus 26- án kezdetét vette az első megyei 5+1-es bajnokság. 1. Mitsubishi-Tóth. A szolnoki együttes igazán parádés évet tud­hat maga mögött, hiszen nyáron megnyerte például az 1 millió fo­rintos Arany Ászok-kupát, így egyik favoritként kezdte a baj­nokságot. Hogy végül is valóra váltotta reményeit az annak kö­szönhető, hogy közel három egy­forma képességű sorral rendelke­zik, s képes volt mindvégig ki­egyensúlyozott, jó produkcióval előrukkolni. 2. Tiszafüredi VSE. Heteken keresztül vezették a bajnoksá­got, ám néhány meghatározó já­tékosának hiánya — Dajka Mi­hály sérülés, Földvári Csaba munkahelyi elfoglaltság miatt maradt távol több alkalommal - végül odavezetett, hogy meg kel­lett elégednie a második helye­zéssel. A leglátványosabb táma­dójáték Járdán Lajosék nevéhez fűződik, nem véletlen, hogy a góllövőlista első négy helyezett­je a TVSE-t erősítette. 3. V+V Villmester Jászberény. Az első pár fordulóban inkább csak ismerkedett a mezőnnyel a gárda, s mire megtalálta saját já­tékstílusát, jelentős hátrányba került az éllovasokkal szemben. A második körben azonban re­mekeltek a herényi fiúk - a leg­kevesebb gólt kapták —, s telje­sen megérdemelten végeztek a harmadik helyen. 4. Borovi SE. Rutinos, nagypá­lyáról ismert játékosok egész so­rát vonultatta fel az együttes, mely végig harcban volt a dobo­góért, ám azzal, hogy kétszer is kikapott legnagyobb riválisától, leszorult onnan. 5. Buck FC. A legkevesebb já­tékost a herényi alakulat vonul­tatta fel, s talán ennek is köszön­hető, hogy nem tudott előrébb végezni. 6. Família Karcag. Otthon mindenkire veszélyesek voltak, ám idegenben képtelenek volt a pontszerzésre. 7. Kevehús Mezőtúr. A legbal- szerencsésebb (és legsportsze­rűbb) csapat 10 vereségéből hat­szor csupán egy, kétszer két gól­lal veszített. Ez viszont azt ered­ményezte, hogy sereghajtóként zárták a bajnokságot. Ünnep a labdarúgó-szövetségben Pénteken a megye­háza dísztermében tartotta ez évi beszá­moló közgyűlését a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Labda­rúgó-szövetség el­nöksége. Az esemé­nyen kitüntetéseket és elismeréseket ad­tak át az arra érde­meseknek. A Megye Labdarúgá­sáért Nagydíj: Bartucz József (Kunszentmár- ton), dr. Mosonyi Sán­dor (Alattyán), Sipos Gyula (Kenderes). A Megye Labdarú- gásáért-díj: Amb­lánczki János (Tisza­füred), Gömöri Béla (Rákóczifalva), Kisba- Jó helyre került a Megye Labdarúgásáért Nagydíj, aki kapta, Bartucz József Kunszentmártonból konyi Zoltán (Jászte- _________________________________ ___________________________fotói b.j. le k), Sokvári Béla (MÁV FC), Szabari Miklós (Szol- Jó labdarúgó, jó tanuló ősz- Tóth Bence (MÁV FC, Zagyvaré- nok), Tóth Sándor (Tiszaföld- töndíj: B. Tóth Balázs (Rákóczi- kas). vár), Váradi János (Kisújszállás), falva, Varga K. Gimnázium), ____ ■ A g ólkirály Járdán Lajosnak (balra) az egykori remek csatár, Eszenyi Dénes adta át a különdijat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents